Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

34. Őszi szünet

Október 30. (kedd)
- Jézusom, Lencsi, annyira jó, hogy látlak! - ölelt át Márti szorosan, én pedig mosolyogva visszaöleltem.
- Ugyanez - viszonoztam, majd elengedtük egymást - Nagyon jó a hajad, mikor lett ilyen? - érdeklődtem.
Mártinak legutolsó találkozásunkkor középbarna, lapockáig érő haja volt, most azonban levágatta vállig érőre, megritkítva és picit rövidebbre vágva az első két tincset, ráadásul melíroztatott is, mindezt a bandás pólójában, bő farmernadrággal, tornacipővel és farmerdzsekivel, tök jól nézett ki. :)
- Múlt héten. Te pedig glow uppoltál, már megint, mint mindig, amikor talizunk - dicsért meg derűsen, mire nevetve végigpillantottam magamon.
Kiélvezve, hogy őszi szünet van, ma a világosbarna egyberuhámat vettem fel (suliba nem szoktam ilyeneket) szolid díszövvel, fehér tornacipővel, fehér farmerkabáttal, a nyakamban két szép nyaklánc, ezenkívül volt még rajtam egy lógós fülbevaló, karkötő, gyűrű, a körmeim újak és őszies, pasztell színűek (a saját körmöm, csak megnövesztettem őket), a vállig érő, picit fokozatosra vágott szőke hajam hullámosra besütve, egyébként pedig szolid smink (szempillaspirál, korrektor, szájfény) és a kedvenc műbőr hátizsákom.
- Köszi - vigyorogtam.
Mártival sütizni ültünk be, ráadásul az Ibolya cukrászdába, úgyhogy vettünk egy-egy sütit, meg csokigolyót és kávét, és sztorizni kezdtünk.
- Szóval Saci és Ákos szétmentek - összegezte, miután elmeséltem - Milyen érzés?
- Furcsa. Anno tökre kiborultam tőlük, most meg már épp megszerettem őket együtt.
Mondjuk a "kiborulni" is jó szó, de talán a "lelki roncsot csináltam magamból, hetekig őrlődtem, sírtam miatta, hazudtam, színjátszottam mindenkinek, elhitettem a világgal, hogy rendben vagyok, egyedül inni kezdtem, két képést nem tudtam megtenni az alkohol hatásától, ha nincs ott a barátom, lehet, kórházba is kerülök, apropó, a barátomat összetörtem megint, csak mert részben féltékenységből újra érdeklődni kezdtem a régi kiszemeltem iránt, aki összetört engem és aki amúgy a barátom egyik legjobb haverja, az egészből pedig annyi tudott igazán kihúzni, hogy a barátom majdnem elhagyott, meghalt szívbalesetben a nagypapája, emiatt Casso határesetesen visszaesett az alkoholizálós-cigifüggő-balhés énjébe, rólam pedig egy teljes napig azt hitte az ofőm, hogy dohányzom" pontosabb megfogalmazás lenne.
- Erre szakítottak - értelmezte Márti, mire bólintottam - De hogyhogy? Ha az a köcsög Ákos bántotta, most már dupla okom lesz, hogy megmerényeljem.
- Nem, elvileg nem - ráztam meg a fejem - Saci szerint egyszerűen csak kihűlt a dolog.
- Sajnálom azért - vágott Márti egy szeletet a sütijéből - Saci annyira boldog volt pedig. Most hogy érzi magát?
- Eleinte kicsit rosszul viselte, csak nem annyira beszélt róla, de szerintem már jobb - meséltem - Illetve most elkezdett beszélni valakivel, talán egy kicsit eltereli a maradék figyelmét is róla.
- Ühüm, szerintem is - bólogatott - És Ricsi? Nem nagyon beszélünk.
- Elvan - gondoltam át - Van valami barátnője, azt gondolom, tudod...
- Igen, Mesi - biccentett.
- Ismered őt egyébként?
- Nem annyira - válaszolta Márti - Csak utánanéztem a csajnak még év elején, tudod, ha már...
- Na, és mire jutottál? - érdeklődtem mosolyogva, mire Márti elnevette magát.
- Sajna rendben van a csaj - mondta derűsen, mire én is felnevettem - Nyilván nem mondom komolyan, örülök, ha Ricsi megtalálta magát mellette, de mégiscsak utánam jött kábé egyből, na.
- Hidd el, hogy megértelek, Cassonak is volt barátnője utánam.
- Na látod. Egyébként tényleg cuki lány, meg halál szép, nincsenek régi cringe képei a közösségiein, nem rakja ki magát, tök normálisnak tűnik.
Khm. Az első kettőt Casso is elmondta róla.
- És amúgy tudsz németül? - érdeklődtem.
- Muszáj vagyok - vont vállat - Viszooont képzeld, találtam egy másik magyart a suliban az évfolyamomban, ők is csak kiköltöztek, megmentette az életemet a létezésével. Plusz eleinte ő volt a tolmácsom - mesélte elnevetve magát.
- Hogy hívják?
- Áron, de Roninak becézzük. Annyira jól beszél németül, meg még angolul és franciául is tud, én pedig épp megdicsértem volna, hogy aztapaszta, amikor közli, hogy egyébként most spanyolul tanul. És amúgy annyira jófej, Úristen - lelkesedett Márti.
- Nem nézel ide, de vigyorgok - jelentettem be derűsen, mire Márti felnevetett.
- Ne vigyorogj, barátok vagyunk.
Aham. :)
- Tényleg! - erősködött.
Ahaaam. :)
Mártival már késő délután volt, amikor elköszöntünk, vagyis elköszöntünk volna, de aztán áthívott magukhoz, és végül ott is aludtam.