Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

143. Győzelem

Április 18. (szombat)
Ma egy kicsit nagyobb feladat volt az ébredés, mint az kellemes lett volna.
Az ébresztőm keltett, úgyhogy nagy erőt véve oldalra nyúltam és kinyomtam.
- Végre - dünnyögte Casso félálomban mellettem, akit szintén felkeltett, majd ahogy kinyomtam a zenét, szorított az ölelésén, és magához visszahúzva kész volt visszaaludni.
- Nem aludhatunk vissza - jeleztem, bár szintén lehunyt szemekkel, hozzábújva.
- Lazán - vágta rá a nyakamba dünnyögve.
- Enikő szülinapja van. Saci, Lili és én kimegyünk a versenyére, meglepjük, ti Andrisékkal meg a többiekkel előkészítitek a terepet, ahova majd az anyukája minket is elvisz és meglepetésbulit csapunk. Emlékszel.
- Ja - nyöszörgött.
- Akkor fel kéne kelnünk.
- Az élet szar - közölte tényként, mire felnevettem, majd nehéz szívvel kikászálódtam a karjai közül és felültem az ágyban.
Casso, ahogy megérezte, hogy kibújtam az öleléséből és már nem ér el annyira, kinyitotta a szemeit és utánam nézett.
- Cuki a pizsid - jegyezte meg, ahogy szembesült az első látvánnyal.
- Köszi - nevettem - Ismét.
- Hajnalban is mondtam? - röhögte el magát, mire nevetve bólintottam.
Így legalább biztosan tudom, hogy cuki a pizsim. :)
- Na, az jó - állapította meg szórakozottan.
- Ennyire kiesett? - kérdeztem nevetve.
- Azt se tudom, melyik bolygón vagyok jelenleg - dörzsölte meg az arcát fáradtan nyöszörögve.
- Üdv a Szaturnuszon - mosolyogtam rá.
Casso elröhögte magát.
- Nyúzottnak tűnsz - állapítottam meg kedvesen mosolyogva.
- Na ne.
- Ilyen ez a kijózanodás - mosolyogtam.
- Bebaszva jobb volt - látta be röhögve, mire felnevettem - Amúgy tippem sincs, mit keresek az ágyadban, de ne érts félre, nem zavar. Felőlem csinálhatunk belőle rendszert is akár.
- Nem akartam, hogy felkeltsd a családodat hajnalban, úgyhogy behívtalak és kontrolláltalak - meséltem mosolyogva.
- Na, király. Amúgy most, hogy mondod, egy-két dolog megvan, de élménybeszámolót nem tudnék tartani.
- Ricsi és te hazajöttetek taxival, poénkodtatok azon, hogy melyikőtöké az Arany utca, megpróbáltad betippelni Da Vinci teljes nevét, nindzsabemutatót tartottatok, bukfenceztél az aszfalton, aztán elfeküdtél az úttesten, Ricsi hazament, te kitaláltad, hogy felmászol a szobámba kívülről az ablakomon... - soroltam nevetve, ő pedig röhögve hallgatott - Beavattál, hogy igazából te kaptál szuperképességeket és tudsz repülni, aztán nulla fokban levetted a pulcsidat, hogy ne fázzak, úgyhogy bejöttünk, a szobámban beszélgettünk, meg akartál próbálni gitározni, elmagyaráztad, hogy lehet eljutni a szülőfaludba, meg hogy milyen az ajtó a szegedi vasútállomáson... ilyesmik.
- Na, akkor egész oké voltam - állapította meg szórakozottan, mire hitetlenül felnevettem.
- Nem akarom tudni, hogy ez alapján milyen, amikor nem vagy "oké" - nevettem.
- Figyelj, csak egy házzal ébredtem odébb, már jó.
Végülis. :)
Anyáékat egyébként kicsit megleptük, hogy Casso itt volt.
- Hajnalban beszöktettem - magyaráztam meg egyből a konyhában, ahogy Anya észrevette Cassot és bár meglepődött, kedvesen köszönt neki.
Cassot szereti a családom. :)
- Rendben, inkább nem kérdezek többet - hagyta ránk Anya pislogva, majd lekapcsolta a teaforralót.
Ennyiben maradtunk. :)
Anyukámmal itt marasztaltuk a barátomat reggelire, szóval Casso egy picit félkómásan becsatlakozott hozzánk reggelire.
Még nagyon reggel volt neki, persze próbálta ezt nem kimutatni, ettől függetlenül Anyával tekintettel voltunk rá. :)
Pirítós-partit csaptunk, illetve főztünk hozzá tojást.
- Elvagy? - kérdeztem Cassotól nevetve, mire szórakozottan rámnézett.
- Ez jobban leköt, mint a jövőm, hagyjál - válaszolta röhögve, majd pörgetett egy újat azon az egy főtt tojáson az asztal lapján, én pedig nevetve az asztalra könyököltem és néztem vele együtt.
- Várj, most hagyj én is - állítottam meg a főtt tojást.
- Micsinááálsz - tüntetett röhögve, ahogy véget vetettem a tök jó pörgetésének - Oké, jöhetsz - adta meg magát, mire én is megpörgettem.
Elvoltunk. :)
Nemsokára azért nekiláttunk enni.
- Jól hallottam, hogy csengettek? - fülelt Anya, elzárva a mosogató vizét.
- Igen, szerintem - válaszoltam - Nyissam?
- Nem, egyetek csak nyugodtan - mosolygott ránk Anya, majd megtörölte a kezét és kiment a konyhából, hogy megnézze, ki az.
Ahogy Anya kiment, Casso pirítósára néztem (ő mással kente meg, mint én).
- Kaphatok egy harit? - kunyiztam vigyorogva.
Casso harapott egyet, majd biccentett és odatartotta nekem a pirítósát, úgyhogy én is beleharaptam.
- Most úgy is lógok neked - látta be jókedvűen.
Erre csak magam elé mosolyogtam, majd ez alatt Anya kinyitotta az ajtót, úgyhogy füleltem, hogy ki lehet.
Amikor meghallottuk a vendégünk hangját, ahogy kedvesen köszönt anyukámnak, Casso elhúzta a száját, majd elröhögte magát.
- Oké, most fogok megdögleni - állapította meg szórakozottan, miközben ugyanolyan nyugodtsággal megkent egy pirítóst, mint előtte, mire felnevettem.
- Varga Roland! - hallottuk meg Rilla hangját az előszobából, félreérthetlenül pontosan a mellettem ülő srácnak szólva.
Húha, teljes név, vezetéknévvel, veszélyes. :)
Casso szórakozottan rámnézett, majd a hang irányába fordult.
- Fodros Amarilla! - szólt vissza jókedvűen.
Casso anyukája felsóhajtott, majd normális hangerővel Anyához szólt, mint egyik anya a másiknak.
- Van két ikerfiam, az egyiket a biciklitárolóknál találtam meg reggel egy fel nem szerelt függőágyban aludni, a másikat pedig sehol se a házban, pedig ha háromszor nem jártam végig, egyszer se. Anyának lenni öröm - sóhajtott fel, mire Casso, aki ekkor épp inni készült, röhögve inkább eltartotta a poharat a szájától, mielőtt visszaköpné a vizét. :) - Fiatalok.
- Fiatalok.
Ebben jól egyetértettek az anyukáink. :)
- Én is bírlak, Anya - szólt ki Casso szórakozottan.
- Ha már itt tartunk, a telefonodat egyébként másra is szoktad használni közösségizésen kívül, vagy az alapfunkciója mellett a többi más rendeltetését is mellőzni szoktad? Olyanokra gondolok mondjuk, hogy idő megnézés, felvenni, ha hívnak... - sorolta Rilla az előszobából átszólva a fiának, aki teljesen higgadtan reggelizett közben, majd erre elröhögte magát.
- Pfúú, Anya, ez a mondat most túl komplikált volt, nem vagyok még ilyen éber - válaszolta őszintén, félálomban megdörzsölve az egyik szemét, majd derűsen az előszoba felé fordítva a fejét, várva a választ.
- Gyere csak be, ne állj ott kint - engedte be Anya Rillát.
- Köszönöm, igazából csak azért néztem be, hogy tudjam, hogy él-e még a bajnok fiam, ezek szerint igen, halleluja.
- Azért volt ennek egy ironikus beütése - jegyezte meg nekem Casso a szórakozott gödröcskéivel az arcán, mire felnevettem.
- Él, persze - válaszolt Anya Rillának mosolyogva - Egyébként Levendula invitálta be hozzánk, nem történt semmi probléma, most is éppen reggeliznek.
- Miért szeret jobban a te anyukád, mint az enyém? - gondolt bele Casso röhögve.
Őt mindenki szereti. :)
Casso reggeli után nemsokára hazament, én pedig elkezdtem készülődni Enikő szülinapi meglepetésére.
Felvettem egy kényelmes, de csinos ruhaösszeállítást, ugyanígy megcsináltam a hajamat, a sminkemet, válogattam ékszereket, összeszedtem Enikő ajándékát, meg minden ilyesmit, majd beültem Enikő anyukájának a kocsijába, Saci mellé a hátsó ülésekre (Lili az anyósülésen ült.)
Szerencsére egészen jó volt az időjárás, sütött a Nap, de nem olyan erősen, hogy mindenki megsüljön, szabadtéri versenynek ideális volt, ezt a kocsiból kiszállva állapítottam meg, amikor megálltunk a sportpályánál.
Jó nagy volt a nyüzsgés, országos bajnokság, nyilván nem ketten voltak ott, majd Lili, Saci és én, Enikő anyukáját követve elfoglaltuk a helyünket.
Enikő anyukája szerint Enikő már órák óta itt volt akkor az egyesülete többi tagjával, az edzőjével, készültek, bemelegítettek, meg ilyesmik.
- Jó sokan lesznek - nézegette Lilii a versenykiírást, amikor hárman, lányok körbesétáltunk, hátha látjuk valahol Enikőt és köszönhetünk neki, vagy csak integetni, hogy ne zavarjuk, illetve emellett a büfében vettünk magunknak egy kis kaját.
- Enikő melyikekben indul? - kérdezte Saci Lilire nézve.
- Johi átküldte, pillanat - vette elő Lili a telefonját (Johanna Enikő nővére) - U20-as korcsoport, egyébként, rossz listát néztek - jelezte, ahogy kiszúrta.
- Hoppá - nevettem fel Sacival együtt, majd a mellette lévő papírt kezdtük el olvasgatni.
- Egyébként négyszáz méter futás és négyszáz gát, ha jól értelmezem - nagyított rá Lili valamire a telefonján.
- Melyik lesz előbb? - kérdeztem.
- A futás - mondta Saci a listát böngészve, amihez hunyorogva megigazította a szemüvegét.
- Tizenhárom óra huszonhárom - tettem hozzá, ahogy én is észrevettem a táblázatban.
- Akkor már miért nem húsz? Vagy huszonöt? - rökönyödött meg Lili, majd összenevettünk.
De komolyan. :)
Egyébként Enikőt nemsokára megtaláltuk, akkor épp egyedül volt a kulacsával a kezében, háttal nekünk, úgyhogy odaszaladtunk hozzá.
- Jézusom, de cukik vagytok! - olvadozott tőlünk Enikő, amikor vigyorogva megjelentünk előtte azzal a szándékkal, hogy megnézzük majd.
- Egy, kettő, három... - számolt be Lili, majd:
- Boldog szülinapoooot! - mondtuk egyszerre.
Enikő mosolyogva nézett ránk, majd megölelgettük egymást.
Sokáig nem tudott velünk maradni, mert szóltak neki, de láthatólag jól esett neki, hogy itt vagyunk, és végülis ez volt a lényeg. <3
Nemsokára a lányokkal visszamentünk a helyünkre, és végignéztünk jópár versenyszámot.
Amikor Enikő a rajtszámával együtt felment a pályára tizenhárom óra huszonhárom előtt valamennyivel a többi kortársával együtt - egyébként Enikő eszméletlenül ledöbbentően nézett ki ilyen sportruhában, olyan combja, vádlija van bennük, meg az egész alakja, az izomzata, te jó ég, már ettől büszke lettem -, nyilvánvalóan egyből elkezdtünk éljenezni, ami jó hangos lehetett, mert Enikő nevetve felnézett ránk, mi pedig lelkesen integettünk neki.
A versenyzők nemsokára, amikor már mindenki a rajtvonalnál volt, beálltak a rajtpozícióba, közben a hangosbemondókból egyfolytában hangoztak az információk, a folyamatosan szóló zene elhalkult, majd ahogy minden készen állt, bemondták, hogy "vigyázz", a rajtpisztoly elsülésekor pedig mint ha mindenkit puskából lőttek volna ki, egyből sprintelni kezdtek.
- Hajrá Enikőőőőő! - kiáltotta Lili.
- Hajrááááá!
Konkrétan végigüvöltöttük az egészet, olyan lelkes szurkolók voltunk, hogy szerintem mi voltunk a leghangosabbak az egész nézőtéren. :)
Enikő már az elején is az elsők között volt, az első háromban, ők hárman jó hamar eltávolodtak a mögöttük lévőktől, fej-fej mellett haladva futottak, olyan sebességben, hogy esküszöm, biciklivel nem tudtam volna lehagyni őket, te jó ég, lehet ilyen gyorsan futni egyáltalán? Azta.
Mindhárman beleadtak mindent a futásba, konkrétan látszódott, hogy az összes izmukat ezerrel bevetik, megfeszülve, ahogy csak bírnak, futnak, az egyik lány hármuk közül picit lemaradt, az első kettő Enikő és egy másik lány volt, szinte összeestünk a lányokkal az izgalomtól.
Gyakorlatilag egyszerre értek be a célba, szabad szemmel meg se tudtam volna különböztetni, majd végül kiírták az eredményt, ha jól emlékszem, 0.23 századmásodperc különbséggel a másik lány lett az első.
Aki egyébként, mint kiderült, Panka, Enikő riválisa volt.
Enikő nem tűnt valami feldobottnak, nagyon kifulladt, persze a másik lány is, de megértem, engem is bosszantana, ha kevesebb, mint három tizedmásodperccel lennék második egy ilyen futam után.
Na, de a gátfutás. :)
Szinte furcsa volt, amennyire kevésnek tűnt az a pihenőidő, ami Enikő két versenyszáma között volt, de úgy tűnt, hogy a barátnőnk feltöltődött addigra, durva, én egy ilyen után egy hétig nem tudnék levegőt se venni (nem mint ha le tudnék futni négyszáz métert így, de még huszat se, alapból már a rajtolás utáni első másodpercben le lennék maradva méterekkel, el se tudok indulni ilyen gyorsan!), majd ismét felállt a pályára.
Tíz darab gát volt kinnt, különböző nagyságúaknak tűntek.
- Az a vicc, hogy ezeket a gátakat sámlival se tudnám, még átlépni se - láttam be nevetve, mire Lili és Saci egyetértve bólogattak.
Ez a sport nagyon durva.
Minden versenysport az egyébként, de most éppen ezt néztem, pláne, hogy a barátnőnk csinálta, és hűűű.
Mielőtt ellőtték volna a pisztolyt, a lányokkal ittunk egy-egy kortyot, hogy jobb legyen a hangunk, majd amikor rajt volt, újrakezdtük a szurkolást.
- EZAAAAAZ! - kiáltottunk fel egyszerre, amikor Panka valahogy megakadt az egyik gátnál, amit túl hangosan tettünk, kaptunk egy-két rosszalló pillantást, mire behúztuk a nyakunkat.
Jó, na, elkapott a hév. :)
És folytattuk is ezerrel a szurkolást.
Enikő ismét nagyon elöl volt, olyan sebességgel futott, ugrott, kapta a lábát, hogy majdnem elájultam, mindent beleadott, mi kiáltoztunk, üvöltöztük ezerrel, szurkoltunk, hogy hajrá, hajrá, meglesz, meg minden, ami eszünkbe jutott.
- Úristeeeeen! - kapott a szájához Lili olyan három másodperccel a cél előtt, ahova már nagyon úgy tűnt, hogy Enikő fog beérni először, és így is lett, mi pedig ebben a pillanatban vigyorogva sikítozni kezdtünk, és egymás kezét fogva ugrálni.
Jézusoooom! :D
Enikő a lendülettől tovább is szaladt a célvonalon, fokozatosan lassítva, majd végül hagyta, hogy nekicsapódjon annak a szivacsnak, aminek aztán mindenki nekicsapódott, aztán a győzelemtől örülve ugrott egy óriásit.
Annyira büszkék vagyunk rá! :)
Ezután egyből, ahogy lehetőségünk volt rá, odaszaladtunk hozzá, és a nyakába ugrottunk. Váááá! :)
Nemsokára, már a díjátadó után, amikor Enikő eljöhetett, beültünk a kocsiba, Enikő előre, Saci, Lili és én pedig hátra.
Sacival útközben összenéztünk, amikor Enikő nem látta, majd nemsokára Saci megszólalt.
- Pfúú, hányingerem van - kapott a gyomrához.
Színészi játék ötös.
- Rosszul vagy? - kaptam felé a fejem Lilivel és Enikővel együtt, bár hármunk közül ketten pontosan jól tudtuk, hogy igazából nem (vagyis reméltük).
Enikő anyukája is benne volt a buliban, úgyhogy fel is dobta egyből az előre megbeszélt helyen, hogy megállhatunk levegőzni, mire Lili sunyiban írt egyet Messengeren.
Így is lett, megálltunk, Saci kipattant a kocsiból, én is, utána Lili is, majd akkor már Enikő is.
- Szólj, ha jobban vagy - sietett oda Sacihoz.
Körülbelül tíz másodpercet levegőztünk, amikor valamilyen hangszóróból meghallottuk a Happy Birthday To You-t, egyre közeledve, mire Lili, Saci és én elvigyorodtunk, Enikő pedig hitetlenül felnevetett és megpördült, szembekerülve Andrissal és Lacival, akik ahogy meglátták Enikőt, vigyorogva egyből odafutottak hozzá és felkapták.
- Úristen, mi a... - nevetett Enikő meglepetten, majd nevetve elsikította magát, mert a fiúk rohanni kezdtek vele, mi, lányok pedig vigyorogva követtük őket, egészen a focipályáig, addig a pályáig, ahol annyit voltunk régebben.
- Boldog szülinapoooot! - kiáltottak Enikőre az ott lévő többiek egyszerre.
Johanna, Ricsi, Casso, Lotti, Kolos, Samu, Paula, Ágoston, Alexa, Domi...
Egy csomóan voltak, Johanna kezében ott volt már Saci citromos sajttortája gyertyákkal, padokon papírtányérok, meg mondjuk focilabda is, valószínűleg a fiúk eddig fociztak, de mindenesetre egészen elő volt készítve minden.
Enikő tökre lesokkolódott, egyszerre meghatódott, teljesen odavolt tőlünk, mi pedig megölelgettük újra.
- Egyébként országos bajnok lett! - jelezte Lili mindenkinek vigyorogva.
- Muti az érmeeeed - pattant oda hozzá Laci, mire Enikő nevetve kiszedte a táskájából, majd mind megtapsoltuk.
Büszkék vagyunk rá. :)
A hangszóróból továbbra is mentek a zenék, ajándékoztunk, majd odatartottuk neki a tortát, hogy fújja el a gyertyákat.
- Jézusom, srácok - törölte meg Enikő a szemét nevetve a meghatottságtól.
Enikő elérzékenyült, ez se mindennapos. :)
- Kívánj valamit! - kötötte a lelkére Saci.
- Oké - mosolygott Enikő, majd pár másodperc után elfújta a gyertyákat.
Tortázás után Andris és Laci megbontottak egy pezsgőt, azt szétdobtuk, koccintottunk Enikőre a szülinapja és a győzelme alkalmából, majd ahogy elfogyott, ott, a focipályán belevágtunk a bulizásba.
- Gyuri bááá! - csillantak fel Laci szemei, amikor megérkezett a focipályához közel a Gyuri bácsi.
Régen láttuk már. :) Régebben, amikor a társasággal gyakran jártunk ide, sokat találkoztunk vele, mindig itt árult valami finomságokat, sült gesztenyét, gyümölcsöket, diót, mandulát, diákcsemegét, mustot, amiket a kertjében termelt, és maradt, mi pedig igazi törzsvevők voltunk.
Aranyos bácsi, mellesleg az első ofőnk, Pásztor édesapja, már ugye nagypapa, tökre feldobott, hogy most is itt volt, de nem csak engem, többen is pattantunk erre, hogy köszönjünk neki, és ő is nagy örömmel fogadott minket. :)
- Régen nem voltam itt - mondtam Cassonak, amikor épp ketten voltunk a focipálya egyik szélén, körbenézve.
- Ja, én se - biccentett, miközben egy halk sóhajtás hagyta el a száját.
Na igen, függetlenül attól, hogy mennyi jó emlékünk fűződik ehhez a pályához, azért van egy, elég jelentős történet innen, ami minden, csak nem jó emlék.
Ezután egymás szemébe néztünk.
- Úristen, már két éve volt? - gondoltam bele meglepődve.
- Ja, lassan - gondolta át ő is - Elég komoly.
Aztán nem boncolgattuk tovább a témát, mentünk vissza a többiekhez.
A fiúk, illetve Enikő, aki szintén beszállt, ezután kitalálták, hogy focizhatnának, úgyhogy felosztották magukat csapatokra, mi, lányok pedig a pálya szélén néztük, ahogy játszanak.
A foci, mint sport, annyira nem érdekel, de azt mindig szerettem nézni élőben, amikor a fiúk játszanak. Pláne, ha az a Fiú is játszik. :)
Jó sokáig játszottak, közben ment a zene hangszóróból, szóval vibe-olgatások közben rugdosták a labdát, ment a poénkodás, nevettünk egy csomót, még közönségként is, ettük a finomságokat, szóval tök jó volt, majd amikor már kezdett szürkülni, Laci előkapott egy üveget, amit ezúttal is a keresztapjától hozott.
- Milyen keresztapád van neked? - röhögte el magát Samu, tekintve, hogy legutóbb is tőle volt a pia.
- Jó arc - vigyorgott Laci - Nekem csak ezem van, valakinél van más?
- Áhh, hülye vagy? A biciklitárolóban keltem reggel - dörzsölte meg Ricsi az arcát röhögve.
Erre vigyorogva Cassora néztem.
Szóval nem voltunk tele piával, de ez most kivételesen senkit nem botránkoztatott meg, viszont buliztunk tovább, már a sötétbe nyúlóan, a zene Andris telefonjáról ment, de mindenki berakta, amit akart, jól elvoltunk.
Késő este, igazából éjszaka, amikor már a legtöbben hazamentek - a végén Enikő is Andrissal, mert egyrészt elképesztően fáradt volt, érthető okokból, másrészt az ezt követő órákat ketten töltötték valamelyikőjüknél, viszont Enikő hatszázadszorra is megköszönt mindenkinek mindent, nagyon aranyos volt -, már csak Saci, Lotti, Casso, Ricsi, Kolos és én maradtunk.
(A társaságunkból például Laci és Lili közösen mentek haza, meg Paula is Samuval.)
Már csak az utcai lámpák adtak fényt, sötét volt, csillagos volt az ég, annyira nem is volt meleg, de most okos voltam és hoztam pluszpulcsit, szóval így hatan a focipálya füvén ültünk, nagyjából körben, és beszélgettünk.
Én Casso mellett ültem, és a derekam ölelte át oldalról, Saci törökülésben ücsörgött mellettem, Ricsi elfeküdt a fűben, a barátnője ölébe hajtva a fejét, Saci szemüvegét ellopva és magán hordva poénból, Kolos és Lotti pedig csak úgy ücsörögtek velünk.
Egy csomó ideig beszélgettünk, poénkodtunk, jó volt, így baráti társaságként, majd később, amikor befejeződött egy téma és egy pár másodpercre csendben voltunk, Lotti megszólalt.
- Na jó, kicsit kezdek meghalni, úgyhogy szerintem én lassan elindulok - mondta a bátyjainak elsősorban, a füvet tépkedve, csak úgy, majd körbenézett - Csak nem adják el a vesémet hazafele - nevette el magát, tekintve, hogy már tényleg nagyon éjjel volt, gyalog, Budapesten.
- Ne is, azt már nekem ígérted - vigyorgott rá Ricsi.
- Mi is indulhatunk, ha... - ajánlottam fel Lottira nézve.
- Nem, dehogy is, maradjatok nyugodtan, majd sietek - legyintett Lotti mosolyogva - Már ha rá tudom magam szánni, hogy felálljak - nevette el magát a mögötte lévő padnak dőlve a hátával.
Kolos, pár másodperc múlva ránézett a mellette ülő Lottira.
- Szólj, ha indulni akarsz, megyek én is - mondta, mire Sacival mosolyogva összenéztünk.
Lotti meglepetten felé kapta a fejét.
- Köszi - mosolyodott el a haját megigazítva.
Nem tudta elkerülni a figyelmem, ahogy Casso és Ricsi vigyorogva összenéztek, Ricsi poénból Lottit utánozva az ikrének, lányosan birizgálni kezdte a haját, Casso pedig igyekezve visszafojtani, a gödröcskékkel az arcán elröhögte magát.
- Miért, te egyébként merre fogsz menni? - kérdezte Lotti Kolostól megilletődve.
- Majd haza, de előtte hazakísérlek. Érted.
- Jaj, bocsi, nem esett le - nevette el magát Lotti zavartan - Köszi.
- Kemény vagy, Hugi - röhögte el magát Ricsi a fejét fogva a húgán.
- Jó, mondtam, hogy fáradt vagyok - szabadkozott Lotti.
Lotti és Kolos nemsokára elindultak, felálltak, Lotti leporolta magát, majd elköszöntek tőlünk, és miután Lotti, amikor a többiek nem oda néztek összevigyorgott velem, megindultak ketten, így négyen maradtunk.
Amikor már vagy egy utcányira járhattak, Saci vigyorogva megtörte a csendet.
- Ezaaaz - ujjongott halkan, rámnézve, én pedig szintén elvigyorodtam.
- Hallod, Ró - röhögte el magát Ricsi, mire Casso odanézett, majd Ricsi intett neki, úgyhogy Casso szórakozottan odahajolt, Ricsi meg vigyorogva súgott neki valamit, majd egyszerre röhögni kezdtek.
- Nem akarjuk tudni szerintem - mosolyogtam össze Sacival.
- Szerintem se - nevetett Saci.
Amikor a fiúk lecsillapodtak, Ricsi visszaadta Sacinak a szemüvegét, majd újra a tesójához szólt.
- Feküdj már el te is így, rohadt jó - mondta Cassonak.
Casso mosolyogva rámnézett.
- Szóval nem ölelgetsz tovább, oké, értem - nevettem el magam, majd áthelyezkedtem az ülésben, hogy az ölembe tudja hajtani a fejét.
- Majd én megölelgetlek - mosolygott rám Saci, aki Ricsi fejével együtt közelebb húzódott hozzám.
- Gyereee - vigyorogtam, majd ahogy a fiúk egymás mellett az öleinkben feküdtek, mi ketten egymás mellett oldalról odabújtunk egymáshoz. :)
- Viszi a csajod a barátnőmet, Róóó - jelezte Ricsi derűsen, ahogy az ikrével együtt felpillantottak ránk.
- Ja, ugyanez - érezte át Casso szórakozottan.
Erre vigyorogva, barátnősen megpusziltam Sacit a halántékánál, mire nevetve ő is engem, mire a Varga ikerpár szórakozottan összenézett.
- Kemény plot twist lenne amúgy - mondta Casso röhögve Ricsinek.
- Ja - vigyorgott vissza rá Ricsi, majd felnézett az égre - Hullócsillag, gyerekeeek! - csillantak fel a szemei, mire mi is felnéztünk.
- Úúú, tényleg - lelkesedett be Saci - Kívánjunk.
- Nekem már megvan - mosolyogtam.
Imádom az égboltot. <3
- Egyébként egy hét múlva lesz az esküvő - jelentettem ki, amikor leesett.
- Majd meséljetek - kért meg Saci mosolyogva.
- Miért, Sasa, te nem leszel ott? - nézett fel rá Ricsi.
Saci meg volt hívva egyébként, csak családi dolgok miatt nem tud sajnos eljönni, de már ezerszer a lelkemre kötötte, hogy mutassak meg minden fotót, meg meséljek, ajándékot is vett már Napsugáréknak, csak így alakult, de megértjük.
- Tényleg, nektek lesz valami szerepetek? Vagy ilyesmi - érdeklődött Saci a fiúktól (olyan értelemben, hogy én pl. koszorúslány leszek, Napsugár húgaként).
- Nem, jelentéktelenek leszünk - válaszolta Ricsi.
- Hála az égnek, baszki - tette hozzá Casso elröhögve magát, majd felnézett rám - Majd nézlek téged.
- Le vagyok maradva, mi leszel? - kérdezte Ricsi tőlem.
- Koszorúslány - mosolyogtam - Fő-koszorúslány - tettem hozzá büszkén.
- Már volt rajtad a ruhád? - kérdezte Saci lelkesen.
- Egyszer, nagyon jó - vigyorogtam.
- De vááárjál, mitől vagy fő, vagy mi van? - kérdezett Ricsi tovább.
- Az összes koszorúslány között én vagyok a fő - magyaráztam - Én igazítok el mindenkit, én vagyok a menyasszony legfőbb támasza, ilyesmik.
- Ő a főnök - foglalta össze Casso Ricsinek röviden.
- Jaaa, akkor ezt mondd - röhögött Ricsi.
- Egyébként nálam lesz a szertartásig Pityu gyűrűje - tettem hozzá - Én fogom majd a menyasszony csokrát a fogadalom alatt. Meg táncolni fogok a vőféllyel is, azt hiszem.
- Naaa - szólalt meg Casso jókedvűen - Úgy lecsaplak a kezéről, nézni fogsz.
- Várom - vigyorogtam.
- Úúú, de jó - lelkesedett Saci, majd odahajolt hozzám és vigyorogva odasúgta nekem - Majd kapd el te a csokrot.
- Persze, ez a terv.
Ezt nyilvánvalóan a fiúk is hallották, főleg Casso, akinek erre csak egy halvány mosoly jelent meg az arcán, majd Ricsivel mosolyogva összenéztek.
- És akkor majd lehetek én a fő koszorúsfiú? - vigyorgott Ricsi lányossá változtatva a hangját, a mostani csokros témából eredő "következő esküvő"-re utalva, mire mind a négyen felnevettünk.
Nem, őt majd berakjuk vőfélynek, és Saci lesz a fő koszorúslány, ez így lesz tökéletes, de ezt nem mondtam neki. :)

Mai nap - 5/5***: Enikő nagyon-nagyon jól érezte magát, aminek nagyon örülök, és nagyon büszke vagyok rá. <3 És egyébként én is jól éreztem magam, szeretem-nap volt.