Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

142. Péntek

Április 17. (péntek)
Utolsó tanítási péntek, magyarul utolsó hivatalos ofőóránk is.
- Az a tervem, hogy az óra első felében a fontos dolgokról beszélnénk, és ha gyorsan le tudjuk pörgetni, akkor utána játszhatunk, vagy amit akartok - mondta Várady egyszerűen ofőóra elején - Akkor először is, ballagás. Ki mondja a beszédet?
Na, itt már is megbukott a "gyorsan lepörgetés" terve.
- Dolgozunk rajta - válaszolta végül Laci szórakozottan hintázva a székén.
Várady elröhögte magát.
- Srácok, mához egy hétre lesz a ballagás, csak jelzem.
- De miért kell beszéd? - kérdezte Andris.
- Nem én találtam ki, higyjétek el - felelte Várady, majd sóhajtva hátradőlt a székén - Valakit válasszatok akkor, még a nap folyamán. Hétfőn már ballagási próba lesz, erről majd kaptok emailt, meg úgy általában a ballagásról, nem is tudom, szaporítsam egyáltalán erről a szót? Mindent tudtok.
- Így van - helyeselt Paula.
- Akkor következő, osztálykirándulás. Jövő hét utáni hét, hétfőtől csütörtökig, Sopron, Fertő-tó, erről is kaptok emailt, sőt, már kaptatok is, nem húzom senki idejét. Elsején majális, ti akkor lesztek itt bennt rendesen utojára az iskolában, javaslom, hogy gyertek el, utána héten érettségi, arról már éppen eleget hallottatok és fogtok is, illetve minden egyes infó, még az egyértelműek is, fennt vannak a honlapon, a sulién, meg még hatezer másikon a neten, meg hát nyilván erről is kaptok emailt, hogy senki ne hülyén menjen be... - sorolta Várady, tényleg csak "essünk túl ezen" alapon - Viszont, ami tényleg téma, június huszonhatodikán lesz a bankettetek. Milyen érettségi bankettet szeretnétek?
Na, itt be is indult az ötletelés ezerrel.
Először is, abban megállapodtunk, hogy tökéletes lesz, ha hagyományosan mi is étteremben tartjuk, és itt le is zárult az egyöntetű válaszok listája.
Melyik étterem, hol, mennyiért, milyen kaja, kit hívjunk meg, kit ne, hogy öltözzünk, satöbbi.
Abban maradtunk, hogy hétfőn úgy is lesz életvitelünk Váradyval, addigra mindenki nagyokat ötletel és akkor lefixáljuk.
Így az óra felére nagyjából túlestünk a fontos teendőkön, úgyhogy kitalálhattuk, mit akarunk csinálni így utolsó ofőóra alkalmából.
Várady ránk hagyta, hogy találjuk ki mi, mit szeretnénk, semmi értelme, hogy ő mondja meg nekünk, így jó hamar az udvaron kötöttünk ki.
A terv a következő volt - foci, fiúk a lányok ellen, poénból.
Ez túl sok mindenkinek bejött (Váradyval együtt), úgyhogy Kolos elment focilabdáért, Paula a hangszóróján rakott be zenét, hogy fokozzuk a hangulatot, én pedig már előre nevetve az egészen, odamentem a lányokhoz csapatmegbeszélésre.
Szóval, a helyzetünk a következő volt, Enikő és Kriszti tudnak focizni, mert jártak régebben, Paula nagyjából, Mira elhatározta, hogy majd megoldja, Csenge a zenére táncolgatott és azt mondta, hogy majd valamit összehoz, egyébként mi nekünk, maradék lányoknak a focitudásunk egyenlő volt a nullával.
Jó kilátások. :)
Pláne, hogy a fiúknál Ricsi, Casso, Laci, Andris és Domi kifejezetten nagyon jó focisták, Kolos gyakorlott kapus, a többi fiú (Marci kivételével) meg szimplán fiú, tudnak focizni, pont.
Azt hiszem, ez az egész arra ment ki, hogy a fiúk kiéghessenek rajtunk és röhöghessenek egy sort, de nem baj, girlpower, mi, lányok, vettük a kihívást. :)
Szóval, a fiúk kapujába állt Kolos, a mienkbe pedig Betti, közepes magabiztossággal.
- Mit csinááálsz, menj innen! - sikított fel Betti nevetve, mindig, amikor valamelyik fiú csak megközelítette a kaput a labdával. :)
Enikő és Kriszti ügyesek voltak, előbbi egyébként lőtt egy gólt.
- Ennyi! Ennyiiiiii! - kiáltotta Csenge vigyorogva a pálya másik feléről.
- Hagytuk érvényesülni - kiáltott vissza Laci röhögve.
- Maradjál már! - nevetett fel Enikő.
Igazából ez volt az egyetlen gólunk, de ennek viszont nagyon örültünk. :)
A legjobb volt az egészben, hogy nyilván senki nem vette annyira komolyan a játékot, inkább vicces volt, ahogy összebénáztunk, a fiúk se fektettek bele százezer százalékos energiát, csak poén volt az egész, ment a zene - egyszer Hajdú kiszólt az ablakon, hogy állítsuk le, de aztán meglátta Váradyt, aki csak annyit mondott, hogy "rendben, majd", és hirtelen már nem is zavarta már annyira :D -, Várady röhögött rajtunk a pálya szélén, bíróként, szóval élveztem. :)
Én egyébként jobbára csak tébláboltam a pályán.
Egyszer nekem rúgták a labdát, talán Csenge volt, és már épp készültem volna rá lelkileg, hogy elrúgom, amikor...
- Bocs, Szöszi - vette le tőlem Casso vigyorogva gond nélkül a labdát, mire hitetlenül felnevettem és utánanéztem.
Ennyi volt a focis pályafutásomnak. :)
Pontosabban nem, akció-reakció alapon a játék további részeiben új célt tűztem ki magamnak, egyszer valahogy elvenni Cassotól a labdát.
- Ne már! - nevettem, ahogy már megint, sokadszorra kicselezett, jól elszórakozott velem egyébként, egyszer-kétszer adott valami esélyt, hogy megszerezhessem a labdát, de aztán jókedvűen megint kicselezett.
- Ró, passz - szólt neki Ricsi, mire Casso odalőtte neki a labdát, így egy pillanaton belül el is került tőlem.
Nem baj, vicces volt. :)
Végül a fiúk nyertek vagy huszonöt-egyre, nem tudom, pontosan, mennyi volt a végeredmény, szerintem nem is akarom tudni, életemben kábé második alkalommal fociztam, ennyi elég is, de mindenesetre ezt most nagyon élveztem, így utolsó ofőórára tökéletes volt. :)
Ezután mondjuk annyira nem kívántam tesizni, de túléltem.
A mai tanítási órák egészen hamar lepörögtek, majd az utolsó után Cassoval kézenfogva átmentünk a gitárterembe, az utolsó gitárórára.
Egyre több az utolsó dolog.
- Gondolkodtam rajta, hogy gimi után visszamennék gitártanárhoz - meséltem Cassonak, amikor a folyosón vártunk - Például magántanárhoz, szeretném folytatni a gitártanulást.
- Én támogatlak - hagyta rám elmosolyodva - Csak ne Ábel, vagy ki, anyjához, az cringe lenne - tette hozzá szórakozottan, mire felnevettem.
- Nem, nem hozzá terveztem, ők elköltöztek messze. Tegnap utánanéztem a magán gitártanároknak, az új lakásunkhoz közel, találtam egy-két szimpatikusat. Egy nevet meg is jegyeztem, Tóth-Szerémy Eszter, csak mert neki tetszik a neve, nem tudom, miért.
Casso elnevette magát.
- Na, ő pont tanított engem.
- Komolyan? - nevettem fel hitetlenül.
- Ja, négy-öt évet.
- És, milyen?
- Cuki, bírtam, ő is engem. Mondjuk pont ő volt a tanárom nyolcadikban, szóval... ja, tudod, mi volt. De amúgy tényleg bírtam a nőt, jófej volt, oké, volt, hogy bekeményített, nem voltam az a mintadiák, magatartás-szorgalom szempontból, pont leszartam az összes hülye menüettet, de jóban voltunk. Tipp, ha Nirvana-t akarsz játszani a darabjaid helyett, amíg nincs bennt a teremben, és ki volt adva, hogy a darabodat gyakorold, ellenőrizd le, hogy csukva van-e az ajtó - tette hozzá derűsen, mire felnevettem.
- Mindenképp - nevettem.
Az utolsó gitáróránkon egyébként szabadon választott darabokat vettünk Hajnallal, nagyon tetszett.
Hiányozni fognak a gitárórák.
Mármint, a gitárórák is.
Tanítás után szétoszlottunk, mindenki ment a dolgára - én például haza, elkészülni a színházra.
Színházba mindig csinosan igyekszem öltözni, ez ma is így volt, úgyhogy elégedetten néztem a tükörbe készülődés végén, majd ültem be Saci anyukájának a kocsijába, aki elvitt mind a négyünket a színházig.
A színházban szépen lerendeztük a jegyeket, vettünk mind a négyen perecet, majd megkerestük a helyünket.
Az előadás kezdete előtt írtam Cassonak, hogy jó bulizást, majd kikapcsoltam a telefonom.
A lányokkal csak addig beszélgettünk, amíg le nem kapcsoltak a fények, aztán udvariasan elhalasztottuk a sztorijainkat az előadás idejéről.
Az előadásról igazából annyit, hogy tetszett, tök jó volt, fel se tűnt, hogy ment az idő, majd amikor a második felvonásnak is vége lett, Liliékkel a ruhatárnál átbeszéltük a véleményünket, és fotózkodtunk is.
Tényleg jó volt. :) Szép emlék.
Saci anyukája hazavitt mindannyiunkat.
- Akkor sok sikert a holnapi versenyedhez - köszöntem el Enikőtől is, amikor a mi házunk előtt álltunk meg.
- Köszi - mosolyodott el Enikő meglepetten, hogy emlékszem rá, majd megöleltük egymást, én pedig a válla felett összevigyorogtam Lilivel és Sacival.
Jó lesz az a holnap, én érzem. :)
Már késő este volt, ahogy hazaértem, Csepit már régesrég lefektették aludni Anyáék, úgyhogy csendesen elmentem lezuhanyozni, elvégezni az esti programjaimat, vacsiztam is, majd mivel még nem voltam álmos, pizsigatyában és a pizsamafelsőmre vett nagy, kapucnis pulcsiban néztem egy kis sorozatot a szobámban.
Időközben Anyáék is lefeküdtek aludni, ők általában korábban fekszenek le, mint én, mert másnap dolgoznak, szóval a szobámban igyekeztem csendben lenni.
Pontban éjfélkor ráírtam Enikőre.
Leni: BOLDOG SZÜLINAPOOOOT! ❤️
Szerintem Enikő éjfélkor mindhármunktól egyszerre kapott üzenetet. :)
Később épp a függönyömet akartam behúzni, már nagyon későn, amikor megpillantottam az utcában egy akkor érkező taxit megállni a szomszéd ház előtt, úgyhogy elmosolyodva néztem még egy darabig, hogy jól sejtem-e.
Jól gondoltam, Casso és Ricsi szálltak ki belőle, így a buliból hazaérve, és jókedvük volt, folyamatosan röhögtek, úgyhogy kinyitottam az ablakom, és onnan, a szobámból köszöntem nekik.
Mindig tudtam, hogy én vagyok Aranyhaj. :)
- Jééé, ott egy Leni - vett észre Ricsi vigyorogva, mire Casso is rámnézett és szórakozottan intett nekem, majd dobott egy légpuszit.
Na igen, utolsó péntek, hajnalban egy jó nagy buli után haverokkal, azt hiszem, mindenképpen voltak már józanabbak is, sőt, de nagyon jól érezhették magukat, mert be voltak pörögve, szóval ez a lényeg, még meg is mosolyogtatott. :)
- Üdv az utcánkban - mosolyogtam rájuk.
- Helóóó, ez az én utcám - közölte Ricsi jókedvűen, Casso pedig röhögve elfordult, ez biztos valami belső poén folytatása volt.
- Akkor a tied - nevettem fel - Üdv az utcádban.
- Azért - vigyorgott Ricsi.
- Neeem, Szösz, ne nyalj neki - mondta Casso szórakozottan - Ez az utca közös, az a ház az övé, asszem, a többi az enyém - vázolta fel végigmutogatva az utcán, én pedig csak nevetve hallgattam.
- Ezt nem nagyon értem, de biztos - hagytam rájuk nevetve.
- Úúú, végre nem ért valamit - nézett Ricsi felcsillanó szemekkel a tesójára.
- Vááárj, meg tudom fogni még ezen kívül is - jelezte Casso mosolyogva, majd rámnézett, én viszont beléfojtottam a szót.
- Nem fair, ha kocsikról vagy sportról akarsz kérdezni - szögeztem le nevetve.
- De, onnan akartam. Az egész téma offos - állapította meg Casso szórakozottan mosolyogva rajtam.
- Te meg nem tudod Da Vinci teljes nevét - cukkoltam elvigyorodva.
- Dehogynem, sima - legyintett Casso.
- Lófaszt tudod - röhögött Ricsi, miközben beleivott egy üvegbe.
- Lazán megvan - közölte Casso vigyorogva.
- Na? - mosolyogtam.
- De most miért kell rákérdezni? - nézett rám Casso nevetve.
- Szerintem nem is tudod.
- Naaa, azért ilyen sértéseket ne, Szöszi, tudjuk a határokat - jelentette ki Casso szórakozottan gesztikulálva hozzá, hogy nyomatékosítsa.
- Akkor mondhatod - győzködtem derűsen.
- Leonardoval kezdődik.
- Eddig jó - mosolyogtam.
- Látod - nézett össze Casso Ricsivel.
- Tovább?
- Da.
- Nem - vigyorogtam.
- De.
- Nem, a Da Vinci a végén van - mondtam győztesen mosolyogva.
- Akkor bassza meg - közölte Casso röhögve.
- Három névtag van még a Leonardo és a Da között - vezettem rá.
- Pablo Mario Giuseppe, Richardo, Francesco, mi a szar, milyen olasz nevek vannak még? - kérdezte Casso Ricsit röhögve.
- Mondom, három - emlékeztettem mosolyogva.
- Mondtam ötöt, válassz.
Nevetve nekidőltem az ablakkeretemnek. Mindegy, megadtam a pontot. :)
- Na, figyelj már, ezt is tudtam - vigyorgott Casso Ricsire - Vágod, mindent tudok.
- Mindent - nevettem.
Ezután hátranéztem, kipillantottam a szobám ajtaján, hogy ugye nem keltettem-e fel senkit, majd visszamentem az ablakomhoz, ami alatt a fiúk jól elpoénkodtak a továbbiakban.
- Na jó, asszem én bemegyek - mondta Ricsi egy kis idő után, amíg még elszórakoztak, ezzel egyszerre engem is folyamatosan megnevettetve - Kibaszott másnapos leszek holnap, baszki. Te jössz, Ró?
- Mittomén, azt se tudom, milyen nap van, vagy mi a fasz - röhögte el magát Casso, majd ránézett a telefonjára - Oké, szombat. Ííí, Anyáék megbasznak - nézett Ricsire röhögve az időt realizálva.
- Ne keltsétek fel őket - tanácsoltam mosolyogva.
- Mi soha - legyintett Casso szórakozottan - Úgy besunnyogunk, ne tudd meg.
- Ninjaaa - vett fel Ricsi valami harci pózt jókedvűen, mire felnevettem.
- Yuurei no hamakazeee - szállt be Casso szórakozottan, nekem pedig nevetve kitágultak a szemeim, majd a fejemet fogva figyeltem, ahogy Ricsi valami harcimozdulatokat kezd csinálni, Casso talál egy nagyobb, letört ágat az aszfalton és pörgetni kezdi a háta mögött, majd Ricsi ösztönzéséből röhögve nekiszalad és bukfencezik kettőt az aszfalton egymás után.
Kész voltam. Konkrétan kész voltam. :)
Ja, amúgy, Casso nem kelt fel az aszfaltról, annyira röhögött a tesóján, aki rajzfilmesen, lábujjhegyen járva lopakodni kezdett, hogy bemutassa nekem, hogy így fognak bemenni a házba az alvó családhoz, hogy a tenyerébe temetve az arcát, gond nélkül elfeküdt az úttesten, a kellős közepén.
Oké, azt hiszem, így már el tudom képzelni, hogy milyen bulis sztorijaik lehetnek, ha előttem, az Arany utca tizenkettő és tizennégy előtt, már buli után, hazaérve is így el tudnak szórakozni. :)
- Hogy tetszett? - vigyorgott rám Ricsi.
- Nagyon jó volt - nevettem folyamatosan, megállás nélkül - Várjatok, lefotózlak titeket - kapcsoltam be a telefonom.
Itt lett még jobb a dolog, a fiúk erre enyhe lányparódiaként, poénból pózolgattak nekem egy sort, én pedig nevetve inkább csak videóztam végig őket.
Megőrültek, teljesen. Most már tudom, mennyi mindent kihagytam azzal, hogy még nem láttam őket így buli után, ráadásul egyszerre. :)
Miután ideiglenesen kiszórakozták magukat, Ricsi bement, Casso viszont még kint maradt egy kicsit.
- Lemenjek hozzád? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem muszáj, felmászok én - vont vállat szórakozottan.
- Szerintem lemegyek inkább - nevettem fel.
- Kajak felmászok.
- Ne veszélyeskedj - mosolyogtam.
Inkább lementem. :)
- Ünneprontóóó - közölte Casso jókedvűen, ahogy kiértem hozzá.
- Nem igazán értem, hogy akarsz felmászni - nevettem, az ablakomra felnézve.
- Simán. Bennem van alapból vagy egy üveg Finland, ilyenkor mindent meg tudok csinálni, kapok random szuperképességeket.
- Például repülés? - kérdeztem nevetve.
- Ja, lazán.
- Zseniális vagy - mosolyogtam, majd picit oldalra léptem és lesöpörtem a hátát, amivel nemrég az úttesten feküdt.
- Okéés, én meg azt hittem, simogatsz, rip - jegyezte meg szórakozottan, mire felnevettem.
- Csak megtisztogatlak.
- Add fel, retkes vagyok. Cuki a pizsid.
- Köszi - mosolyogtam.
- Szexi kockás, letépném - vigyorodott el végigpillantva rajtam, mire nevetve ránéztem.
- Ne szidd a pizsimet.
- Nem szidom, mondom, hogy szexi - vigyorgott tovább, mire nevetve megforgattam a szemeimet, ő pedig a mamuszomra nézett, majd rám - Te is az vagy, mindig beindulok a nyuszis papucsodtól. Akárhányszor megjelensz vele, bevonulsz, tudod, nézlek, és így... basznám - mosolygott szórakozottan, szivatva.
- Fejezd be - nevettem.
- Fejezd beee - utánzott lányos hangon, vigyorogva.
Mosolyogva ránéztem, de elég utaló tekintettel.
- Na jó, bebasztam, hazajutottam, tesóm bement, te hot vagy, megcsókolsz most már? - kérdezte derűsen, egy kicsit közelebb hajolva, mire elnevettem magam.
- Ez elég kétségbeesettnek hangzott - nevettem.
- Nem, csak megcsókolhatnál. Nem utalás, nem kényszer, meg semmi, de adnám - jelezte szórakozottan, én pedig nevetve odahajoltam hozzá és eleget tettem a kérésének. :) - Na, erről van szó - vigyorgott.
Casso egyébként nem engedett el, visszahúzott magához, és ő is megcsókolt engem, egyszer, kétszer, háromszor, jó hosszan, eleinte a derekamat fogva, aztán az egyik kezét levezetve a fenekemre, annál fogva szorítva magához, simogatva, egy-egy szenvedélyesebb csók alatt bele-belemarkolva, a másik kezével pedig benyúlt a pulcsim alá, az alatt meg a pizsipólóm alá.
- A házunk előtt vagyunk - jeleztem mosolyogva, egy másodpercre eltávolodva az ajkaitól.
Casso megadta magát, majd kihúzta a kezét a pulcsim alól.
- Egyébként milyen volt a buli? - érdeklődtem, amikor eltávolodtunk egymástól, én a mellkasán tartva a kezem, ő pedig a szemét kinyitva elhajolt tőlem - Mondjuk ahogy elnézlek, szerintem jól érezted magad - tettem hozzá mosolyogva, majd egy pillanatra ösztönből odakaptam hozzá, mivel egy picit megszédülve hátralépett egyet.
- Pfúú, utalás - mosolygott szórakozottan, miközben felvette azt a majdnem kiürült üveget, amit Ricsi hagyott itt a kerítés mellé állítva, majd kiitta belőle az utolsó, megmaradt pár kortyot.
Erre csak nevetve megcsóváltam a fejem, majd összefontam magam előtt a karjaimat, hogy kicsit jobban összehúzzam magamon a pulcsim. Jó, április van, de azért hajnalban, a tök sötétben egy pulcsiban nincs valami meleg.
- Fázol? - kérdezte Casso.
- Egy kicsit - vallottam be őszintén - De mindegy.
Casso lerakta az üveget, majd levette a pulcsiját.
- Rakd fel a kezed.
- Jézusom, Casso, jó, ha van három fok, rövidujjúban vagy, vedd vissza!
- Rakd feeel - ismételte meg, széthúzva a pulcsiját a nyakánál, hogy rámhúzhassa még egy rétegnek.
- Jó, de akkor minél hamarabb bemész egy házba.
- Aú, hazaküldesz - mosolygott szórakozottan, miközben áthúzta a karomon, majd a fejemen a pulcsiját.
- Nem ezt mondtam.
- Akkor hozzátok? - röhögte el magát meglepetten.
- De csak ha megígéred, hogy csendes leszel, és akkor így mindkettőnk családja aludhat.
- Én mindig csendes vagyok - vigyorgott jókedvűen.
- Viszont alszunk, te is kialszod magad és én is, mert holnap lesz Enikő szülinapja. Vagyis ma - gondoltam át.
- Oké, főnök.
Szóval, beszöktettem Cassot hozzánk a házba, suttogva levetettem vele a cipőjét, majd mondtam, hogy menjünk fel a szobámba.
- Szöszi, be vagyok baszva, kajak sötétben akarsz lépcsőztetni? - röhögte el magát.
- Bocsi, emeleten van a szobám. Nagyon figyelj, ne ess el.
- Nyugi, megoldom. Majd felrepülök - nyugtatott szórakozottan, mire halkan felnevettem, majd elindultam előtte a lépcsőn - Ebből csináljunk már rendszert - szólalt meg vigyorogva, ahogy lépcsőztünk, mire hátrapillantottam - Jó a segged, Szöszi.
- A lépcsőre figyelj - szóltam rá halkan nevetve.
Amikor beértünk a szobámba, becsuktam az ajtót magunk mögött, Casso pedig levágta magát a szőnyegemre, a falamnak nekidőlve a hátával.
- Ne ülj a földön, gyere be mellém - ajánlottam fel kedvesen, miközben én bekuporodtam törökülésbe az ágyamon.
- Nem, kösz, jó ez itt - legyintett természetesen.
- Tuti?
Casso mosolyogva biccentett, de én azért a lelkére kötöttem, hogy ha meggondolja magát, akkor ne üljön egy másodperccel se tovább ott.
Én, bár még nem terveztem aludni, elhelyezkedtem az ágyamban, magamra húztam a takaróm valamennyire, és felé fordultam.
Casso a falamnál ülve nézett, csak úgy, nézett, nem figyelte valamimet, szuggerált, vagy ilyesmi, egyszerűen csak rajtam pihentette a tekintetét.
Egy pár másodpercig, ahogy ő nézett, mindenféle gondolatokkal a fejében, én pedig helyezkedtem, csendben voltunk, majd ő szólalt meg végül.
- Bocs, hogy megcsaltalak, Szöszi.
Erre meglepetten ránéztem, ő pedig a hajába túrva elnevette magát.
- Mármint, még a szlovénos. Nem az, nem új - tette hozzá.
- Azt már lezártuk - mondtam őszintén.
- Ja, tudom - biccentett újra a hajába túrva - Csak bocs.
- Mindegy már, tényleg.
- Oké, vágom, de attól még utálhatom, nem?
- Persze, de nem kell így utólag még mindig akkora bűntudatot érezned, megbeszéltük, megbocsájtottam, el van felejtve - nyugtattam meg.
Cassonak egy kis mosoly jelent meg az arcán, ahogy az egyik kulcstartómat forgatta a kezében, amit valahol a környéken hagyhattam, ő pedig felvette.
- Ezt bírom benned - jegyezte meg.
- Mármint mit?
Casso először nem válaszolt, majd továbbra is a kulcstartómmal játszva őszintén elnevette magát.
- Eskü két állapotom van részegen, vagy gyűlölöm, hogy szeretlek, vagy imádom, hogy szeretlek - látta be - Nemtom, hány csaj van a világon, de fixen te vagy a kedvencem.
Erre akaratlanul elmosolyodtam, és megilletődve megigazítottam a hajam.
- Tudod, mi a jó benned? - szólalt meg megint, felém bökve a kulcstartómmal.
- Nem igazán - mosolyogtam, abba se tudva hagyni.
- Na, itt a baj. Ánblokk rohadt jó vagy, Szöszi, úgy ahogy vagy, fullosan. Jó csaj vagy - mondta őszintén, tényleg, annyira őszintén, mint ha a világ legtermészetesebb tényeit közölné - Mármint most nem csak arról beszélek, hogy úgy jó csaj, hogy rohadt jól nézel ki, meg ilyenek, hanem vágod, így általában. Mindenkit megértek, aki esett már beléd, amúgy. Azért milyen elit vagyok már? Kösz, God - dobott egy légpuszit a plafon irányába szórakozottan.
- Nem is tudtam, hogy ilyen megállapításokat tud kihozni belőled az az alapból egy üveg Finland - mosolyogtam, visszaidézve őt.
- Oké, tény, hogy be vagyok baszva, de józanon is jönnek ezek, csak most kimondom, akkor meg nem. Pfú, amúgy jó, hogy nem vagyok betépve, akkor azért lehet mondanék pár irreál dolgot - gondolt bele röhögve, mire felnevettem.
Casso mosolyogva nézett.
- Milyen volt a... színház amúgy? Ott voltál... asszem. Nem?
- Igen, ott - mosolyogtam vissza rá - Jó volt, tetszett a darab.
- Megkérdezném a nevet, deeee kurvára nem fogom tudni, szóval ezt skippelem.
- Gyakrabban kéne járnod színházba - biztattam.
- Neeem, ne sértegess, a végén még művelődöm. Mi lesz a következő, bérletet veszek könyvtárba, vagy mi a fasz? - röhögte el magát.
- Nagy tragédia lenne - bólogattam derűsen.
- Viszont - nézett rám, hogy most valamit nagyon megmagyaráz - Kurva jól gitározom - jelentette ki - Játszanék neked, csak szerintem most gecire nem látnám a húrokat - közölte röhögve, majd gondolt egyet - Eskü megpróbálom - nyúlt a gitáromért.
- Jó, de halkan - kötöttem a lelkére.
- Nyugi, lófaszt nem látok, örülök, ha a fogó...miafaszt megtalálom.
- Fogólapot.
- Ja, azt.
- Hajrá - mosolyogtam.
Egyébként Casso végül nem gitározott, jobb ötlete támadt, kitalálta, hogy le kéne menni az Alföldre, oda, ahol kiskorában élt.
- De kajak, rohadt jó hely - magyarázta, én pedig mosolyogva hallgattam - Vonat az nem megy, vagy hát megy Szegedre, Déliből, vagy aaaa, nem, a Nyugatiból, és akkor lemész, elchillezgetsz vagy három órát... hallod, Szösz, Szegeden az állomás, van egy ilyen ajtó, utálom, bazzeg. Szegedet amúgy adom, nem az, csak miért kell ilyen ajtó? Geci, komolyan.
Szegény ajtó. :)
Jó késő volt már, de meg se éreztem a fáradtságot, Casso simán elszórakoztatott, annyit nevettem, hogy vigyáznom kellett, nehogy felkeltsem vele a családomat, majd végül, nem is tudom, mikor már, beráncigáltam magam mellé az ágyba, és lefeküdtünk aludni.
Imádom. :)

Mai nap és a hajnal együtt - 5/5: szerintem már mindent leírtam. Kíváncsi leszek, hogy fog alakulni Enikő szülinapja. :)