Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

42. Program

November 15. (csütörtök)
- Ma randizom Bobóval! - mesélte Saci lelkesen.
- De jó, hova mentek? - érdeklődtem mosolyogva.
- Palacsintázni, én dobtam fel az ötletet - vigyorgott, de mondania se kellett volna, úgy is rájövök magamtól :) - Mondjuuuk lehet, hogy összevissza fog csöpögni a tejszínhab, vagy a szirup, de nem csak nekem, az meg olyan cukiii. Tudod, kinevetjük magunkat, meg ilyesmik.
- Ha csak nem egy pszichopata, és meg tud enni egy nem otthoni palacsintát csöpögés nélkül - mondtam derűsen belegondolva, majd egyszerre felnevettünk.
- Annyira csak nem az, már feltűnt volna - nevetett Saci.
Hajrá nekik. :)
- Befáradtál infó faktra? - mosolyogtam a barátomra, ahogy megláttam az egyik teremből kijönni.
- Ja, durva - válaszolta egyszerűen, majd odahajolt hozzám, és egy gyors csókot nyomott a számra - Lemegyek kajáért, jössz?
- Persze - mentem bele, majd lementünk ketten a büfébe.
A büfé sorában állva átbeszéltük a szokásos dolgokat (lesz-e ma doga, milyen volt a fakt, ki hogy aludt, stb.), majd Casso megkérdezte, hogy mit csinálok a hétvégén.
- Először is szombaton lesz a nővérem szülinapi házibulija, és még fogalmam sincs, hogy menjek-e - kezdtem.
- Menj - válaszolta meg egyszerűen.
- Jó, de ott olyan egyedül leszek, mármint, ismerek embereket, ott lesz a nővérem, a bátyád, Sugár legjobb barátnője, de ők általában el vannak egymással, mert egy társaság, én csak azért lennék ott, mert Sugár húga vagyok. A nővéremet meg már amúgy is felköszöntöttem - magyaráztam.
- Csak lesz ott valaki, házibuliban nem szokás egyedül lenni, pláne, ha ismered az emberek nagy részét - közölte.
A számat egy kicsit megharapva belülről gondolkodtam egy picit a dolgon.
- Te mit csinálsz szombaton? - kérdeztem végül zavartan elnevetve magam, mire elmosolyodott.
- Ravasz kérdés - mosolygott jókedvűen - Amúgy nem leszek otthon. Bocs, Szöszi, de a leitatós-arányokon most a nővéred fog változtatni.
- Ha elmegyek.
- Elmész - biztatott tovább.
- Jó, még átgondolom - adtam meg magam részben - Egyébként hol leszel szombaton? Nyugi, most hátsó szándék nélkül érdeklődöm, nem akarok utánad szökni, vagy ilyesmik - tettem hozzá, mire felnevetett, majd válaszolt a kérdésemre.
- Bécsben.
- Tessék? - nevettem fel meglepetten.
- Lesz egy koncert, Eriékkel már vagy ezer éve kiharcoltuk rá a jegyeket, pénteken délután lemegyünk, vasárnap jövünk vissza.
- Hű - bólogattam - Akkor az az a társaság lesz, akiknek anno bemutattál, ugye?
- Aha, csak Geri barátnője most nem jön.
- Akkor Erika lesz az egyedüli lány.
- Mielőtt Geri behozta volna Klaut a társaságba, tízből kilencszer egyedül volt lány, úgy kábé tizenhárom éven át, asszem kibír minket - mosolyodott el szórakozottan.
- Különben is a fogadott húgotok, muszáj lesz neki - idéztem őt mosolyogva. Egyet értett :) - Ricsi ott lesz?
- Ja, Mesi már most hiányolja.
- Ilyen ragaszkodós típus?
- A héten volt valamelyik hónapfordulójuk, Ricsi meg kitalált már vele valamit hétvégére, csak pár napja leesett neki, hogy elszámolta a heteket.
- És inkább a koncertet választotta a barátnője helyett? - értetlenkedtem.
- Ezer éve ezt szervezzük ezt a hétvégét, Mesi is megértette - magyarázta Casso - Csak nem örül annyira, de megértette, és eltolták a kettes programot.
- Mivel én egy éve sértődékenységrohamot kaptam a mi eltolt hónapfordulós-programunk miatt, azt hiszem, ehhez a témához jobb, ha nem szólok hozzá - nevettem fel őszintén, mire Casso is elröhögte magát.
Szerintem egyet értett. :)
- És akkor vasárnap jössz haza - értelmeztem visszatérve - Délelőtt, délután...?
- Szerintem délután, fogalmam sincs, viszont amúgy az egész témát azért dobtam fel, hogy beinvitáljalak magunkhoz vasárnap estére - nézett rám mosolyogva.
- Okés - vigyorogtam - Annyi, hogy nekem vasárnap is lesz programom, de nem tart végig, szóval este ráérek. Sacival megnézzük ezt a táncos-izét, egy csomóan fellépnek a suliból, aznap lesz a gála, a záró dolgok, kíváncsi vagyok rá.
- Jaaa, az a Tánckavalkádos cucc?
- Aha - bólogattam - Mondanám, hogy gyere be te is, miután visszaértél Bécsből, de nem hinném, hogy nagyon megmozgat a dolog.
- Ha nem gáz, ezt most tényleg passzolom, bejövök érted a végére - mondta szórakozottan.
- Okés - nevettem fel - Pedig biztos jó lesz.
- Az lesz, neked tetszeni fog.
- Már voltál ilyenen?
- Egyszer - vont vállat - Nem önszántamból - tette hozzá - De menj csak, tényleg élvezni fogod.
- Csenge is ezt ígérte, most már hiszek nektek - mosolyodtam el - Tulajdonképpen ő beszélt rá, hogy menjek, fel fog lépni többször is, meg elvileg egy barátnőjével is az egyesületéből, aki szintén ott lesz egyéniben is, a gálaműsorban is, nagyon ragaszkodott hozzá, hogy nézzem meg, választási lehetőségeket se hagyott - nevettem.
Ahogy ezt végigmondtam és oldalra fordítva a fejem ránéztem a mellettem álló srácra, Casso a felismeréstől önmagában, lehunyta a szemét egy pillanatra, és halkan, alig elnevetve magát, beletúrt a hajába.
Pont egy pillanattal később esett le, ami valószínűleg előtte neki is leesett.
Na, vajon ki lehet az a barátnő az egyesületből?
Vajon ki?
- Oké, gondoltam egy emberre, Szeleivel kezdődik és Lizával végződik, ki lehet az? - temettem a tenyerembe az arcomat hitetlenül felnevetve, ahogy fejbevágott, ami konkrétan napokon keresztül nem esett le nekem, csak amikor Cassonak.
- Csenge barátnője az egyesületből - válaszolta meg egyszerűen - Minden évben fellép ezen a Tánckavalkádon, már régóta, persze, hogy benne van a gálaműsorban - magyarázta, talán nem is csak nekem, magának is - Nem csodálkoznék, ha valami díjat is adnának már neki, akkor is, ha ez amúgy nem egy verseny.
- Hülye kérdés, ha megkérdezem, hogy szerinted mennyi díja lehet? - gondoltam bele.
- Hát, Szöszi, az utóbbi években, hogy is mondjam, nem nagyon követem az életpályáját, de már anno is külön falfelületek voltak a díjainak, külön polc a kupáknak, külön felszerelt akasztók az érmeknek, azok az oklevelek, amikre a legbüszkébb, keretben a falon a szobájában, a lépcsőfordulóban, satöbbi, egyke lány, két szülővel, akik enyhén szólva belenevelték a versenyszellemet, egy rohadt nagy házban, ahova csak lehet, mennek a díjai ki, nyilván normális mértékben, és az a vicc, hogy nem a díj a kevés, amit ki lehet rakni, hanem a felület, szóval asszem van neki egy pár - gondolt bele jókedvűen.
- Mondjuk, amikor Csengénél voltam, is belefutottam jónéhány díjba, keretek mindenhol, ablakkilincsen, szögeken érmek egymáson...
- Kezdem érteni, mitől ekkora barátnők - röhögte el magát - Gondolj bele, milyen jó témáik lehetnek, vagy közös programok... - folytatta szórakozottan, rámhagyva a "belegondolás" részét.
Őszintén, két ennyire tökéletes lány vagy riválisok, vagy barátnők lehetnek, ők pedig az utóbbit választották, és a párosuk is, pont mint ők, egyszerűen csak pofátlanul tökéletes.
- Ki tudja? - mosolyogtam jókedvűen.
Suli után, mielőtt elmentem volna szokás szerint pszichológushoz, beszaladtam egy kisboltba fánkért, mert ahhoz volt kedvem, majd úgy, ahogy voltam, fánkostul sétáltam fel Dr. Takács Nóra terméhez.
Gondoltam, mivel idő előtt voltam, addigra csak megeszem, amit nyilván nem sikerült kiviteleznem, úgyhogy nemsokára egy fánkkal a kezemben kötöttem ki felhúzott lábakkal a kanapén.
- Egyébként sikerült már döntened a továbbtanulásban? - érdeklődött Nóri.
- Szerintem igen, egyre jobban vonz az illusztrálás - meséltem közben a szám elé téve a kezem, hogy ne legyek gusztustalan, hogy evés közben válaszolok - Néztem már több sulit is, ahol tanulhatok ilyesmit, remélem, az lesz majd a legnagyobb problémám, hogy eldöntsem, melyik legyen - vallottam be elnevetve magam - Egyelőre ennyi, de azért fura érzés, hogy nagyjából tudom, mit szeretnék majd a jövőben, nem jellemző rám.
- Mármint, ezt pozitív vagy negatív érzésként éled meg?
- Pozitív, nagyon, és szokatlanul - válaszoltam - Általában én vagyok a merő bizonytalanság, csak jó hatással vannak rám. Vicces, a barátom túl spontán, én meg bizonytalan típus vagyok, mégis olyan hatással vagyunk egymásra, ami ezeknek pont az ellentettje, pozitív értelemben. Ez normális?
- Ez normális - mosolygott rám.
Akkor jó. :)

Mai nap - 5/5: kíváncsi vagyok, hogy alakul majd a hétvége.