Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

140. Lépés

Április 15. (szerda)
- Hova rohantok ennyire? - kérdezte Laci utolsó óra után, amikor Casso és én köszöntünk egyből, majd Casso már nyitotta is a kocsiját, hogy bepattanjunk.
- Nézik a lakást - válaszolta neki Ricsi.
- Kiét?
- Amibe költöznek nyáron - magyarázta Lili - Tudod, ketten. Most csak megnézik.
- Jaaa - esett le Lacinak, mire mosolyogva ránéztem, miközben beültem Casso kocsijába az anyósülésre.
A többiek sok sikert kívántak, mármint akik eddig nem, utánunk kiabálták, majd Cassoval bekötöttük magunkat és elindultunk.
- Két percet késünk csak, elvileg - nézegettem a Google Térképet a telefonomon.
- Oké, az jó. Majd gyorshajtok max - mondta Casso szórakozottan.
- Nem, szép, nyugodtan menjünk.
- Tudom, úgy akartam - nyugtatott meg.
A kocsikban most kicsit kevésbé érzem magam biztonságban, mint egész eddig.
- Tetszik a környék - állapítottam meg, amikor kiszálltunk a kocsiból a társasház előtt - Nyugodt. Mármint pont annyira nyugodt, amennyire kell, és pont annyira van nyüzsgés, ami jó még - magyaráztam.
- Ja, valami ilyen - adta meg a pontot, majd bezárta a kocsit, levette a napszemüvegét és átmentünk az úton.
Casso a telefonján gyorsan leellenőrizte a címet, majd becsengetett.
A tulajdonos nő hamarosan le is jött hozzánk. Kedves arca volt, a harmincas éveiben járhatott, barátságosnak és közvetlennek tűnt, de egyszerre megbízható és hivatalos is volt a kisugárzása, pont olyan, mint akitől megvennél, pontosabban bérelnél egy lakást.
A nővel gyorsan letisztáztuk, hogy igen, mi vagyunk a fiatal, leendő egyetemista pár, akik a lakást jöttek megnézni, igen, ő a tulajdonos, kezet fogtunk, bemutatkoztunk, jó napot, Székely Levendula vagyok, örvendek, Papp-Tersánszky Szandra, Varga Roland, Papp-Tersánszky Szandra, ismét örvendek, satöbbi, majd felvezetett minket a lakáshoz, mi pedig követtük.
Nem a garázs felől mentünk be, hanem az oldalsó bejáraton, majd a lépcsőházban lyukadtunk ki.
Barátságos hangulata volt, jó, persze, lépcsőház, de lépcsőházhoz képest tényleg jól nézett ki, viszonylag tiszta volt, növények a fordulókban, egy-két parafatábla a hirdetésekkel, postaládák, lift, szokásos, de jobb verzióban.
Mondjuk lépcsőztünk a másodikig, de nem baj, Szandra addig is beszélt nekünk a lakásról.
A mienk volt a huszonegyes számú lakás - nem egytől indul a számozás, mert két társasház van, és a másikban kezdődik egytől, itt pedig folytatódik, azt hiszem, ha jól értettem -, aminek az ajtaja a lépcső tetejétől szinte egyből balra volt.
A folyosó egyébként tetszett, fényes, világos, növényekkel tele, jobbára fehéres színekkel, de nem valami kórházra emlékeztetett, szóval épp körülnézve forgolódtam, amikor a nő elővett egy kulcsot és kinyitotta az ajtót, beengedve minket a lakásba.
A nő tartott egy részletes körbemutatást, ahogy végigjártuk a helyiségeket, mindenre kitért, annyi infót kaptunk egyszerre, hogy nagyon figyelnem kellett.
És őszintén, nagyon tetszett a hely, én személy szerint beleszerettem, komolyan.
A lakás valahogy úgy néz ki, hogy bemész, ugye az első, ahová kilyukadsz, az az előszoba.
Az előszobában még járólap van, a falon fogasok, teljes alakos tükör, cipőtartó, minden ilyesmi. Az előszobának igazából ott van vége, ahol a parketta kezdődik, nyílik aztán egy fürdő, káddal és zuhanyzóval, ez az, ráadásul...
- Szekrény - mutatott Casso szórakozottan oldalra, ahogy először beléptünk a fürdőbe, mire odapördültem, és felcsillantak a szemeim.
- Úúú - vigyorogtam.
Tudom, hogy átlagos fürdőszobai szekrény, középen tükör, két oldalt kinyithatós rész polcokkal, de annyira jól néz ki. Kell nekem. Pont. :)
Szóval a fürdővel is elégedett voltam.
A fürdő ajtaja mellett elhaladva nyílt a nappali, az élettér inkább, nagy, sarokkanapé, dohányzóasztal, amire tuti fogok virágot rakni, tévé a falon, kandalló (hangulatos, nagyon tetszik), szőnyeg, amerikai konyha (ott megint visszatért a kő járólap), étkezőasztal, satöbbi, a nappaliból pedig még nyílik egy erkély, illetve egy hálószoba.
Franciaágy, két oldalán éjjeli szekrények, ruhásszekrények, álló teljes alakos tükör, nagy ablak, de szép, hosszú függönyökkel, nagyon tetszett.
Az egész. :)
A lakás egyszerre volt modern, de otthonos, nem az a rideg, minden fehér, szögletes, alapjáraton persze letisztult, viszont nagyon jól nyúltak a színekhez, a bútorok, függönyök, a csillár, a kandalló, még a parketta típusa is pont olyan volt, ami barátságossá, otthonossá tette a helyet, tényleg elégedett voltam, de nem csak én, Casso is.
Ezután hárman leültünk egy asztalhoz, Szandra megkínált minket kávéval, én udvariasan elfogadtam, Casso nem, ő nem kávés, majd mindent átbeszéltünk, a rezsitől, a biztosításoktól kezdve a szerződésen, a felmondási időn keresztül a kaukcióig, az időpontokig, a tulajdoni lapig, a bútorokig, a lakóközösségig, az előfizetésekig, konkrétan nem tudom elképzelni, hogy valamilyen témát ne érintettünk volna, olyanokról is mindent tudok a lakással kapcsolatban, amire magamtól, őszintén nem is gondoltam volna, pedig jó tudni.
Ahogy ezeket megbeszéltük, a szerződéssel az asztalon Casso és én ketten maradtunk egy darabig.
- Na? - szólalt meg Casso először.
- Nekem nagyon tetszik - válaszoltam mosolyogva - Neked?
- Nekem is. Gyere - állt fel az asztaltól, mire én is.
- Megnézzük megint?
- Ja, most így külön is.
- Kettőnk közül te vagy a szkeptikusabb - állapítottam meg mosolyogva, miközben bementünk a fürdőbe - Kritizálsz? - mosolyogtam rá, ahogy egyből körbenéztem.
- Nem, nekem is tetszik, csak érdekel - mondta, miközben megkopogtatott egy-két falat.
- Aha - nevettem fel.
Nem, egyébként Casso csak felelősségteljes volt, jobban, mint én, engem már megvettek kilóra, ilyenkor pedig hajlamos vagyok elfogultnak lenni.
- Mi a véleményed a falról? - kérdeztem tőle mosolyogva, mire rámnézve elröhögte magát, majd megnyitotta a csapot és megeresztette a melegvizet - Na jó, most már számolj be nekem is.
- Normálisan melegszik a víz, nem csöpög a csap... - sorolta lazán, miután elzárta - Villanykapcsoló működik, alap dolgok, Szöszi.
- Bocsánat, nem vagyok képben, tudod, ebben a kapcsolatban én vagyok a naiv fél, aki már is elfogult - nevettem el magam.
- Nem gáz - mosolygott szórakozottan.
Cassoval végigmentünk mégegyszer a lakáson, miközben végigbeszéltük, hogy kinek mi a véleménye.
- Szerintem kedves a nő egyébként - vallottam be, ahogy a hálószobában nézegettem a szekrényeket - Megbízhatónak tűnik.
Casso biccentett egyet, miközben a falnak dőlve nézte, ahogy én is feltérképezem a terepet.
- Lesz golden hour-unk - vigyorogtam hátra rá, mire elröhögte magát.
- Szempont.
- Ha jól számolom, mivel nyugati esésű a ház, szerintem pont a nappaliban lesz, az erkélynél - gondoltam bele.
- Na, király, meggyőztél, írhatjuk is alá a szerződést. Át se olvassuk, van golden hour, fürdőszobaszekrény, álló tükör... - mondta szórakozottan, rajtam poénkodva, mire felnevettem.
- Jól van na - nevettem - Tényleg, egyébként viccet félretéve, szerinted aláírjuk ma?
Casso egy pár másodpercre átgondolta, majd megszólalt.
- Nem, én még nem írnám alá.
- Találtál valami hibát?
- Nem, nem nagyon, de még aludjunk rá egyet.
- Vagy nem tetszik a lakás...? - próbáltam megfejteni.
- De, adom, tényleg, csak egyből ne írjunk alá semmit. Pláne egy szerződést arról, hogy fixen ideköltözünk júliusban minimum egy évre, amit nagyon könnyen fel se lehet bontani, plusz meg van határozva, hogy fizetünk ekkor meg ekkor ennyit és ennyit.
- Jó, igazad van - adtam meg magam, majd ahogy átmentünk a nappaliba, elmosolyodtam magamban - Jól áll a felelősségtudat - mosolyogtam rá, mire elröhögte magát - Nem akarom hangosan mondani, de azért érdekesnek találom, hogy egy aláírást nem kockáztatsz be egy lakásról, amivel kapcsolatban nem is nagyon találtunk hibát, de mondjuk...
- Hogy lesitteljenek, meg kirúgjanak igen, ja, megvan.
- Ne hangosan, nem tudom, ki mennyire hall - pillantottam körbe.
Nem hinném, hogy jó nyitás a tulajdonossal, ha egyből azt hiszi, hogy az egyik bérlője bűnöző.
- Nyugi már, lennt telefonál a parkolóban - biccentett ki az ablakon - Most akkor ki a paranoiás? - nézett rám jókedvűen.
- Jó, jó. Attól még tetszik az ellentét.
- Nem ellentét, full más téma a kettő.
- Oké - hagytam rá mosolyogva.
Közben csináltam pár fotót, részben, mert Anyáék és a barátnőim tuti úgy is kérni fogják.
Ahogy mindent végigjártunk, leültünk az asztalhoz egymás mellé és megnéztük azt a szerződést újra.
- Én már elolvastam - adtam oda Cassonak az egyik papírt, mire átvette, megnézte, hogy van-e másik oldala, majd beleolvasott.
- Geci, nem akarok felnőtt lenni - jegyezte meg röhögve a sok apró betűn végigfuttatva a szemeit, mire felnevettem és az asztalra könyökölve, az államat a kézfejemre támasztva mosolyogva néztem.
Szeretem. :)
Amikor visszajött Szandra, még beszéltünk, abban maradtunk, hogy jövő héten visszajövünk, már neki is megvan a mi számunk, nekünk is az övé, felvettük a kapcsolatot, majd elköszöntünk és kimentünk a lakásból.
A lépcsőházban épp az egyik fordulóban kanyarodtunk be, amikor szembejött velünk egy barnás-vöröses, vállig érő-göndör hajú, világos szemű lány.
- Sziasztok - mosolygott ránk, ahogy elmentünk egymás mellett.
Cassoval visszaköszöntünk, majd egyszerre utánapillantottunk és vissza egymásra.
- Ismered? - kérdeztem halkan.
- Nem, de akkor ezek szerint te se.
- Nem, de kedves volt - állapítottam meg, majd megtorpantam és felnéztem a lépcsőkön, mire Casso is.
A lány a második emeletig ment, csak a másik irányba kanyarodott, mint a mi lakásunk, és egy kulccsal kinyitotta az ajtaját.
- Szembeszomszéd - értelmeztem.
- Az.
Hát, jó. :)
Mielőtt kimentünk volna a lépcsőházból, kíváncsiságból megnéztem a parafatáblákat, hogy mik vannak rajta, Casso is, majd ő még a postaládákon lévő nevekre is rápillantott.
- Szöszi - szólalt meg röhögve, mire odanéztem, és rápillantottam a postaládára, amire mutatott.
Krédics Mária.
- Neee - nevettem fel.
- Oké, eldőlt, ideköltözünk - jegyezte meg vigyorogva.
Nem tudom, milyen rokona lehet a filozófiatanárunknak, de valamilyen biztos, ekkora véletlenek nincsenek. :)
Ezen kiszórakoztuk magunkat, majd nemsokára kimentünk a társasházból és beültünk a kocsiba.
Mielőtt elindultunk volna, egymásra néztünk, hogy megállapítsuk összességében a véleményünket.
- Én lelkes vagyok - mosolyogtam, elsőként megszólalva - Nekem tetszik. Szerintem jó lesz.
- Szerintem is - értett egyet.
- Mi történt a szkepticizmusoddal? - nevettem fel, mire Casso röhögve megforgatta a szemeit, majd az arcomhoz nyúlva hozzám hajolt és hosszan megcsókolt.
- Nem is volt. Realista vagyok - jelentette ki jókedvűen.
- Én team idealizmus - vigyorogtam - Mit szólsz a materializmushoz?
- Oké, műveltségi verseny elsőkém, beszéljünk magyarul, köszi - zárta le a témát röhögve, majd átgondolta és mosolyogva a számra pillantott - Vagy van egy jobb ötletem, ne beszéljünk sehogy - hajolt vissza hozzám, én pedig vigyorogva viszonoztam a csókját.
- Pedig Krédics biztos büszke lenne rám.
- Majd elmondod neki, ha összefutunk vele ősztől.
Még el se kezdtük, de már most imádom a közös életünket. <3

Mai nap - 5/5*: az én szememben nagy lépés volt. :)