Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

69. Korcsolya

December 18. (kedd)
- Miért van itt ilyen hideg? - szökdécselt Lili, amikor a koripálya mellett épp korcsolyabérlés miatt álltunk sorban.
- Nyugi, bemegyünk a jégre, mész pár kört, már is nem fogsz fázni - legyintett Enikő.
- Ha addig nem fagyok le.
- Szőke lány! - szólította a korcsolya-kiadó nő Lilit, aki a sorban következett, mire Lili előrefordult.
Amikor átvettük a korcsolyákat, leültünk egy padra felvenni őket.
- Jézus, Szöszi, de kicsi lábad van - mosolygott Casso, akit megkértem, hogy segítsen már eligazítani azokat a hülye csatokat, mert össze-vissza van.
- Csak a kori miatt néz ki úgy - próbálkoztam - Mármint, oké, nyolc és feles a lábam, néhány gyerekcipő talán rámjönne, de a korcsolya is ront optikailag!
- Jaja - biccentett jókedvűen.
Szerintem nem hitte el. :)
Amikor felmentünk a jégre, a lányokkal mentünk pár "szokjunk hozzá, hogy jégen vagyunk" kört, majd fokozatosan egyre gyorsabbak lettünk, hülyéskedtünk, nevettünk, tök jó volt. :)
Enikő egyébként négyünk közül a legjobb koris, magától értetődő, végülis ez is egy sport, ráadásul Enikő hokizott is egy kis ideig, nagyon gyorsan tud korizni, így amikor a fiúk odajöttek hozzánk, hogy kinek van kedve versenyezni, természetesen benne volt.
- Lenyomok mindenkit, csak mondom - szállt be Enikő vigyorogva, ahogy odacsúszott Ricsihez, Andrishoz, Cassohoz és Lacihoz, utóbbi épp valami sült gesztenyét evett - Ti beszálltok? - kérdezett minket Enikő.
- Én inkább megfogom a gesztenyét - vette át Lili a barátjától.
- Az első két méteren lehagytok - legyintettem nevetve - Majd nézem.
- Beszállhatok? - kérdezte Saci, aki teljesen fel volt pörögve a korizás alatt.
- Nyugodtan - invitálta Laci.
Szóval így hatan beálltak a pálya szélére, nagyjából arányosan, hogy aki belül megy, se legyen könnyebb dolga, megbeszélték, hogy három kör lesz, és rám bízták, hogy indítsam a versenyt, úgyhogy beszámoltam, ők meg elindultak.
Saci és Andris már az első kör felében nekimentek egymásnak, elestek, kiestek, odajöttek hozzánk szurkolni.
- Amúgy Enikő lassan tényleg mindenkit lever - jegyezte meg Lili nevetve.
Ekkor Laci és Ricsi épp jobbára egymást cseszegették, lökdösték egymást, elszórakoztak, az igazi versenypáros pedig előttük Casso és Enikő voltak, fej fej mellett mentek, vagyis milyen mentek, száguldoztak. :)
- Én csajom - vigyorgott Andris kiszedve egy gesztenyét Lili kezéből.
- Mi barátnőnk - vágtuk rá, hárman lányok, teljesen egyszerre.
De most nem? :)
Ricsi és Laci az egymással való ökörködésük miatt fokozatosan lemaradtak, Casso és Enikő viszont tovább versenyeztek, már réges-régen több, mint három körön át, de nagyon élvezhették, tök jókedvűek voltak, közben néha poénkodtak is, nevettek, közben eszméletben gyorsan száguldva, hát igen, a két mindensportbanjó-sportember-versenyszellemmaximumos, esküszöm izgalmas volt. Jó ellenfelek egymásnak. :)
Aztán amikor már mindannyian őket néztük, kezdődtek a fogadások, hogy ki nyer.
- De mi számít nyerésnek? Körbe-körbe mennek - értetlenkedett Saci nevetve.
- Valaki csak elesik egy idő után, vagy kifárad... - vont vállat Laci.
Közben szurkoltunk is, és bár a társaság nagy része nem tudott dönteni, hogy kinek, nem is kellett dönteni, általánosságban hajráztunk. :)
- Amúgy Ró tovább bírja - jósolta meg Ricsi, csak úgy közölve, egy gesztenyét dobva a szájába.
- Enikő meg hokizott - vágta rá Lili bepörögve a szurkolástól.
- A tesóm viszont beszarsz, milyen kondiban van - érvelt Ricsi megint, félig teli szájjal - És kurva jól korizunk, én is, csak ez a gyökér kiejtett - nézett Lacira röhögve, mire Lili felnevetett.
- Akkor is van esélyed, Enikőő! - kiáltotta oda a legjobb barátnőjének vigyorogva.
És ment minden tovább ugyanúgy. :)
Casso és Enikő az ötmilliomodik "korisprint" után látszólag már fáradtak egy kicsit, meg is értem, én csak néztem őket, de úgy kiköptem a tüdőmet, viszont nem hagyták abba, már büszkeségből, és ugyanúgy elhülyéskedtek tovább, aztán Marcinak leesett a kabátja gombja, pont eléjük gurult, Enikő ki akarta kerülni, a sebességtől pedig ezzel egy picit elvesztette az egyensúlyérzékét és hátraesett.
Időben feleszmélt, nem esett nagyot, de ezzel vége lett a versenynek, Casso lelassított, mosolyogva felhúzta a magán nevető Enikőt, és kiegyezve egy igazságos döntetlenben, lepacsiztak, mi pedig megtapsoltuk őket.
- Rohadt gomb - nevetett Enikő.
- Nem baj, jó voltál - dicsérte meg Casso mosolyogva.
- Kösz, de te is, hallod, rohadt jó vagy, a tüdőmet kiköpöm - vallotta be Enikő felpörögve, mire Casso magabiztosan mosolyogva biccentett egy picit - Végre egy versenytárs, tök jó volt.
- Ja, én is bírtam.
Viccen kívül tényleg méltó ellenfelek voltak. :)
- Ügyes voltál - dicsértem meg Cassot, miután Enikőnek is gratuláltam, majd odaadtam Cassonak egy ásványvizet.
- Kösz - vette el, majd kibontotta és beleivott - Ez eskü jó volt - látta be aztán, mire elmosolyodtam.
- Egyébként őszintén, hagytad magad? - kérdeztem mosolyogva halkan.
- Nem az volt a cél, hogy leverjem - vont vállat őszintén.
Persze, hogy hagyta magát egy kicsit, Enikő akármennyire irtó ügyes, jó kondiban van, sportos, azért tudom milyen, amikor Casso mindent is beleadva versenyez, ez nem az volt.
- Viszont tény, hogy rohadt jó volt - tette hozzá Casso.
- Csak lányokkal elvből nem versenyzel komolyan. Mármint általánosságban mondom.
- Nem így mondanám, nem azért, mert lányok, csak szimplán mások az erőviszonyaink. Ennyi erővel Marcit is leverhetném, nagy dicsőség lenne - vont vállat - Nyilván, például Enikő, tényleg ügyes, sportos, meg is lepett először, akár még régebben, vagy akár most, röpiben, fociban is, ő azért magasan az átlag felett van, de most érted, akkor sem vagyunk egyenlők ilyen téren. Ettől függetlenül most egy coopert nem szívesen vállalnék - röhögte el magát.
Azt megértem. :)
- Szerinted van valahol forralt bor? - néztem körbe, amikor kicsit lecsengett a verseny-sztori és folytatódott a korcsolyázgatás.
- Biztos - mondta Casso, majd körbenézett - Keressünk neked?
- Kereshetünk - mentem bele egészen könnyen.
Nem kellett sokat kutatnunk, meg is találtuk a bódét, úgyhogy kértünk nekem egy kisebb adagot.
- Te nem kérsz? - néztem Cassora.
- Nem, most nem.
- Majd lophatsz az enyémből - ajánlottam fel.
- Megengedted, így már nem is lopás - kötött belém mosolyogva.
- Akkor ihatsz belőle - javítottam magam.
Továbbra sem kért ettől függetlenül.
Ezekkel a gondolatokkal kerestünk egy szabad állóhelyet a pálya szélén, hogy kicsit ketten legyünk.
- Nosztalgia következik - jelentettem be, a forralt boromba kortyolva egyet - Első korizásunk, bettiztél. Második korizásunk, korcsolyáztunk kettesben, megfogtad a kezem, meg akartál csókolni, majdnem meg is volt, csak úgy döntöttél, hogy szivatsz egy kicsit, kaptál egy puszit, majd kergetőztünk egy sort és elestünk - emlékeztem vissza, mire elmosolyodott - Harmadik korizás, pont Mikuláskor, romcsi volt, csak rámnyomult egy srác, amíg nem voltál ott, akit végül Sacival sikeresen lepattintottunk, maaajd este átmentem hozzád és akkor aludtam nálad először. Mármint, többször is aludtam már nálad azelőtt, de... nálad, akkor elsőre - hangsúlyoztam ki utalgatva - Úgy. Filmeztünk, kint esett a hó és elloptam a pólódat - mosolyogtam a forró papírpoháddal a kezemben, mire Casso elmosolyodva rámnézett.
- Emlékszem.
- Van is mire - vigyorogtam - És, az idei korizásunkra mi a program?
- Az eddigiek egy része összevegyítve. Már kergetőztem körbe-körbe, és a büfében is jártunk, szóval megiszod a borodat, felmegyünk a jégre, megfogom a kezed, megyünk jópár kört... - ötletelt, én pedig fülig érő vigyorral hallgattam - Aztán, ha nincs más fontos programod, filmezhetünk, ellophatod a pólómat, amit én meg visszalopok rólad.
- Nincs más fontos programom - vigyorogtam -
És ha szerencsénk lesz, hogy igazán deja vu legyen ez az egész, a hó is esni fog.
- Reméljük - mosolyodott el, majd rámnézett - Most viszont egy kicsit add azt ide - nyúlt a forralt boromért, mire odaadtam neki a poharamat.
- Mégis kérsz? - mosolyogtam, miközben Casso átvette.
- Nem, Szöszi, téged kérlek - rakta le a poharat egy mellettünk lévő asztalra, majd odébbtűrte a hajamat és az arcomat gyengéden fogva közelebb lépett és odahajolt hozzám.
- Úgy is jó - néztem fel rá letörölhetetlen mosollyal az arcomon.
Casso tekintete az ajkaimra szökött, megsimította az arcom, egy apró kis nevetés hagyta el a száját és megszólalt.
- Elég nagy nosztalgia ez az egész, kivételesen inkább nosztalgia, mint deja vu, csak mert régen csak meg akartalak csókolni, most viszont meg is foglak - közölte mosolyogva, mire vigyorogva lábujjhegyre emelkedtem, amennyire tudtam, a nyaka köré kulcsoltam a karjaimat, és a tarkójánál a hajába túrva viszonoztam a hosszú, szédítő csókjait.
Azt hiszem, egy ilyenért mindketten jó sok mindent odaadtunk volna anno. <3
Ezután a megbeszéltek alapján korcsolyáztunk is, ketten, majd a többiekkel is, közben szét is váltunk, összetaláltunk újra, kiélveztük a korizást, aztán sajnos letelt az időnk, úgyhogy le kellett jönnünk a jégről.
- Úristen, bizsereg a kezem - állapította meg Lili, akivel vettem forró csokit.
Lilinek egyébként szétfagytak a kezei, konkrétan lilás árnyalatai voltak már, el is hiszem, hogy érdekes érzés volt egy ahhoz képest tűzforró műanyag poharat fogni.
Amúgy én meg két másodperccel később leégettem a nyelvem, de ez mellékes.
Nem valami nagy lelkesedéssel mentünk vissza a suliba a maradék tanóráinkra, de szerencsére csak három órát kellett átvészelnünk, abból is egy rajz volt.
Jó, persze, Lau fárasztó, de mostanában jobb a helyzet, minden bizonnyal rátalált a szerelem, talán kiegyensúlyozottabb lett egy kicsit és nincsenek nagy drámái, meg egyébként is, azért inkább rajzóra, mint mondjuk töri vagy fizika, nem?
Tanítás után elköszöntem a lányoktól, majd hazamentem.
- Estére átmehetek Cassohoz? - kérdeztem Anyát a konyhában.
Igazából ez a kérdés az idő elteltével egyre inkább átalakul szimpla formalitássá, csak ritka esetekben mondják Anyáék, hogy most inkább ne - egyébként ezzel a mondattal csak jelezni szoktam a szándékaimat, mint ahogy mindig szólok, ha megyek valahova.
Vannak olyanok a korosztályomban, akik csak úgy lelépnek otthonról, én soha nem tartoztam közéjük, talán mert soha nem is mentem olyan helyekre, amit titkolhatnék a szüleim elől, sőt, mindenki nyugodtabb is, ha tudják, hogy hol vagyok, vagy kivel, nem zavar, mert egyébként is bármi történhet.
Jó, mondjuk a szomszéd pont nem az a veszélyes hely, de nem is arra értettem.
- Mennyi tanulnivalód van? - kérdezett vissza Anya, mint mindig.
- Nem sok, megcsinálom, mielőtt átmennék.
- Akkor részemről rendben. Ott alszol?
- Szerintem igen - válaszoltam akaratlanul elmosolyodva.
Régebben erre nem válaszoltam volna ennyire simán, de nincs is mit titkoljak anyukám elől, képben van.
Szóval este, szigorúan a feladataim letudása után összeszedtem egy pár cuccomat és átmentem Cassohoz.
Ő ekkor épp fürdött, szóval leraktam az iskolatáskámat az asztalához, illetve kiszedtem belőle a nem sulis dolgokat (ruhám holnapra, fésű, arclemosó stb.) és megvártam a szobájában, amíg kijön a fürdőből.
Nem kellett sokat várnom, nemsokára megjelent, ráadásul nedves hajjal, póló nélkül, melegítőnadrágban, mire a látványára akaratlanul elmosolyodtam.
Hot boyfriend, meg ilyenek. :)
- Sziaaa - néztem rá, ahogy a kanapéján ücsörögtem, mire egy halvány mosolyra húzódott a szája.
Nem lepte meg, hogy itt talált, leginkább, mert igazán sokszor szokott itt találni.
- Szia Szöszi - köszönt vissza kedvesen mosolyogva, majd helyet foglalt mellettem a kanapén, felemelve a hosszában kinyújtott lábaimat, leülve a helyére, aztán visszaejtve azokat az ölébe - Kéne a pólóm, nem láttad?
- Ez a pólód? - vettem elő a hátam mögül vigyorogva, amit feltehetőleg már akkor kiszúrt, amikor a kérdést feltette, mire elnevette magát.
- Igen, Szöszi, az a pólóm.
- Pólónk - javítottam ki jókedvűen, eltartva tőle a karomat, ő pedig röhögve utána kapott, visszavette és felkapta magára.
Végigkísértem a tekintetemmel, ahogy magára húzza a pólóját, gyors eligazítva magán az alját is, ahogy az utolsó kockáját is elfedi a sötétszürke anyag, majd visszanéztem az arcára.
- Pedig szerintem mindent megtettem, hogy ne vedd vissza - mosolyogtam magamban.
- Ez van - nézett rám derűsen.
A következő pillanatban Casso egy apró mosollyal az arcán gondolt egyet, hátradöntött a kanapén, és egy rutinmozdulattal levette rólam az én pólómat.
Ösztönösen nem nagyon ellenkeztem, egész könnyű dolga volt.
- Hoppá - állapította meg szórakozottan.
- Az a szerencsém, hogy én tudom hordani az én pólómat és a tiedet is, te viszont csak a tiedet tudod, az enyémet meg nem - vigyorogtam.
Casso elröhögte magát.
- Én nem is hordani akarom. Oké, nem is tudnám, én viszont le tudom dobni ide, és képes vagyok nem visszaadni - válaszolta jókedvűen, egy laza mozdulattal a szőnyegére ejtve a pólómat, amit tényleg esélyem se volt visszaszedni, alatta voltam, ahonnan nem nagyon tudok kiszabadulni.
Na, nem mint ha olyan nagyon akartam volna bármelyiket is a kettő közül.
- A feminista énem valahol most nagyon hangosan sikít - nevettem fel.
- Hát, figyelj, tény, hogy a nők a legjobb dolgok a világon, de most ne ragaszkodj a feminizmusodhoz - mosolygott derűsen, közben a mutató- és a középsőujjával fürgén "végiglépegegve" a felsőtestemen, felfele, ezeknek a túl jól eltalált érintéseknek a hatására pedig akaratlanul összerándultam egy kicsit.
- Úgy nézek ki, mint aki ragaszkodik? - mosolyogtam elfojtva.
Casso mosolyogva lejjebb húzódott rajtam, pár apró puszival hintette be a felsőtestem, majd a nyakamhoz hajolt és belecsókolt, mire automatikusan hátradöntöttem egy kicsit a fejem.
Elcsókolgatott arrafele egy kis ideig, majd megszólalt.
- Nem szívesen, de megkérdezem, vannak fürdős terveid a közeljövőre nézve? - kérdezte.
- Hát, szerintem nem vagyok koszos, de egy esti zuhanyt azért terveztem - válaszoltam őszintén.
- Akkor most menj, utána be fogják foglani a többiek a fürdőket, essünk túl rajta. Most még esznek. És amúgy kibaszottul önzetlen vagyok, hogy ezt tanácsoltam - tette hozzá szórakozottan.
- Sietek, ígérem - mondtam, miközben Casso elengedett.
- Oké, szaladj - adta meg magát, majd ahogy felálltam a kanapéról, jókedvűen mosolyogva rácsapott egyet a fenekemre.
Szerintem ez már valami ösztön. :)
Igyekeztem gyorsan, de alaposan letudni a fürdőszobai szertartásomat, majd ahogy egy fehér pólóban és egy piros shortban visszaértem Casso szobájába, becsuktam az ajtót, gyors átgondolás után be is zártam, és bemásztam a barátom mellé az ágyra, aki egyébként épp filmek között válogatott.
A villany nem is égett, az összes világítást a tévéképernyő fénye adta.
- Ezt felkapcsolhatom? - kérdeztem az éjjeli szekrényen lévő kislámpához nyúlva, hogy lássak is valamit.
- Nyugodtan.
Ahogy térdelős-mászásban odaértem mellé, Casso egy kicsit ellökte magát az ágytámlájától, én pedig gondoltam egyet, átvetve az egyik lábamat a csípőjén, lovaglóülésben elhelyezkedtem rajta, és mosolyogva megcsókoltam.
Casso kezei egészen hamar lejjebb szöktek a tarkóm körülről, majd egy kis vándorolgatás után megállapodtak a derekamnál, aminél fogva hátradöntött az ágyon, ezzel egyszerre pedig megfogta a fehér pizsipólóm alját és lekapta rólam.
Imádom, amikor beindul. :)
És ezzel vissza is lapoztunk a fürdés előtti jelenethez.
Felém magasodva kicsit lejjebb hajolt, csókolgatni kezdte a hasam, majd a felsőtestem legérzékenyebb porcikáit egyre feljebb, feljebb, ahogyan tudja, hogy a legkellemesebb nekem, aztán a nyakamhoz hajolt és miközben ott csókolgatott, felgyorsult lélegzettel levettem róla a pólóját, az ajkainkkal megkerestük egymásét, újra és újra, egyre szaporább, egyre rendszertelenebb lélegzetvétellel, majd a feltüzelt csókjaival ismét útnak indult, ezúttal egyre lejjebb vándorolva a testemen, megállapodva a csípőmnél.
Felültem félülésbe, mire Casso felnézett rám, én megemeltem a derekam, hogy levehesse rólam a nadrágom, ő nem habozott vele sokat, lehúzta rólam, én pedig nemsokára, átadva magam és a testem neki, az élvezettől meggyengítve hulltam vissza az ágyra.
Én elloptam a pólóját, ő ellopta az enyémet a szívemmel együtt, azt hiszem, ez így fair. :)

Mai nap - 5/5*: egyébként a film is jó volt. :D