Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

28. Egyszerűen csak...

Október 23. (kedd)
Ma az egész sulinak ünneplőben kellett lennie, amit annyira nem fogadtam kicsattanó örömmel, de nem lázadtam (csak picit magamban), úgyhogy a reggelt a blúzom vasalásával kezdtem, mivel tegnap tökre elfelejtettem ezt az egészet.
Viszonylag ráértem, mert ma angol volt az első óránk, oda pedig nekem már nem kötelező bemennem, tavaly a jól sikerült angol előrehozottammal fájdalmas búcsút vettem Kocsistól.
- Pedig annyira jól megtanította, hogy "I am, you are..." - nosztalgiáztam nevetve Cassonak suli felé menet a kilencedikes órákra visszagondolva, mire ő is elröhögte magát.
Ahogy megérkeztünk a sulihoz, mivel az első óra még ment, a portás a mi társaságunkat nem igazán akarta beengedni, leginkább a "zajos" fiúk miatt, szóval kinnt maradtunk a suli előtt.
- Amúgy bocsi a kérdésért, de ti akkor szakítottatok Ákival? - kérdezte Lotti (akinek szintén elmaradt az első órája, mert hiányzott a tanáruk) Sacitól.
- Ne legyél már ilyen tahóóó - szólt Ricsi a húgára szórakozottan.
- Most mi az? - védekezett Lotti meglepetten - Csak megkérdeztem.
- Ühüm, még a múlt héten - válaszolta neki Saci utólag, mire Lotti szomorúan rápillantott - De mindegy igazából - terelte el a témát Saci.
Nem, valójában nagyon nem mindegy neki, csak Saci az egyik legnagyobb szívű lány, akivel valaha találkoztam.
- "Gimme, gimme, gimme a man after midnight..." - énekelgettem halkan a sulirádióval együtt a refrént (ma 70-es/80-as éveket tartottak), amikor bementünk a suliba.
- "Won't somebody help me chase the shadows awaaay..." - szállt be hozzám Lotti jókedvűen, miközben táncikálva sétáltunk végig az aulán, aztán már közösen "vibeoltunk", bulizgattunk visszafogottan a zenére teljes szinkronban, de időközben kitaláltuk néhány kezdetleges tánckoreográfiát is, például hullámozva oldalra lépés tapssal, csettintéssel, két lépés előre, egy vissza, "hullámzó" kézmozdulatok magunk előtt, meg ilyesmik, a többiek pedig egészségesen hülyének néztek minket, de mi legalább jól éreztünk magunkat. :)
- Na, és mindjárt jön megint az a fúvós, vagy milyen rész, készülj fel a szuperszexi vonulásra - vigyorgott Lotti, mire felnevettem, majd ahogy vége lett az (utolsó) éneklős résznek, azzal az igazi hajlebegtetős, lendületes modelljárással megfogtuk egymás kezét és visszatartva a nevetésünket, végigvonultunk a folyosón otthagyva a többieket, mint ha egy edit-ben lennénk.
Vicces volt. :)
Még viccesebb, ahogy a zene végeztével nevetőgörcsöt kaptunk és senki nem értette, mi történik. :)
Az első órám tesi volt, túléltem, majd utána már mentem is át fizikára a fizika terembe.
- De ki az a Maxwell??? - esett kétségbe Saci a füzetét lapozgatva, amikor megtudtuk, hogy doga lesz.
- Nem tudom, így elsőre egy dezodormárkának mondanám - röhögött Paula - Mert?
- Mert van valami feltételezése, vagy mi.
- A változó mágneses mező képes változó elektromos mezőt létrehozni - olvasta fel Lili "okosan" hangsúlyozva, majd elnevette magát - Ne nézzetek rám így, én is csak felolvastam.
- Jézusom, ha te se tudod, meghaltunk - közölte Enikő.
- Mi a probléma? - ült le hozzánk Mira.
- Nem tudjuk a fizikát - válaszoltam mindannyiunk nevében.
- Csak két hónapja vesszük ugyanazt, tényleg. Egyébként melyik része nem megy?
Mirának hála valamennyit megértettünk belőle, majd ahogy a blézeres lány továbbment, összenézve megállapítottuk, hogy na, ezért nem fog egyikünk se fizikából érettségizni.
- Mára felelést beszéltünk meg, ugye? - kérdezett minket Hajdú következő órán, vagyis bioszon.
- Tévedééés - kiáltotta be Andris felpillantva a telefonjából.
- Költői kérdés volt, azt beszéltük meg - vágta rá Hajdú - Na, ki legyen a mai szerencsés nyertes? Mivel holnap szerda, legyen egy "sz" betűs... - nézegette a névsort, majd felpillantott - Levendula, téged meghallgatnálak szívesen, mit szólsz hozzá?
- Szóhoz se jutok, tanárnő - sóhajtottam fel őszintén, majd felálltam és kimentem a táblához a füzetemmel.
Már kilencedikben elengedtem, hogy Hajdú kedveljen, mivel egyfolytában engem csesztet, szóval mindegy már, mit gondol rólam, akkor is, ha tök alaptalanul utál egyébként.
Az óra második felében szerencsére nem kellett bioszoznunk, mert átmentünk az előadó terembe megnézni az október 23-i műsort.
- Annyira durva, hogy most, a héten lesz az utsó sulis Halloweenünk - nézegette Saci a folyosó egyik parafatáblájára kihelyezett kiírást, ami pont erről szólt.
A Halloween idén őszi szünetre fog esni, ezért most pénteken lesz megrendezve a szokásos iskolai bál (aminek egyébként a Halloweenhez nem sok köze van, inkább csak ürügyként hívjuk annak, hogy lehessen egy bál :D), szóval kezdődött megint a párkeresgetés - nem mint ha nem lehetne egyedül menni, csak szokott lenni kötelező közös tánc rész, ahol azért jó, ha nem egymagában ül az ember lánya, meg egyébként is, jó érzés párral menni. :)
Persze, kilencedikesként volt ez az egész a legizgibb, végzősként inkább már csak megmosolyogtató nosztalgia.
Na jó, lényegében ugyanúgy megmosolyogtatott, amikor Cassotól kaptam egy medált (idén ez van, a medálra rá lehet írni a nevedet), mint amikor a karkötőt kaptam meg kilencedikben, de ez titok. :)
Bár kilencedikben "Roli" feliratot kaptam, idénre már továbbfejlődött "Félisten <3"-re (enyhe utalás arra, amikor olvasta a naplómat és nem egyszer neveztem így, néha szivat még vele). :)
- Igaz történet alapján - néztem fel rá a székemen ülve, amikor mögém sétálva belógatta elém a láncra akasztott medált, én pedig nevetve elolvastam.
- Valahogy úgy. Gondoltam, írok valami nagggyon cukit, hogy szerelmed, meg ilyenek, de aztán rájöttem, hogy a félisten találóbb - közölte derűsen, miközben felült a padomra, a mellettem lévő gazda nélküli székre támasztva a lábát.
- Minden vicc fele igaz - nevettem - Én már bekészítettem egy üreset, de még nem tudtam, mit írjak rá.
- Lepj meg - mondta szórakozottan, majd a kezébe vette a matek füzetem - Megcsináltad a házit? - lapozta át.
- Igen, te?
- Nem, de füzetem sincs, szóóóval mindegy - lapozott tovább.
- Mármint, van, csak otthon?
- Nem létezik.
- Jellemző - forgattam meg a szemeimet mosolyogva.
- Az. Amúgy nem kritika, vagyis de, kritika, csak szólok, hogy elrontottad a kettest - adta vissza a füzetem.
- Mi? - lepődtem meg - Nem rontottam el, ne hülyéskedj már.
- Rosszul osztottál a kördiagramosnál, halál komolyan. Nézd csak meg.
- Nem értem - pislogtam.
- Figyelj, itt a táblázat, ezeket összeadod, akkor az az egész kör, visszaosztod háromhatvannal, az egy fok, beszorozgatod, berajzolod a diagramot, pikkpakk kiszámolod ezt a sok faszságot, és ennyi.
- Te tanultál?
- Ne sértegess. Ez full logikus, Szöszi, nem kell mindent megtanulni.
- Nem is vagy hülye, nem ér - húztam át a számolásomat.
- Egy félisten már csak ilyen - mosolygott szórakozottan, mire nevetve nyelvet nyújtottam neki.
Az utolsó óránk rajz volt, Lau pedig kiküldött minket az udvarra másolni valami őszi dolgot.
- És ha lemásolom Cassot, aki mellesleg őszi fák előtt van? - kérdeztem Liliéktől, akikkel az udvar egyik padján ücsörögve láttunk neki a rajzolgatásnak.
Lili felnevetett.
- Végülis mehet, de bármikor elmozdulhat onnan - mosolygott a barátom felé pillantva.
- Tudod, hányszor lerajzoltam már? Kívülről megy - vallottam be nevetve.
- Jogos - értett egyet Lili mosolyogva - Tényleg, azzal a nagybetűs Rolménnyel mi van mostanában? - nosztalgiázgatott, mire magamban elvigyorodtam.
Az lett, hogy ma, amikor Casso átjött hozzánk, előszedtem a festményt az emlékes-alkotós fiókomból, és mosolyogva elnézegettem egy darabig, bár magamban szét tudtam kritizálni.
- Vicces, hogy azt kamuztam, hogy portréfestés gyakorlása miatt festettelek le - gondoltam bele nevetve.
- Nem, igazából az a vicces, hogy azt hitted, hogy beveszem - közölte Casso derűsen, az ölembe hajtott fejjel keresztben a kanapénkon fekve (szerinte kényelmes vagyok :D) - Azóta egy kicsit félek tőled - pillantott fel rám szórakozottan mosolyogva, mire felnevettem.
- Ma is lerajzoltalak egyébként rajzórán - vallottam be mosolyogva - Bent hagytam a suliban, de majd hazahozom és összehasonlítom ezzel - emeltem fel a Rolményt (nagybetűvel). :)
- Nagyon félek tőled - erősítette meg röhögve.
Jól teszi. :)

Mai nap - 5/5: nem volt semmi különös, de jól éreztem magam. Ez a mondat bizonyítja, hogy jelenleg tényleg boldog vagyok. <3