Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

146. Esküvő

Április 25. (szombat)
A nővérem esküvője! Úristeeen! <3
Reggel hatkor keltünk, Csepi kivételével az egész családunk egyszerre vert be egy jó adag, erős kávét napkezdésre, majd kezdtük is a pörgést ezerrel.
Ez most kivételesen nem az az ideges, "elkésünk", "jaj, még ez is"-pörgés volt, a lehető legpozitívabb értelemben, energikusan, lelkesen hajtottuk magunkat és a teendőinket.
Ma van a nagy nap. :)
Miután megreggeliztünk és ideiglenesen elkészültünk otthon, Napsugár, Anya és én elmentünk a fodrászhoz, ezalatt Apa kocsiba ült, hogy már most elhozza az esküvői tortát a cukrászdából és elintézzen néhány dolgot.
A fodrásznál persze kilencvennyolc százalékban Napsugár haján volt a hangsúly, a maradék kettőben viszont nekem is megcsinálták a hajam, illetve Heninek és Lottinak is, akik időközben Rilla kíséretével becsatlakoztak hozzánk.
Napsugár haja gyönyörű lett, a haja alsó rétege kiengedve, a teteje csodásan és nagyon profin eltűzve, mindenféle pici megcsavarásokkal, egymásra hajtással, az első tincsek kiengedve, mindegyik szépen besütve, tökéletes-hullámos loknikkal, főleg a tincsek végén, lefixálták, kapott pici virágos díszcsatokat is, bámulatos lett.
Heninek, Lottinak és nekem ugyanolyan koszorúslány-hajunk lett, alsó konty, csavarásokkal, sok-sok hullámcsattal rögzítve, lazának tűnő, de mégis fix, első tincsek szintén szabadon, besütve, csodás lett és nekünk is elképesztően profi.
A fodrászat után így öten - a három koszorúslány és az anyukáink - a sminkeshez mentünk, ahol már csak Napsugár sminkjét csinálták meg, de azt tökéletesen, ezüstös-barnás színekkel a szemén, csodás szempillák, rúzs, minden, ami kell, a nővéremen még rajta se volt a ruhája, de már így is káprázatosan gyönyörű volt. <3
A sminkestől hazaérve Lotti és Heni áthozták a ruhájukat meg a cuccaikat hozzánk, és közösen elkezdtünk készülődni.
Először mi, a koszorúslányok öltöztünk fel, addig Rilla és Anya elkezdtek segíteni Napsugárnak felvenni a ruháját, ami jó hosszú művelet volt, így közben mi is be tudtunk szállni a segítségbe.
A koszorúslány-ruháink türkiz-zöldes színűek voltak, annak is a szép árnyalata - Napsugár bevallása szerint direkt olyan ruhát talált ki nekünk, ami illik a szemszínemhez, hogy "én legyek a leggyönyörűbb", és mondjuk a mi ruháink színéhez tervezett még egy csomó mindent az esküvő dekorációi közül, tehát végülis kimondhatom, hogy a fél esküvői dekor az én szemszínemhez lett kitalálva (meg ebből következtetve Sugáréhoz is), belegondolva, imádom a nővéremet, tényleg ő a legjobb <3 -, pasztell színű, felül testhezállóbb szabás, alul pedig lágy esésű, szinte földig érő szoknyarész, mindannyiunknak fehér magassarkúval, egyforma virágcsokorral és hasonló stílusú/színű ékszerekkel.
Na, de Napsugár ruhája...
A felső része ujjatlan, a derékrésze szűk (ami Napsugárnak irtó-irtó jól áll), fűzős, deréktól lefele lágyan, mégis habosan fehéren "omlik" le a szoknyarésze, hosszú uszállyal, a haján pedig a szoknya hófehér anyagához hasonló fátyol.
- Úristeeeen, de gyönyörű vagy! - ugrált Lotti teljesen bezsongva, egyébként magassarkúban.
Mindannyian szétdicsértük a nővérem, aki folyamatosan mosolygott, annyira boldog volt a mai naptól, hogy jó volt ránézni. :)
Miután otthon teljesen elkészültünk, minden tekintetben, elmentünk abba az étterembe, ahol majd a lagzi lesz este, hogy mindent leellenőrizzünk.
Ott egyébként összefutottunk a vőféllyel, Napsugár már jó ismerősként, mosolyogva üdvözölte, én viszont akkor láttam először, de szimpatikus volt.
Az étteremben is minden nagyon jól ment a dekorációt tekintve is, elégedettek voltunk.
Napsugárék templomi esküvője előtt volt a polgári esküvő, ami mondjuk praktikus volt olyan szempontból, hogy a hivatal körülbelül egy utcányira volt az általuk kinézett templomtól.
A polgári esküvő egykor kezdődött, de mi már délben ott voltunk a hivatalnál.
Ekkor még nem vártunk sok mindenkit, az esküvő polgári részére még csak nagyon kevesen lettünk meghívva, igazából Napsugáron és Pityun kívül csak mindkettőjük szűk családja és a két tanú, a sok vendéget, meg a felhajtást a templomi részre (és az azt követő lagzira) tervezték.
Szóval egészen pontosan Napsugár, Csepi, Anya, Apa, Pityu, Rilla, Zoltán, Lotti, Heni, Ricsi, Casso, Erika (nem az az Erika, hanem Napsugár tanúja, kiskori legjobb barátnők, gimiben is osztálytársak voltak), Krisi (Pityu tanúja) és én, tizennégyen voltunk számításban.
Először mi, lányok érkeztünk meg, mármint akik eddig is együtt voltunk, utána a két tanú, Apa Csepivel, majd a Varga-család további tagjai, Casso, Ricsi, Pityu és Zoltán.
Casso apukájának a kocsijával jöttek, amit egyből felismertem, még ha nem is nagyon ültem még benne, de elég feltűnő autó, nem a színe miatt, nagy, márkás, férfias, az is észreveszi, aki nem keresi.
A Varga-család hímnemű tagjai gyakorlatilag egyszerre szálltak ki az autóból, mindannyian az esküvő miatt öltönyben, zakóban, elegánsan, ami csak a cseresznye volt a habon, legyünk őszintén, ők négyen alapból is irtó helyesek/jóképűek mind.
- Nem flex, Hugi, de lassan már hivatalosan ehhez a családhoz is tartozom - suttogta Napsugár vigyorogva, ahogy őket néztük, mire elnevettem magam - Varga leszek. Na jó, de, igazából flex - gondolta át Napsugár derűsen mosolyogva.
Az. :)
Zoltán, Cassoék apukája az a férfi, akinek részben köszönheti a világ és a generációm, hogy a tökéletesség öt korosztályunkbeliben is megtestesülve járkálhat közöttünk, Casso például kiköpött apukája, ő hasonlít rá a legjobban (külsőre és belsőre is) - Ricsi is hasonít rá, de benne felfedezhető egy-két Rilla-vonás, Pityu ötven-ötven százalék -, ebből adódik, hogy Rillát határozottan, teljes mértékben meg tudom érteni, mert Cassoék apukája a mai napig őszintén, irtó jóképű férfi.
Pityu, a vőlegény, az esküvői öltönyében - Sugár mondta, mennyit szórakoztak vele, hogy megtaláljak a legjobbat -, teljesen felkészülten érkezett, mire a nővéremre néztem, aki mosolyogva, megkönnyebbülten elsóhajtotta magát, összenézve a leendő férjével. Pityu, ahogy meglátta a nővéremet a ruhájában, halványan elmosolyodott, mire vigyorogva összenéztem a koszorúslány-társaimmal. :)
Casso és Ricsi ingben, zakóban voltak, egymás mellett jöttek, valamin akkor is röhögve együtt, mindig poénkodnak, mosolyogva néztem őket, főleg az előbbit. Ricsi haja egyébként már teljesen barna volt, semmi nem látszott a pár héttel ezelőtti "zöldezésből", sőt, valami hajfixálóval hátra is fésülte, nagyon fess volt. :)
Casso pedig, hát igen, ő szimplán csak Casso, Casso-haj, Casso-szemek, Casso-mosoly, Casso-gödröcskék, általában, Casso-kinézet, ráadásul kiöltözve, a látványára egyből olvadozni kezdtem, a szívem pedig ezerrel verni, majd ahogy meglátott engem, mosolyogva végigpillantott rajtam.
- Ezek ugyanúgy néznek ki - röhögte el magát Ricsi meglepetten, Cassonak megjegyezve, ahogy rámnézett, Lottira és Henire.
- Részemről a megtiszteltetés - mosolygott Lotti jókedvűen a nővérére és rám.
- Mert ti nem? - nevetett fel Heni a fiúktól kérdezve, ha már a hasonlóságról beszéltünk.
- Ja, kajak, nem is mondtam még. Ikrek vagyunk, amúgy - válaszolta neki Casso szórakozottan.
- Neee - csodálkozott Lotti nevetve.
- Deee - bólogatott Ricsi vigyorogva.
Persze szerintem mind tudtuk, hogy Heni alapból arra utalt, hogy mind a ketten szemtelenül jól néznek ki, konkrétan lélegzetállítóan, szembetűnő volt. :)
A polgári esküvő kezdete előtt Napsugár és Apa kivételével mind bevonultunk a hivatalba és helyet foglaltunk.
A családom ügyesen leült egy sorban, a Varga család is szintén, majd mielőtt én is beültem volna, amikor még mentek a helyfoglalgatások, a beszélgetések, Pityu például az anyakönyveztetővel beszélt épp, Cassoval odamentünk egymáshoz, kicsit odébbvonulva, mert még volt rendesen idő a szertartás kezdetéig.
- Szia - mosolyogtam rá, mivel ma eddig még nem is volt alkalmunk beszélni, majd egyszerre megöleltük egymást, üdvözlésképpen.
Azért ránk láthatott az egész család, meg alapból is, nem olyan helyen voltunk, úgyhogy ezt az üdvözlésformát választottuk, ennek viszont közel sem az érzelemmentes formáját, hosszan öleltük egymást, közelségesen, szeretetből, amit nagyon imádok mindig, majd ahogy lassan elengedtük egymást, Casso megpuszilta a homlokom.
Amikor elléptünk egymástól, beszélgetéstávolságba - ami mondjuk a mi beszélgetéstávolságunk, más emberekkel ez persze nagyobb -, egy pár pillanatig csak mosolyogva egymás szemébe néztünk, majd végül mindketten végignéztünk rajtam, ő pedig megtörte a csendet.
- Nem is tudom, Szöszi, bókoljalak szét megint? - kérdezte derűsen mosolyogva, mire elnevettem magam.
- Ha tudsz - mosolyogtam a boldogságtól.
- Csodás vagy - mondta őszintén, egy halvány mosollyal odébbsöpörve az egyik tincsemet az arcomból, hogy jobban lásson - Meg rohadt gyönyörű is, csak mindig ezt mondom, lehet újítanom kéne.
- Nem fogom megunni, ígérem - nevettem.
- Ja, ugyanez.
- Egyébként te is nagyon-nagyon jól nézel ki. Két nap egymás után kiöltözve látlak, igazi luxus - vigyorogtam.
- Neked - röhögte el magát.
Mosolyogva néztünk egymás szemébe.
Sokat szoktunk szemezni, valahogy soha nem fogom megunni, hogy újra és újra elvesszek azokban a gyönyörű szemeiben.
- Mától hivatalosan is szegről-végről egy család vagyunk - jelentettem ki mosolyogva - Mivel a nővérem Varga-Székely Napsugár lesz, magyarul a te családod része is, méghozzá elég közel, a bátyád felesége, így ha úgy nézzük... - magyaráztam vigyorogva.
- Na, akkor mostantól családi találkozókra rendezzük a randikat, megbeszéltük - biccentett szórakozottan, mire felnevettem - Holnap meg elvégezzük rajtad a családbeavató-rituálénkat.
- Izgi, az mit takar? - vigyorogtam.
- Aláíratunk veled mindenféle papírokat, tele kisbetűkkel, amikre rá vannak írva, miket vállalsz ezzel, persze nem hagyunk rá időt neked, hogy elolvasd, csak írd alá, hogy hozzánk csapódtál, majd később szembesülsz vele. Ja, meg van belépési díj is, átutalva jöhet.
- Karszalagot is kapok?
- Alap.
- És lesz ilyen passztartóm is, amire rácsiptethetem lelaminálva a tagsági kártyámat?
- Jaja - bólintott szórakozottan - Majd csinálunk hozzá profilképet rólad.
- Várom - nevettem.
Cassoval mindig el lehet hülyülni, imádom benne. :)
Nemsokára visszaültünk a helyünkre.
Az esküvő kezdetekor elindult egy bevonuló zene, Napsugár bevonult Apa karját fogva, aki aztán elengedte, leült a helyére, Pityu pedig mosolyogva bevárta, amíg Napsugár odaér hozzá.
Itt a polgári esküvőn még minden kicsit visszafogottabban ment, végighallgattunk egy köszöntőt, az anyakönyvzetető kijelentette, hogy a házasságnak nincs semmi akadálya, feltett kérdéseket az "ifjú pár"-nak, ezek után pedig megtörtént a gyűrűhúzás és mindketten "igen"-t mondtak a másiknak.
Maaaajd...
- Megcsókolhatja a menyasszonyt.
Pityu pedig mosolyogva magához húzta a nővéremet, és megcsókolta, mire akaratlanul elvigyorodtam, amit persze igyekeztem magamba fojtani, akármennyire is nem volt könnyű amellett az érzés mellett, hogy legszívesebben sikítva ugráltam volna a hivatal közepén a nővérem nyakába borulva.
Férjhez ment a nővérem, ÚRISTEEEN! <3
Ezután ők ketten, illetve a tanúik, aláírták a hivatalos papírokat - Sugár már "Varga-Székely Napsugár" néven :D -, az anyakönyveztető lezárta az egészet a hagyományos, hivatalos beszédekkel, köszöntötte az ifjú párt, majd mindezek után nemsokára kimentünk a hivatalból.
Már itt odavoltam, pedig még csak olyan fél kettő körül voltunk, a vendégeket pedig négyre vártuk, hogy egyáltalán elkezdődjön öt órakor a templomi, "rendes" esküvő.
Te. Jó. Ég. :)
Pityu és Napsugár ezután fotózkodtak az idehívott, hivatalos fotóssal, jó sokat, jó sokáig, majd ahogy ez megvolt, Sugár mondta, hogy mi, koszorúslányok is csináljunk, hárman is, majd vele együtt is.
Először Lotti, Heni és én csináltunk hármas-képet, amíg Napsugár ivott egy pár kortyot.
- A szőke lány álljon középre - mondta a fotós, majd Lottira és Henire nézett - Ti ketten, oldalról mellé.
- Rendben - válaszolta Lotti mindhármunk nevében, majd áthelyezkedtünk.
Soha nem tudtam fotózkodni, pláne, hogy közben néztek is minket a többiek, de igyekeztem a legbájosabb mosolyomat elővenni.
A következő képsorozatnál Napsugár is beszállt hozzánk, úgyhogy így, négyen is csináltunk képet, a menyasszony és a koszorúslányai.
- Ha nekem is fotózkodnom kell, eret vágok, baszki - nyöszörgött Casso, aki mellé ezután visszaértem.
- Hát, pedig szerintem kelleni fog - mosolyogtam rá.
Valóban kellett, eléggé adta magát, hogy Pityut beállítsák a két fiú tesójával.
Lehet, hogy Cassonak nem sok kedve volt hozzá, de az, hogy látványra a hármas csoportjuk tíz per tízezresen szemkápráztató volt, az tuti. :)
Még jó sok fénykép készült, ezután pedig nemsokára átsétáltunk a templomhoz.
Fel se tűnt, ahogy repült az idő, egyszer csak annyit vettem észre, hogy már jönnek a vendégek, úgyhogy Napsugárral együtt köszöntünk mindenkinek.
- Mamiiii! - öleltem át a nagymamámat, aki nagypapámmal együtt (este Anyának a nővérééknél aludtak) megérkezett, az elsők között.
Nagyon szeretem a nagymamámat. <3
Egyébként, mivel esküvő van, kivételesen ma szinte az összes rokonom megjelent (az a kevés).
Ez nem takar túl sok személyt - Apának nincs testvére, nem élnek a szülei és egy csomó mindenkinek nincs gyereke, egyedül Apa anyukájának öccse és az ő lánya, Rózsa (tehát Apa unokatestvére) tudott jönni Apa oldaláról a férjével, Anyáéról pedig a nagyszüleimen kívül Anya nővére, Rita a férjével és a közös fiukkal, Bendével, az egyetlen unokatesómmal (másodunokatesómból egy-kettő van csak, Brazíliában, jó, ha láttam őket egyszer vagy kétszer, ezenkívül több rokonom létezéséről nem nagyon tudok).
És igazából ennyi, de legalább itt voltak.
A családunk enyhén szétszórt.
A felnőttek (persze én is az vagyok kor alapján, de én azokra az igazi, nagy felnőttekre gondolok) azonnal beszélgetésbe elegyedtek egymással, meg Napsugárral is, én picit kívülálló voltam, de nem sokáig, rajtam kívül volt még egy rokonom, aki nem nagyon tudott bekapcsolódni a "felnőtt" sztorizásokba, Bende és én mindketten elég tanácstalanul ácsorogtunk ott, majd végül beszélgetés közben a lehető legfeltűnésmentesen odaaraszolt hozzám.
- Szia - állt mellém.
- Szia - köszöntem vissza elmosolyodva.
Bendéről annyit kell tudni, hogy életem során nem találkoztunk valami sokat, szinte mindig kollégista volt, meg messze is laknak Ritáékkal, vagyis most már húsz éves, nem a szüleivel él, itt, Budapesten jár egyetemre és láss csodát, ismét kollégista.
De egyébként azon kevesen alkalmakkor, amikor találkozunk, mindig jól elvagyunk.
Bendével egyébként - ugye anyai ágon unokatesóm - egy picit hasonlítunk kinézetre, a szemünk gyakorlatilag ugyanaz, az orrunk, a bőrünk is, a többi annyira nem, de ez az előbb felsorolt három azért önmagában is elég szembetűnő.
- Nem akarsz körbevezetni, vagy valami ilyen? - dobta fel ötletként, hogy hogyan vonhatnánk ki magunkat ebből a beszélgetésből, amihez tényleg nem tudtunk hozzászólni, de legalább végig mosolyognunk kellett volna.
- Nem ismerem ezt a helyet, de csinálhatok úgy - mentem bele.
- Vigyük Csepit is - nézett a húgomra.
Szóval így, hárman, unokatesók, elsunnyogtunk onnan.
Ahogy sétálgattunk, és köszöntünk az akkor, jó korán érkező vendégeknek, időközben odajött hozzánk egy kisfiú, gyanítom, Casso családjából, valamilyen ágon, Csepivel volt egyidős, és csak ők voltak kisgyerekek, úgyhogy hamar megtalálták egymásban a játszótársat, fogócskáztak, meg ilyesmi, úgyhogy Bendével őket figyeltük.
- Akkor a Képzőművészetire mész? - kérdezte Bende, ha már így szóba került az érettségim témája.
- Igen, oda szeretnék. Te hova is jársz most?
- Corvinus, közgáz.
- Komolyan? - lepődtem meg - És azon belül?
- Gazdálkodási és menedzsment.
- A barátom is oda szeretne menni - meséltem.
- Akiii...
- Ő, ott - mutattam rá a távolból, mire egy "ahaaa, értem" bólintással reagált - Neked van barátnőd most?
- Nem, szétmentünk nemrég.
- Sajnálom.
- Hát, ja - túrt a hajába - Amúgy, gondolom még anyukádnéknál laksz.
- Még két hónapot - válaszoltam, mire kíváncsian rámnézett - Július elején elköltözöm a barátommal.
- De ha itt akarsz egyetemre járni, akkor gondolom a közelbe.
- Igen, Budán belül.
Közben néztük Csepiéket, akik tényleg tök jól elvoltak, már be is mutatkoztak egymásnak, szóval tudom, hogy Benjamin volt a kisfiú, cukin játszottak. :)
Olyan negyed-fél öt körül nekem már vissza kellett mennem Napsugárhoz, hogy vele együtt köszönthessem a vendégeket, úgyhogy Bendével visszaindultunk a templom bejáratához.
Az egészben az volt a legjobb, hogy időközben összefutottunk Cassoval.
- Ő Bende, az egyetlen unokatesóm - mutattam be Bendét Cassonak, majd ugyanezt megtettem fordítva - Ő pedig a barátom. Jupiii - ujjongtam viccből, hogy sikeresen bemutattam őket egymásnak, boldogság, mire mindketten nevetve rámnéztek, majd kezet fogtak.
- Varga Roland.
- Pencz-Kováts Bendegúz.
Jupiii. :)
- Nagy pillanat, először láttalak fiú kiadásban - jegyezte meg Casso derűsen, amikor már ketten voltunk, mert beállt mellém a "vendégköszöntő" helyemre, hogy lekössön, amíg épp nem jött senki - Apukádat meg nagypapádat kivéve.
Erre elnevettem magam, majd én is meséltem neki.
- Csepi összebarátkozott az egyik rokonoddal. Benjaminnal - pontosítottam, ahogy eszembe jutott a kisfiú neve.
- Ja, láttam, dúlt a láv - mosolygott szórakozottan.
- Szerinted beteg shippelni két három-négy évest?
- Hozzád képest nem - vont vállat röhögve.
Akkor jó. :)
*****************************************
Folytatás következik! <3