Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

38. Kérdések

November 8. (csütörtök)
- Élet a halál után - írta fel a címet Krédics ma filozófián - Gondolom, nem először hallanak erről, számtalan vallás, eszmeirányzat, alkotás felöleli a témát, gyakorlatilag az ember, amióta csak ember, keresi a választ a kérdésre. Mély kérdés és gyakorlatilag megválaszolhatatlan, legalábbis a tudomány számára biztosan, és ahol a tudomány már nem tud érvényesülni, ott lép érvénybe a hit - nézett végig rajtunk, drámaian elszakítva a tekintetét az ablaktól - Az, hogy mit hiszünk el, miért és kitől, kinek engedjük, hogy megváltoztassa ezáltal a világnézetünket, a gondolkodásunkat, személyfüggő. Na, de mi is pontosan az a hit? Miért van rá szükségünk? Bádogos? - szólította fel Paulát az első padsorból, aki eddig egész ügyesen megbújt.
- Hát, tanár úr, őszintén, én nem vagyok vallásos... - kezdte zavartan, mire Krédics félbeszakította.
- Ki mondta, hogy csak vallásról van szó? - kérdezett vissza - Közelítsük meg máshogy a dolgot. Ki az a személy, akinek tudnak hinni? Nem konkrét nevet kérek, tulajdonságot, ami által meg tudják szavazni a bizalmat a szavak hitelességét illetően. Katona? - nézett Lacira, aki erre felkapta a fejét.
- Akiben bízom - válaszolta, pillanatnyilag ennyit erőltetve ki magából.
- Na igen, a bizalom. Mi is az pontosan?
És így távolodtunk el körülbelül egy perc alatt az eredeti témánktól, amitől jobbára folyamatosan csak tovább távolodtunk az óra maradék negyven percében.
- Mi az, a kezemben van, neked hoztam és ásványvíz alakú? - huppantam le Casso mellé szünetben, ahogy feljöttem a büféből.
- Házi pálinka kólás üvegben? - tippelt szórakozottan, mire felnevettem.
- Majdnem, csak ásványvizes üvegben - raktam le elé az ásványvizét a padjára nevetve, mire Casso mosolyogva felvette a palackot, kinyitotta és beleivott.
- Nem rontott rajta - mondta derűsen, majd egy picit megtörölte a kézfejével a száját és egy puszit nyomott az arcomra.
Az évek során volt alkalmam kifigyelni, szóval teljesen nyugodtan kijelenthetem, hogy ez egy "köszönöm, hogy gondoltál rám, és hoztál nekem inni"-féle puszi volt. :)
Ezután törink volt, úgyhogy mint egy kisangyal, előkészítettem a felszerelésem.
- "Az európai integráció kezdetei" - olvastam el magamban a címet a tábláról, majd gyöngybetűkkel felírtam a füzetembe.
Mániákus szépíró-füzetvezető típus vagyok, nyolcadikban be is szólt a töritanárom, hogy "miért csicsászom ennyire túl a történelem legtragikusabb eseményeit?".
Mert ha mindent szépen írok, azt is. Pont.
Töri után, irodalmon írtunk egy aranyos kis tézét, németen szódogát, majd lementünk a tesiterembe keringő próbára.
Tamás és Helga, ugye a tánctanáraink már lelkesen vártak minket, lelkesen berakták a zenét, és lelkesen elpróbáltatták velünk a koreográfiát, már ameddig eljutottunk vele.
- Hiányzik a párod? - kérdezte Helga Kolostól, aki egész végig a padon ült.
- Aha - biccentett Kolos.
Egész nap senkinek nem tűnt fel, hogy hiányzik Niki, ami belegondolva elég gáz, rögtön el is szégyelltem magam mindenki nevében.
- A következő három számolásra a fiúk a lány kezét fogva maguk elé fordítják a párjukat, hogy a lány háttal legyen, mutatom - húzta magához Tamás Helgát, és bemutatta ezt a fordítós dolgot - És amint ez megtörtént...
Cassoval szépen utánoztuk a feladatot, mármint egészen addig, amíg a barátom - általában, amikor háttal állok neki, vagy megböki az oldalamat, hogy szívrohamot kapva ugorjak egyet, vagy megcsapja/megfogja a fenekem, el tudom képzelni, mekkora dilemma lehet dönteni a kettő közül, hogy melyik legyen :D mondjuk néha a hajamat is szokta birizgálni, de ahhoz nem feltétlenül kell háttal állnom -, aki már ugye kitapasztalta, hogy hol vagyok csikis, nem bökte meg az ujjával az oldalamnak azt a bizonyos pontját, mire reflexből elpattantam tőle, Casso pedig kiröhögött.
- Bocsánat - szabadkoztam, mivel erre kábé a fél terem rám nézett - Olyan izé vagy - hunyorogtam Cassora, ahogy már nem volt rajtunk az a sok szempár.
- Jajaj - mosolygott szórakozottan.
- Figyeljünk inkább a lépésekre - javasoltam a tánctanárunkat figyelve.
- Kérésed számomra parancs - mondta jókedvűen mosolyogva - Szösszentyű.
- Rollantyú - vigyorogtam, mire elröhögte magát - Tényleg, mit szólsz, ha csak ma roliználak?
- Valszeg hallgatnék rá.
- Akkoooor, Roli, kérlek, figyeljünk a tanárra, mert lemaradunk.
- Rendben, Levendula - mosolygott, mire hitetlenül elnevettem magam.
Tulajdonképpen szeretem. :)
- Április huszonöt! - toppant be a szobámba Napsugár csillogó szemekkel, mindenféle bevezető nélkül, ahogy megérkezett hozzánk.
- Mármint? - pislogtam.
- Az esküvő - vigyorgott a nővérem, mire az én szemeim is felcsillantak - Annyi mindent megszerveztünk már, el sem fogod hinni, mindent el kell mondanom - huppant le az ágyamra - Először is, a koszorúslányoknak egységes lesz a ruhájuk, ilyen halvány-pasztell-pisztáciazöld, ugyanilyen zöld-fehér virágcsokorral.
- Szerinted az a szín illik majd hozzám? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze, hogy illik, szerinted nem vettem számításba?
Megható. :)
- Mit gondolsz, hogy fogok kinézni koszorúslányként április 25-én? - kérdezte Cassotól este, amikor beszéltünk egy kicsit - Várj, mielőtt válaszolnál, képzeld, ha lesz uszály, én fogom vinni, ha nem lesz, akkor meg a jegygyűrűt viszem. Szerinted lesz uszály?
- Fogalmam sincs - válaszolta egyszerűen - És amúgy szép leszel.
- Köszönöm - vigyorogtam.
Nemsokára le kellett raknunk, úgyhogy elköszöntünk.
- Szia Roli - köszöngettem jókedvűen, mire elnevette magát.
- Szia Levendula.
Nevetve felálltam az ágyamról, hogy töltőre rakjam a telefonom.
- Akkor holnap találkozunk - mosolyogtam - Szeretlek.
- Én is - mondta - Legyél gyors reggel.
- Megbeszéltük - nevettem - Puszi.

Mai nap - 5/5: nem történt sok különös, de szerintem nem is baj. :)