Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

112. Lányok

Március 6. (péntek)
Nőnapi buli. :)
- Hogy fogsz öltözni? - támadott le Csenge tanítás alatti egyik szünetben, mire vigyorogva a mellettem lévő Cassora néztem, majd elővettem a telefonom és sunyiban mutattam egy pár képet Csengének a ruhaösszeállításomról és a parókámról is.
- Kajak csak nekem titok? - röhögte el magát Casso, ahogy minket nézett.
- Nem akarom lelőni a poént - mosolyogtam rá.
- Úristen, Csajszi, ez rohadt jóóó - csillant fel Csenge szeme, ahogy nézegette a képeket - És a hajad...?
- Igeeen - helyeseltem vigyorogva, mielőtt rákérdezne, hogy ugye akkor jól érti, nem szőke lesz.
- Na jóóó, ezt nagyon adom - vigyorgott Csenge.
Otthon szinte egyből nekiláttunk a nővéremmel (miután megérkezett) a nagy átalakításhoz, neccharisnya, bőrminiszoknya, felső, smink.
Jó erős smink került rám, füstös-feketés, tusvonallal, matt, sötétebb árnyalatú, de mégis erős rúzs, szempillaspirál és társai, igazából full-smink lett, aztán az ékszerek, a műpiercing és a paróka, amin, hogy még élethűbb legyen, formáztunk is kicsit.
Először Apa látott meg, kicsit hogy is mondjam, meghűlt első pillantásra. :)
Felvettem a bakancsom meg a műbőrdzsekim és kitipegtem vele a kapuba, ahol ott ácsorogtam, amíg Napsugár kereste a kocsikulcsát, meg kiparkolt.
Ráírtam Cassora.
- Mi a szar - röhögte el magát hitetlenül, ahogy végignézett rajtam, amikor az üzenetem hatására kijött a házból hozzám.
- Szia - vigyorogtam rá - Trauma vagy csak szimpla sokk? Apának szerintem trauma volt.
- Nem, akkor lenne trauma, ha szarul néznél ki. De mi a faaasz, erre nem készültem fel - túrt a hajába nevetve nézegetve.
- Kicsit úgy érzem magam, mint ha bent hagytam volna magamat a lakásban, és átteleportáltam volna egy másik testbe.
- Ja, nekem is így kábé.
Casso végignézett rajtam még jópárszor, igyekezett feldolgozni a látványt. :)
- Őszintén, kicsit olyan, mint ha összemixeltük volna veled a húgomat, Erikát, Jennifert és Taylor Momsent. Vagy passz - gondolkozott jókedvűen.
- Szerintem is valami ilyen - nevettem fel.
- Amúgy eskü jól nézel ki, vinnélek is egy pár körre, nem azért, csak elsőre majdnem megkérdeztem a neved.
Nevetve hallgattam.
- Esküszöm bűntudatom lenne, ha most megcsókolnálak - folytatta poénból.
- Ezt most megnyugató volt hallani - vigyorogtam - Ha anno tudtam volna, hogy csak be kell öltöznöm ahhoz, hogy megtudjam, hogy hűséges vagy...
- Ez ilyen Mátyás király-vibe.
Erre megint felnevettem.
- Szerettem azokat a meséket - vallottam be mosolyogva - Lehet, hogy megihletett?
- Nem tudom - röhögte el magát.
Eközben Napsugár szólt, hogy szálljak be, úgyhogy elköszöntem Cassotól, és bepattantam a kocsiba, a nővérem pedig kitett a sulinál.
- Nem jössz be? Olyan nosztalgikus lenne - vigyorogtam rá.
- Három éve elballagtam, Hugi. Meg Bogdán még rühellt is, nem akarok vele összefutni.
- Jól van na - mosolyogtam - Akkor majd otthon találkozunk.
Napsugár elhajtott, én pedig bementem a suliba és megkerestem a barátnőimet.
Nos. :)
Lili rockernek öltözött, szakadt nadrággal, lánccal, bakanccsal; Saci deszkásnak, Ricsi még a deszkáját is kölcsönadta neki; Enikőn pedig csini egyberuha volt, nagyon nőies, egy masnival a derekán, Enikő még szép cipőt is vett hozzá, a haját besütötte, sminket is dobtak rá.
- Annyira gyönyörű vagy, Enikő! - dicsérte meg Lili újra, teljesen bezsongva tőle.
Tényleg az volt, káprázatosan nőies, és nagyon szép. Bár én alapból is látom benne minden nap, hogy milyen csodásan néz ki, nagy pulcsiban, farmerban és edzőcipőben is, most viszont mindent kihangsúlyozott és egyértelműen gyönyörűen nézett ki.
- Köszi, de soha többet - igazította meg Enikő a cipőjét - Apám mindig beszól, hogy nem öltözök elég nőiesen, na tessék, itt van, egyszeri alkalom, biztos lesznek fotók, majd nézegesse.
- De tényleg nagyon csini vagy - mosolygott rá Saci.
- Cukik vagytok. És amúgy imádom, ahogy kinéztek - nevetett fel Enikő, amint végignézett rajtunk.
Általánosságban Lili, Saci és én mind a hárman törődünk azzal, hogy mit veszünk fel, órákat is állunk a tükör előtt, ha kell, nőiesebben öltözködünk, Lili a művészies, elegánsabb, letisztultabb formájában (általában pasztell színeket hord, szolid ékszereket, pl. arany, kereszt alakú nyakláncot a nyakában, és megszállottja a tavaszias kendőknek), Saci színesen és kicsit "bohókásabban" (neki vannak a legcukibb ruhái, blúzai, fodrok, buggyos ujj, virágminták, kertészgatya, minden jöhet, szereti a színeket, az élénkebbeket is bátran használja, leggyakrabban sárgát, rózsaszínt, farmerkéket és türkizzöldet hord, de mindig passzol minden mindenhez, a színes Converse-eit, a sok-sok ékszerét, cuki fülbevalóit, esetleg hajpántját is a ruháihoz válogatja, nem lehet nem imádni a stílusát <3), én pedig valahol Lili visszafogottsága és Saci élénksége között állok (ilyen-olyan szoknyák, szűk farmer, szolid ékszerek, élénk-pasztelles színek, télen kötött pulcsik, tavasszal-nyáron blúzok, tornacipő, gondosan megcsinált haj stb.).
Szóval most mindhárman elég szokatlanul néztünk ki, és ezen Enikő nevetett a legjobban, aki rendszerint nagy, kapucnis pulcsikban, kényelmes farmerban, edzőcipőben éli mindennapjait, most pedig szinte kisestélyiben állt előttünk. :)
Egyébként kiderült, a lány, aki 19. századi ruhában érkezett, az nem volt más, mint két barátnőjével Lotti.
Oké, szóval erre mondta neki Ricsi egyik nap, hogy "azért, mert láttad a Bridgertont, nem feltétlen akarsz régen élni", mindent értek. :)
Mondanom sem kell, Lotti és az "udvarhölgyei" (:D) káprázatosak voltak, tényleg mint három hercegnő.
Bár csak egy kis ideig voltak rajtuk ezek a ruhák a poén kedvéért, a buli felénél átöltöztek.
Mindeközben a rádiókból folyamatosan szóltak a girlpower-zenék, úgyhogy a délután folyamán nagyon felfegyverkeztem feminizmussal.
Ahogy Saciékkal az előadó felé tartottunk, egy váratlan pillanatban beugrott elénk Laci (!), mint fiú a lányrendezvényen, nőnek öltözve, azzal, hogy felvett egy parókát, és a sulirádióból szóló zenével egyszerre énekelve táncolni kezdett.
- Don't cha wish your girlfriend was hot like meee... - énekelte Laci vigyorogva, mire nevetve ránéztünk, Lili pedig nevetve homlokom csapta magát.
- Jézusom, mit keresel itt??? - kérdezte Lili nevetve, még igyekezve feldolgozni az eseményt - Kiküldenek.
- Mekkora lenne már, ha kiküldenének a saját sulimból - gondolt bele Laci röhögve.
- De most komolyan, nem Ljubljanába mentek?
- De attól még beugorhatok, nem? - vigyorgott Laci.
- Nők napjára, ahol csak lányok vannak? Akár.
- Ez egy elfogadó suli, nem? - vont vállat Laci derűsen, majd megigazította a parókáját és folytatta az éneklést - Don't cha wish your girlfriend was...
Olyan hülye. :)
Laci nemsokára lelépett, mi pedig a büfében összevásárolt túlélőcsomagunkkal helyet foglaltunk az előadóteremben.
Minden évben nagyjából hasonló a nőnapi-program, évente másvalakit meghívnak, hogy tartson nekünk valami előadást, évtől függ, milyet, hívtak már sminkest, fodrászt, modellt, táplálkozási szakértőt, kozmetikust, divattervezőt, idén az utóbbi volt, vagy valami hasonló, és egyébként egész érdekes volt az előadása, jól beszélt, és megtudtam, hogy ha jól értem, az alakom alapvetően homokóra, amit mondjuk én nem nagyon szoktam látni magamon, de elvileg az vagyok, csak vékony kiadásban. Nehezen akartam elhinni, hogy a nők elvileg csupán nyolc százalékába tartoznék, akik ilyen alakot kaptak, de az összes lehetséges opció közül az tűnt a legesélyesebbnek az én esetemben. Szuper.
- Hogy lehet egy testalkatot úgy elnevezni, hogy "ajtó"??? - röhögött Enikő teljesen kikészülve a néven, miközben a kivetített diákat néztük, amire az előadó nő piros lézersugárral mutogatott.
- Mert a "körte" milyen? - nézett rá Lili nevetve.
- Az legalább élőlény, vagy mit tudom én, de baszki, kész vagyok, "te mi vagy? ajtó" - játszott el Enikő a párbeszéd gondolatával, amin annyira jól elszórakozott, hogy röhögve hátradőlt a földön, amin egyébként párnákon ültünk.
- Enikőnek annyi - fordult hátra hozzá Lili derűsen - Egyébként ti milyen alkatok vagytok? - érdeklődött mindhármunktól.
- Pfúú, nem tudom - nézegette Saci az ábrákat tanácstalanul, miközben kibontott egy csomag gumicukrot.
- Körte beszél - szólalt meg Enikő nevetéstől lefáradtan.
- Én még dilemmázok - jelentettem be.
- Nyugi, nem vagy ajtó - nyugtatott meg Enikő jókedvűen.
- Köszönöm - nevettem fel.
- Az én vagyok - nyöszörgött Lili.
- Mi? - lepődött meg Enikő - Neeem, vagy tizenöt éve ismerlek, nem vagy ajtó.
- De, az vagyok - esett kétségbe Lili teljesen.
- Ne hülyülj már!
- Ajtó vagyok!
Egy pillanatra Enikő nem válaszolt, mondani akart valami jó érvet, de nem tudott, mert realizálta a mondatot, és nem bírta visszatartani a röhögést. :)
Aztán megnyugtattuk Lilit, hogy nem ajtó.
Az előadás után kidobtuk a szalvétákat, a papírpoharakat és a gumicukros zacskót, majd beindították a zenéket, úgyhogy nyomultunk a tánctérre ugrálni, ha már végzősként ez az utolsó nőnapunk a suliban, majd amikor már kiköptük a tüdőnket, Enikőék kimentek az udvarra, én pedig megígérve, hogy nemsokára csatlakozom, még elszaladtam gyorsan mosdóba.
Egyébként ritkán szoktam egyedül menni mosdóba suliban, de most nem akartam feltartani a lányokat.
Szóval épp kezet mostam, majd picit helyreraktam a sminkemet, amikor Niki is bejött a mosdóba és a mellettem lévő csaphoz állva megigazította a haját a tükörben.
- Jó a ruhád - szólaltam meg, hogy ne legyen kínos a közöttünk lévő csend.
- Kösz - nézett rám a tükrön át, majd végigpillantott rajtam - Bár mondjuk nekem nem kellett ez a nap ahhoz, hogy szélsőséget váltsak.
Ez mondjuk jogos.
- Tudod, amúgy... - folytatta, miközben elővett egy szempillaspirált és megigazította a pilláit - Rohadtul jó lesz már elballagni - közölte egyszerűen, őszintén - Gondolom, neked nem.
- Nem így mondanám - válaszoltam, nem akartam belemenni a ballagással kapcsolatos vegyes érzelemvilágomba - Miért, egyébként milyen terveid vannak gimi utánra?
- Nem a terveim miatt várom, hogy vége legyen ennek az egésznek - mondta unottan.
- Tudom, értettem.
- Amúgy vendéglátásra megyek.
- Na, az tök jó.
Egy kis ideig megint hallgattunk.
- Elmondjam, mi a vicc az egészben? - törte meg a csendet feszülten elnevetve magát - Hogy már megint veled beszélgetek.
- Részvétem - nevettem fel kínosan.
- Már én is unom, hogy ezen idegesítem magam, de Úristen, ez annyira kicseszettül ironikus. Ennél már csak az jobban, hogy Kolos néhány hete odajött beszélgetni hozzám, amikor novemberben még azon poénkodott mindenkivel, hogy nemibeteg lesz attól, hogy táncol velem, és kábé eltemette magát, amikor beosztották a szalagavatós páromnak.
- De legalább most akkor beszélgetett veled.
- Fél percet, aztán nem értette, miért hagytam ott.
- Várjunk, nem akarok bunkó lenni, de nem úgy volt, hogy te...
- Tetszett, bele voltam esve, igen, de nekem ne jöjjön oda egy szót se beszélgetni, mert olyan hangulata van, azok után, ahogy bánt velem, amennyiszer megalázott vagy elhordott mindennek, köszönöm szépen, ez a pasiddal egyszer elég volt - vázolta fel egyszerűen, mire elkaptam a tekintetem - Sőt, amúgy ha már a pasidnál tartunk, Kolos már régóta az ő húgáért van oda, így meg pláne rám se nézzen.
- És akkor ez a terv? - értetlenkedtem - Hogy elballagsz, és időközben mindenkit ellöksz magadtól?
- Mert innen mégis kit tartsak magamhoz közel? - fordult felém indulatosan - És amúgy meg mi értelme van bárkivel törődni, ha mást sem csinálnak, csak hátbaszúrnak? Miért szeressek bárkit, ha engem úgy se szeret senki? - fakadt ki - Ez a négy év, ebben a suliban életem kábé legszarabb négy éve volt, csoda, hogy itt akarom hagyni ezt az egészet?
Erre először nem tudtam mit mondani.
- Nem csodálom, tényleg - vallottam be őszintén - De ha csak azt nézem, hogy akárhányszor idejövök hozzád, érdeklődöm, újra és újra hozzávágod a fejemhez, hogy milyen már, hogy csak én vagyok itt, meg hogy mennyire nem bírsz, ha csak ezt nézem, akkor meg nem értelek.
- Akkor ne érts - fordult el, majd elrakta a sminkcuccait és kiment a mosdóból.
Erre nem sok mindent tudok mondani.
Ahogy én is elhagytam a helyiséget, kimentem a lányok után az udvarra.
Az udvar a sulitól legtávolibb felén voltak, a padoknál.
- Összegyűltetek - mosolyogtam rájuk, mivel nem csak Enikő, Lili és Saci voltak ott, becsapódott hozzájuk Lotti, Paula, de még Csenge és Lotti egyik barátnője is.
- Minél több részre kell osztani - szedett ki Enikő a pad alól egy palackot vigyorogva.
- Mi? - nevettem fel hitetlenül.
- Amúgy én hoztam - szólalt meg Paula büszkén.
- Gondolom, nem ásványvíz - ültem le melléjük meglepetten.
- A vodka vizet jelent oroszul, nem? - gondolt bele Dorottya (Lotti barátnője).
- Ez vodka?
- Nem, szerintem valami pálesz, de meg ne kérdezd, milyen - szagolt bele Paula az üvegbe - Apámtól hoztam. Mire jó, hogy elváltak a szüleim? Anyám jobban ismer, nem bízott volna rám ennyit - röhögte el magát.
- Minden tanár itt van - emlékeztetett minket Lili nevetve a fejét fogva.
- Ne ti izguljatok, ti pár hónap múlva elballagtok - nevetett fel Lotti, miközben kipakolt Enikővel pár kicsi papírpoharat sunyiban - Mához pont két hónapra érettségiztek.
- Jézusom - nyöszörgött Lili.
- Mi meg itt maradunk - tette hozzá Lotti.
- Jézusom - fogta a fejét Dorottya is.
Csupa jó hír. :)
Csenge átvette Paulától a palackot, töltött mindenkinek, majd szétosztottuk a poharakat, koccintottunk és lehúztunk egy-egy felest.
Oké, tehát, a barátnőim és én így két hónappal az érettségi előtt, mindenféle ruhákban, én például fekete hajjal, lázadónak öltözve, magassarkú bakanccsal, miniszoknyával, a suli udvarán sunyiban becsempészett piával ittunk, hát, nem sokat tettem volna rá, hogy valaha lesz ilyen. :)
Ezután beszélgettünk is egy csomót, meg Dorottyánál volt valami süti, azt is ettünk, majd újra visszaterelődött a figyelem a palackra.
- Tízes skálán mennyire legyen látványos, hogy ittunk? - kérdezte Paula az üveget nézegetve, igazából arról érdeklődve, hogy mehet-e mégegy kör, vagy hogy mennyi menjen.
- Nem kéne nagyon, ugye? - húzta el a száját Dorottya.
- Én drámakörös vagyok, jöhet mégegy - vigyorgott Csenge a színészi tehetségéről emlékeztetve minket.
- Izé. Én meg egy első randin pár pohár bor miatt már is a konyhapulton smároltam egy sráccal - vallotta be Saci magán nevetve, inkább lerakva a poharát.
- Az egészségügyis anyukám jön értem majd kocsival - csatlakozott hozzá Lili jókedvűen, szintén inkább nem kockáztatva. :)
- Az én tesóim mellett Anyát már meg se botránkoztatná, bármit is csinálnék - gondolt bele Lotti felnevetve, mire elmosolyodtam, Lotti pedig Csenge és Enikő után odatartotta Paulának a poharát - És amúgy se készültem fel rá lelkileg, hogy két hónapot jártok már csak ideee - toporzékolt egy kicsit, a mondat erejéig.
- Jó, akkor már én is - csatlakozott be Dorottya a második köbe.
- Leni? - nézett rám Paula, mire beletúrtam a hajamba.
- A bátyámmal jársz, fix, hogy nem üt ki két feles - közölte Lotti vigyorogva, mire felnevettem.
- Oké, jöhet - adtam meg magam mosolyogva, majd odaadtam a poharam Paulának.
- Ezért vagyok szerelmes beléd, Csajszi - vigyorgott rám Csenge, mire nevetve elvettem a poharam, körülnéztünk, majd kiittuk a második kört a poharunkból.
Nem volt nagy a palack, de - ekkor már csak Lottinak, Enikőnek, Paulának, Csengének és nekem - egy kis idő múlva azért még kijött belőle egy harmadik, plusz még egy kevés.
Nem nagyon akartunk bemenni a suliba, úgyhogy inkább az épületből kiszűrődő zenékre táncoltunk az udvaron.
- All the single ladies, all the single ladies... - hallatszott a hangszórókból, mire mondanom sem kell, már pattantunk is egymás mögé az ikonikus tánchoz.
Szóval elvoltunk. :)
- Kajak berúgtatok a suliban? - röhögte el magát Casso, akinek kimondottan tetszett a sztori, amit elmeséltem neki olyan egy órával később telefonon, ügyelve, hogy kerüljem a "felnőtteket".
- Neeem, nem is - vigyorogtam - Mondjuk ezt a hülye cipőt lehet, hogy levenném - néztem a magassarkú bakancsomra.
- Inkább csak ülj le. Mennyit ittál? - kérdezte szórakozottan.
- Csak pár feles volt, naaa.
- Bebasztak suliban - jegyezte meg Casso valakinek röhögve, eltartva magától egy kicsit a telefont.
- Neeem, csak egy pici volt! - ellenkeztem vigyorogva.
- Sasa is ivott? - hallottam meg Ricsi jókedvű hangját a telefonban.
- Ő csak egyet - válaszoltam.
- Lili? - szólt közbe Laci is, ha már témánál voltunk.
- Ő is csak egyet. Ki vagyok hangosítva?
- Nem, csak gondolták, belepofáznak - válaszolta Casso - Amúgy hányan voltatok?
- Csenge, Paula, Enikő, Lili, Saci, Lotti, Dorottya és én - szedtem össze a neveket.
- Na jóóó - röhögött Casso teljesen kiégve, majd megint eltartotta a telefont magától - Hugi is.
- Pfúúú - röhögött fel Ricsi is.
- Ő mennyit ivott? - kérdezte Casso tőlem jókedvűen.
- Mint én, de tényleg nincs semmi gáz, csak buliztunk - győzködtem nevetve.
- Oké, azért kerüld a tanárokat - tanácsolta Casso derűsen.
- De nem is rúgtam beeee! - fogtam a fejem nevetve, majd pont ebben a pillanatban elment mellettem Hajdú, aki ezt nyilván hallotta, és lelassítva mellettem, gyanakodva fürkészni kezdett, egyből a legrosszabbat feltételezve - Jó estét, Tanárnő - köszöntem neki esetlenül.
Casso ebben a pillanatban abbahagyta a szórakozást a haverjaival, majd gyorsan megszólalt.
- Suliban vagy, utána egyből hazamész, emiatt kihagytad a bulit, bassz le, hogy miért vádolgatlak, valamit kamuzz gyorsan. És ne nézz rá.
- Suliban vagyok, ne hülyéskedj már!
- Oké, kezdj el dumálni, mit fogsz csinálni ma este... - dobta tovább a tippeket, hogy hogy menthetem ki magam mű párbeszéddel Hajdú gyanakvása alól.
- Meg lesz egy csomó dolgom, holnap utazok el, bocsi, de ma tényleg nem tudtam veletek menni - hadartam el valamit random.
- Jó, még mindig ne fordulj oda.
- Fontosabb dolgom is van annál, mint hogy bulizzak.
- Elment?
- Igeeen - vigyorodtam el, ahogy Hajdú továbbment.
Huhh. :)
- Ennyire lebuktam volna, ha ezt nem játszom el? - kérdeztem.
- Leniiii, halkabban - röhögte el magát Casso.
- Juj, igen - kaptam észbe, telefonálás közben pedig folyamatosan az udvaron sétálgattam, ráadásul már sötétedett, és magassarkú volt rajtam, így kishíján megbotlottam az egyik kőben - Hoppá.
- Oké, most már nincs sok hátra a buliból, így meg ne pakolj semmit, szerintem lépj le - jegyezte meg jókedvűen.
- Már megyek a kabátomért - indultam meg.
- Mert nincs rajtad? Jó, ha van öt fok, Szöszi.
- Érzem, a lábam is fázik egy kicsit, de már rajta vagyok az ügyön, csak valahova ledobtam.
Itt realizálta Casso, hogy miniszoknyában vagyok, neccharisnyában, kabát nélkül, ha nem is berúgva, de fogalmazzunk így, becsiccsentve egy iskolai rendezvényen.
- És összehoztunk egy élethelyzetet, ahol kettőnk közül én vagyok a felelősségteljes, beszarok - égett ki Casso ezen az egészen, mire hallottam, ahogy a többiek Cassoval együtt elröhögik magukat. Oké, ez tényleg elég érdekesen hangzik így. :)
Nemsokára Cassoval leraktuk a telefont, én pedig megkerestem Saciékat, akikkel letáncoltunk még egy-két számot, majd elhatároztuk, hogy hazamegyünk.
Lilit ekkor már elvitte az anyukája Enikővel együtt (egyfelé laknak), Csengét is, úgyhogy Lotti, Saci és én, mivel úgy is egy irányba megyünk, épp indulni készültünk, amikor összefutottunk Váradyval.
- Jó estét, Tanár úr - mosolyogtam rá a lehető legtermészetesebben.
Bár a nőnapi-estre csak lányok hivatalosak, férfi tanárok is akadtak az iskolában, csak épp nem a divatbemutatón, meg a testalkat-meghatározáson, az osztályfőnökünket például alig láttuk, biztos valami elintéznivalója volt.
- Már mentek is, Lányok? - nézett végig rajtunk a tanár úr mosolyogva.
- Igen, picit hideg van - bólogatott Saci, a legjobb érvet bedobva.
- Hazamegyünk, később sokkal hidegebb lesz - erősítette meg Lotti - Ön is most indul? - kérdezett vissza, terelve rólunk a témát.
- Ami azt illeti... gyalog vagytok? - érdeklődött Várady, mire bólogatni kezdtünk.
- Igen, itt megyünk majd fel a dombon... - mutogatott Lotti.
Várady újra végignézett rajtunk, a három zavarban lévő lányon, akik ráadásul rendesen alul vannak öltözve és épp indulnának gyalog haza a sötétben, "mert hideg van".
És Várady, fogalmunk se volt, hogy észrevette-e rajtunk, amit nem akartunk, hogy észrevegyen, de felajánlotta tök kedvesen, halál lazán, hogy hazadob minket kocsival, úgy is arra megy, ne fagyoskodjunk.
- Biztos nem kerülő Önnek? - szólalt meg Lotti hármunk közül először, mert valamit azért mégis válaszolni kellett.
- Nem, arrafele szándékoztam menni.
Ó, basszus.
Annyira rendes volt, meg amúgy se tudtunk erre mit mondani már, hogy hálálkodva megköszöntük és belementünk.
- Most mi a szart csináljunk? - parázott be Lotti odasúgva nekem, ahogy követtük Váradyt a parkolóba.
A tanár úr kinyitotta a kocsiját, beült előre, mi pedig hátra, senki nem mert előre ülni az ofő mellé.
Máskor talán, de épp nem igazán akartunk lebukni, hogy ittunk.
Várady megérdeklődte, hogy kit hova vigyen, mi pedig illedelmesen, igyekezve értelmesen, megválaszoltuk.
- Nagyon szép a kocsija, Tanár úr - törte meg a csendet Lotti a torkát megköszörülve, hogy meg legyen törve, és ne úgy üljünk hátul a fiatal, rutinos, full életszerű osztályfőnökünk kocsijának hátsó ülésein, mint három diáklány, akik előtte olyan másfél órával ittak sunyiban a suliiudvaron és megszólalni se mernek, nehogy lebukjanak.
Várady halványan elmosolyodva hátrapillantott ránk a visszapillantóból, ami nem nagyon jelentett jót, aztán visszanézett az útra és megköszönte.
Enyhén stresszes volt az út, még ha a tanárt magát imádom is és a kedvencem az egész tanári karból.
Miután Sacit kiraktuk, nemsokára már ott voltunk az Arany utca 12-14 előtt, úgyhogy mi is kiszálltunk.
- Nagyon szépen köszönjük, hogy elhozott minket - mosolyogtam előre, miután kikászálódtam valahogy a kocsiból, majd Lotti is.
- Bármikor - nézett ránk Várady halványan mosolyogva, végigfigyelve a szerencsétlenkedésünket.
Elköszöntünk, becsuktuk a kocsiajtót, majd már azt hittük, hogy elhajt, de aztán Várady lehúzta a kocsija ablakát és kiszólt nekünk.
- Lányok - szólt utánunk jókedvűen, mire visszafordultunk - Legközelebb óvatosabban a koccintgatással, én mindent értek, de... na - nézett ránk elröhögve magát, mire Lotti és én zavartan, részemről elpirulva ösztönből a hajunkat megigazítva bólintottuk, hogy megértettük - Akkor tudjátok, miről beszélek. Legyen szép hétvégétek, szigorúan házi feladat pihenni - kötötte a lelkünkre mosolygva, mire zavartan visszaköszöntünk, Várady pedig felhúzta az ablakot és elhajtott.
Igen, igazából a kedvenc tanárom. :)

Mai nap - 5/5: hát, emlékezetes volt, az tuti. :)