Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

73. Újév

Január 1. (kedd)
- Boldog Újéveeet! - ugrott Saci a nyakamba, ahogy megtaláltuk egymást az erkélyen.
A tűzijátékok ezerrel durrogtak az égen, valahol a közelben is lőhettek, én pedig a poharammal odasompolyogtam Ricsihez, aki sorban töltötte a pezsgőt nekünk.
- Boldog Újévet! - mosolyogtam Ricsire, aki erre felém fordult a pezsgős üveggel a kezében.
- Kösz, neked is - pillantott rám elmosolyodva, majd mielőtt még töltött volna nekem, egymás szemébe néztünk és ha már akkor úgy sem állt sorban senki, és egyébként is, itt az új esztendő, mindenki boldog, odaléptem hozzá, ő pedig a pezsgővel a kezében viszonozta az ölelésemet - Kismajom - borzolta össze a hajamat mosolyogva, mire elnevettem magam.
- Továbbra sem vagyok kismajom - nevettem kikérve magamnak, ahogy elléptem tőle - Nemkismajom kéri szépen a pezsgőt - vigyorogtam, mire röhögve kitöltött nekem a poharamba.
Ahogy mindenki kapott pezsgőt és többé-kevésbé bevártuk egymást, elkezdtünk koccintgatni.
- Boldog Újévet, boldog Újévet - koccintgatott mindenki.
Sorban mentem az emberekkel, mint mindenki a saját maga kis sorrendje alapján - én először a lányokkal koccintottam, Sacival, Enikővel, Lilivel, majd Lottival, aztán Ricsivel (megint lekismajmozott :D), Kolossal, Samuval, Laciékkal...
- Boldog Újévet, Leni - lépett oda hozzám Erika.
- Neked is, boldog Újévet - pördültem felé, majd mosolyogva koccintottunk.
- Ricsi többet töltött neked? - nevette el magát a poharamra nézve.
- Dehogy, csak Lili nem annyira szereti a pezsgőt, áttöltött nekem - válaszoltam nevetve.
- Jaaa, szimpi lány - vigyorgott Erika - Egyébként, lehet, hogy ez túlérzelgősnek fog hatni, meg már mondhattam is volna, de jobb később, mint soha, vagy mi, örülök, hogy megismerkedtünk - tette hozzá kedvesen, mire elmosolyodtam - És hogy végre Roli egy ilyen normális lányt talált, ideje volt már, végre tudok aludni is - mondta derűsen, majd belekortyolt a pezsgőjébe.
Ez eszméletlenül jól esett tőle. :)
Nemsokára mindkettőnkhöz odajöttek, hozzám még Pipacs, Zotya, ha már ott voltam, majd valaki megkocogtatta a vállam.
- Molylepke - hallottam meg egy ismerős fiú hangját, mire hitetlenül felnevetve, egy akaratlan szemforgatással megpördültem - Boldog Újévet - tartotta felém Ákos a poharát, és életemben szinte először éreztem azt, hogy kedvesen szól hozzám, én pedig nem is utálom, sőt, semmi nem ütött szíven a régi, elengedett történetekből, csak egy srácot láttam magam előtt, aki régen az osztálytársam volt, és jól ismerem.
- Neked is - néztem rá, majd miközben egy apró sóhajtás hagyta el a számat egy hitetlen kis nevetés kíséretében, koccintottunk - És nem vagyok Molylepke. Ákos-mákos.
- Pfúú, ezt mindig utáltam, alattomos vagy - röhögte el magát.
- Lehet. Kiváltja belőlem, hogy mindenki becéz, legutóbb Kismajom voltam Ricsinél, most megkaptam a Molylepkét, mi lesz a következő, Hangyászsün? - gondoltam bele, majd ahogy felnevetett, kivételesen egyáltalán nem lealázóan, minden rosszindulat nélkül, csak simán csak nevetett egyet a szólásomon, egy kicsit meglepett, de elmosolyogtam magamban rajta.
- Passz, lehet azt is felveszem a listámra - vigyorgott, mire mosolyogva megforgattam a szemem - Ez van, Muskátli, simán csak olyan neved van, ami adja magát.
Ezt inkább nevetve ráhagytam. Elengedtem őt, elengedtem a fájdalmaimat, amiket okozott, talán ideje elengednem a hülye szokásait is.
- Vettem észre - dünnyögtem.
Egy pillanatra azt hittem, hogy itt lezárult a beszélgetésünk, de Ákos nem ment el, oldalra nézett, majd őszintén, egy magában megjelenő gondolat miatt elnevette magát, és láthatólag azon vívódott, hogy kimondjon-e valamit, vagy sem.
- Szerintem mondd - segítettem ki egy olyan önbizalommal teli mosollyal az arcomon, ami mellette sose volt eddig.
- De sérti az egóm - röhögte el magát őszintén.
- Akkor meg pláne. Nyugi, továbbra is egoistának foglak tartani - nyugtattam meg jókedvűen, átvéve az egyik kezemből a pezsgős poharamat a másikba, hogy a jobb kezemet végre berakhassam a zsebembe, hogy kicsit életre kelhessen a lefagyás után.
- Oké, oké - adta meg magát derűsen, majd összeszedte magát és rámpillantott - Igazából amúgy már próbáltam utalni neked, amióta a tavalyi szilveszteren megint összefutottunk, hogy... bocs, tényleg - nézett rám - Nem veled volt ott a baj, én voltam a gyökér, szóval bocs. És amúgy nem nagyon válaszoltam neked akkor, de kösz is egyben, amiket mondtál, amúgy jól éreztem magam az "új" sulimban, és remélem, te is, meg majd a köviben is - mondta, ezek a mondatai pedig enyhén lesokkoltak, a lehető legjobb értelemben - Ne is mondd, levágtam, hogy ezzel is elkéstem - tette hozzá szórakozottan, mire felnevettem.
- Te mindig elkésel - válaszoltam őszintén nevetve - De jobb később, mint soha, mentségedre szólva.
- Ez a mottóm - vigyorgott.
Szóval a történetem Ákossal, akármennyire is érdekes történet, nem az a klasszikus dolog, valahogy így zárult le - tavaly szilveszterkor lépett be újból az életembe, idén szilveszterkor pedig lezártuk, lezártam, és ez így volt a lehető legjobb.
- Soha nem gondoltam volna - vallottam be Cassonak, akivel a koccintgatások közül utolsóként találtuk meg egymást, és elmondtam neki, hogy mi volt Ákossal.
- Azért ideje volt már - mondta elmosolyodva.
- Igen, kicsit megcsúszott vele időben - láttam be újra, mire elröhögte magát.
- Mire számítottál, Manó? - kérdezte derűsen.
- Te is lebecéztél - jelentettem ki nevetve - Az utóbbi három percben már a harmadik vagy, csak mondom.
- Rossz adat, Szöszi, ebben mindig első leszek - javított ki szórakozottan - Gyors kérdés, mikor nem becézlek egyáltalán?
- Jó, igaz, te már kivívtad magadnak az életre szóló engedélyedet - gondoltam át mosolyogva.
- Ennyi - állapította meg ünnepélyesen, majd a pezsgőmre pillantott - Amúgy boldogat megint.
- Neked is - mosolyogtam, majd enyhén utalóan lábbujjhegyre álltam, egy mosolygós csók után pedig beleittam a pezsgőmbe.
Szerintem én ittam belőle legkésőbb. :)
Miután egy jó darabig nézegettük a tűzijátékokat, a lányokkal visszamentem a házba, hogy kiolvadjak. Közben egyébként a buli visszaállt az eddigi kerékvágásba, pontosabban inkább fokozatot lépett, elmúlt éjfél, itt az új év, plusz egy ok, hogy bulizzunk, és hogy végre most már mindenki kirúgjon a hámból. :)
(Ez utóbbi jobbára rám vonatkozott, Sacira, Lilire... Enikőt mondjuk sokat nem kellett bíztatni. :D)
- Lottiii - csapódott oda hozzánk, pontosabban Cassoék húgához Kolos vigyorogva, egy pohár piával a kezében, mire Lotti "ez kész" stílusban felnevetve odafordult hozzá.
- Kolooos - válaszolt neki Lotti jókedvűen, majd kevert egyet a koktélján.
Mosolyogva néztem őket.
- Kijössz? - ajánlotta fel neki Kolos.
- Az erkélyre? - kérdezte Lotti - Erre az erkélyre nem, van egy járólap, amit valamelyik bátyám vagy haverja kitört, vagy nem tudom, de nem józanon inkább nem járkálok annyit arra, én lennék az első, aki eltaknyol, és őszintén, túl sok a jó piakeverő errefele, deee erre jó, hogy nem csak egy erkélyünk van - magyarázta Lotti nőies magabiztossággal, és a családjához méltó bájjal, folyamatosan mosolyogva, Kolos pedig abba se tudta hagyni a vigyorgást.
A Lesnyák-srác szerintem titkon mindig crusholta Casso és Ricsi húgát, mind megértjük, Lotti bátyjai is belenyugodnak majd. :)
Szóval Lotti és Kolos felmentek a felső emeleti teraszra, csak úgy, ketten, dumálgatni, mi pedig Sacival hitetlenül nevetve néztünk utánuk.
- Ez elég simán ment - láttam be meglepetten nevetve.
- Szerinted Ricsiéknek mondjuk? - kérdezte Saci jókedvűen.
- Nem, túl cukik ahhoz - válaszoltam, majd Sacival összenevettünk.
A következő pillanatban Laci feje hirtelen felbukkant a kettőnk válla felett, közöttünk.
- Mit ne mondjatok? - kérdezte vigyorogva.
- Semmiiii - tereltük a témát Sacival mosolyogva összenézve.
Miután úgy határoztam, hogy na, kiolvadtam, ideje újra lefagyni, végül is a szaunázás után is jót tesz elvileg a hidegvizes medence, gondoltam kinézek az erkélyre megint, ahol persze jó értelemben már kezdett elszabadulni a pokol.
Szerintem, ha Anyáék otthon szilvesztereztek volna ma a szomszédban, már feljelentettek volna minket csendháborításért. :) Főleg, hogy volt egy időszak, amikor kábé egy szám se ment végig, mert mindenki mást akart, kapkodták ki a telefont egymás kezéből, szerintem a Spotify is kezdte már feladni a hangszóróval karöltve, közben pedig egyébként mentek a koccintgatások, turnusokban közös rágyújtogatás az udvaron, egyre több egyre kevésbé bizalomgerjesztő hang, puffanások, mindenki lever mindent, satöbbi, de jó volt, persze megőrült mindenki, de hát ilyen ez. :)
- Jézus! - sikítottam fel meglepetten, ahogy Casso hátulról a derekamat megfogva felkapott és nyugtázva, hogy siker, a szívrohamot hozta rám, röhögve lerakott.
- Rossz a lelkiismereted, Szöszi - mondta egy bujkáló mosollyal az arcán, mire én is felnevettem, majd az asztalhoz nyúltam, és ha már kinnt voltam, elvettem egy pohár piát az egyik tálcáról.
- Ezt megihatom? - kérdeztem.
- Én nem tenném - válaszolta szórakozottan.
- Ja, nem tudtam, hogy ez valakié - készültem visszarakni, mire felröhögött.
- Nem, nem az. Amúgy mondtak valamit, hogy haza kell menned, vagy hogy nem iszol...? - érdeklődött, csak úgy a biztonság kedvéért.
- Nem, de a másodiknak már úgy is mindegy lenne. És egyébként egy magabiztos, felelősségteljes nőnek tartanak, szóval addig maradok, ameddig akarok vagy nem rúgtok ki - vigyorogtam.
- Akkor egészségedre, idd csak meg - tért vissza a piatémára, mire győztesen mosolyogtam egyet, és egyébként nem hagyott egyedül, ivott egyet velem.
Mondjuk neki kicsit lazábban ment, a tanítvány jelen esetben nem előzte le mesterét. :)
- Roliii! - borult az említett srác nyakába később Erika.
Ekkor már jópáran kezdtek átesni az érzelgős, szeretgetős fázisba, én is meg lettem ölelgetve párszor.
- Ő a kismajom kettő - jegyezte meg Ricsi szórakozottan, aki közben elment mellettem, mire felnevettem, majd épp fordultam meg, amikor véletlen nekiütköztem Andrisnak, akinek a nyakában épp Enikő ücsörgött valami szilveszteri dudával.
Tényleg mindenki megőrült. :)
Jó, ezt persze pont én mondom, aki aztán végigbulizta a többiekkel az egész szilvesztert, amiből mondjuk sok nem maradt meg, annyi még pont, hogy egy kis időre kimaradtam a társasági eseményekből a hajnal közepén, mivel Cassoval teendőnk akadt egymással. :)
Azt hiszem, az emeletre vezető lépcsőn már nekiestünk egymás ajkainak, nem hazudok, én is ittam, ő is, nem is keveset, de nem lógtunk ki a sorból, gyakorlatilag mindenki elázott, akkor a többség épp kint őrjöngött, amikor mi bejöttünk, majd a lépcsőfordulóból fokozatosan felküzdöttük magunkat az emeletre, aztán Casso felkapott, én nevetve a nyakába kapaszkodtam, majd pár másodperc múlva már a kanapéján voltunk zárt ajtók mögött. Khm. Feltörtek az érzelmek, jól éreztük magunkat, satöbbi. :)
Szóval összességében az egész éjszakát imádtam, nagyon jól éreztem magam, de szerintem mindenki, az enyhén kései ébredések dél környékén, vagy azután már egy kicsit vonzották a problémákat. :)
Na igen, az a boldog újév... :)
- Valakinek van Aspirinje? - kérdezte Erika.
Körülbelül tizennyolc-huszan voltunk, a társaság jó nagy része egyszerre átkozta a másnaposságot, de aztán összeszedtük magunkat persze, fitten, egészségesen, végülis felelősségteljes fiatalok vagyunk, vagy mi.
- Haha, én végighánytam a hajnalt - válaszolta Lotti nyöszörögve elnevetve magát.
- Nem is tudom, ki járt jobban - gondolt bele Erika, majd nevetve lepacsiztak.
Én se tudom, de annyi fix, hogy egyszer én fogtam Lotti haját. :)
- Szia Anya, boldog Újévet - telefonáltam Anyának mosolyogva pár óra múlva frissen és üdén, amihez inkább kimentem az erkélyre a kabátomban, onnan pedig az udvarra, és lehuppantam a Cassoék háza mögötti ülőhelyre.
Az egy nagyon jó hely, már rég kifigyeltem. :)
- Neked is, Kincsem - válaszolta Anya kedvesen - Jól vagy? Kicsit mint ha rekedt lenne a hangod - állapította meg, mire eltartottam a telefonomtól a készüléket és megköszörültem a torkom.
- Nem, nem, teljesen jól vagyok - győzködtem - Milyen volt a szilveszteretek? - érdeklődtem (Anya és Apa egy közös barátjuk szilveszterén voltak).
- Köszönjük, jó volt, képzeld, Annusék annyira finom étellel vártak, majd hozok haza, meg kell kóstolnod, a receptet is elkértem! - lelkesedett Anya, mire elmosolyodtam - Ráadásul nekik is van egy hároméves kislányuk, Csepivel végig el tudtak játszani egymással, figyelni se kellett nagyon. Te hogy érezted magad? Jó volt? - kérdezősködött kíváncsian.
- Nagyon, majd mesélek - ígértem meg.
Persze nem mindent, de pszt. :)

Mai nap - 5/5***: nagyon jó szilveszterem volt. :) Viszont fura belegondolni, hogy ez volt életem utolsó gimis szilvesztere, de ezeket tényleg nem kellene kimondanom. BÚÉK! :D