Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

134. Kedv

Nem ma akartam kirakni, de végülis egy esemény az előző résszel, úgyhogy mégis kiraktam. <3
***************************************
Április 3. (péntek)
Ahogy beszélgettünk, egyre többen kidőltek közülünk, úgyhogy már erősen hajnalban megbeszéltük, hogy oké, hagyjuk őket aludni és alszunk mi is, hogy holnap azért ne haljunk meg.
Most kivételesen, az előző osztálykirándulásokkal ellentétben egészen jól el tudtam volna aludni egy kis forgolódás után, amikor a többiek már aludtak, viszont az összes álmot kiverte a szememből, hogy bekapcsolt a telefonom egy Messenger üzenet miatt.
"Fent vagytok még?" - természetesen Casso írt, úgyhogy akaratlanul elmosolyodva válaszoltam.
"Szerintem már csak én. Tudod, milyen jó alvó vagyok osztálykirándulásokon."
"Kijössz?"
"Hova?"
"Padok? Ahol kártyáztatok, hátul."
Bizonytalanul körbenéztem, majd végül megadtam magam, felvettem gyorsan egy melltartót a pizsamafelsőm alá, mert azért na, és rávettem egy nagy, kapucnis pulcsit a cipőmmel együtt.
"Jó, megpróbálok."
A lányok (mármint Saciék) már mind aludtak, jó mélyen, ráadásul nagyon fáradtak voltak már, amikor kidőltek, úgyhogy nem volt szívem felkelteni őket.
Épp az ajtón surrantam volna ki, amikor meghallottam Enikő hangját.
- Hova mész? - suttogta a hangján hallhatóan mosolyogva.
- A fiúk a padoknál vannak, azt hittem, alszol. Jössz te is?
- Persze - pattant ki Enikő is az ágyából - Ha elcsípnek, rosszul vagyok és kikísérsz.
- Okés - nevettem el magam.
Síri csend volt az egész táborterületen, úgyhogy kisunnyogtunk a faházakból, majd átszöktünk az attól legmesszebb lévő pontra azokhoz a padokhoz, ami ráadásul fák alatt volt.
- Nem, köszi, Várady egyszer már vitt haza befelesezve - utasítottam el Laci felesét nevetve, amit felajánlott (mármint, ekkor még csak azt kérdezte meg, hogy töltsön-e nekem is a körhöz), majd Enikővel leültünk a többiekhez.
Casso, Ricsi, Andris, Laci, Kolos és mi ketten voltunk, majd Lotti is csatlakozott nemsokára.
- Hugiii - vigyorgott rá Laci.
- Neked ugyan nem - vágta rá Ricsi, mire Lotti felnevetett.
- Ha választhatnék, inkább lenne mondjuk Székely a nevem Varga helyett, nyugi - huppant le Lotti mellém nevetve, mire felnevetve ránéztem, a bátyjai pedig összeröhögtek.
- Át akar menni másik családba, erre a legközelebbit választja, ez tiszta hülye - jegyezte meg Ricsi Cassonak szórakozottan.
Nem baj, jól esett, hogy szívesen lenne a húgom. :)
- Sasáékkal amúgy mi van? - kérdezte Ricsi rámnézve.
- Alszanak, nem akartam felkelteni. Lili egyenesen megkérte, hogy ne keltsem fel semmi miatt, Saci pedig nagyon fáradt volt - válaszoltam.
- Jól van, legalább alszik - bólintott Ricsi, mire elmosolyodtam.
- Koccintsunk, gyerekek - jelentette ki Laci, aki már nagyon felkészült erre, az előbbi párbeszéd alatt már töltött mindenkinek (aki kért) papír felespohárba.
Ahogy ez megtörtént, Kolos feldobott egy ötletet.
- Felelsz vagy mersz?
Milyen nosztalgikus. :)
- Az olyan sablooon - válaszolta Laci.
- Tőlem - vont vállat Ricsi - Ró?
- Felőlem aztán...
- Ti? - nézett Kolos Enikőre, Lottira és rám, az egymás mellett ülő három lányra.
- Jó, de én nem tudok kitalálni ilyeneket - válaszolta Lotti.
- Nem baj az.
- Oké, de akkor feleseset - ment bele Laci.
- Jó régen baszhattál be utoljára - nézett rá Andris röhögve.
- Keresztapámé, ne mondjátok, hogy nem rohadt jó - nézte meg az üveg címkéjét Laci - Tőle hoztam.
- Nem amúgy, tényleg jó - látta be Lotti.
- Na ugye. Kösz Hugi - vigyorgott Laci.
- Felelsz vagy mersz, baszd meg magad - vágta rá Ricsi Lacinak jókedvűen.
- A kiskorú húgom előtt? Még mit nem - folytatta Laci szórakozottan.
- Te is azért hozod keresztapádtól a piát, mert még nem adják ki neked, maradj már - röhögte ki Casso.
- Ki nem tizennyolc még innen? - kérdezte Lotti.
- Lesnyák - vigyorgott Andris Kolosra.
Lotti nevetve összehúzta magán a kabátját, majd nemsokára belevágtunk akkor a nagy játékba.
- Lesnyák, kezdd te - mondta Laci Kolosnak, ha már ő találta ki.
Kolos és Samu azok, akiket a fiúk ritkán hívnak a keresztnevükön, aminek semmi értelme, mert a vezetéknevük ugye ugyanaz, de ez nem nagyon zavar senkit. :)
- Oké, Leni, felelsz vagy mersz? - nézett rám, mire meglepetten elnevettem magam.
- Miért velem kezdünk? - nevettem pislogva.
- Na, melyik?
- Felelek - válaszoltam bizonytalanul, zavartan mosolyogva.
- Jól van, gondoltam, most amúgy ezt csak azért, mert érdekel, mikor vitt haza Várady, vagy mi van? - röhögte el magát, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam, ez kegyes kezdés volt.
- Nőnapon a lányokkal feleseztünk az udvaron, Várady meg felajánlotta, hogy hazavisz minket Lottival és Sacival - válaszoltam egyszerűen.
- Ezt simán meg is kérdezhetted volna amúgy - jegyezte meg Laci Kolosra nézve.
- És milyen kocsija van? - kérdezett Kolos tovább.
- Nem tudom - nevettem fel zavartan.
- Be volt baszva, most mondta - röhögött Andris.
- Nem voltam - vágtam rá.
Casso szórakozottan mosolygott csak rajtam, azóta is imádja a sztorit. :)
- Jól van, ennyit akartam - hagyott békén Kolos derűsen.
- Ha kinyögöd, hogy ennyi miatt akartad ezt az egész játékot, besírok - közölte Laci szórakozottan.
- Na, Szöszi, kérdezz egy ennél jobbat - nézett rám Casso jókedvűen mosolyogva, összeröhögve Ricsivel.
- Én nem tudok - tettem fel a kezeimet nevetve - Valaki más nem akar kérdezni?
- De te jöööössz - mondta Andris.
- De nincs ötletem!
Végül megúsztam az egészet azzal, hogy Lacinak felcsillant a szeme láthatólag egy ötlettől.
- Jöhetek én? - kérdezett meg engem.
- Persze - adtam át neki a feladatot kérdés nélkül.
- Okés - vigyorgott Laci, majd töltött magának a poharába és gyorsan lehúzta - Erre szükségem lesz, bocs.
- Nem kezdődik valami bíztatóan - röhögte el magát Enikő.
- Meg fognak verni, be kell készülnöm.
- Neee - nézett rá Casso röhögve, akinek először leesett - Ne bassz fel.
- Asszem ehhez felállok, hogy tudjak futni - tápászkodott fel Laci vigyorogva - Kolos, felelsz vagy mersz? Ugye mersz?
- Meghalsz, geci - kapta felé a fejét Ricsi is.
Laci vigyorogva élvezte a helyzetet, itt már egyre nyilvánvalóbb volt a terve, Kolos pedig mert.
- Oké, ha már pár éve te írtad pont itt ugyanezt... - vigyorgott Laci - Smárolj le valakit, haver.
Laci ebben a pillanatban már rajtkész volt a Varga ikerpár elől. :)
Kolos jókedvűen mosolyogva Lottira nézett, aki zavartan elpirulva a tenyerébe temette az arcát.
Lotti tisztára zavarba jött, azt se tudta, mit reagáljon, megértem, hogy kényelmetlen volt a helyzet, mindenki őket figyelte, Andris és Laci még füttyögött is, nyilván mindenki tudta, hogy Lottié a "megtiszteltetés", hogy lesmárolják mindenki előtt, az, akivel eddig is szivatták egy csomószor, egy felelsz vagy mersz miatt, ez is szivatás volt, egy poén a többieknek, tényleg megértem, miért jött ennyire zavarba.
Kolos mosolyogva felállt a barna hajú lányt nézve, felé sétált, és arra számítottunk, hogy leül mellé, felhúzza, vagy ilyesmi, de aztán utoljára rápillantott Lottira, majd továbbment, elvett egy poharat a másik padról, beletöltött az üvegből és egyből lehúzta.
Ezen mind meglepődtünk, erre aztán tényleg senki nem számított, hogy elpasszolja a feladatot.
- Kövi jön - ült vissza a helyére Kolos a világ természetességével.
Pislogva néztünk rá.
- Kajak elpasszoltad? - szólalt meg Andris értetlenül elröhögve magát.
Kolos erre csak megvonta a vállát, mint ha semmi nem történt volna, majd jött a következő.
- Ricsi, mersz, nem? - terelte el a témát Kolos.
Mindenki sorra került ezután, volt egy csomó tök jó kérdés, feladat (én csak feleltem), rengeteget nevettem, a többiek is, tényleg jól éreztem magam, majd a játékot aztán abbahagytunk, beszélgettünk helyette.
- Na jó, én szerintem bemegyek - állt fel Lotti a pulcsiját maga előtt összefont karokkal összehúzva magán, mire Enikővel odafordultunk hozzá - Mindjárt bealszom, csak azért - nevette el magát az egyik szemét megdörzsölve.
- Menjünk mi is? - ajánlotta fel Enikő.
- Nem, dehogy is, maradjatok nyugodtan, úgy is más házban vagyunk - lépett át Lotti a padunkon - Sziasztok.
Amikor Lotti elment, egy pár másodpercig utána néztünk, majd vissza.
- Amúgy most már megkérdezem, minek passzoltad? - kérdezte Laci Kolostól értetlenül.
- Hagyjatok már - röhögte el magát Kolos a hajába túrva.
A téma ettől kezdve elterelődött Lottiról, még sokáig ment a beszélgetés, majd amikor már nagyon fáradtak voltunk, mi is bementünk Enikővel.
Akármilyen jó volt egyébként a fiúkkal, azért a fél nyolcas reggeli ébresztőt nem köszöntük meg.
Nyolckor volt reggeli, úgyhogy addigra elkészültünk, majd elfoglaltunk a lányokkal egy négyes helyet az ebédlőben, ahol Lilinek és Sacinak elmeséltük a hajnali történteket, közösen kiveséztük őket, reggeli után pedig összepakoltunk és a tanári utasítás szerint összegyűltünk a faházak előtti részen.
- Van tollas? - szúrtam ki.
Mivel egy nagy füves placcon voltunk, lehetett ilyesmi sportokat játszani, a tanároknak pedig most pont az volt a terve, hogy mozogjunk, ha akarunk, amíg szabad foglalkozás van.
- Ja - biccentett Casso, aki ekkor mellettem ült a fűben - Akarsz játszani? - dobta fel.
- Amint belegondolok, hogy hány órát aludtam, nem biztos - nevettem el magam, mire ő is nevetve nézett rám - Mondjuk lehet, hogy mozognom kéne, akkor talán nem alszom be.
- Gyere, kihívlak egy meccsre - mosolygott rám.
- Te engem sportban? Ilyet se hallottam még - nevettem.
- Tollasoztál, Szöszi. Te vagy a profi.
- Erős túlzás - gondoltam bele nevetve - Jó, játsszunk, de akkor felhúzol?
- Megtisztelsz - állt fel mosolyogva, majd felhúzott.
Casso és én kicsit odébb vonultunk a többi tollasozó párostól egy-egy ütővel és egy labdával.
- Bocsi, ha rontok - szögeztem le előre.
Persze, tollasoztam pár éve, de biztos voltam benne, hogy Casso is legalább úgy tud, mint én, és igazam is volt, nyilvánvalóan nagyon jól játszott, viszont emiatt tök jót játszottunk együtt.
- Eskü rohadt jó vagy, hallod - dicsért meg Casso az egyik szerva végén, mire megilletődve elmosolyodtam.
- Az egyetlen sport, amit rendesen csináltam - nevettem el magam őszintén, majd nyitottam egyet, amit Casso azonnal visszaütött, én is neki, ő is nekem, én ugrottam, ő is, egyszóval tényleg jót játszottunk.
Az előtte tök pörgős és élvezetes játékunk akkor vált inkább viccessé, amikor elkezdett fújni a szél, de jókat röhögtünk egymáson és magunkon, ahogy például én beleütöttem a tollaslabdába, de annyira hátrafújta a szél, hogy nem is előre ment, hanem mögém esett le, szóval ilyenek, de jókat poénkodtunk rajta. :)
Végül persze, mivel szélben sok értelme nem volt játszani, meg az eső is elkezdett cseperegni, abbahagytuk a játékot, de mindenesetre nagyon élveztem, jó volt, örülök, hogy rávett. :)
- Mindenki jöjjön be tető alá! - parancsolt a két osztályra Szekeres, az egyik kísérőtanár - László, ti is!
Nos, Lászlóék esőtáncot jártak épp, de végül megadták magukat. :)
Mivel kint nem lehettünk, bementünk a táborhely főépületébe, ahol volt darts tábla.
- Valaki darts? - kérdezett minket Kolos Samuval.
Laci, Paula, Andris és Domi egyből beszálltak.
- Te mész dartsozni? - néztem Cassora, akinek akkor épp az egyik padon ülve a vállának dőltem, csak hogy tudjam.
- Nem - döntötte neki a fejét a falnak.
- Hogyhogy, nem szeretsz? - érdeklődtem.
- Nem az, régebben szerettem, de... - kezdte, majd végül nem magyarázta meg, csak egyszerűen megerősítette a válaszát - Most nem, hagyjuk.
Amíg a többiek dartsoztak, én lehunyt szemekkel Casso vállán pihengettem, Casso pedig Ricsivel beszélgetett, aki leült a tesója mellé, úgyhogy a beszélgetésüket hallgattam.
- Te se játszol? - kérdezte Ricsi.
- Nem, kösz.
- Gondoltam. Leni alszik? - röhögte el magát Ricsi, mire bár lelki erőm nem volt válaszolni, intettem egyet, életjelet adva - Oké, akkor nem. Ugye nem lesz semmi családi szar most a szünetben? Ne legyen, tudod, ki akar. Titanilla, meg ilyenek között.
- Szerintem nem lesz, Anya elintézte - válaszolta Casso szórakozottan, mire Ricsi elröhögte magát - "Balesetem volt, pihennem kell." Mármint asszem nem lesz.
- Anya kamui... - röhögött Ricsi.
- Kurva jók - értett egyet Casso a hangján hallhatóan vigyorogva - Eskü kíváncsi leszek, miket fog levágni az esküvőn.
- Ja, arra én is. Pityunak amúgy ki a tanúja?
- Krisi.
- Jaaa, kajak.
Kristóf Rilla húgának (Adrinak, aki az ingatlanos) a fia, huszonhét éves, Pityuval unokatesóként egyik legjobb haverok, ezt a nővérem mondta.
Napsugárnak egyébként a gyerekkori legjobb barátnője, Erika (véletlen névegyezés természetesen) lesz a tanúja, persze most már hivatalosan én is lehetnék, de amikor Pityu megkérte a nővérem kezét és szervezkedni kezdtek, még csak tizenhat éves voltam, viszont cserébe én leszek a főkoszorúslány és már rég megegyeztünk, hogy az én esküvőmön a viszont Napsugár lesz a tanúm. :)
- Lottinak mi baja van amúgy? - kérdezte Ricsi.
- Nem tudom, én is azt nézem - mondta Casso.
- Felelsz vagy mersz miatt, vagy mi?
- Passz.
Én is figyeltem Lottit, nem tűnt rosszkedvűnek, nem volt szomorú, inkább fáradtnak mondtam volna, mosolygott ma is, nevetett, meg minden ilyen, de az tény, hogy érződött benne egy kicsi fura, amit eddig magamban úgy értékeltem, hogy csak én gondolok bele, most viszont, hogy Ricsiék is ezt gondolják... jó kérdés.
Az egészet a tanárok szakították meg, akik jelezték, hogy gyülekező van.
Szerintem bealudtam egy kicsit, mert Várady hangjára ébredtem meg.
- Szöszi, kelj fel - ébresztett Casso szórakozottan, mire nyöszörögve, félálomban felvettem a kapucnim, hogy eltűnjek. Jó lett volna, ha sikerül.
- Ez kész - röhögött Ricsi.
- Leni - ismételte meg Casso.
- Nem akaroook.
- Hagyjuk itt - vigyorgott Ricsi.
- Az lesz - állt fel Casso mellőlem jókedvűen.
Ez azért hatott, úgyhogy feltápászkodtam és elbotorkáltam mellettük a többiekhez, a szememet dörzsölve.
Később, amikor felszálltunk a buszra, Enikő odajött hozzám.
- Apa belement! - mesélte feldobódva.
- De jó! - mosolyodtam el, majd annyira boldognak tűnt, hogy ettől én is felpörögve megöleltem.
Remélem, minden úgy fog menni, ahogy azt megbeszélték. :)
Ahogy az lenni szokott, függetlenül attól, hogy az odautakon mennyire energikus volt mindenki, most visszafele a társaság nagy része kifejezetten alulenergizált volt, úgyhogy jobbára mindenki pihent.
Mivel Saci Ricsi mellett volt most, én is Casso mellé ültem.
- Alszunk?
- Aha.
És aludtunk. :)

Mai nap - 5/5: nagyon jól éreztem magam. <3