Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

57. Hercegnők

November 29. (csütörtök)
- Ma délután olyan leszek, mint egy hercegnő - meséltem Cassonak reggel a kapuban, miután egy kellemes, mosolygós, "jó reggelt-csók" után elhajoltunk egymástól.
- Csak ma? - kérdezett vissza mosolyogva, elszakítva a tekintetét az ajkaimtól.
- Jó, nem, nyolc és kilenc nap múlva is az leszek - javítottam magam elvigyorodva.
Ha csak nem úgy értette, hogy minden nap hercegnő vagyok, ki tudja? :)
- Elküldjem majd fotón, hogy hogy nézek ki a tökéletesnek talált ruhában, vagy ne spoilerezzek és majd jövő hét pénteken a főpróbán meglátod? - kérdeztem, miközben a tarkója mögött összekulcsolt kezeim egyikét előre hoztam és mosolyogva odébbsöpörtem egy picit az egyik hajtincsét, ami kuszán a homlokára lógott, hogy jobban lássam azt a gyönyörű kék szemét.
- Majd jövő pénteken lenyűgözöl, addig elképzellek - válaszolta elmosolyodva.
- És ha szebbet képzelsz el, mint amilyen leszek?
Casso halványan mosolyogva megsimította az arcom és visszapillantott az ajkaimra.
- Olyat nem tudok - suttogta mosolyogva közelebb hajolva, majd megcsókolt újra, én pedig a hajába túrva vesztem bele a hosszú, édes csókjaiba.
Ilyen ez a szerelem, amennyi fájdalmat okozott már, most annyira a magasba repít, olyan magasra, ahonnan persze mindenkinek a legfájdalmasabb leesni, pontosan tudjuk, de ebben a magasságban képtelenség azt kívánni, hogy bár ne lenne ennyire végletes ez az egész, mert ez a véglet annyira varázslatos, hogy én is, soha nem éreztem még boldogabbnak és teljesebbnek az életemet, mint amilyenné Ő és a szerelmünk tette.
Úgyhogy szeretem, nagyon. <3
- De vajon mi az élet értelme? - kérdezte tőlünk Krédics filozófián drámaian merengve kipillantva az ablakon - Család, szerelem? Célok elérése, valami új dolog felmutatása az emberiségnek? Jócselekedetek, lelki béke elérése? A kérdés, amire megannyi válasz született már, de soha nem fogunk tudni egységesen egyet mondani.
Hát igen, tízből nyolcszor ilyen kérdésekről van szó Krédics óráin.
Eközben félszemmel a mellettem ülő Sacira pillantottam, aki sokakkal együtt nem nagyon szellemült bele ebbe, egész órán irogatott valakivel, elfojtva a mosolyát, már csak annyit nem láttam, hogy kivel, de nem akartam nagyon leskelődni, viszont érdekelt, úgyhogy egy idő után kíváncsian rákérdeztem.
- Ki az? - kérdeztem suttogva egy halvány mosollyal az arcomon.
- Ricsi - válaszolta szintén suttogva, mire meglepődtem és igyekeztem nem feltűnően hátranézni a középső padsor leghátsó padjában ülő srácra.
Jó, mondjuk máskor is szoktak irogatni egymással, vagyis tudtommal, néha, talán, csak meglepődtem.
A következő pillanatban az én telefonom képernyője kapcsolt be, mivel üzenetem jött.
Casso: ennyi idő kellett? xd
Megbizonyosodtam róla, hogy Krédics nem néz, és gyorsan, sunyiban visszaírtam.
Leni: jó, na, nem néztem Saci telefonját, hogy kivel irogat
Leni: egyébként figyeljünk a filozófiára
Casso: hajrá
Magam elé mosolyogva gondolkodtam erre valami válaszon.
Casso: nem tudom, Szöszi, lehet hülye vagyok, de nem úgy tűnik, mint ha a filozófiára figyelnél
Leni: mert eltereled a figyelmem
Casso: kevés az akaraterőd
Leni: mert azt is elveszeeed
Erre először nem írt semmit, úgyhogy már épp raktam volna a padomba a telefonom, amikor észrevettem, hogy jött egy üzenetem, egészen pontosan egy kép, amit Casso abban a szent percben lőtt magáról nulla erőfeszítéssel, ahol épp volt a telefon az ölében, első kamerával, poénból egy fuckboyos pózzal, hogy elszórakoztasson, mire akaratlanul elvigyorodtam. Illegálisan helyes minden szemszögből, szinte ösztönből szíveztem a képet és mentettem is egyben.
Casso: oké látom mentetted xd majd megy airdropon is h meglegyen jobb minőségben, szívesen előre
Leni: jöhet az az AirDrop:)
Casso: xdd
És átküldte AirDropon. :)
Casso: megszállott vagy
Leni: ilyen képekkel számíts rá
Pár másodperc múlva kaptam egy videót.
Szinte el se kezdődött, már ott voltak azok a szórakozott gödröcskék az arcán, mire akaratlanul én is elmosolyodtam, majd Casso a videóban elfordította a kamerát az arcáról, és egy pillanatra felhúzta egy picit a pólója alját, hogy lássam a kockáit, aztán persze a videóban olyan röhögött majdnem, hogy hirtelen nem tudtam eldönteni, miért nézzem újra a videót, de aztán nem gondolkodtam rajta, simán csak újranéztem. :)
Vannak olyan pillanatai, amikor csak úgy elszórakoztat azzal, hogy poénból fuckboyosan elkezd "felszedni", amit persze tényleg full poénból csinál, nem tudja, hogy egy részem komolyan veszi és komolyan meghódítja vele újra. :)
Beszíveztem, ráírtam.
Leni: AirDrop? :D
Casso: jogos, ez csúcsminőségben kell
Leni: ez a minimum:)
Szóval elszórakoztunk, ez a lényeg. :)
Filozófia után azért elég erős volt a kísértés, hogy letámadjam Sacit, de helyette Csenge támadott le engem, hogy milyen szettet fogok venni a szalagavatós afterünkre, amin őszintén, én még gondolkodni se kezdtem el, neki viszont volt "a", "b" és "c" összeállított outfitje lehetőségként, amik közül mindenképpen választani kellett.
- Csak ugye nyilván nem mindegy, hogy a többiek hogy lesznek, szóóóval ezt is ki kell deríteni - közölte.
Egyelőre se Csenge afteres ruhájáról nem született elhatározás, se az enyémről, úgyhogy erre majd visszatérünk.
- Türürűűű, türürűűű... - énekelgettem Cassonak táncpróbán ezt a sokat hallgatott dallamot, miközben szinte már gondolkodás nélkül csináltuk a táncot - Türürűűrü tűűrürűű...
- És a zongora - tette hozzá Casso jókedvűen, amikor tényleg megszólalt az a pár billentyűhang.
- Tütütütütűű - folytattam nevetve - There is sooomething, that I seeeee... - énekeltem pontosan utánozva.
- In the waaaay you look at meeee - szállt be Enikő is a szomszéd párosból, mire felnevettem.
- Terz a szmáájl, terz a csrú - folytatta Andris vigyorogva, mondanom sem kell, direkt így mondva, kifejezve mindannyiunk helyett, hogy már kezd sok lenni ez a zene ezeken a próbákon. :)
- In júr ááájz - nézett rá Enikő nevetve.
Szeretem a táncpróbáinkat. :)
Tanítás után Saci, Lili, Enikő és én bepattantunk Saci anyukájának a kocsijába, aki elvitt minket a ruhakölcsönzőig, mert az úgy is közel van a munkahelyéhez, majd Saci anyukája ment tovább, mi pedig bementünk a szalonba.
- Jó napot! - köszöntünk szinte egyszerre.
Valami csoda folytán csak mi voltunk ott akkor, szerencse, mert ilyenkor az összes ruhakölcsönző tele szokott lenni, főleg a közkedveltebbek, mint például ez.
- Sziasztok, lányok - mosolygott ránk egy viszonylag fiatal nő, ahogy észrevett minket - Segíthetek valamiben?
- Szalagavatóra szeretnék ruhát nézni - válaszolta Lili mindannyiunk nevében.
- Így négyünknek - tette hozzá Enikő.
- Bejelentkeztetek előre? - kérdezte a nő, mire mondtuk, hogy igen, meg még pár infót, majd nemsokára a lényegre tértünk - Rendben, gyertek csak - invitált minket beljebb a nő kedvesen, majd megmutatta, hova akaszthatjuk fel a kabátjainkat, hova rakhatjuk le a cuccainkat.
Ezután a ruhaszalon előteréből átmentünk egy nagy, fényes, tágas helyiségbe, ahol egyből szembesültünk a szabóbabákra felöltött, gyönyörű, habos, fehér, esküvői és szalagavatói báliruhákkal, esküszöm, egyszerre beleszerettem az összesbe, már akkor éreztem, hogy sokkal nagyobb kihívás lesz kiválasztani a tökéletest, mint amire először számítottam.
- Szalonunkban a ruha mellé cipőt, ékszereket is lesz majd módotok választani - mutatott a nő a terem másik oldalára - Ezeket majd le kell foglalnotok, ez szerződés útján fog megtörténni, amivel egyszerre a foglaló összeg fizetésére is sor fog kerülni, ennek a pénzértéke természetesen változó, illetve ez az ár a ruhának és annak minden kellékének kölcsönzésen kívül a tisztítás, a ruhatároló zsák és a méretre igazítás árát is magában foglalja. Ezenkívül ilyen értékű ruhák esetében kaukció fizetésére is szükség lesz, gondolom, tudjátok, mi az, de azért elmondom, ez az összeg nem a kölcsönzést fedezi, hanem ezzel biztosítotok minket, hogy vigyáztok a ruháitokra, és határidőn belül, épségben visszahozzátok nekünk őket, akkor pedig ezt a befizetett összeget visszaadjuk.
Tulajdonképpen tele lett tömve a fejünk mindenféle információval, amiket kötelező volt elmondaniuk, majd jött az izgi rész: a ruhapróba.
Az egyik ott dolgozó megállapította, hogy az én alakom homokóra (nekem nem tűnt fel eddig, valamit elnézhetett, de mindegy - annyi, hogy van derekam, meg mostanában szerintem fenekem is, mert edzettem, és a hasam is lapos, mert továbbra se hízok soha semmit, de a mellbőségem tuti nem üti meg azt a tipikus "homokórát", ebben ezer százalékig biztos vagyok) és hogy szép a vállam vonala, úgyhogy azt mondta, hogy mindenképpen olyan ruhát kell keresni nekem, aminek áttetsző típusú vagy ejtett a vállrésze, vagy akár egyáltalán nincs pántja, illetve kiemeli a derekamat és hosszabbítja a lábamat. Mondott ruhatípusokat, amik ezeknek a kritériumoknak megfelelnek, de őszintén szólva nem tudtam megjegyezni mindet, és igazából nem is voltam rászorulva, mert a szőke, copfos nő maga ajánlott nekem ruhákat.
- Az alakod egy áldás, főleg ruha szempontból, rengeteg lehetőséged van - mondta teljesen belelkesülve, folyamatosan engem méregetve, amit zavartan ösztönből megköszöntem. Esküszöm jó érzés volt vele lenni, üvöltött róla, hogy imádja a munkáját, és nem tegnap óta van a szakmában - Mit szólsz a dekoltázshoz, a kivágott hátú ruhákhoz? Fodrok, csipkék? Mennyire legyen hercegnős egyébként?
Annyi kérdés zúdult rám egyszerre, amire nem álltam készen, de aztán egyre jobban belejöttem a dologba, és nagyjából kezdett összeállni a fejemben a kép, hogy milyen ruhát is szeretnék.
Egyébként Enikőék is valahogy úgy jártak, mint én, egy hajóban eveztünk, csak ők a nő többi kollégájával, de aztán amint ezen a részen túlvoltunk, hogy mindannyiunkról kiderült, milyen alakja van, mi állna neki jól és mik az elképzeléseink, ezek alapján az ott dolgozók segítségével végignéztünk és végigpróbáltunk sok-sok ruhát.
- Segítetek megkötni? - fordult meg Lili, mire odaléptem a háta mögé és segítettem neki.
Ahogy eligazítottuk rajta a ruhát, Lili megnézegette magát a teljes alakú tükörben.
- Szerintetek? - kérte ki a véleményünket.
- Pördülj egyet - mondta Enikő - Egy háromhatvanasat.
Lili körbefordult.
- Szép vagy, a ruha is, csak... nem tudom - szólalt meg Saci elsőként - Szerintem nem rád illik, bocsi.
Mielőtt beléptünk volna ide, megígértük egymásnak, hogy száz százalékig őszinte véleményeket mondunk, nincsenek kedves ferdítések, meg semmi ilyesmi. Jó, valószínűleg alapból se lett volna, de így bebiztosítottuk. :)
- Ugye? - fordult oldalra Lili egyet értve - Szerintem se ez lesz az.
A következő, aki talált magának egy ruhát, az én voltam, úgyhogy felküzdöttük rám és odaálltam a lányok elé.
- Olyan csini vaaagy - dicsért meg Lili mosolyogva.
- Szerintem is, de szerintem rád lenne jobb ruha is, megérzésből - mondta őszintén Enikő - Mármint, tényleg ne érts félre, gyönyörű vagy, mindig az vagy, csak... neked szerintem nem ez lesz a RUHA. Nagybetűvel.
- Jó, igaz - látta be Lili.
- Én is így érzem, akkor nem vagyok hülye - értettem egyet.
- Szerintem tök jó - szólt közbe Saci értetlenül Enikőékre nézve.
- Mindegy, akkor ezt még meglátjuk - hagytam nyitva ennek a ruhának a kérdését, majd próbáltunk tovább.
Ha vagy hat különböző ruhát nem próbáltam fel, akkor egyet sem, sőt, többet is, de nem csak én, mind a négyen nagyon kutakodtunk a megfelelő ruha után, inkább nem is akartuk tudni, mennyi időt töltöttünk bennt, mert egyébként nagyon jól éreztük magunkat, sztorizgattunk közben, segítettünk egymásnak, tartottuk a divatbemutatókat, tényleg tök jó volt. :)
Először Saci találta meg magának az "igazit", amivel már akkor lenyűgözött minket, amikor először megpillantottuk a ruha felvétele után - mint ha rá öntötték volna.
- Na jó, Saci, ha te ruha lennél, tuti pont ugyanígy néznél ki - vallotta be Lili teljesen oda- meg vissza, ez a hasonlata pedig függetlenül attól, hogy egyébként tökéletesen igaz volt, azért viccesen hangzott élőben, úgyhogy mind a négyen egyszerre felnevettünk. :)
Igazi királylányos ruha volt, picit csipkés, picit fodros, cuki és nagyon szép, ezzel pedig el is dőlt, hogy Saci ruha-kérdése pipa.
A következő négyünk közül, aki meglelte magának a tökéletest, az Lili volt - szolidan gyönyörű, letisztult, hercegnős, Lili is, és a ruha is.
- De szép vagy, Úristen! - csillantak fel Saci szemei.
- Forogj egyeeet - kértem meg mosolyogva, mire Lili elnevette magát, és a szoknyáját picit megemelve tündérkirálylányosan pördült egyet.
Szóval Lili és Saci is megvoltak, így megkétszereződött erőkkel kerestük a ruhát Enikőnek és nekem.
- Magamat ismerve nekem lesz meg utoljára - jósolt Enikő derűsen.
- Dehogy is! - vágtam rá nevetve.
Sokáig válogattunk a ruhák között, én kipróbáltam még kettőt, Enikő még hármat, de egy se volt az az "ez az Igazi" érzet, ennek ellenére nem adtuk fel.
- Jézusom, ez de szép! Ezt még észre se vettem - csodálkoztam az egyik ruhán végighúzva a kezem.
- Ha ez lesz a jó, egyszerre lesz elcsépelt és zseniális fordulat - jegyezte meg Enikő jókedvűen, mire felnevettem.
- Szerintem ez egy sugallat az egekből - mosolyogtam, majd levettem a ruhát.
Mivel olyan típus vagyok, és szentül beleéltem magam, hogy nem véletlen, hogy csak akkor találtam rá arra a ruhára, amíg nem vettem fel teljesen a ruhát, és nem igazítottuk el rajtam tökéletesen, nem is néztem bele a tükörbe.
- Kész vagy - mosolygott Lili - Mondjuk, vagy először megnézed te?
- Megnézem - léptem a tükörhöz.
Ahogy megláttam magamat, azonnal felcsillant a szemem, ha lehet ilyet mondani, lenyűgöződtem a saját tükörképemtől, annyira tetszett.
- Casso odaáig lesz érted - vigyorgott Lili.
Csillogó szemekkel a szám elé kapva a kezem forogtam a tükörben, megnéztem magamat jobbról, balról, szemből, hátulról, nem tudtam betelni az érzéssel. <3
- Szerintem is - vigyorogtam kicsattanóan boldogan.
Gyönyörű ruha volt, és én is annak éreztem magam benne - karcsú, íves volt benne a derekam, hosszabbnak tűnt a lábam, szép esésű szoknyarész, semmi pánt, csak egy kis mindkét oldalon ejtett vállanyag gyakorlatilag dísznek, a hátamon "v" alakú kivágás, maga volt a tökéletes ruha, még jobb is, mint amit elképzeltem.
- Olyan rohadt gyönyörű vagy - állapította meg Enikő kedvesen - Ebben a ruhában meg pláne, eskü mint egy angyal.
- Szebb, mint egy angyal - tette hozzá Saci vigyorogva szökdécselve.
Ahhw. <3
Miután mindannyian, az összes nőszemély (ott dolgozókat is beleértve) megállapítottuk, hogy ez nekem a tökéletes szalagavatói keringős ruha, rátértünk végül Enikőre.
- Nem szeretnék pánt nélkülit - kötötte ki Enikő kérdést sem hagyva a témában.
- Pedig szerintem jól állna - jegyezte meg Saci - De te tudod.
- A pánt nélküli ruhák azoknak a lányoknak áll jól, amilyen nem vagyok, meg amúgy se érzem magam komfortosan ezekben - mondta őszintén - Olyat szeretnék, ami tudjátok, ilyen ujjatlan vagy picit rövidujjú fazon felül, csak átlátszó, és pici fehér csipkék vannak rajta. Megvan melyik?
- Igen, persze - bólogattam.
- És mennyire hercegnős legyen a szoknya része? - kérdezte Lili.
- Húúú, annyira nem szeretnék habosbabosat, nektek csodásan állnak, de magamon nem az tetszik. Ilyen normális esésű, tudjátok. Úristen, mindig ilyen unalmas vagyok? - gondolt bele elnevetve magát.
- Nem, dehogy is, nem vagy, csak ez tetszik neked - felelte Saci kedvesen - Ami meg tökre nem unalmas.
Mind a négyen tüzetesen végignéztük a ruhákat, majd végül az egyik ott dolgozó odalépett hozzánk egy ruhával.
- Ezt próbáltad már? - kérdezte Enikőtől.
- Nem, még nem, láttam már és tetszett, de úgy gondoltam, hogy nem lenne jó az alakomhoz - magyarázta Enikő.
- De felvéve biztos más - biztatta Saci.
- Más, olyan a szabása - bólintott a nő.
- Hát jó, akkor felpróbálom - adta meg magát Enikő.
Spoilerezek, az volt a jó ruha. :)
- Na? - érdeklődtem Enikőtől mosolyogva - Szerintem irtó jól áll rajtad.
- Szerintem is - értett egyet Lili.
- Szerintem iiiis - mosolygott Saci.
Enikő forgolódott egy kicsit a tükörben.
- Eskü tényleg jó - látta be, mire a lányokkal vigyorogva éljenzésbe kezdtünk.
Végre Enikő kezd rájönni, hogy jól néz ki, épp ideje, mióta noszogatjuk már. :)
Szóval mind a négyünknek lett ruhája, a cipő-ékszer témában is meghoztuk a magunk kis döntéseit, lefoglaltuk a ruhákat, elintéztünk mindent, majd Saci anyukája, aki a végére becsatlakozott hozzánk, elvitt mindannyiunkat kocsival.
- Anya, nem fogod elhinni, annyira gyönyörű volt! - lelkesedtem otthon anyukámnak, aki erre elmosolyodott.
- Na, örülök neki. Biztos vagyok benne, hogy meseszép leszel a szalagavatódon - mosolygott rám, én pedig vigyorogva kiszedtem egy joghurtot a hűtőből.
Már most alig várom a jövő szombatot. :)

Mai nap -5/5*: egyértelműen megkapja a csillagot. :)