Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

60. Szalagavató

December 9. (szombat)
A nagy nap.
A szavakat sem tudom összeszedni, rengeteg mindent tudnék írni így bevezetésképpen, mert eseménydús volt a nap mind a huszonnégy órája - nem véletlen, hogy ezt is csak vasárnap délután írom -, így talán az lesz a legbölcsebb, ha mindent szépen, sorjában leírok.
Ébredésem után, ritkán szokott ilyen történni, de szinte egyből kipattantam az ágyamból - évek óta alig várom ezt a napot, nem csoda, hogy minél hamarabb el akartam kezdeni.
- Jó reggelt - köszöntem a családomnak mosolyogva, frissen, üdén, ami mindenkit meglepett, engem is beleértve.
- Szia Hugi - köszönt vissza a nővérem, aki a hétvégén végre itthon lesz velünk, és bár ő nem volt olyan energiadús, mint én, és szemmel láthatólag az összes mentsvára az az egy csésze kávé volt, lelkesen fogadott - Fel vagy pörögve - állapította meg elmosolyodva.
- Persze - vigyorogtam.
- Egy kávé a szalagavatós királylánynak - tett le elém Anya egy csészével mosolyogva.
- Köszönöööm - hálálkodtam.
Tényleg felpörögtem, már akkor imádtam az egész napot, egyben pedig nagyon izgultam, úgyhogy miután ráérősen megreggeliztem, elvonultam a fürdőbe, és elkezdtem készülődni.
Volt időm, a szalagavató csak délután ötkor kezdődik, vendégeknek kapunyitás négykor, nekem kettőre kellett ott lennem a suliban.
A szalagavatómra a szüleimen és Napsugáron kívül a családból csak a nagyszüleimet hívtam meg, illetve Ritáékat (Anya nővére és férje), valamint családon kívül Mártit. Őszintén, Noémire, Sziszire és Jakabra is gondoltam, szívesen láttam volna mindannyiukat, a lányokat, mert egyre jobb barátnőim, de amikor azt szedtem össze, hogy kiket hívjak meg, még sokkal kevesebbet beszéltünk, Jakabot pedig bár tényleg jó lett volna látnom, mert akármi miatt nem beszéltünk sok ideig, régen nagyon sokat segített nekem, számíthattam rá, végtelenül önzetlen volt, és utólag visszanézve meg sem érdemeltem a bánásmódját, de épp azért, mert amikor a meghívottakat gyűjtöttem össze, nagyon régóta nem beszéltem vele, így nem soroltam közéjük - mindenesetre mindhárman írtak nekem a mai nap folyamán, hogy legyen szép szalagavatóm és érezzem jól magam, ami nagyon jól esett.
A családtagjaim, Mamiék és Ritáék csak akkor tudtak megérkezni hozzánk, amikor én már elindultam otthonról, így velük már csak később találkoztam. Fél kettőkor léptem ki a kapun egy táskával, amibe a cuccaimat szedtem össze, és egyelőre utcai ruhában voltam, ami kényelmes.
- Szia! - ugrottam Casso nyakába, aki a kapuban várt, majd szorosan megöleltük egymást.
- Szia Szöszi - simította meg a hajam, majd megpuszilta a homlokom - Felpörögtél.
- Fel bizony - mosolyogtam rá - Évek óta várom ezt a napot, amióta pedig megismertelek, elterveztem, hogy velet szeretnék táncolni és veled is táncolok, igazából egy álmom vált valóra, persze, hogy felpörögtem!
- Akkor pörögj közelebb egy kicsit - húzott magához elmosolyodva, majd hosszasan megcsókoltuk egymást.
A napom nagyjából eddig volt hellyel-közzel nyugodt, illetve amíg Cassoval elértünk a suliig, amikor beléptünk az épületbe, már ránk is zúdult az az eszméletlen rohanó hangulat.
- Oké, visszavonom, ezek mellett egyáltalán nem vagy túlpörögve - közölte Casso elröhögve magát, ahogy összesen fél percet bennt voltunk az épületben.
Tényleg, mindenki, mint ha kétszeres gyorsításban lett volna, néhányan díszítettek, a fényeket állítgatták az előadóban, mikrofonpróba itt, mikrofonpróba ott, megy-e a hangfal, hol vannak a szövegek, mi van a nyomtatóval, ki hova rakja a ruháját, mikor mi lesz, ki hova ül majd, satöbbi.
- Levendula, Roli, végre! - szólt utánunk Helga, ahogy észrevett minket, mire egyszerre felé fordultunk, majd köszöntünk neki, helyette is - Az osztály nagy része már az előadóban van, menjetek ti is oda, de előtte rakjátok le a holmijaitokat. A második emeleten, a 11/a termében rakjátok le a táskákat, kabátokat, a ruháitok az öltözőkben vannak, de arra még nincsen szükség. A 11/a-ból egyből menjetek az előadóba, kettőkor kezdünk - hadarta el egy levegővel, majd elpillantott a vállunk felett - Ó, gondnok úr, pont Önt kerestem! - indult meg az arra járó gondnok felé.
Cassoval összenéztünk, majd megadtuk magunkat a tánctanár utasításainak és felmentünk a 11/a-ba.
- Ismerős terem - jegyezte meg Casso egy bujkáló mosollyal az arcán, ahogy beléptünk az ekkor épp üres osztályba.
Na igen, az idei Halloween mindkettőnk számára emlékezetes volt. :)
- Hova kell lerakni a cuccokat? - néztem körbe.
- Nem tudom, Szöszi, keressünk egy szabad padot. Mit szólsz ehhez? - koppintott arra a padra, pont arra derűsen, mire magamban elvigyorodva megforgattam a szemem.
- Az már úgy is jól bevált egyszer.
- Ja.
A következő pillanatban nyílt az ajtó és bejött rajta egy fekete hajú lány, feltehetőleg tizenegyedikes.
- Sziasztok - köszönt félénken.
- Szia - mosolyogtam rá.
A lány odament az imént emlegetett padhoz és leguggolva kiszedett valamit onnan, mire Cassoval valószínűleg ugyanarra gondolva jókedvűen összenéztünk.
- Fellépsz egyébként? - érdeklődtem a lánytól kérdezve.
- Öhm, igen, a kórusban - bólogatott.
- Hogy hívnak amúgy? - kérdezett rá Casso full természetesen egy halvány mosollyal az arcán.
- Szűcs Blanka, miért? - pislogott a lány.
- Ide jár a húgom, csak azért - legyintett Casso, egy fél másodpercre mosolyogva rámpillantva.
- Tudom, Lotti - bólintott Blanka.
- Na, képben vagy - biccentett Casso derűsen.
Ahogy a tizenegyedikes csaj teljes zavarban kiment a teremből, Cassoval összenéztünk.
- Egyem meg, ha tudná... - röhögte el magát Casso.
- Szemtelenül értesz mások zavarba hozásához - csóváltam a fejem mosolyogva.
- Asszem van egy sztorink, Szöszi, amivel jobban zavarba tudnánk hozni - válaszolta derűsen, majd miután elrámolgattam a cuccaimat, leszállt a tanári asztalról, amin eddig ült, és kimentünk a teremből.
Rejtvény megoldva, fény derült a titokzatos "Szűcs B." kilétére. :)
Amikor Cassoval kézenfogva beléptünk az előadóba, az osztály nagy része már tényleg ott volt, úgyhogy én becsatlakoztam a lányokhoz, Casso pedig Ricsiékhez.
- Sziasztok - huppantam le a nézőtér egyik székére Saci mellé.
Elbeszélgettünk Enikőékkel, majd kettő körül, amikor már mind megérkeztünk, Tamás megjelent a színpadon és egy kis szót kért.
- Először is, sok szeretettel köszöntelek titeket, ma, a nagy napon, örülök, hogy mind itt vagytok, épen, egészségesen, és mielőtt elkezdenénk a készülődést, ugye van egy osztályvideótok... - kezdte. A médiásaink vágták össze mindannyiunk megosztott képeiből, kíváncsi voltam már rá nagyon - Aminek a levetítésekor a műsorban ti terv szerint épp öltözni fogtok, így ezt most lejátszanánk, hogy együtt is nézzétek meg - mondta, mire kíváncsian előrekönyököltem.
A stáb tagjai erre elkezdték bekapcsolni a videót, ami még nem is indult el, amikor Casso lehuppant a mellettem lévő székre.
- Szia - mosolyodtam el, ahogy ránéztem - Minek köszönhetem a látogatásod? - kérdeztem vigyorogva.
- Láttam már egy-két részletet ebből, és néhányszor majd tuti rám akarsz nézni, mert nosztalgikus lesz, úgyhogy gondoltam, nem mögötted fogok ülni - mondta derűsen.
- Egy angyal vagy - mosolyogtam.
- Tudom.
Eközben a kivetítéssel kapcsolatban már minden készen állt, úgyhogy lekapcsolták a villanyokat, és elindították a videót.
"A Szent Ferenc Alapfokú Művészeti Gimnáziumának 12. osztálya (2018-2022)"
Kíváncsi voltam a videóra, úgyhogy kényelmesen elhelyezkedtem a székemben és figyeltem.
A videó kezdetekor elindult a Coldplay Yellow című száma, egyből felismertem, mert régebben nagyon szerettem, majd váltogatni kezdték egymást képek időrendben egymás után, gólyatáborban készültektől kezdve, amikor a vonaton ültünk, vagy a buszon, ahogy már Tihanyon voltunk, ismerkedtünk körben ülve, vagy épp strandoltunk a Balatonnál.
- Jézusom, de fiatal mindenki - suttogtam meglepődve - Te is - néztem Cassora mosolyogva.
- Te is - nézett vissza rám.
Igazából tényleg mindenki, még ha nem is mindannyian estünk át azóta drasztikus változáson - pl. Ricsinek akkor még rövid volt a haja, vagy Niki és Paula teljesen máshogy nézett ki -, a vonásaink is sokkal gyerekesebbek voltak, ami nem tűnt volna fel magamtól.
Közben mentek tovább a képek - első közös évnyitó, Andris szülinapi házibulija, első közös mekizések (én is ott voltam), csoportképeik olyan társaságoknak/barátságoknak, amik már rég nincsenek/nem így vannak együtt (pl. Betti-Marcsi-Mira-Kriszti, Niki-Kitti, utóbbi kettő mondjuk Ricsiékkel, stb.) vagy olyanoknak, amik a mai napig megmaradtak (pl. Cassoék, Saci és én, Enikő és Lili...), első közös Halloween és a nagy halálkarkötő-osztogatás, amit mindenki sokkal komolyabban vett, mint ahogy ma vennék, deszkázós képek, mert akkor az volt a menő, hülyülős fotók, egy-kettő hátterében egyébként én már akkor Cassoval beszélgetek, az osztályom szétkapja a csokimat, Laci ellopta Hajdú tanári naplóját, amiért az említett tanárnő azóta is rám pikkel, első közös osztálykarácsony, Saci mézeskalácsháza, karácsonyi bál, majd a kilencedikes szilveszteri házibuli Cassoéknál.
- Ha a folytatását nem nézzük, azért elég romantikus első csókunk volt, nem? - suttogtam Cassonak mosolyogva, ahogy a szilveszteres fotókat néztük, koccintások a tűzijátékok alatt, nevetős képek, pezsgőbontás, Laci ugrál egy 2019-es feliratú lufival, vagy mivel, satöbbi.
- Már megbeszéltük, hogy nem az volt az első csókunk - emlékeztetett elmosolyodva.
Jó, igaz, tényleg megegyeztünk abban, hogy a tizedikben történt, tihanyi-napfelkeltés-összejövős-deja vu eset volt az első csókunk, ami mondjuk technikailag a harmadik, mert a legelső a szilveszteri volt, a második pedig felelsz vagy mersz Bakonyban, de azért na.
- Jó, jó, de attól még romantikus volt - győzködtem, majd néztük tovább a képeket.
Fiúk közösen kondiznak, közös bowlingozás, szünetekben készült hülyülős képek, Saci fekete hajjal (akkor hunyt el az apukája és fordult magába, ezek alatt a képek alatt ösztönösen megfogtam a legjobb barátnőm kezét), Valentin-nap, korcsolyázás (az egyik képen Betti és Casso volt egy chipssel a háttérben, erre jó lett volna nem emlékeznem), a szülinapom, amire meglepetés bulit tartottak, aztán egyre jobb idő lehetett, mert egyre sűrűbbek lettek a focipályán készült fotók, Gyuri bácsi és a gesztenyéje, Lili egy naaagy tortával és Lacival vigyorogva, bakonyi osztálykirándulás, akkor beszéltem egyébként először Kolossal és Samuval, Ricsi random lóg egy fán, majd egy kép, amin Casso, Ricsi és én vagyunk az előbbi két srác szülinapi nyaralásán.
- Ezt Ricsi vágta be, ugye? - kérdeztem Cassotól mosolyogva.
- Aha.
Mentek tovább a fotók - majális, éneklek a színpadon, Ricsi és Saci egy bazinagy vattacukorral, ballagás előtt befogtak minket díszíteni, a fiúk csináltak egy csoportképet, amin virágokkal a hajukban/nyakukban lányosan pózolnak poénból, parlamenti látogatás, nyilván ökörködés, állatkerti osztálykirándulás, Saci a gyűrűsfarkú makikkal "Julien király"-kodik (:D), majd évzáró és közös fagyizás.
Ezennel nagyjából vége lett a kilencedikes képsorozatnak, következett a tizedik osztály - itt már mindenki egy kicsit idősebb, illetve megjelent Jennifer, főleg a fiúkkal, néha velem, majd egyre többször Cassoval. Az osztály egyre jobban összekovácsolódott, közös Just Dance és pizzázás Liliéknél, biciklizés a Velencei-tó körül, Enikő, Lili, Saci és én, mint egyre szorosabb baráti társaság, pingpongozunk, technikaórás betlehemépítések, Halloween, ráadásul bár a kép csak egy sima fotó volt a táncparkettről, ahogy táncolunk, nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy Cassoval voltam a háttérben.
- Kapcsolatban voltál és én is, neked lebetegedett a barátnőd, nekem nem volt ott a barátom, egyikük se tudott semmiről, ezzel a lendülettel pedig elhívtál engem, részben táncolni - állapítottam meg - Most már bevallhatod, hogy mi volt igazából. Tudom, volt ez a "nem akartam hagyni, hogy otthon maradj, igazából érted tettem" szöveg, de... - idéztem vissza vigyorogva, mire elröhögte magát.
- De kitalálhattam volna jobbat is - mondta jókedvűen mosolyogva.
- Igen - értettem egyet nevetve.
Közben haladtak tovább a fotók, osztályprogramok, szelfik, csoportképek, egyiknek a hátterében Zsombi és én (Casso is kiszúrta, hisztérikus rohamot kapott :D), búcsúbuli Jennifertől, második közös szilveszter, újabb korizás, Casso és én a háttérben kézenfogva, majd az emlékezetes tihanyi osztálykirándulás, a vonatút, a kirándulás része, közös vacsi, Casso és én hazafele a vonaton, ahogy fáradtan nekibújok az akkor már barátomnak, Lili bérmálása, majális, Lili Danival az egyik kép hátterében, focipálya, aztán szép lassan beszivárgott egy-két képbe Bogi, nyárköszöntő, csapatfeladatok, és a trianoni műsor.
- Pedig szinte biztos voltam benne, hogy az is benne lesz, ahogy elájulok - nevettem fel halkan - Lassított videóban.
- Ja, aztán lejátszva oda-vissza - biccentett Casso jókedvűen, amit elképzeltem, hogy a videón fel-le dőlök, majd nevetve hozzábújtam a mellettem ülő srác vállához.
Nemsokára jött a tábor - újabb vonatos képek, Laci felülésezik az egyik emeletes ágy lépcsőjén, mindenki a táborhelyen, amikor épp a csapatokat osztják be, közös csocsózások, kajálás az étteremben, közösségi játékok, például az ölbeülős, ahol Casso ölébe raktak, ami akkor nagyon kínos volt, vagy éppen Ágoston ölében vagy öt ember, az pedig inkább nehéz. Közös filmezés, biciklizés, focimérkőzések, számháború, kirándulás, majd pár Kikában készült kép (amit azóta már nem Kikának hívnak), mondjuk a kanapéknál, amin Ricsiék baromkodtak, és elfeküdtek az összes létező bútoron.
- Mi, ahogy mindeközben beszorultunk egy liftbe és senki nem tudott róla... - gondoltam bele nevetve, mire Casso is elröhögte magát.
- Lehet akkor már épp csókolóztunk.
- Mégjobb.
Strandolós képek, Laci beleborítja Nikit a gumimatracáról a tóba, hajózás, különböző nemzetiségű kaják főzése, bográcsozás, én egy széken nevetve egy "Jackie Chan" feliratú cetlivel a homlokomon (akkor még nagyon hosszú volt a hajam), Laci horror mézeskalácsokat gyárt, Gazdálkodj Okosan, és a többi.
Majd a tizenegyedik osztály következett, ekkor újra váltott a zene egyet - első képek, amiken már össze van vonva a két osztály, illetve párszor Madaras, az akkor új ofőnk is szerepelt. Október hatodikai szerencsétlen műsor, zene világnapja alkalmából fellépések (Casso és én is voltunk akkor), Egri vár, fiúk bicepszfeszítős képe Dobó István mellett, harmadik közös Halloween, egyik képen a háttérben Casso a volt barátnőjével, Diával, majd az osztályprogram a hotelben, wellness, szauna, közös bulizás egy szórakozóhelyen, és bár a folytatásról nem volt kép, Cassoval egyszerre néztünk össze. Hihi. :)
Városligeti korizás, elegáns forralt borozás, a fél osztályon Mikulás-sapka, osztálykarácsony, majd a harmadik közös szilveszerünk, amiről több kép is volt, egy-kettőn felbukkant Ákos, Márti, én, ahogy meggyes pitét eszek Casso ereklyepulcsijában, amit frissen nyúltam, Jennifer, Bence (Enikő exe) és bulis képek, aztán még pár életkép, Casso neve kijött a rejtvényben, lányok, akik Cassonak öltöztek farsangkor, Casso pedig zsűrizik, Gecsey üldöz valakit az osztályból, Csenge egyre több fotón megjelenik, Valentin-nap, sok-sok spontán fotó, majd nekem időközben barna lett a hajam.
- Szerintem nem is állt rosszul - jegyeztem meg.
- Nem, tök jól állt - nézett rám Lili mosolyogva.
- Persze, hogy ezt mondod, te csináltad - nevetett fel Enikő - Nem, amúgy, tényleg jól állt, de mind tudjuk, hogy a szőke az igazid.
- Mondtam már, hogy bírlak? - szólt közbe Casso Enikőnek jókedvűen, akik erre lepacsiztak.
Haladt tovább a képsorozat - osztálykirándulás Dobogó-kőn, tábortűz, szabályellenes ivás az éjszaka közepén a fiúkkal a táborhely szélén, Lili fuvolázik egy település központjában és kap érte egy csomó pénzt járókelőktől, Casso és Ricsi nagykorúak, elképesztően nagy buli a tizennyolcadik szülinapjukra, ivás, röhögés, tánc, ivós játék, Casso és a tetkója, jó sok baromkodás, Úristen, eszméletlen volt, másnap reggel kicsit nyúzottan mindenki, Csenge és én a majálison, ahogy megnyertük az énekversenyt és teljes erőbedobással énekeljük a Bang Bang-et, Csenge szavaival élve "csináltuk a showt" (:D), Enikő és Andris hülyülnek valamit, Keszthely, osztálykirándulás, strand, vízibicikli, röpi a győriekkel, méta, gyrosozás, Ricsinek fonom a haját, reggeli futás, majd a nyárköszöntő, és az évzáró.
És az idei, utolsó év - táncpróbák, faktos képek, Enikő gipsszel, én rajzolok a gipszre, Heni szülinapja, fénysorszerelés, színház, Halloween, mindenki kiöltözve, első idei osztálykép, osztályprodukciós próbák, szenvedés az emeléssel, tánckavalkád, és jópár lány keringőruhás csoportképe.
Ezután már kezdtünk a videó végére érni, spontán képekkel, majd szöveggel a végén, hogy hálásak vagyunk az elmúlt éveinkért, aztán a zene elhalkult, a videó pedig véget ért.
- Azért ez durva - szólalt meg Enikő.
- Engem leamortizált, nem lett volna szabad továbbgondolnom - jelentette be Lili.
Tényleg durva volt, egyszerre volt megmosolyogtató, ahogy végignéztük az elmúlt három és fél évünket, és egyszerre fogott el az a kicsit szomorú, furcsa érzés, hogy már is ennyi eltelt, és hogy fél lábbal lassan már tényleg kinnt vagyunk a suliból, hogy ez a szalagavató is, túl azon, hogy gyönyörű fehér ruhákban keringőzünk, valahol a búcsúzásunk kezdete a sulitól, a gimis élettől és egymástól is.
Ebbe tényleg nem lett volna szabad belegondolni, mert ekkor tudatosult igazán ez az egész először.
Ahogy vége lett a videónak, mindannyian tapsolni kezdtünk, mert nagyon jó összeválogatás lett, hatásvadász volt és átadta, amit kell - a médiásaink tökéletes munkát végeztek.
Most éreztem meg először, hogy mennyire hiányozni fog a jelenlegi életem, ami tetszik vagy nem, pár hónap, és gyökeresen megváltozik.
- Miért érzem azt, hogy nem először érzékenyültem el a mai napon? - kérdeztem, ahogy teljes extázisban megdörzsöltem a szemem.
- Nem tudom, de én is úgy érzem - mosolygott rám Casso.
- Főpróba! - tapsolt kettőt Helga, mire mindannyian felmentünk a színpadra, úgy ahogy voltunk, utcai ruhában.
- Ennyit a romcsi lelkizésemről - nevettem el magam.
Utoljára elpróbáltuk a keringőt, last minute átbeszéltük a legfontosabb dolgokat, majd elküldtek minket az öltözőkbe, hogy öltözzünk át az egyenünneplőkbe, amikben majd a szalagot kapjuk.
Ahogy kiléptünk a folyosóra, addigra már szinte kész voltak az épület díszítésével, épp hordták be az asztalokat, székeket, és őszintén, nagyon jó munkát végeztek, tök szép volt a suli.
Nem véletlen, a mi sulinkban általában megadják a módját a szalagavatóknak.
- Na jó, lányok, csak én izgulok nagyon már most? - kérdezte Betti mindannyiunktól.
- Nem, Úristen, én is nagyon - válaszolta Kriszti.
Kriszti, Betti és Csenge egyébként a próbák során megint összekovácsolódtak, összehozta őket az osztályprodukció szervezése, már csak Niki maradt teljesen külön, de szerintem ő már nem is fog visszacsatlakozni hozzájuk.
Miután átöltöztünk, kezdődött a nagy haj- és sminkcsinálás - voltak sminkeseink, akik külön erre a célra érkeztek, hogy mindenkiből élő embert varázsoljanak.
Nos, bár én nagyon szépen megkértem őket, hogy natúr legyen végeredmény, vagy fél órát ott ültem abban a kényelmetlen székben, és bár a kérésemnek megfelelt a sminkem, el nem tudtam képzelni, mit csinálnak ezek ennyi ideig, tekintve, hogy én otthon reggelenként maximum tíz perc alatt lezavarok mindent.
Ettől függetlenül nagyon tetszett a végeredmény és olyan fix lett, mint amilyen még soha semmi nem volt az életemben, de azt tudom, hogy vízálló sminket kaptam, szóval jöhetnek ma a meghatódott könnyek, ez az. :)
A karikáimat teljesen eltüntették, ennek kifejezetten örültem, picit kontúroztak, egy púderszínű pirosítónak köszönhetően kaptam egy kis életszínt az arcomra, visszafogottan, de szépen fénylő highlightert többek között a szemem belső zugába, az orromra, a szemhéjamra nude-barnás smink, pici tus, szép, hosszúak lettek a szempilláim, illetve egy kis matt ajakrúzst is kaptam, szóval összességében gyönyörű lett az eredmény, és ami a lényeg, fix. :)
A hajamat besütötték szép hullámosra, mesésen tökéletes loknik omlottak a vállamra, és persze nagyon fixek, majdnem megfulladtam a hajfixálótól, majd egy pici virágot is kaptam a hajamba.
(Vajon hányszor írtam le az utóbbi pár bekezdésemben a "fix" szót?)
Szóval ezzel kész lettem, innentől kezdve a többieknek segítettem az öltözködésben, illetve ettem még pár falatot, vigyázva persze, nehogy elkenjem a sminkem.
- Jól nézel ki - dicsértem meg Nikit, akivel összefutottam a mosdóban.
Ez tök őszintén szaladt ki belőlem - Nikinek mindig előnyös alakja volt, kerekded idomokkal, ráadásul régóta kondizik, és egészségesen eszik, valamint szerintem amióta nem rejti el a természetes vonásait, nem tetteti magát görcsösen tökéletesnek, mint egy barbie baba, enyhén hullámos barna haja van, amilyen igazából, sokkal jobban néz ki, legalábbis szerintem, vonzóbb, szebb a kisugárzása, ha lehet ilyet mondani, ráadásul az ünneplője is normális volt, semmi mély dekoltázs vagy miniszoknya, semmi erős smink - a régebbi stílusával ellentétben most nem kirívó volt, dekoratív vagy a köznyelv szerint "ribancos", hanem csinos, mint egy nő, nem harsány, nem akar mindenáron figyelmet, megtartja a méltóságát... mint egy nő.
Elképesztő, hogy mennyit változott az egész kisugárzása egy darab délután alatt, egy darab elhatározásnak köszönhetően.
- Köszönöm - nézett rám Niki meglepetten.
Miután mind átöltöztünk, mindenkinek kész lett a haja, a sminkje, ekkorra már egyre több hivatalos, kamerás ember járkált fel-alá a suliban, a berendezés kész lett, az iskola parkolójába sorba álltak be a kocsik, majd négy körül kapunyitás volt, úgyhogy a vendégek is elkezdtek beszállingózni az épületbe.
A bejáratnál a tizenegyedikesek, akik erre lettek megbízva, sorban eligazították a rokonokat, családtagokat, ismerősöket, intézték a belépős dolgokat, nekünk meg akkor épp nem volt teendőnk, a sok rohanásban kaptunk körülbelül negyed órát, úgyhogy én addig az aulában voltam, hátha találkozok valakivel, vagy ilyesmi.
Persze nem voltam egyedül, a barátom jól elszórakoztatott addig. :) Csak mert Lili például akkor épp úgy is a családjával volt, Enikő Andrissal, Laci meg a Lesnyákokkal légbokszolt, majd megérkeztek a rokonai, úgyhogy abbahagyta.
- Tényleg, Ricsit és Sacit nem láttam egy ideje - jutott eszembe, ahogy egymás mellett ültünk egy padon.
- Az udvaron vannak - válaszolta Casso - Esik a hó, Saci ki szeretett volna menni.
- Ünneplőben, kész hajjal... - nevettem el magam meglepődve. Vagy inkább meg sem lepődve. :) - Ezt mindkettőjükre mondom - tettem hozzá, mire Casso felnevetett.
Ricsi a szalagavató alkalmából direkt hajat mosott és megfésülködött, teljesen odavoltunk tőle, ő is magától. :)
- Nem a hóesésbe, csak a fedett részre, hogy megnézzék a havat. Vagyis asszem - mondta Casso - Saci valami olyat magyarázott, hogy jó az illat, amikor esik a hó, vagy mi, tovább nem tudom, mert jöttem hozzád.
- Tényleg van egy illata. Mint az esőnek, mint egy nyári estének... - hoztam a hasonlataimat, ő pedig mosolyogva rámhagyta - Egyébként jól áll neked az öltöny - váltottam témát elvigyorodva.
- Én kapom utoljára a szalagot, azért méltó befejezés kell, nem? - kérdezett vissza jókedvűen, mire felnevettem.
- Az lesz. Megadod a módját - mosolyogtam, majd megpusziltam az arcát.
Nem tartottam attól, hogy a rúzsom ne lenne csókálló, vagy hogy bármilyen nyomot hagyna, a sminkem továbbra is fixebb volt, mint az életem, vagy bárkinek az élete, és igazam is lett.
Éljen. :)
Nemsokára megérkezett a családom, a szüleim, a nővérem és a nagyszüleim, amit először nem vettem észre, Casso bökte meg finoman a vállam, mire felkaptam a fejem, ő pedig halványan mosolyogva az ajtó felé biccentett.
Felcsillanó szemekkel felpattantam, majd odasiettem hozzájuk.
Elsőként a nagymamámat öleltem át, olyan régen láttam már, majd a nagypapámat.
- Úgy hiányoztatok! - mondtam a nagymamámnak őszintén.
Mindig örülök, ha látom őket, főleg, hogy ilyen ritkán találkozunk és a bolygó két külön felén élünk.
- Te is, Ladus - ölelt vissza a nagymamám mosolyogva. Már biztosan leírtam, de leírom mégegyszer, ő soha nem úgy hívott, mint mások, mindig Ladus/Lada voltam, ami nemes egyszerűséggel a "levendula" szó portugál megfelelőjéből, a "lavanda" -ból ered, és úgy szeretem, hogy egészen kiskorom, vagyis igazából születésem óta így becéz. :)
- Szia Papa - öleltem meg a nagypapámat is.
Ekkor Cassora pillantottam, aki egy szolid, kedves mosollyal az arcán nézte, ahogy lelkesen megölelgetem a nagymamámat, aztán a nagypapámat, de ahogy jobban megnéztem, átpillantva rá a nagypapám válla felett, láttam a szemében valamit, amit igyekezett nem kimutatni, de láttam, és egyből meghasadt érte a szívem.
- Annyira jól nézel ki, Hugiii - dicsért meg aztán Napsugár vigyorogva, mire ránéztem.
- Köszi - mosolyodtam el.
Anyáékat nemsokára elirányították az előadóterembe, lefoglalták a jó helyeket, úgyhogy ideiglenesen elköszöntünk.
- Te kiket hívtál egyébként? - érdeklődtem Cassotól, amikor megint ketten maradtunk.
- Ricsivel együtt hívtunk. Szüleim, nővérem, bátyám, nagymamám, Anya húga, a családból csak őket, meg Eri, vele már vagy tíz éve ledumáltuk, hogy megnézzük egymás szalagavatóját, megvert volna, ha nem hívom meg, aztán eljött volna magától - gondolt bele elröhögve magát - Amúgy nyilván vannak még fontosak, akik mondjuk ezer éve közel állnak hozzám, vagy érted, ha jöhetnének az afterre, még azt mondom, jöjjenek, de most érted, ez a szalagavatós dolog nem az esküvőm, hogy mindenkit elhívjak, aki fontos, hogy megnézzen. Ez inkább családosabb cucc.
- Igen, szerintem is - értettem egyet bólogatva - Nekem is csak a szüleim lesznek itt, a nővérem, a húgom, a nagyszüleim és Márti, de csak mert mi is megígértük egymásnak, hogy ott leszünk a másik szalagavatóján.
Beszélgettünk egy pár percet, majd Helga szólított minket, a mai napon másodszorra, szinte ugyanott, szerintem ő az aulába volt beosztva erre a feladatra, vagy nem tudom.
- Levendula, Roli! Menjetek a tornatermek elé a mellékfolyosóra, mindannyian ott gyülekezünk - utasított minket - Saci és Ricsi merre lehetnek? Lassan kezdődnek az események, mostantól tilos szétszéledni.
- Az udvaron vannak - válaszoltam.
- Jézusom! Hóban, szélben? - fehéredett el a tánctanárnő.
Valószínűleg megjelenhetett neki egy hasonló kép a fennt említett két osztálytársunkról, mint úgy negyed órája nekem is, de Cassoval egyszerre nyugtattuk meg:
- A fedett részen.
- Hála Istennek - fújta ki magát Helga - Jó, megkeresem őket, ti menjetek, ahová mondtam!
És ha azt hittem, a napom eddig volt emlékezetesen pörgős - hát, tévedtem. Egészen biztosan tévedtem.
**************************************
Holnap akartam kirakni, de ránéztem a naptárra és rájöttem, hogy Lesso-s nap, meg ilyenek, úgyhogy kiraktam ma. 🥰