Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

40. Tánc

November 12. (hétfő)
Napsugár huszonegyedik szülinapja. :)
- Boldog szülinapoooot, boldog szülinapooot - énekeltem a nővéremnek vigyorogva telefonon - Boldog szüüüliiiinapot Napsugáár... - folytattam nevetve, miközben a nővérem is folyamatosan röhögött.
- Boldog szüülinapot magamnaaaak - fejezte be velem egyszerre, majd miután kinevettük magunkat, megszólalt - Amúgy köszönöm, Hugi, és te voltál az első.
Persze, hogy én voltam, éjfél múlt egy perccel. :)
- Igyekeztem - vigyorogtam.
Jó sokáig elbeszélgettem a nővéremmel, ami érződött is a reggeli ébredésemen.
- Napsugár ma huszonegy, én pedig éjfélkor úgy döntöttem, hogy kiskoncertet tartok neki telefonon - dörzsöltem meg a szemem, amikor kiértem a kapuba Cassohoz, és kipanaszoltam magam, hogy fáradt vagyok - Aztán inkább nem is akarom tudni, meddig beszéltünk, de én köszöntöttem fel először! És ez számít.
- Tudom, nálam is kivártad az éjfélt, aztán a nulla óra huszonnyolcat, hogy percpontosan is felköszönts. Nem lepődtem meg - mosolygott jókedvűen.
- Szóval szerinted creepy vagyok?
- Neeem, dehogy - vigyorgott, majd egy puszit nyomott a hajamba.
Na jó, egyébként pontosan tudom, hogy az vagyok, de élvezem. :)
A suliban egyik szünetben épp Sacival sétálgattunk a folyosón céltalanul, és nagy traccspartit tartottunk, amikor észrevettem egy kiírást az aula parafatábláján.
- Ez eddig is itt volt? - olvastam át.
- Ühüm, de még nem olvastam el - lépett közelebb Saci, miközben megigazította a szemüvegét.

"XII. Budai Tánckavalkád, november 16-18.
Helyszín: Hajós Albert Sportgimnázium, Szent Ferenc Alapfokú Művészeti Gimnázium
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt az idén megrendezett XII. Tánckavalkádunkra!
Belépő ára, időpontok, és további részletek az alábbi honlapon: www.budaitanckavalkad.hu"

- Aha - értelmeztem az A4-es papír szövegét mégegyszer végigfutva.
- Akkor ezért marad el az utolsó három óránk pénteken - bólogatott Saci teljesen megvilágosodva.
Na, hát még aznap, amikor Várady helyettesítette a nyelvtanóránkat, volt erről szó órán, biztattak, hogy nézzük meg, mert amúgy is nekünk, az egyik szervező sulinak féláron van a belépő (ami amúgy se drága), Várady mutatott pár képet az eddigi évek "kavalkádjairól" (minden évben más suli/sulikban van), megnéztük a honlapot, megtudtuk, hogy a suli tánccsapata is fellép, meg még többen is ezen kívül, satöbbi, satöbbi.
- Amúgy te jössz? - támadott le Csenge ez utáni szünetben.
- Mivel azt mondtad, hogy "jössz", és nem azt, hogy "mész", nem tudom, de ezek szerint te ott leszel - gondoltam át, miközben előszedtem a padomból a joghurtomat.
- Alap, hogy ott leszek, fellépek, Szivi - juttatta eszembe, mint ha mi sem lenne egyértelműbb.
Talán egy kis szemforgatást is kaptam volna, ha szemben állok vele.
- Tényleg, igaz, benne vagy a tánccsapatban - esett le.
- Igen, meg egyénileg is fellépek, sőőőt a záró gálaműsorban is egy barátnőmmel ketten - szorította meg - Aki amúgy szintén lesz egyéniben, kétszer is, nem véletlenül, ugyanabba az egyesületbe járunk, ami kicseszett erős. Amúgy ugye nyilván az RG a fő sportunk, de mindketten táncolunk külön is, olyan, mint az RG kábé, csak szerek nélkül, nem fárasztalak szak... cuccokkal. Szavakkal.
- Ez figyelmes tőled - mosolyogtam derűsen - És akkor mindkettő sporttal felléptek?
- RG-zünk, mondom, hogy az a fő sport, mármint az egyesület színében, csak a páros nem az lesz. A sulival inkább az a modernebb fajta lesz, tudod, nyomjuk a showt, ennek az egész tánckavalkádnak ennyi a lényege, nem tudom behatárolni, hogy milyen stílus, mert ilyen is-olyan is, mix lesz, de kurva jó koreó lett. Amúúgy, na jó, muszáj elsztoriznom, a barátnőmmel a párosra mi találtuk ki a koreónkat, az egészet, a ruhát, mi választottuk a zenét, már egy csomó ideje ezt csináljuk, nyáron kezdtük, de nagyon jó lett és te jó ég annnnnyira várom, hogy megmutassuk - szökkent egyet lelkesen vigyorogva - Le fogsz hidalni.
- Hát, maximum fekvésből, állásból nem megy - nevettem fel - És értem az utalást, megnézem - adtam meg magam.
Csenge nagyon be volt pörögve, és Várady egy picit már úgy is meghozta a kedvem, úgyhogy eldőlt, hogy kifizetem azt az ötven százalék kedvezményes belépőt. :)
- Kösziiii - vigyorgott Csenge.
- Melyik nap leszel?
- Az utolsón. Jó is, az lesz a legnagyobb durranás, főleg, hogy az első két nap kisebbek, meg juniorok lesznek, plusz olyan sulik, akiket nem nagyon ismerünk, vagyis én nem. Ebből a suliból kábé mindenki vasárnap lesz, mert úgy van a beosztás, hogy a korcsoportok mennek egymás után, azon belül meg kategóriák és a sulik, azokat nem tudom, milyen sorrend alapján, de mindegy, az a lényeg, hogy vasárnap érdemes bejönni, plusz ugye lesz a gála is...
- Meggyőztél - mosolyogtam rá - Megpróbálom rávenni Saciékat is.
- Köszcsii, szerelmes vagyok - vigyorgott, majd dobott poénból egy légpuszit és mivel az ajtónál hívták már a barátnői, ez egy köszönés is volt egyben.
Hitetlenül elnevettem magam, megráztam a fejem, majd felbontottam a jól megérdemelt joghurtomat és nekiláttam rávenni a lányokat erre a vasárnapi dologra.
- Bocsi, nekem szerintem nem jó, de még meglátom - húzta el a száját Lili.
- Nekem meg sajna tuti nem, mert apámnál leszek innen idegesítően sok kilométerre a semmi közepén - mondta Enikő egy erőltetett mosolyra húzva a száját.
- De mindenképp mesélj majd! - kötötte a lelkemre Lili.
Megígértem, majd megkerestem Sacit, aki viszont gondolkodás nélkül benne volt a dologban. Éljeeen! :)
- Nyári gyerekek a Balaton-partooon - indult újra az osztálytáncunk zene mixje duplatesin, mi pedig már egész fejlődőképesen gyakoroltuk hozzá a táncunkat.
A mai alkalommal gyakorlatilag befejeztük a koreót (persze simán lehet, hogy változtatunk még), kihagyva azt a rettegett emeléses részt, amire a második tesióra második felén fordítottunk időt.
- Ne ejtsetek le, nagyon szépen kérlek titeket - léptem oda Cassohoz, Ricsihez és Andrishoz, miután Lelley segítségével elméletben, meg talajon átvettük, mit hogy kell, és akkor elkezdtük élesben.
- Nyugi már, fejenként kábé tizenöt kilót csak elbírunk - számolta ki Ricsi gyorsan.
- Hagyjad már, Leni teljes testsúlyát lazán elbírjuk fejenként - röhögte ki Andris - Nem? - nézett Cassora megerősítést várva.
- Dehogynem, már vagy egy hete én is ezt mondom - mondta Casso szórakozottan.
- Elhajítunk, ha kell - vigyorgott Andris újra rám pillantva.
- Kislabdahajítááás - röhögött Ricsi.
- Hé, nem vagyok kislabda - kértem ki magamnak nevetve.
- Majd ha eldobunk... - szivatott Casso is jókedvűen.
- Oké, hagyjatok - nevettem - És ha bárkinek problémája van velem, most tisztázzuk, ne tartás közben bizonytalanodjatok el.
- Ez kész - égett ki rajtam Ricsi jól tagoltan a többiekkel együtt, akik újra összeröhögtek a parázásomon.
In medias res, hogy ne húzzam tovább a szót, körülbelül öt perc múlva már a levegőben is voltam.
Csak egy kicsit volt para.
- És hogyan is jövök le? - kérdeztem Lelleytől, aki persze már elmondta, de nem akartam elhinni, hogy azt tényleg meg akarja csináltatni velem.
- Nyújtott zárt ülésbe engeded magad, ne aggódj, nem esik bajod, hárman elkapnak, sokkal egyszerűbb, mint ahogy most azt érzed.
- Aham - dünnyögtem.
- Na, Szöszi, ugrás - szólt fel hozzám Casso.
- Tök jól néz ki a hajatok felülről - fürkésztem őket, csak mert az emberek többségének a haját mindig csak elöl- vagy alulnézetből látom a híres-neves magasságomnak köszönhetően.
- Húzza az időt - állapította meg Andris derűsen.
- Beszámoljunk, vagy mi? - kérdezte Ricsi.
Várjunk, Ricsi tud számolni? :)
- Jó lenne - vallottam be.
- Oké, akkor három, kettő...
És nem ugrottam egyre.
- De gyere már, semmi bajod nem lesz, nyugalom - biztatott Casso egy jókedvű mosollyal az arcán.
- Oké, akkor számoljatok megint.
Erőt vettem magamon, leugrottam számolásra, és tényleg meglepően sima ügy volt.
Túlgondoltam, megint.
- Na, élsz még - rakott le Casso Ricsiékkel együtt mosolyogva.
- Igen, de akkor is ijesztő volt! - győzködtem őket.
Megjegyzem, kevés sikerrel, de azért nem adtam fel. :)
Kicsengetés után, amikor kiléptem a dezodorszagú öltözőből, a büfét útba ejtve visszamentem a terembe, és előpakoltam törire.
- Akkor, mondanom sem kell, feleléssel kezdünk - vágott bele Bíró, majd elhelyezkedett a tanári asztal székén, és elővette a tanári naplóját - Van esetleg önként jelentkező?
Természetesen nem volt, mindenki úgy lapított, ahogy csak tudott. Ilyenkor néha Lina szokott megmenteni minket, de ma nem volt suliban.
- Akkor ez esetben... - lapozott az osztályunk névsorához, majd végigfutotta a neveket, fel és le, újra és újra, követve a tekintetét a papíron a tollával, aztán egyszer csak megállt, az "Sz" betűnél, mire mondanom sem kell, már kezdtem fogalmazni magamban az utolsó mondatomat - Szilágyi - mondta végül, felnézve ránk, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam, és még rajtam kívül jópáran, kényelmesen hátradőlve a székeinken.
- Hiányzik - jelezte Marcsi, miután körbepillantottunk a teremben.
- Múlt órán se volt jelen, beteg? - érdeklődött Bíró.
- Nem tudjuk - válaszolta Kriszti mindannyiunk helyett.
- Értem. Akkor, Szűcs, ha már te következel Nikolett után a névsorban - szólította fel végül Ágostont, aki aztán leült egy négyötöddel.
Ez volt az utolsó óránk, úgyhogy miután kicsengettek, elköszöntem Enikőtől és Lilitől, majd Casso, Ricsi, Saci és én elindultunk a szokásos irányba.
Jobbára Casso és én mentünk egymás mellett, Ricsi és Saci pedig mögöttünk elszórakoztak valamin egymással.
- Olyan érzésem van, mint ha három évvel ezelőtt lennénk - mosolyogtam Cassora nézve, kilencedikre utalva.
- Nekem is - biccentett, majd gondolt egyet, hirtelen kibillentett az egyensúlyomból, mire majdnem hátraestem, aztán elkapott a derekamnál fogva - De így már jobban - mosolyodott el - Vigyázz magadra, Szöszi - idézte magát jókedvűen kilencedik év elejéről, amikor ugyanezt eljátszottuk (csak akkor tényleg majdnem elestem).
- Vigyázz rám te - mosolyogtam rá, mire elnevette magát, én pedig a mellkasát és a vállát megsimítva hagytam, hogy felhúzzon.
És én már akkor is oda voltam érte. :)

Mai nap - 5/5: a táncos dolgokra kíváncsi leszek, mindkét értelemben.