Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

132. Vonalak

Április 1. (szerda)
- De tuti kijön, ugye? - kérdezte Ricsi Bettit újra - Legutóbb vagy két hónapig olyan volt.
Jogos az aggodalom, bolondok napja van, négy hét múlva pedig esküvő a családban. :)
- Igeeen, nyugi már - nevetett Betti, miközben felvett két átlátszó kesztyűt - Olyat vettem neked.
Ricsi kibontotta a copfba fogott haját, lehajolt egy másodpercre, majd hátradobta.
Színpadias volt. :)
- Akkor mondd, mit csináljak - nézett Ricsi Bettire, a főnökre.
- Ülj le és adj egy fésűt.
- Ugye nem az lesz megint, hogy nem mozgathatom a fejem? - kérdezte Ricsi szórakozottan rámnézve közben, visszautalva a tavaly évvégi osztálykirándulásra, amikor befontam a haját, mire felnevettem.
Na, az nagy meló volt. :)
- Ne nagyon - válaszolta Betti nevetve - Van egy fésűd?
- Itt, mér' lenne?
- Valakinek van fésűje? - kérdezett Betti mindnyájunkat.
Gyakorlatilag az egész osztály nézte a produkciót, ahogy Ricsi matek utáni szünetben leült az egyik padra, Betti pedig mögé állt egy székre egy dobozos, zöld hajszínező festékkel, amit már teljesen előkészített ez előtti szünetben.
Ricsi ötlete volt, mondanom sem kell. :)
- Nekem van - szedtem ki a táskámból az enyémet, majd mosolyogva odaadtam Bettinek.
Miután Ricsi haja ki lett fésülve - egyébként esküszöm, szép haja van :D -, Betti nekilátott a hajfestős műveletnek, amit tegnap egyeztettek le Ricsivel egyik szünetben, és konkrétan mindenki őket nézte, az osztály fele még videózta is.
Közben Casso és Laci is bejöttek az osztályba, akik eddig valahol máshol voltak.
- Ez olyan nosztalgikus, mindjárt sírok - ült fel Casso Ricsivel szemben az egyik padra szórakozottan - Idehívom Rebit, hátha bejön majd neki - vigyorgott a tesójára.
- Neee - röhögött Ricsi a belső poénon, amit több, mint valószínű, hogy senki nem értett - Szia Hugi - vigyorgott Lottira, akinek írtam, hogy ezt nézze meg, és bejött hozzánk az osztályterembe.
- Milyen nosztalgikus - nevetett fel Lotti.
- Én is ezt mondtam - biccentett Casso jókedvűen.
Lotti felült a bátyja mellé a padra, a másik bátyjával szemben, akinek Betti egy tincsével már kész is volt.
- Hívjuk ide Rebit - nézett Lotti Cassora nevetve.
- Te is??? - röhögött fel Ricsi, tekintve, hogy egy percen belül kétszer kapta meg ezt a poént.
Nem tudom, ki az a Rebi, de már esküszöm, érdekel. :)
- Miért, amúgy volt már zöld a hajad? - kérdezte Csenge Ricsitől.
- Nyolcadikban, ja - mondta Ricsi.
- Akkor is Betti csinálta - nézett Casso Csengére.
- Neee, kajak? - nevetett fel Csenge meglepetten a barátnőjére nézni.
- A nővéremnek is mindig én festettem régebben a haját, már profi vagyok - mosolygott Betti.
Vicces volt a hajfestős-műsor, pláne, amikor becsengettek bioszra.
Persze ekkorra én már a helyemen ültem, mint a kisangyal, majd ahogy Hajdú bejött hozzánk a terembe, először meglepődött Ricsiék produkcióján, utána pedig megnézte a hajfestős dobozt.
Ha valaki igazán szakértő a hajfestésben, na, az a biosztanárnő. :)
- Szerencséd, ez ki fog jönni hamar - mondta Hajdú, aztán három másodperc hatásszünet után rájuk förmedt, hogy egyébként mit csinálnak, és hogy fejezzék be.
- Már csak egy tincs van tanárnőőő - jelezte Ricsi - Aztán úgy is várni kell, asszem.
- Igen - erősítette meg Betti kapkodva befejezve a festést.
Nos, Ricsi egész bioszórán törölközővel a vállán, hajfestékkel a fején ücsörgött.
Nagyon jól nézett ki. :)
- Veled meg mi történt, fiam? - nevette el magát Madaras, ahogy biosz utáni szünetben észrevette Ricsit a folyosóról ügyelés közben.
- Ez az új énem, tanárnő - vigyorgott Ricsi.
Nemsokára valahogy lemosták a mosdóban a hajáról a festéket, majd mivel tiszta víz volt a haja, Saci betekerte Ricsi haját turbánba törölközővel.
- Allah ahbaaar!
Kinek jut ilyen eszébe, de komolyan? :)
Ezután angol volt, magyarul a legtöbbünknek lyukasóra, úgyhogy lementünk az udvarra, Ricsi haja pedig focizás közben a napon így meg is száradt.
Nyilván, mivel barna a haja, nem rikító zöld lett, de azért látszik egy kicsit.
Mint ha most jött volna a szalonból. :)
- Én vagyok a Joker, emberek - nézegette magát Ricsi vigyorogva Saci kistükrében.
Akár. Ötvözve Aquaman-nel. :)
- Csajsziii - huppant le mellém Csenge az udvaron az egyik padra - Jövő péntek délután jó neked?
- Mivel aznap lesz a matek próbaérettségi, igen - gondoltam bele.
- És utána?
- Itthon leszek, miért?
- Most kivételesen nem inni hívlak, bár ha nagyon ragaszkodsz hozzá... - vigyorgott, mire felnevettem - Tináékkal, tudod, akik voltak az ilyen medencés bulikon, pizzázunk egyet, mert Kata akkor lesz tizennyolc és jöhetnél, ha szeretnél. Most tényleg nem ilyen nagy buli lesz, fura, hogy én mondom, de tényleg nem, mert másnap többünknek versenye van, és érted, akkor nem kéne, csak kajálunk. Na?
- Szívesen, köszi a meghívást - mosolyodtam el - Hol lesz?
- Biatorbágy, ott laknak Katusék, és meglepi, hogy mi is ott leszünk, érted. Odafele el tudunk vinni, visszafele ha az jó, a barátom tud hozni kocsival, engem is ő fog, mert ő is arrafele lesz akkor, és akkor nem kell szívnod a vonatokkal, meg ilyenek.
- Rendben, köszi - mosolyogtam.
Délután, ahogy hazaértem, összepakoltam a bőröndömbe a holnapi osztálykiránduláshoz (mármint, osztálykirándulás a tizenegyedikesekkel együtt), majd ahogy ez megvolt, mivel ekkor már vagy két órája folyamatosan a szobámban voltam és szomjas lettem, lementem az emeletről.
- Szia - köszöntem Cassonak, akit a konyhánkban találtam, és épp anyukámmal beszélgetett.
- Szia Szöszi, van lakás - mondta jó hírként a konyhapultnak dőlve.
- Komolyan? - csillant fel a szemem.
- Aha - biccentett Casso mosolyogva.
- Az, amit kinéztünk?
- Jaja, szerdán nézhetjük meg.
- De jó! - lelkesedtem be, majd lehuppantam az egyik székre a pohár vizemmel, Anya laptopjával szemben, amin meg volt nyitva az ingatlanos honlap, azzal a lakással, amit Cassoval már kifigyeltünk jópár napja - Mármint, szerdán élőben?
- Aha, le van beszélve, odamegyünk, megnézzük, beszélünk a nővel, és eljövünk.
- Ééés amíg nem voltam itt lennt, mi volt a beszélgetés tárgya? - kérdeztem mosolyogva.
- Pont ugyanarról értesültem, mint te most - mondta Anya - Tényleg, kértek goffrit? A nővéred hozott nekünk  - mondta Anya rámpillantva.
- Úúú, én igen - lelkesültem be a goffri szó hallatára.
Cassot is rávettük a goffrizásra, úgyhogy a nagy goffrizás közben megnézegettük a lakást újra, és elmondtuk Anyának a terveinket.
- Úgyhogy ez tök jó lenne, mert azért Budán maradunk, viszont jó a közlekedés, az egyetemek is jól megközelíthetők... - magyaráztam, Anya pedig lelkesen bólogatva figyelte a képernyőt - És nézd, milyen jó a konyha! Odavagyok tőle. Meg a színkombinációk, a fürdő, ez a szekrény kell, nézd, Anya, milyen jóóó - mutogattam.
- Tényleg jól néz ki - értett egyet Anya - Árban is teljesen elfogadható.
- Na de a szekrény... - mosolygott Casso szórakozottan, nyilvánvalóan rajtam poénkodva, mire Anya felnevetett.
- A környék is teljesen jó - látta be Anya.
- Dohányozni nem lehet, csak a társasház előtti részen, de ez ugye nem probléma - olvasgattam, mire Casso elröhögte magát - És júliustól költözhető. Kisállattal együtt - vigyorogtam a barátomra.
- Nem, a macskád marad, új meg nem lesz - közölte Casso gondolkodás nélkül, Anya pedig nevetve hallgatott minket.
- Ha jól látom, bútorozott, a bútorok maradnak, vagy...? - kérdezte Anya.
- A nagy része marad asszem, csak párat visznek el - válaszolta Casso, mire felé kaptam a fejem, ő pedig kitalálva a gondolataimat, jókedvűen hozzátette - Nyugi, az a szekrény pont marad.
- Helyes - fordultam vissza a laptophoz - Második emeleten van a háromból, szerintem azzal nincsen baj, ugye?
- Most megkérdőjelezted a kondimat? - kérdezett vissza Casso szórakozottan - Ne már.
- Ja, nem, a sajátomat - nevettem el magam.
Ez alatt a pár mondat alatt Napsugár (aki ekkor épp itthon volt nálunk egy pár órára, eddig telefonált valamit) bejött az erkélyről, hozzánk.
- Hugi, mi az ötödiken lakunk és egy csomó ideig szar volt a lift, két hónap múlva olyan feneked lesz, hidd el - szólt közbe Napsugár vigyorogva, mire Casso is elröhögte magát.
- Ajánlom - nevettem - Viszont van lift - csillant fel a szemem.
- Egyébként ez a társasház hogy van felépítve? - érdeklődött Anya tovább - Mármint, szomszédok, parkolás...?
- Nem vagyunk benne sokan, van három szint, mindegyiken kábé három lakás elszórtan - magyarázta Casso - Van egy közös garázs, onnan lehet egyik irányból átmenni a lépcsőházba, meg kívülről is van egy kapu, ahol be lehet menni, nyilván mindenkinek lesz kulcsa hozzá, a garázzsal egy szinten vannak ilyen tárolók, és valahogy így. Nem nagyon van érintkezés a szomszédokkal, van közös kert, meg ilyenek, de nem durva.
- Honnan tudsz ennyit? - néztem rá meglepetten.
- Ingatlanos van a családban.
- Ki? - csodálkoztam.
- Anya nővére, tegnap voltak nálunk.
- Adri?
- Aha. Szóval nem vagyunk a szomszédok nyakában - összegezte Casso anyukámnak.
- Az mindenképpen előny - bólogatott Anyu.
- Egyébként mennyi időre akarjátok kivenni? - kérdezte Napsugár tőlünk.
- Egy év a minimum, szóval először annyi, meglátjuk milyen, és akkor majd hosszabítunk, ha jó - válaszoltam.
- És akkor, azt nem hallottam, kábé mikor tervezitek?
- Júliustól lehet beköltözni, úgyhogy akkor - ellenőriztem le a laptopon gyorsan, hogy ne mondjak hülyeséget - Július elején. Szerdán nézzük meg.
- De jó - mosolygott Sugár - Akkor gondolom, már júniusban pakoltok.
- Hát, nekem annyi cuccom van, hogy nem a pakolás lesz a hosszú idő, hanem a válogatás, hogy egyáltalán mit akarok vinni - gondoltam bele elnevetve magam.
- Az kemény lesz - bólogatott Sugár együttérzően, nevetve.
Nem baj, megéri. :)

Mai nap - 5/5: fura ezeket már így megtervezni, ahogy kezdenek kirajzolódni a vonalak a jövőnkkel kapcsolatban. Ricsi pedig... no comment. :)
****************************************
Mivel az utóbbi pár napban itthon vagyok, nincs dolgom és megírtam két nap alatt vagy tíz részt, amiket csak javítanom kell, hamar hozom a folytatást. 🥰❤️😂