Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

18. Sors

Szeptember 25. (hétfő)
- Kérsz? - kínáltam meg Domit nulladik óra előtt egy csomag csokis keksszel.
- Nem, köszönöm - válaszolta udvariasan - Jó étvágyat egyébként.
- Köszi. Kell az energia a matek fakthoz - mosolyogtam.
- Az biztos.
- Te meg tudtad csinálni egyébként a házit? Mármint a rendes matekosat - magyaráztam - Gondoltam tegnap, hogy kivételesen előre megcsinálom keddre, de egyszerűen nem értettem.
- Amelyikben levágtak a kúpból?
- Igeeen. Adtak meg számokat, de nem tudtam, hogy kell belőlük kihozni az eredményt.
Domi persze tudta, úgyhogy mielőtt kezdődött volna a fakultáció, megcsinálta velem közösen.
- Ez így világos volt? - kérdezte a végén.
- Igen, köszi. Mondjuk magamtól nem jöttem volna rá, de így már értem, hogy kellett volna, köszi a segítséget - hálálkodtam.
Domi egyébként tök kedves és jófej, örülök, hogy a faktok miatt most többet beszélünk. :)
- Jó a szoknyád - dicsértem meg Bettit egyik szünetben, csak mert tényleg jól állt neki - Honnan van? - érdeklődtem kedvesen.
- Pfúú, már nem tudom, de köszi - válaszolta mosolyogva.
Szerintem egyébként tudta, csak nem akarta megmondani, de mindegy.
Tesin kiélvezve, hogy szép az idő, természetesen iskolaköröket futottunk.
- Szúr az oldalaaaam - nyöszörgött Saci mellettem.
- Nekem is - értett egyet Lili, miközben megtorpant, hogy a térdére támaszkodva kifújja a levegőjét - Te hogy bírod ilyen jól? - nézett rám csodálkozva.
- Enikővel futottam a nyáron, de azért kezdek fáradni - vallottam be helyben kocogva.
Szóval szépen elfutkároztunk így lányok, mindenki a maga kis tempójában, majd egyszercsak megjelent Somogyi, és ugyanúgy futtatni kezdte a fiúkat, magyarul onnantól kedzve már az egész osztály együtt keringett a suli körül.
- Szia - mosolyogtam Cassora, aki időközben beért engem, aztán már ketten egymás mellett futottunk - Mit csináltatok eddig tesin?
- Felbasztuk Somogyit, úgyhogy fekvőztünk.
- Na, gratulálok - mondtam, majd futottunk tovább - Mennyi fekvőt csináltál?
- Nem számoltam.
Nyílt titok, Casso fekvőzése egyből azt juttatta eszembe, hogy ha most nem lenne rajta tesipóló, ezerszer jobban kirajzolódnának az izmai, ami ahhw, de mindegy, ezt nem mondtam neki. :)
- Elfáradtam, meg kell állnom - jelentettem ki kifulladva a sokadik kör után, mire Casso is megállt, én pedig a szúró oldalamat fogva próbáltam kiszuszogni magam.
- Hanyadik köröd? - kérdezte Casso mosolyogva.
- Nem tudom, én se számoltam - válaszoltam kifújva egy nagy adag levegőt, hogy egyenletessé tegyem a légzésem - Futhatsz tovább, ha szeretnél, de muszáj leülnöm - huppantam le a suli mögötti járda patkájára.
Casso leült mellém.
- Nem azért, Szöszi, de kifogott rajtad egy tesióra, eddz keményebben - jegyezte meg jókedvűen.
- Héé, ne kritizálj - kaptam felé a fejem - Mr. Két Kört Lesprintelek Egymás Után Métában - tettem hozzá a júniusi osztálykirándulásra gondolva.
- Nem kritizállak - mosolygott szórakozottan.
- De.
- Oké, akkor de - látta be - De csak építően.
- Ahhaaa - dünnyögtem - Fáradt vagyok, na - mentegetőztem - És sprinteltem, és nem fogott ki rajtam a tesi, mindjárt folytatom a futást - erősködtem.
- Jó, nyugi már, nem gáz - nyugtatott le derűsen, mielőtt sokáig magyarázkodnék - Szösszentyű - pöckölt bele a copfomba mosolyogva.
Casso az utóbbi időben elkezdte becézni a becenevem, így lett a "Szöszi"-ből "Szösszentyű", "Szöszmösz", "Szöszke", "Szöszim", "Szöszike", vagy simán csak annyi, hogy "Szösz". :)
Szerintem hobbija a becézgetés. :)
(De csöpögős beceneveket még nem kaptam tőle, maximum poénból.)
- Pablo Picasso, született 1881. október 25-én - válaszoltam derűsen, "ellenbecenévként".
- És hogy tudja, kész vagyok - röhögte el magát meglepve.
- Ha már ő ihlette a becenevedet, utánanéztem ám - mosolyodtam el - Tudtad, hogy spanyol volt?
- Aha.
- Tényleg? - lepődtem meg.
- Tudod, volt egyszer egy barátnőm, aki anno rajzkorrepen kiselőadást tartott nekem festőkről... - nézett rám mosolyogva, mire hitetlenül elnevettem magam - Nem mondhatod, hogy nem figyelek.
- Tényleg nem - vigyorogtam - Mondjuk ennyi erővel Van Gogh is lehettél volna, vagy Michelangelo... - gondoltam bele.
- Az egy tininindzsa - vágta rá egyből szórakozottan, mire felnevettem.
- Ezért tartottam azt a kiselőadást? - nevettem.
Egyébként kábé két perc múlva lebuktunk, hogy nem futunk, gondolom a tesitanároknak feltűnt, hogy egy ideje eltűntünk, úgyhogy megbízták Krisztit, hogy fenyegessen meg minket, hogy fussunk, különben órai munka egyes (nagyjából három perc pihenő miatt).
- Sziaaa, kábé három perc és ott vagyok - mondta Sziszi a telefonba tanítás után.
A rajztáborból megismert barátnőmmel megbeszéltük, hogy ma találkozunk, és mivel ő végzett előbb a suliban, úgy állapodtunk meg, hogy az én iskolámnál futunk össze.
- Kimegyek hozzá a buszmegállóhoz, hogy ne kelljen feleslegesen sétálnia - mondtam Cassonak, miután letettük a telefont.
Így is történt, úgyhogy miután mindenkitől elköszöngettem, elindultam gyalog a megálló felé, aztán Ricsi is becsapódott hozzám, mert elvileg ő meg a barátnőjéhez, Mesihez ment busszal.
- És akkor Mártival már nem beszéltek, gondolom... - érdeklődtem Ricsitől, miközben zsebretett kézzel mentünk át egymás mellett a téren.
- Néha, de akkor is csak németül - mondta szórakozottan, mire felnevettem - Nem, amúgy annyit nem, kiccccsit furán venné ki magát, ha a volt barátnőmmel irogatnék, hogy milyen napja volt... Mesi is tuti imádná.
- Hát igen, ezt mondjuk megértem - bólintottam belegondolva.
Márti az őszi szünetében egyébként jön majd Magyarországra a családjával, már megbeszéltük, hogy találkozunk. :)
- Amúgy hogyhogy ma nem voltatok Cassoval matek fakton? - kérdeztem.
- Ő nemtom', én bealudtam - vont vállat - Mert, lemaradtunk valamiről? - kérdezett vissza szórakozottan, mire felnevettem.
- Annyira nem - láttam be - Mondjuk Horváthon ma frissen vasalt zakó volt, de ez az össz, ami különösen felkeltette a figyelmem.
- Pfúú, ha most valaki random megkérdezné, hogy mikor volt rajtam zakó utoljára... - gondolt bele derűsen - Szarban lennék.
- Azt válaszolhatnád, hogy akkor, amikor rajtam meg olyan zokni, ami nem maximum a bokámig ér - feleltem mosolyogva.
- Ja, ilyen bokazokni-styleban nyomod, feltűnt már.
- Meg titokzokni-styleban. Te?
- Ami jön-style.
- Az is jó - nevettem.
Ricsivel lassan elköszöntünk egymástól, de nemsokára "felváltotta" őt Sziszi.
- Haliii! - ölelt át a barátnőm szorosan, mire visszaöleltem - Nagyon jó a felsőd - dicsért meg.
- Köszi - mosolyogtam - Neked meg a hajad.
Az első pár "most találkoztunk" kör lefutása után normális beszélgetésbe rázódtunk és elmentünk kajálni.
- A barátommal összevesztünk - sóhajtott fel, amikor megkértem, hogy meséljen.
- Miii, mi történt? - érdeklődtem.
- Nem tudom, nem is értem, egyik napról a másikra olyan bunkó lett, mindenért beszól, belém köt, aztán kiakadt, hogy visszaszólok neki - mesélte.
- Próbáltál már beszélni vele?
- Persze, de annyi volt a válasz, hogy "semmi, csak fáradt vagyok", meg egy lerázás, szóval feladom.
- Sajnálom - mondtam együttérzően - Lehet, hogy csak egy kis hangulatingadozás, rossz napjai vannak, vagy ilyesmi, legalábbis remélem.
- Én is. Amúgy Noémi hogyhogy nem jött? Már bocsi, hogy így témát váltok.
- Beteg lett.
- Uhh - húzta el a száját - Nem ma ment volna arra a nyílt napra?
- Az egyetemre?
- Aham.
- De, talán, egyébként furcsa is, hogy ilyen korán van a nyílt nap - mondtam, miután beleittam az üdítőmbe - Viszont több alkalom is van, gondolom, akkor majd megy a későbbire.
- Valszeg - bólogatott.
És kedves bárki, akinek a kezébe kerül a naplóm és olvassa majd, így utólag, ezért is imádom a sors fordulatait - bár ennek a jelentőségét jobb, ha későbbre tartogatom.

Mai nap - 5/5: egyébként jó nap volt. :)