Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

148. Osztálykirándulás

Április 27. (hétfő)
Végzős osztálykirándulás.
Jó korán kellett kelnem, de aztán végül sikerült elkészülnöm időre.
A suli előtt volt a találkozó, ahová Cassoval együtt mentem szokás szerint.
- Jézus, Szöszi, csak júliusban költözünk - röhögte el magát Casso, ahogy kiértem a házból a nagy bőröndömmel és a telepakolt, szintén nagy hátizsákommal és egy kajás kistáskával, mire felnevettem.
- Túl sok cuccot akarok hozni, na - szabadkoztam nevetve.
- Aha - biccentett Casso szórakozottan - Na jó, valamit adj ide - lépett oda hozzám.
- Nem, köszi, bírok vele.
- Ja, pont úgy nézel ki.
Tény, hogy kicsit túl nagy fába vágtam a fejszémet a cuccaimmal, a bőrönd még oké lett volna, de a nagytáskám eléggé húzta a hátam, a kicsi egyfolytában lecsúszott a karomról, szóval így együtt mégse volt valami oké, csak tartásból próbáltam meggyőzni, hogy meg tudok birkózni vele.
- Add ide - nyúlt Casso a nagy táskámhoz.
- Nem, tényleg megy.
Hiába nem akartam, hogy vigye bármimet, hogy ő szívja meg, amiért fontosnak tartottam két cipővel, három pulcsival és egy nadrággal többet raknom a kelleténél az egész bőrápolási-szettemmel együtt, végül ő nyert.
Amikor megérkeztünk a sulihoz, a többség már ott gyülekezett a különbuszunkkal együtt, aminek a csomagtartójába szépen mindenki bepakolta a cuccait a sofőrünk, Tibor segítségével, majd felszálltunk a buszra.
Szokás szerint Saci mellett ültem.
- Norbi hétvégére szervezett valamit - mesélte Saci, miközben felhúzta a lábát maga elé - Nem mondta, hogy mit, csak megkérdezte, hogy szabad-e a szombatom.
- Mármint a családnak, vagy csak neked?
- Csak nekem, nevelőapa-lánya program lesz - mosolygott Saci.
Saci még mesélt egy darabig, aztán Várady beleszólt a busz elején a mikrofonba, köszöntött minket és gyorsan elmondta a nap eleji programot, úgyhogy addig beszüneteltettük a sztorizásunkat.
Aztán persze később folytattuk. :)
Jó sokáig utaztunk, kettő és fél óra minimum volt az út, de lekötöttük magunkat addig, mindenki mászkált ide-oda, ettünk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, hülyéskedtünk, Enikő, Kolos, Samu még kártyapartit is tartottak, amibe egy csomóan beszálltak, meg ilyesmik, majd amikor megérkeztünk a szálláshelyre, leszálltunk a buszról és az épület előtt, a cuccainkkal vártuk a tanári instrukciókat.
A kísérő tanáraink, ezt még nem is mondtam, Várady, ugye az ofő, és Hajnal voltak, aki ott, Sopronban csatlakozott hozzánk, mire a lányokkal vigyorogva összenéztünk.
A szállásunk egy nagy épület volt, azon belül egy tágas közösségi terem, ahonnan mindenféle folyosók ágaznak szét a három-négy fős szobákkal.
A szobabeosztáson nem sokat törtük magunkat, nagyjából úgy volt, mint ahogy mindig szokott, Casso-Ricsi-Andris-Laci, Kolos-Samu-Marci (utóbbit befogadták magukhoz, Kolos és Samu úgy is más szobákban lesznek az idő nagy részében), Domi-Ágoston (nekik maradt egy plusz ágyuk), Enikő-Lili-Saci-én, Mira-Marcsi-Paula-Lina, illetve Csenge-Betti-Kriszti-Niki, aminek mondjuk az utóbbi nem örült nagyon, sőt, a szobából senki sem, de így alakult.
- Hajtépés a végzős osztálykiránduláson, jó is az - bólintott Enikő szórakozottan.
Erre mind kíváncsiak leszünk.
A szobáinkban szimpla ágyak voltak körben, középen egy asztal, a falaknál szekrények, egyébként egészen szimpatikus szállás volt.
Miután kipakoltunk, mindannyian összegyűltünk a szállás épülete előtti területen és leültünk körbe a fűben.
Várady elmondta gyorsan a szálláshoz kapcsolódó infókat, szabályokat, satöbbi, majd adott húsz percet, hogy mindenki összekapja magát, összeszedje a cuccait, satöbbi, hogy indulhassunk a belvárosba.
- Otthon, édes otthon. Ja nem - tette hozzá Csenge unottan rágózva, amikor megérkeztünk Sopron főbb utcáira.
Hát, igen, Csenge konkrétan menekült ebből a városból, az itteni életéből az anyukájával, hogy újat kezdjenek, nem csodálom, hogy fura volt visszajönni ide az "új életével" együtt.
Persze Csenge azóta is (szinte) csak nekem beszélt a múltjáról, így egy csomóan letámadták őt azzal, hogy "Úristeeen, ti hol laktatok?", "és akkor te minden nap itt voltál?", "tuti vannak itteni jó sztorijaid", satöbbi, vagy éppen Andris, hogy...
- Amúgy merre van dohánybolt legközelebb?
Jellemző. :)
- Befordulsz arra, végigmész és az utca végén - mutatta Csenge gondolkodás nélkül.
- Kööösz - vigyorgott Andris, majd összenézett Samuval, hogy "na, megyünk?".
A tervükről ideiglenesen le kellett mondaniuk, mert először bementünk valami étkezdébe, hogy ebédeljünk.
- Ülök melléd, jó? - kérdezte Casso, igazából kijelentve, csak hogy jelezze, mert ezután már helyet is foglalt mellettem.
- Nyugodtan - mosolyogtam rá - Kedvet kaptál hozzám vagy mondanivalód van? - kérdeztem mosolyogva.
- Mindkettő.
- Mi a mondanivalód?
- Szép vagy és szeretlek. Random tények.
Mosolyogva megpusziltam az arcát.
- Köszi, és én is téged. Random tény.
- Na, jók vagyunk - nézett rám mosolyogva, majd eközben Hajnal az osztályhoz szólt, úgyhogy megszakadt a beszélgetésünk és odanéztünk, Casso viszont közben megsimította a combomat.
Aztán egyébként nem vette el a kezét a combomról, "jó az ott" alapon ott tartotta rajtam, és miközben mindenki más is leült az asztalokhoz, amikor már beszélgettünk másokkal, aközben is simogatott, én pedig igyekeztem nem feltűnően vigyorogni.
Mindig olyan tökéletesen érint. <3
Az ebédünk rizs volt sült hússal és valamilyen gyümölcsös mártással, úgyhogy amikor mindenki kapott, elkezdhettünk enni.
- Kolos, szerintem kaja alatt rakd el a telefonod - mosolygott Hajnal az egyik Lesnyákra.
- Bocsánat, barátnőmnek írtam vissza - rakta el a telóját Kolos derűsen vigyorogva.
- Naaa, ne zavarjad tanítás alatt, heló - szólt rá Ricsi szórakozottan, mire felnevettem.
Kaja közben eredetileg Ricsiék voltak körülöttünk (Andris és Enikő külön ültek, valamit megbeszéltek, nem tudom, mit), aztán Ricsit elültették, Saci pedig Lilihez sétált át, így Cassoval "ketten" maradtunk a környéken egy darabig.
- Molekulákra nem akarod szétbontani? - kérdezte Casso röhögve, szórakozottan engem nézve, amikor a megmaradt csirkehúsom utolsó falatját még felvágtam kicsit falatokra.
- Nem akarok undorítóan enni, na - szabadkoztam nevetve.
- Ja, ez így még nem csúszna be a szádon csukott helyzetben, meg ne edd így, pfúj, undorító - szivatott röhögve - Letagadlak, ha meg mered mozdítani az állkapcsodat. Ott helyben szakítok, komolyan - fokozta vigyorogva.
- Látod? Nem akarom bekockáztatni - nevettem fel, majd lehúztam a villámról egy pici falatot.
Casso röhögve megforgatta a szemeit.
- Egyébként - váltottam témát egy pár másodperccel később - Mikor mész mentősködni? - kérdeztem mosolyogva.
- Huszonötödikén indul a tanfolyamom.
Ezt még nem is mondtam, Cassonak és Ákosnak kipattant a fejükből a terv, hogy elvégeznek csak úgy egy vízimentőit, mert diákmunkának nyáron "mekkora lenne már", meg ők amúgy is ilyen vizes-srácok, passzol hozzájuk, Casso elmondása szerint már a felét tudják, legalábbis ő biztos, amit tudni kell, akkor meg miért ne, nem kerül semmibe.
Mármint, de kerül, a tanfolyam, de ezt most átvitt értelemben értettem.
- És le fogtok vizsgázni? - érdeklődtem.
- Ja, csak úgy nem enged oda senki.
- De mi van egy ilyen vizsgában?
- Elmélet meg gyakorlat, biztos el tudod képzelni. Meg van ilyen úszós-szintfelmérő, hogy x idő alatt ennyit, így meg így kell leúszni, hogy tudják, hogy tudsz úszni, és nem téged kell kimenteni majd. Laza.
- Mondjuk te jó úszó vagy - mosolyogtam rá.
- Ja - értett egyet, mire elnevettem magam. Tisztában van vele. :)
- Szerény - nevettem.
- Leni, annyit úsztam már életemben, csoda, hogy nem fejlődtek ki uszonyaim - röhögte el magát - Kábé most azt fogom levizsgázni, ami az utsó vízilabdás éveimben már csak a bemelegítés volt néha, vagy amit egy meccs alatt is leúszok, akkor viszont legalább stresszhelyzetben, más dolgokra is figyelve, ha ez megerőltet, az már baj. Oké, kicsit túloztam, talán a bemelegítés plusz az azt követő negyed óra volt ennyi - gondolt bele röhögve - Megnéztem, olyanok vannak, hogy mondjuk ötven méter gyors, mit tudom én már, mennyi másodperc alatt, ötven méter, az négy hossz sincs meg, ezért még eskü a karomat megmozdítani is sajnálom.
- Jól áll az önbizalom - mosolyogtam.
- Tudom - nézett rám szórakozottan, majd egyszerre felnevettünk.
Ebéd után elengedtek minket a környéken egy időre, hogy szétnézhessünk.
- Mit beszéltetek Andrissal? - érdeklődtem Enikőtől az ebédre visszautalva, amikor négyen, lányok sétáltunk egy kicsit az utcákon, nézelődés közben.
- Én is ezt akartam kérdezni, elég komolynak tűnt - mondta Lili, miközben már mindhárman Enikőt néztük.
- Egyetem utáni dolgok jöttek szóba - válaszolta Enikő - Legfőképp, hogy ugye én Pécsre tervezek menni. Már régebben is beszéltünk erről, hogy ha összejön nekem, hogyan találkozunk majd, mennyit, meg ilyenek, csak eddig azért nem mélyedtünk bele így a témába, mert nem akartuk elkiabálni, az se biztos, hogy felvesznek oda egyetemre, szóval... igen. Most viszont beleragadtunk a témába, volt már kellemesebb beszélgetésünk is.
- És akkor mi lesz? - kérdezte Saci.
- Jó kérdés - nevette el magát Enikő zavartan.
Biztosan megoldják valahogy.
A lányokkal épp békésen sétálgattunk, amikor bele nem futottunk a fiúkba.
És Váradyba.
Nos, Laci, Andris, Ricsi, Casso, Kolos és Várady épp egy dodgem-pályán voltak, amire a fiúk rátaláltak, majd rávették az ofőt is, hogy szálljon be, aki pedig benne volt a poénban, úgyhogy így, hatan autózgattak, hülyültek, direkt nekimentek egymásnak, kergették egymást, meg ilyenek, szerintem egész Sopron hallotta a röhögésüket.
Ja, egyébként mi is be lettünk invitálva a lányokkal a második körre, úgyhogy mi is béreltünk egy-egy "járgányt", bepattantunk, és suhiii. :)
- Neneneee! - nevettem, amikor Laci üldözni kezdett a pályán, majd aztán hangos csattanással összeütköztünk.
Utána egyébként Andris is direkt belénk jött, majd megállapították Lacival, hogy én vagyok a rossz sofőr. :)
Ezután Andris és Laci Enikőt támadták be, de nem volt nyugtom, Ricsi és Casso lebeszélték, hogy "megsemmisítenek" és ketten elindultak felém, mire nevetve a kormányhoz kaptam és igyekeztem eliszkolni.
- Ez nem ér, neked jogsid van! - szóltam hátra a barátomnak nevetve, miközben előle és az ikertesója elől menekültem.
- Ja, ebben sokra megyek vele, tényleg - hallottam meg Casso szórakozott hangját, mire Ricsi felröhögött, a hangjuk viszont aggasztóan közelinek hallatszott hátulról, úgyhogy belehúztam.
Végül egyébként utolértek, körbevettek és csatt.
Ez egy jó játék. :)
Hamar letelt az időnk, legalábbis nekem nem tűnt fel, ahogy elröppent, de folyamatosan nevetve szálltam ki az autócskámból, nagyon vicces volt. :)
Nemsokára felszálltunk az osztállyal egy városnéző kisvonatra.
Kettes ülések voltak, én Casso mellett ültem és a vállára hajtottam a fejemet, miközben elindultunk a kisvonattal.
Végigmentünk szinte az egész belvároson, közben a vonaton belül szólt a zene, mondtak mindenféle információkat, jópofa volt egyébként.
- Mondok jobb infókat, figyelj - jött oda hozzám Csenge a kisvonaton, megtámaszkodva az üléstámlámon, picit lehajolva hozzám és mutogatni kezdett az ablakon át különféle épületekre, amik mellett elmentünk - Ott kiadják illegálban a cigit, abban a cukrászdában heti egyszer eljátsszák párok, hogy a csávó megkéri a csaj kezét, vagy a csaj elmondja a csávónak, hogy terhes, mert ingyen sütit kapnak akkor, abból az ablakból egyszer majdnem kiestem hb-ban, mert az ablakba állva táncoltam magassarkúban, eskü elvileg jól ráztam amúgy, abban a házban lakott az exem, ott volt a fodrászom, azon a sarkon van egy csávó, aki mindig mindenkit meg akar ölelni, ééés anyám abban az utcában szedett össze kocsival, amikor a barátnőimmel buli után... mindegy, szóval Anya ott szedett fel inkább - bízta a fantáziámra Csenge vigyorogva.
Eközben amúgy Casso is röhögve felé fordult.
- Csenge, ülj le valahova, ne ácsorogj ott - kérte meg Hajnal a kisvonat elejéből szólva neki, mire Csenge gondolt egyet, vigyorogva behuppant az ölembe és folytatta a sztorizást. :)
A kisvonatozás után visszamentünk a szállásra, onnan pedig a Fertő-tóhoz, hogy ha már jó az idő, fürödjünk egyet.
Miközben a partra mentünk le, Csengével maradtam még egy kicsit.
- Szóval, Várady le fogja venni a pólóját, oh my goood - vigyorgott Csenge, még nem feldolgozva ezt az infót, mire felnevettem - Meg amúgy a pasid is, stírölhetem sunyiban? - kérdezte derűsen nyöszörögve, már önmagában attól, hogy elképzelte.
Nevetve megvontam a vállam.
Egyébként én is stírölni fogom, mint ahogy valószínűleg mindenki más is, komoly akaraterő kell ahhoz, hogy ne nézz egy olyan tökéletes embert, mint Casso, ráadásul fürdőgatyában, vizesen. Teljesen megértem. :)
Mindketten Cassora pillantottunk.
- Annyira shippellek vele, de komolyan - jegyezte meg Csenge mosolyogva - Tiszta hülye voltam, hogy szét akartalak szedni titeket tavaly, a legnagyobb ship vagytok.
Na, ezt se gondoltam volna még egy év pár hónapja, hogy ki fogja mondani.
- De tényleg, olyan cukik vagytok. Néha csak így nézlek téged meg őt, és eskü csak le akarlak fotózni titeket, aztán felrakni Pinterestre, full Pinterest-couple vagytok.
- Köszi - mosolyodtam el.
Ha már a kapcsolatomról volt szó, finoman én is érdeklődtem egyet:
- Veletek mi a helyzet?
Ez a kérdés volt a minimum tőlem, tekintve, hogy Gereccsel egyedül miattam romlott meg a kapcsolata, még ha a barátja hibázott is.
Nem is kicsit.
- Nem tudom - túrt a hajába Csenge elsóhajtva magát - Nem tett le rólam, szóval még próbálkozik, csak... ez így egy kicsit nehéz. Tudod.
- Én túlléptem már a történteken, végülis tőlem is bocsánatot kért, én örülnék a legjobban, ha helyrejönnétek, miattam nem kell... tudod te is - jeleztem kedvesen.
Csenge szereti Gerecset, tényleg, ezért nem akarom, hogy csak miattam ne legyen vele, amikor Gerecs is szereti Csengét, és őt személy szerint nem bántotta.
Nyilván, nagyon-nagyon helytelen lépés volt, de még házibuliból is lelépett Csenge kedvéért, hogy elfuvarozza az egyik barátnőjét, a többire jobb, ha nem emlékszek vissza, de mindenesetre Gerecs tényleg szereti Csengét, ezelőtt Csengének kifogása se lehetett a barátjára.
- Majdnem meghaltatok mindketten, mert egy idióta - válaszolta Csenge kellemetlenül.
- De nem haltunk meg.
- Attól még idióta.
Nem szívesen mondta ezeket, érezhető volt, hogy neki is fájnak ezek a tények, úgyhogy megpróbáltam mégegyszer meggyőzni, hogy beszéljen Gereccsel, és végül sikerrel jártam.
Amikor megérkeztünk a strandra, bemehettünk a Fertő-tóba fürdeni, amire nem kellett kétszer kérni a legtöbbünket, már mentünk is.
Nyilván nem most volt a legmelegebb, jó idő volt, de mégiscsak április vége, viszont sokat mozogtunk, úgyhogy nem fáztunk.
Engem például a fiúk megint kiszemeltek dobálható áldozatként, csak a szokásos, meg egyébként Lilit és Sacit is (Enikő mindenkit halálosan megfenyegetett :D), Saci nevetve hagyta, Lili viszont mindenkit lefröcskölt, aki el merte dobni. :)
Az egésznek Paula vetett véget, aki talált egy vízilabdát, és megkérdezte, hogy nekünk, lányoknak, van-e kedvünk "cicázni". Mármint, az a játék, amiben körben vagy kör-félében vagyunk szétszórtan, valaki van középen, dobálgatni kell egymásnak a labdát, a középső igyekszik elkapni, és ha elkapta, az megy be "cicának", akiét elkapták.
Klasszikus, régi játék, nekem lehet, hogy soha nem jutott volna eszembe, hogy létezik, Paulának viszont kipattant a fejéből és rávett minket, amibe aztán Betti is beszállt, szóval hatan kezdtünk, Saci, Lili, Enikő, Paula, Betti és én.
Jól eljátszottunk, majd ahogy az lenni szokott, később a fiúk is beszálltak hozzánk, "mert poén".
Ekkor épp Betti volt a "cica".
- Neee, így esélyem sincs - nevette el magát, amikor odaúsztak hozzánk Ricsiék, majd hátranézett hozzánk, a lányokhoz - Nem lehetünk ketten cicák?
- Beszállok hozzád - úszott oda hozzá Enikő nevetve.
- De ez miii? - kérte ki magának Laci röhögve.
- Ez van - vigyorgott Betti.
Sacinál volt a labda, sunyiban odadobta a mellette lévő Ricsinek.
- Ismerlek, ismerlek! - jelentette ki Betti, majd már úszott is oda Cassohoz, "levédve".
- Kit ismersz? - röhögött Ricsi, miközben Enikőtől ellentétes irányba átpasszolta a labdát Lacinak.
- Úgy is ide dobjátok egyszer Rolinak, hülyék lennétek - nevetett Betti Casso előtt ugrálva, aki röhögve nézett az előtte lévő lányra.
- Ja jó - állapította meg Casso szórakozottan mögötte, majd Laci már passzolta is neki a labdát, Casso pedig fellökve magát a vízben, magasra kinyújtva a karját, rutinból elkapta a levegőben, magasan, hogy a volt barátnőjének esélye se legyen.
- Ezt hogy akartad kivédeni, már nem azért? - kérdezte Andris röhögve Bettitől.
- Még nem adtam fel! - erősködött Betti nevetve, Casso előtt kapálózva, aki vigyorogva elszórakozott vele, direkt ide-oda kapta a kezét, össze-vissza cselezgetve, szanaszét kavarva Bettit.
- Hajrá Ró - röhögött Ricsi, kiégve az ikre szivatásán, mire Casso szórakozottan mosolyogva felpillantott rá, még így is jó időben, jó helyre kapva el a labdát Betti elől.
- Betti, szerintem add fel - jelezte Enikő nevetve.
Betti már saját magán nevetett, ahogy Casso teljesen összezavarta (ő nagyon jól elszórakozott :D), de azért ugrált, kapadozott, majd végül ráugrott Cassora, hogy elszedje tőle a labdát.
Casso aztán röhögve kivédte a "támadást", hátralépett egyet, így Betti nem tudta ellökni, majd miközben Betti már a vállára támaszkodva próbálta kiszedni a kezéből a labdát, Casso gond nélkül, oda se nézve, egy szögegyenes, erős, határozott, gyors és nagy dobással átpasszolta Andrisnak a labdát, akit Enikő már foglalt is le.
Na igen, a vízilabdás srác. :)
- Eskü, nem figyelünk oda, aztán átdobod az egész tavat - röhögött Laci a labdát nézve, mire Casso is elröhögte magát.
Ennél már csak az volt a jobb, amikor én kerültem be Sacival középre.
- Semmi esélyünk nincs, ugye? - kérdeztem Sacitól elnevetve magam.
- Nagyon semmi - értett egyet Saci nevetve.
Egyikünk sincs meg százhatvanöt centi se, és labdajátékosok se vagyunk, kicsit buktának tűnik a helyzet. :)
Ez az, amikor ha azt gondoljuk, hogy valószínűleg soha nem jutunk ki középről, nem pesszimizmus, hanem optimizmus, mivel hozzátettem, hogy "valószínűleg".
Az egészben az volt a legjobb, hogy a fiúk még szivattak is minket.
- De ne ilyen magasra! - nevettem kínomban, amikor kezdtem észrevenni, hogy nagyon gyakran repül el, szinte kimérten, olyan tíz centivel magasabban a labda, amennyire egyáltalán felérünk Sacival.
Ezután Ricsi jó alacsonyan dobta, nyílegyenesen közöttünk suhant el, felkarmagasságban, amire egyikőnk se számított, még meg is ijedtünk tőle és reflexből odébbugrottunk, tehát nyilván nem kaptuk el, Ricsi pedig jót röhögve rajtunk, hátradőlt a vízben.
A labda ezúttal Cassohoz került, mire mindketten odafordultunk.
- Leni, te tereld el a figyelmét, Saci meg csak szedje el tőle - vázolta nekünk a tervet Enikő jókedvűen, mire nevetve ránéztünk, majd vissza egymásra.
Casso a szórakozott mosolygástól megjelenő gödröcskéivel az arcán nézett rám, majd meglendítette a karját a labdával, mire Sacival már ugráskészek voltunk.
Persze elsőre nem dobta el a labdát, csak húzta az idegeinket, majd csak másodikra, nem is igazából dobta, mellettem suhant el szinte a víz felett, mint ha még pattant is volna a víz felületén és ment vissza Ricsihez.
Direkt olyan dobás volt, amit normál ember elkaphatott volna, de persze ő tudja, hogy egy a labdaérzéktől megfosztott lány a barátnője, tehát magyarul nem kaptuk el most sem, viszont legalább jó szivatás volt.
Végül az én helyemre Paula került be, igazi megkönnyebbülés volt. :)
Mindegy, azért jót szórakoztunk, meg legalább nem fáztunk a vízben, mármint, amíg játszottunk, kijönni azért már nem volt ilyen kellemes, de hamar felöltöztünk, hogy ne fagyjuk meg.
Amikor visszaértünk a szállásra, a vacsi már oda volt rendelve, viszont nem bennt ettük, hanem kint a fűben, pokrócokon, piknikként, ráadásul naplementében.
Alapból egyébként a közösségi teremben ettünk volna, csak valakinek az osztályból eszébe jutott, hogy piknikezzünk, belelkesített valakit, aki belelkesített valakit, és így tovább, mindenkinek tetszett az ötlet, Váradynak és Hajnalnak is, szóval minden szobából kihoztunk egy-egy pluszpokrócot és letelepedtünk a táborterületre.
- Szépek a hegyek - állapítottam meg Sacinak, aki lelkesen bólogatott.
Piknikezés közben szokás szerint előkerült az egyik fiú hangszórója, azonbelül a zenék is, szóval azokat hallgattunk mindenfélét, miközben megettük azt a sok doboz tacco-t, amink volt.
Vacsi után bementünk az épületbe, ahol Samu random talált egy lepedőt - mármint, nem lepedő volt, csak először tűnt úgy.
Egyébként egy olyan játék tartozéka volt, aminek az a lényege, hogy azon a fehér szőnyegen vannak mindenféle kéz- és láb "nyomok", meg van hozzá egy nagy dobókocka, aminek a hat oldalán ábrák vannak, pl. bal kéz, jobb láb...
Az a lényeg, hogy pl. a bal lábadat csak a bal láb mintára rakhatod a szőnyegen, és minden dobás megmutatja, hogy melyik végtagodat kell áthelyezned valahova máshova, mint ahol eddig volt.
Ez egyedül kihívás, többen pedig eszméletlen vicces, szinte az egész osztály beszállt, Hajnal vállalta, hogy ő majd dob helyettünk.
Konkrétan egymáson voltunk, egymás felett, alatt, mellett, keresztben, párhuzamosan, vicces volt. :)
- De nincs is jobb kezes hely már! - nézett körül Lili nevetve, aki egyébként Ricsi és Enikő alatt volt, előbbi keresztben felette, utóbbi párhuzamosan oldalt.
- Itt van - jelezete Laci Lilinek.
- És oda hogy fogok elérni?
Úgy, hogy mindannyiunk helyzetét átszerveztük, és Lili szinte keresztbefeküdt mindenkin. :)
Szétnevettem magam, a többiek is, ahogy játszottunk, már remegett a karunk a nevetéstől és a megerőltetéstől egyszerre, aztán Samu, aki a nagy részünk felett volt valahogy, a röhögéstől összecsuklott, így kicsi a rakás-szerűen egymásra estünk.
- Kurva anyád - röhögött Andris, aki legalul volt, Samunak címezve.
Aucs. :)
Mindenesetre tényleg nagyon vicces volt. :)
Ezután mindenki lezuhanyzott, majd már pizsiben/melegítőben, legtöbben kimentünk a szállás előtti részre, ahol voltak padok, meg egy függőágy is, és beszélgettünk.
- "...easy come, easy go, little high, little low..." - dúdolgatta Laci ezerrel biccentgetve rá a fejével, akinek nagyon beleülhetett a fülébe a Bohemian Rhapsody, mert egész este erre bulizott magában.
- Neee, most már nekem is ez megy a fejemben - nevetett Betti, aki egy bazinagy "NFL" logós, elég oversized pulcsiban (szerintem valami fiúé lehetett eredetileg) ücsörgött velünk, a feje tetején összefogott hajjal.
- "...any way the wind blows doesn't really maaaatter..." - énekelte Laci tovább vigyorogva, ezúttal egyenesen Bettinek.
Pár másodperc múlva pedig szinte mind, közösen, jó hangosan, kellő színpadiassággal:
- Mamaaaaa!
Ooouuuh. :)
- Köszi, most vagy egy hétig ez fog menni a fejemben - biccentett Enikő nevetve, miután abbahagytuk a közös éneklést.
- Majd eléneklem neked - vigyorgott rá Andris.
- Jó lesz - nevetett Enikő.
Közben mosolyogva a szorosan mellettem ülő Cassora néztem, aki a combomat simogatva röhögött a többieken, én az arca irányába nézve a vállára támasztottam az állam, ő pedig ezt megérezve halványan elmosolyodva felém fordította a fejét és egy puszit nyomott az arcomra, mire elégedetten vigyorogva hozzábújtam oldalról.
Hűvös volt és szeretem, röviden ennyi. :)
Egyébként kockás pizsigatya volt rajtam és Casso pulcsija, ennél jobb szettet nehezen tudnék kitalálni. :)
- Jól áll a pulcsim, mikor nyúltad le? - suttogta Casso a fülembe rámmosolyogva, miközben a többiek a zenékről beszélgettek tovább.
- Magadtól nekem adtad, amikor a múltkor buli után behívtalak hozzánk - suttogtam vissza vigyorogva.
- Komolyan? - nevette el magát hitetlenül, halkan.
- Aha.
- Oké, becsüld meg, egyik kedvenc pulcsim.
- Visszaadom, ha szeretnéd - mosolyogtam.
Úristen, ezt komolyan kimondtam? :D
- Nem kell, tartsd csak meg.
- Ebbe tuti azért mész bele ilyen könnyen, mert úgy is összeköltözünk - nevettem halkan.
- Lebuktam - mosolygott rám.
- Zálogként megtartom - vigyorogtam rá, mire őszintén elnevette magát, majd a pulcsijára pillantott és derűsen mosolyogva felhúzta a kapucnimat a fejemre.
Ezután persze visszacsatlakoztunk a többiek beszélgetésébe, de őszinte leszek, már lassan négy éve imádom az ilyen kettes kis-társaságos beszélgetéseinket. :)
- Amúgy senkit nem akarok nyomasztani, nem azért, de az megvan mindenkinek, hogy már csak majálison leszünk a suliban rendesen? - jegyezte meg Samu.
- Na, és ezzel most mindenkit nyomasztottál, ügyes - nézett rá Paula nevetve (Pikachu-s sapkája volt, aminek a két, lelógó "zsinórját" ha meghúzod, felugrik a füle, állítása szerint csak erre a kirándulásra vette, nagyon menő :D).
- De most kajak, ez milyen durva már? - fordult felé Samu.
- Én ezt nem akarooom - nyöszörgött Lili.
- Ki akarja? - kérdezte Ricsi, közben Saci napraforgós hajcsatjait kiszedte a barátnője hajából és áttűzögetve poénból a sajátjába.
Mesésen nézett ki. :)
- Hát, én nem - közölte Kriszti, átfordulva a padon és Betti ölébe hajtva a fejét.
Közben Casso átölelt oldalról, mire mosolyogva közelebb bújtam hozzá és egy picit álmosan pár pillanatra lehunytam a szemem, magamba szívva az illatát.
- Ti? - kérdezte Paula kettőnktől érdeklődve.
Casso és én Paulára néztünk, majd egymásra.
- Leszek én a szószóló, nyugi - mosolygott rám Casso szórakozottan, hogy pihengessek csak, tartalékoljam az energiámat tovább (eddig is jobbára csak lelkes hallgatóság voltam), mire felnevettem.
Casso jókedvűen megfogta a csuklómat, és a kézfejemet interjúszerűen, poénból mikrofonnak "használva" maga elé húzta és abba "beleszólva" válaszolt Paulának.
- Passz - mondta egyszerűen, szórakozottsággal a hangjában.
Biztos jól nézhetett ki a jelenet kívülről, mind elnevettük magunkat. :)
Egyébként tényleg nem lehet eldönteni, hogy hogyan állunk ehhez a "gimi vége" dologhoz, nyilván nem jó, hogy vége van, hiányozni fog, viszont egy tök új, közös élet vár ránk, amit meg várunk, szóval az a legjobb, ha nem állunk hozzá sehogy.
A többiekkel még vagy másfél-két órát végigbeszélgettünk, ezalatt átestem a holtpontomon, szóval én is becsatlakoztam, majd már jó későn szép, fokozatosan beszivárogtunk mind, mert Várady szólt, hogy felőle aztán hajnalig dumálgathatunk, de holnap azért viszonylag korán kelünk.
Úgyhogy egyezményes alapon végül jóéjszakátot kívántunk és bementünk a szobákba, ha nem is aludni, de legalább már bennt voltunk.
Mármint, ez a többiekre tartozik, ugyanis amikor ők bementek, én egy pillanatra, mint ha láttam volna egy sünit, szóval egy picit kinntmaradtam még, hogy megfigyeljem, hátha visszajön, Casso pedig bevárt.
Ekkor már ketten voltunk, és mondjuk egy kis idő múlva már beláttuk, hogy a sünim nem fog visszajönni, annyira jól elbeszélgettünk közben, hogy nem volt kedvünk bemenni, úgyhogy első tervként beültünk ketten a függőágyba, viszont annyit mozgolódtam, hogy kiborultunk belőle.
- Bocsánat - nevettem felé hajolva, mivel pont rá estem.
Életbe lépett a "b" terv, úgyhogy kicsit hátrébb mentünk a táborhelyen, az épület mögé jóval, ahol leültünk a fűbe egymás mellé, Casso egy fa törzsének dőlve a hátával, én pedig magam elé felhúzott lábakkal.
Picit fáradt voltam, de nem kedvtelen, unott, vagy ilyesmi, olyan bújósan-álmos, nagyon szerettem volna megölelni, szóval ez alapján gondoltam egyet, vele szemben, a csípője két oldalán elhelyezve a lábaimat, az ölébe ültem, minél közelebb próbálva húzódni hozzá, majd a karjai alatt átfonva a kezeimet, szorosan megöleltem, a fejemmel pedig a mellkasához bújtam és mélyen magamba szívtam az illatát.
Casso erre visszaölelt, majd a tarkómat és a kapucnis fejem hátulját simogatva megpuszilt, és az állát a fejem tetejére támasztotta.
Így voltunk egy darabig, érzelmes, mély csendben, amivel szavak helyett kommunikáltunk, nem is éreztem az idő múlását, örökre ott tudtam volna maradni.
Végül Casso halkan, mosolyogva megszólalt.
- Ott a sünid.
Erre felcsillanó szemekkel felkaptam a fejem és a tekintetét követve odanéztem.
Csak egy pár pillanatra láttam, de nagyon aranyos volt. :)
- Nevezzük el - találtam ki lelkesen.
- A sünit?
- Nézd, milyen cuki! - olvadoztam.
- Ja, jófej - értett egyet Casso derűsen.
- Szerinted fiú vagy lány?
- Fiú - válaszolta gondolkodás nélkül.
- Szerintem meg lány.
- Ha nem mondod, sose sejtem - mosolygott szórakozottan.
- De lehet, hogy fiú, úgyhogy akkor legyen Freddie. A neve.
- Freddie?
- Jó, na, nekem is a Bohemian Rhapsody megy a fejemben - láttam be nevetve.
És szerintem velem együtt még mindenkinek, akinek Laci beleültette a fülébe. :)
- Nagyon szétjött a hajam? - kérdeztem a kontyomhoz nyúlva, amit igazából még fürdésre csináltam, csak nem bontottam ki azóta, mert túl kényelmesre sikerült, viszont kezdtem úgy érezni, hogy most már elég boszis hatást kelthet.
- Nem - pillantott rám mosolyogva, a fa törzsének döntve a fejét - Vagyis... - gondolta át derűsen, most hogy így jobban megnézte, mire elnevettem magam.
- Jó, értem, ne is mondd - nevettem.
- Nekem tetszik, nyugi.
- A szétjött hajam?
- Igazából te tetszel, amihez full mindegy már, milyen a hajad, de ha már itt tartunk, eskü tényleg cuki - látta be röhögve a kontyomra pillantva.
Mosolyogva lesütöttem a szemem, mert ez túl aranyosan jött ki, majd Casso gyengéden az arcomhoz nyúlt, mire odahajoltam hozzá, ő pedig egy halvány mosollyal az arcán, csak úgy, hosszasan megcsókolt.
Ahogy lassan, érzelmesen csókolóztunk, időközben végigsimítva átölelte a derekam, én pedig a nyaka és az arca környékén simogattam, ő is engem, folyamatosan, a derekam körül, a hátamon, ahogy adta magát, majd amikor elváltak egymástól az ajkaink, mosolyogva néztünk egymásra, alig pár centit tartva az arcunk között, a másik ajka és szemei között cikázó tekintettel.
- Szeretlek - vallottam be őszintén.
Casso elmosolyodva végighúzta az egyik kezét a derekamtól indulva a hátamon, majd előrehozta az arcomhoz és odébbtűrte az egyik szőke hajtincsem.
- Én is szeretlek, Szöszi - válaszolta halkan, mosolyogva, majd visszahajoltunk egymáshoz.
Soha nem fogom tudni megunni a csókjait.
Mindig ugyanolyan pillangóim lesznek tőle. <3
Amikor újra elhajoltunk egymástól, mosolyogva visszadöntötte a fejét a fának, én pedig szintén mosolyogva néztem őt.
Annyira tökéletesek a vonásai.
Egyszerűen csak gyönyörűek, akárcsak ő maga.
- Bocsi, csak épp gyönyörködök benned - vallottam be halkan elnevetve magam, hogy ne jöjjön ki furán, amiért csak nézem, mire Casso elmosolyodott.
- Ugyanez.
Ahogy ezt megállapítottuk, egy pár másodperc után egyszerre felnevettünk, többször is, aztán amikor lecsillapodtunk, Casso mosolyogva megsimogatott és megszólalt.
- Szöszi.
- Igen? - néztem rá kedvesen.
Casso ugyanazzal a halvány, de ugyanekkor tehetetlenül őszinte mosollyal az arcán a kezemre pillantott, majd nemsokára megfogta a hozzá közelebb esőt, picit elszórakozott az ujjainkkal, összekulcsolta az övéit az enyéimmel, ebben a pillanatban pedig felnézett rám és őszintén megtörte a csendet.
- Ez még csak a főpróba, ennél sokkal jobbat akarok majd, valamikor, csak rohadtul meg akarom kérdezni, hogy előre válaszolhass rá - mondta elkapva a tekintetét, majd rámnézett, mosolyogva, de egyben mégis egy kicsit komolyan - Hozzám jössz majd, Szöszi? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
- Persze.
- Helyes - mosolygott derűsen - Szavadon foglak - mutatott rám "fenyegetően", egy szórakozott mosollyal az arcán, mire halkan felnevettem.
- Fogj - vigyorogtam - Miért, hogyhogy meg akartad ezt kérdezni? Mármint, elbizonytalanodtál bennem, vagy...?
- Ja, nem, dehogy - tűrt az egyik kósza tincsemet a fülem mögé - Csak jó volt megkérdezni. És hallani is, hogy igen - mosolyodott el rámnézve - Tudod, hogy veled akarok maradni, ameddig csak lehet. Egy gáz van, hogy nagyon hajlamos vagyok ezeket elbaszni, pedig amúgy nem is akarom, a legállandóbbnak szánt dolgokat rúgom fel, ha tudnád, mennyire rohadtul nem akarlak elveszíteni soha... esküszöm, Szöszi, soha többet nem fogok hinni a szerelemben, ha ez valahogy elbaszódik közöttünk, komolyan, most előre megmondom. Szóval szavadon foglak, egyszer elveszlek és mindenki jól jár, pláne én.
- Meg én is - mosolyogtam, miközben a hajába vezettem a kezem és picit megsimítottam, mert olyan puha, mire egy pár pillanatra mosolyogva lehunyta a szemeit, hagyva, hogy beletúrjak a tincsei közé - Egyébként ugyanez - tettem hozzá kedvesen ránézve - És szeretem, amikor ilyesmiket mondasz - mosolyodtam el újra.
- Szerinted miért mondom?
- Mert az a srác vagy, akihez bármelyik pillanatban hozzá tudnék menni - mosolyogtam - Mit szólsz, ha Freddie lenne a tanúm?
- A süni? Oké, de csak akkor, ha megtalálod megint.
- Akkor ezen még dolgozom - ígértem meg, majd egymásra nézve felnevettünk és újra megcsókoltuk egymást.
A csókunk közben lassan, egyszerre eldőltünk a fűben, először ő magasodott felém, majd én felé, váltogatva, folyamatosan simogatva egymást, gyengéden, érzelmesen, hosszú csókok kíséretében, aztán végül úgy, ahogy voltunk, elfeküdtünk egymás mellett a fűben, hanyatt a csillagos ég alatt, egymásra néztünk, majd azon kaptuk magunkat, hogy mindketten mosolygunk.

Mai nap - 5/5***: nagyon-nagyon szerettem. <3