Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

8. Párok

Szeptember 14. (csütörtök)
- Akkor kérném a párokat - nyitotta ki a tanári naplóját Várady, hogy felírja őket - Névsor alapján haladunk, Dominik?
- Én vagyok vele - tette fel a kezét Marcsi vigyorogva, mire elmosolyodtam. Olyan aranyosak egymás mellett. :)
- Rendben. Paula?
- Samuval leszek - válaszolta a kapucnis pulcsis lány az első padból.
- Enikő?
- Andris.
- Karolina? Ő hiányzik, akkooor... - pillantott végig rajtunk a rajztanár, majd vissza a naplójára - Andris volt, Lili?
- Egyet tippelhet, Tanár úr - vigyorgott Laci a székén hintázva, mire Várady elröhögte magát.
- Ott a pont, akkor ti megvagytok, Saci?
- Velem - emelte fel Ricsi a csuklóját lazán.
- Ezen se lepődtem meg, Kolos?
- Én még nem tudom - mondta.
- Ennek örülünk. Van még valaki, akinek nincs párja?
Niki és Csenge feltette a kezét.
- Nekem, Tanár úr, volt párom pár napja, csak már nem vagyunk együtt, úgyhogy nincs - fonta össze a karjait Niki, részben Váradynak és részben Csengének intézve a szavait, akire közben olyan szikrát szóró szemekkel nézett, hogy attól még engem is kirázott a hideg, de Csengét látszólag nem hozta zavarba.
- Ugyanez - húzta Csenge egy erőltetett, kedvesnek tűnő mosolyra a száját.
Ezt a mosolyt túlságosan is ismerem tavalyról.
- Ragyogó - sóhajtott fel Várady fáradtan - Melyikőtöket osszam be hozzá? - nézett a két lányra, hogy döntsék el, ki akar Koloshoz kerülni, és ki kerít fiút s.o.s.
- Én szívesen leszek - csapott le Niki Kolosra azonnal, mire az említett fiú lejjebb csúszott kettőt a székén.
- Köszönöm. Kolos? - kérte ki csak a formaság kedvéért a vörösesbarna osztálytársunk véleményét, miközben már írta is be Kolost és Nikit, mint szalagavatói párt.
Az osztályba járó fiúk visszafojtott röhögése egyértelműen a döntés mellett szólt, a túlnyomó többség kifejezetten élvezte a fennállt helyzetet.
- Van más választásom? - kérdezett vissza Kolos nyöszörögve, majd felcsillant a szeme, szinte láttam magam előtt, ahogy kigyúlt a villanykörte az agyában, és hátrafordult Cassoékhoz.
- Akármi is, nem - közölte Casso szórakozottan.
Ricsi kevésbé volt kommunikációképes, akkor éppen fuldoklott a röhögéstől. :)
- Naa, de csak akar keringőzni a húgotok - próbálkozott Kolos.
Nos, Casso és Ricsi teljes szinkronban és elég egyértelműen közölték vele, hogy "pattanjon róla lefele". :)
- De amúgy van barátja? - kérdezte Kolos, ha már témába került.
- Van, forduljál előre - csettintett a tábla felé Ricsi röhögve.
- Francba, pedig jó nő - fordult vissza Kolos jókedvűen.
- Ja, meg magasabb, mint te - szólt közbe Andris vihogva.
(Egyébként nem az, egymagasak.)
Várady röhögve félbeszakított minket, pedig egyébként látszott rajta, hogy szórakoztatja a beszélgetés. :)
- Na, srácok, ezt majd szünetben. Ott tartottunk, hogy Kolos Nikivel lesz, gondolom, mindenkinek megfelel, Samut már tudjuk, Marci? - lapozott Várady a tanári naplóban, mire mindannyian a csendes, szemüveges osztálytársunkra néztük, aki egyébként ettől kicsit zavarba jött, úgyhogy a kockás ingének az ujjára ráfogva válaszolt, hogy Linával lesz - Jó, akkor őt is beírom. Kriszti?
- Külsőst hozok. Mármint, ebbe a suliba jár, csak eggyel lejjebb.
- És itt tud lenni a próbákon?
- Igen.
- Rendben, erről még úgy is lesz szó. Csenge, akkor ha neked nincs párod... - túrt Várady a hajába gondterhelten - Ha holnapra nem is, az utána lévő próbára már jó lenne, ha lenne...
- Persze, megoldom - bólintott Csenge.
Szegény Csengét azért megsajnáltam egy kicsit, és egyben ironikus, hogy akkor ő volt az egyetlen lány, akinek nem volt párja a szalagavatóra.
- Köszönöm. Akkor - haladt tovább, majd elmosolyodva rámnézett - Leni.
Igazából ezután rápillantott Cassora, így hárman összenéztünk, és Várady már írta is be mellém Varga Rolandot, mint a szalagavatói páromat.
Ha ezt a kilencedikes énem látta volna előre... :)
- Azért elég kemény, hogy én ezt már hamarabb tudtam, mint ti - írta le a neveinket Várady szórakozottan, mire elvigyorodtam - Ágoston.
- Mi vagyunk ketten - jelentkezett Betti.
Egyébként fura, nem nagyon gondolná az ember, de Betti és Ágoston egyébként tök jóban vannak, amióta Mátrai tavaly etikán egymás mellé ültette őket, mondván, hogy "ha az eddigi években se beszéltek egymással, most se fognak", szoktak beszélgetni szünetekben, meg ilyenek. Őszintén, Ágostonnal nem sokat beszéltem eddig, de Enikő is egy csomó ideig bírta, majdnem összejöttek, szerintem van valami, amiről nem tudok. :)
- Jó - írta fel Várady őket is - Mira pedig külsőst hoz.
- Így van - bólogatott Mira.
- A két Varga meg már megvan. Akkor a következő, zeneválasztás - haladtunk tovább.
Az elmúlt pár hétben Várady létrehozott egy online felületet, ahová mindenki mindenféle ötletet beírhatott a szalagavatónkkal kapcsolatban, szülők, diákok egyaránt, hogy egyben legyen, úgyhogy az ott feldobott zeneötleteket, illetve még amiket a tanárok javasoltak, mind végighallgattuk, hogy közösen válasszuk ki a tökéleteset.
Duplaóra volt, ráadásul nap végén, szóval ráértünk.
Ha vagy tizenöt számba nem hallgattunk bele, akkor egybe se, aztán végül összeállt egy "top 3" lista, amik közül kézfeltételes szavazással döntöttünk. Az említett három egyébként a The Pierces - Secret, a Dana Glover - It is you és Christina Perri - A Thousand Years-e volt (a Harry Potter negyedik filmjéből a bál zenéje is szóban volt, de sokan ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen szövege annak, amire táncolunk, így el lett vetve), én személy szerint egyébként elég nagy gondban voltam, mert mindháromra el tudtam képzelni a szalagavatós táncunkat.
Végül az It is you nyert, ahol Paula volt a döntő szavazat, közölve, hogy "az a Shrek egyik zenéje, ő meg Shreket akarja", úgyhogy megkaptuk Shreket. :)
- Ki lesz a tánctanár? - érdeklődőtt Lili, ha már így szóba került - Külön keresünk oktatót, vagy valaki a suliból fogja tanítani?
- Ez egy nagyon jó kérdés... - dörzsölte meg a homlokát Várady. Elég fáradtnak tűnt, elő kellett ásnia az információit a hosszú távú memóriájából. :) - Gondolom, nem új információ, hogy művészeti iskola vagyunk, így van külön tánctanárunk, persze félállásban, de már hosszú évek óta ő segít a szalagavatói táncot betanítani, ismeri az itteni szokásokat, a lehetőségeket, a továbbiakat majd tőle kérdezzétek holnap, többet tud a témában, mint én.
- Köszönöm szépen - bólintott Lili.
- Akkor holnap már lesznek táncpróbák? - kérdezte Kriszti.
- Igen, és innentől kezdve minden csütörtökön és pénteken hatodik-hetedik órában, eleinte a nagy tesiteremben, később majd biztos az előadóban is.
- És mi lesz az osztálytánc? - szólt közbe Betti - Mármint, ami nem a keringő.
- Azt nekünk kell kitalálni - pillantott rá Casso a tollát kattingatva.
- Jaaa, de srácok, nekem nincs annyi fantáziám - nevetett fel Betti, mire Casso szórakozottan elmosolyodott.
- Az nem a mi bajunk.
- De amúgy ha csak mi vagyunk az évfolyamban, minek van külön osztálytánc??? - kérdezte Ricsi belegondolva.
- Amúgy... - értett egyet Casso elröhögve magát.
- Na, emberek, elmondom, miért ne legyen keringőn kívül külön osztályprodukció - szólalt fel Laci derűsen, felpattanva a helyéről, mire mindannyian ránéztünk - Egy, amit mondtatok, hogy csak mi vagyunk az évfolyamban, szóval a keringő alapból osztályprodukció. Kettő, az ilyenek általában elég cringe-ek, ha poénkodunk, akkor erőltetett, ha meg nem, és véresen komolyan vesszük, az meg rohadt unalmas.
- Egyébként igen, inkább legyen sokkal profibb, meg látványosabb a keringőnk - csatlakozott be Paula.
- De ez kábé az utsó közös, igazi előadásunk, keringője mindenkinek van, az osztályprodukció minket ír le, az egyedi dolog, nehogy már kihagyjuk - szólt közbe Kriszti.
- Oké, ti, csajok még elráztok valamit, de nekünk maximum a levegőbaszó tánc megy - röhögött Andris. A fiúk értékelték. :)
(Várady is, csak nem mondta ki hangosan. :D)
- És ki mondta, hogy feltétlenül táncolni kell?
- Hát de akkor mit, mondjuk verset, vagy hogy?
- Mittudomén', nem azt mondtam, hogy van ötletem, csak hogy ne legyünk már ilyen gázak, hogy kihagyjuk, azért mégis osztály-, meg évfolyamtársak voltunk négy évig...
- Ezért lesz osztályvideó - vont vállat Laci - Szerintem ejtsük a témát.
- Emberek, valamit csak kitalálunk már, nem? - tette fel a költői kérdést Betti.
- De cringe leeeesz - nyöszörgött Laci.
- Oké, akkor szavazzunk, ki akar osztályprodukciót? - vette a kezébe az ügyet Kriszti fáradtan felsóhajtva.
Az osztályprodukció-ellenesek végül le lettek szavazva, akkor is, ha volt egy-két tartózkodónk, akiknek teljesen mindegy volt (pl. Casso és Ricsi).
- Akkor találjatok ki valamit - huppant vissza Laci a helyére, felhagyva az ellenkezéssel.
Ez még kiderül majd.
A duplaóra után mindenki mehetett haza, én viszont még összeszedtem a cuccaimat.
- Kinnt megvárlak, jó? - kérdezte Casso rágózva, mielőtt kimentünk volna az osztályteremből.
- Persze - bólogattam, majd ideiglenesen elköszöntünk, ő a többiekhez csatlakozva elhagyta az épületet, én pedig a folyosón lévő szekrények felé vettem az irányt.
Kinyitottam a szekrényem, bepakoltam azokat a könyveimet, amik nem kellenek otthonra és itthagyhatom, kivettem, amikre szükségem van, egyszóval a szokásos folyamatnak láttam neki, amikor odajött hozzám Csenge.
- Köszi a kiemelőt, nálam maradt - adta vissza a filcemet, amit a nap folyamán adtam kölcsön neki, ő pedig ezek szerint véletlenül rutinból bedobta a tolltartójába. Egyébként nem tűnt fel a kiemelőm hiánya.
- Szívesen - mosolyogtam - Egyébként bocsi a kérdésért, de a szalagavatós párod...
- Megcsalt a pasim, dobtam, keresek valakit - mondta röviden.
- Nikivel, ugye? - kérdeztem halkabban.
- Minek kérdezed, ha tudod a sztorit?
- Csak azt akartam, hogy van-e jelölt, hogy ki legyen. Érted.
- Hát, nem nagyon... - húzta el a száját - Mármint, néztem a tizenegyedikeseket, de nem nagyon fogtak meg, tizenegyedikesnél fiatalabbal nem akarok párban lenni, a tizenegy is necces, úgyhogy még gondolkodom. Nem azért, mert nem tudnék senkit felszedni, csak nincs kedvem egyik sráchoz se, mégiscsak szalagavató.
- Megértem. Mondanám, hogy beajánlok valakit, csak hát... - nevettem el magam zavartan, majd hirtelen felcsillant a szemem - Tényleg, a fiúkat kéne megkérdezni, ők hátha tudnak valakit, akár a szomszéd suliból.
- Ennyire gáznak nézel, hogy majd más kerít nekem palit? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem, nem... - védekeztem - Fel tudod te szedni magadnak, nem azért, csak érted, ha már együtt táncoltok, legyen jófej, tudd, hogy van-e barátnője, megbízható-e, satöbbi, ha meg a fiúk jóban vannak vele, nem lehet olyan gázos. Csak tipp tőlük, mégiscsak szalagavató - idéztem őt, és bár látszólag először ellenkezni akart, belegondolt.
- Jó, mondjuk annyira nem hülyeség - adta meg magát - De még átgondolom, és még ne mondj nekik semmit, nem bírom, ha helyettem intézkednek.
- Oké - ígértem meg mosolyogva.

Mai nap - 5/5: várom is a szalagavatónkat, meg valahol tartok is tőle, mégiscsak egy mérföldkő a nagybetűs Élet felé, vagy mi. De azért várom, főleg, hogy most már hivatalosan is Casso párja vagyok. Hogy is mondjam, ez a szalagavató a fejemben elképzelt esküvőnk főpróbája lesz. :)
***************************************
Sziasztok! ❤️
Ha már a részben az osztályprodukcióról volt szó, gondoltam, hogy kikérem a véleményeteket, vagy az ötleteiteket, hogy ti mit tudnátok elképzelni erre, egyrészt mert egyébként meg vagyok lőve, másrészt meg ha már ennyi idő után eljutottunk/el jutunk majd Leniék szalagavatójáig, arra jutottam, hogy bevonnálak titeket a dologba, szóóóval ha van valami ötletetek az osztályprodukcióra, írjátok meg. 🥰

Puszi! ❤️