Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

62. Keringő

[12.09]
Beálltunk párokba, ahogy azt már annyiszor begyakoroltuk, majd megvártuk, amíg elcsendesül a taps a nézőtéren.
Amikor ez megtörtént, az eddig szereplők lejöttek a színpadról a másik oldalon, a hangokból ítélve pedig a nagy függönyöket behúzták, ami egyszerre annak is volt a jele, hogy most kell csendesen felmennünk a színpadra és beállnunk a koreográfia elejére.
- Fogadják szeretettel a tizenkettedik évfolyam keringőjét! - konferált fel minket egy lány, aki a függöny előtt állt, majd lement a színpadról, a fények pedig lekapcsolódtak mindenhol.
A nézőtérről a függöny miatt még nem láttak minket, mi se őket, csak a tapsolást hallottuk, annak elcsendesülésével pedig még néhány halk neszt.
Az izgalomtól picit szakadozottan, halkan kifújtam egy adag levegőt, mire Casso, aki akkor, a kezdéskor mögöttem állt, mosolyogva megsimította a kezem.
- Ügyes leszel, Szöszi - suttogta mosolyogva, épphogy csak én halljam, majd megpuszilt, mire akaratlanul elmosolyodtam én is, és egy pillanatig megfogtam a kezét, amit aztán el kellett engednem, mert megkaptuk a második megbeszélt jelet, mégpedig, hogy húzódik ki a függöny.
Ahogy felcsendült az It Is You annyiszor hallott, szép dallama, és a függöny kihúzódott, összeszedtem magam gondolatban és egy utolsót javítottam a tartásomon.
Mozdulatlanul álltunk, amíg a függöny ki nem húzódott teljesen, addig fények se világítottak meg minket, csak nagyon gyéren, majd ahogy elkeződött az énekes rész, lassan, a koreográfia szerint elkezdtünk táncolni.
A fények ekkor még nagyon halványak voltak, a fehér szoknyák verték vissza ragyogóan, nagyokat hullámozva. Eleinte csak pici mozdulataink voltak, a karjainkkal, kis lépések egymás felé, vagy egymástól el, majd a tenyereinket összetartva, egymásra nézve megkerültük egymást, minden pár, szabályos, lassú léptekkel.
A refrénre a fiúk felkapták a lányokat, emelve rajtunk egy kicsit, mire mosolyogva Casso szemébe néztem, aki aztán megforgatott, megfogta a derekam és elkezdtük a klasszikus keringőlépéseket, eleinte csak helyben, majd haladva vele, folyamatosan forogva, egy kört kialakítva. Ahogy elcsendesült a refrén, mi, lányok egy forgással odébb haladtunk eggyel a körben, Ricsi pedig a koreográfia alapján megfogta a kezem és magához húzott.
Nem tudtam abbahagyni a mosolyogást, egy pillanatra sem, végig a tánc alatt, annyira varázslatos volt az egész, ahogy táncoltunk erre a szép zenére, minket figyelt mindenki, csak mi voltunk, ennyi minden után azon a színpadon, szép ruhákban, hiba nélkül, keringőztem Ricsivel, akivel szintén annyi minden összeköt, majd visszakerültem a következő refrénre Cassohoz.

"It's no more a mystery, it is finally clear to me
You're the home my heart searched for so long
It is you I have loved all along"

A következő refrént követő zenekari rész alatt érte el a keringőnk a tetőpontját, ekkor pár fiú, köztük Casso is, felkapták a párjukat, menyasszonyi pózban a karjukban tartva minket, és úgy forogtunk egyet, majd ahogy letett, mosolyogva táncoltunk tovább, tökéletesen pontosan tartva mindent, a térformát, a lépéseket, hogy zenére legyünk, eközben pedig átadtuk magunkat a pillanatnak, ami annyira, de annyira csodás volt, és olyan mesebeli, hogy azt hiszem, tényleg örök emlék marad.
A karomat megemelve Casso megforgatott újra, majd a derekamhoz kapva hátradöntött, megtartva az egyik karjával, felém hajolva, miközben gyengéden megfogta az egyik kezem, mosolyogva a szemeimbe nézett, és ahogy visszahúzott állásba, keringőztünk tovább.
Alig pillantottam ki másokra az osztályból, a nézőközönségre, vagy bárhova, szinte elvesztem a pillanat gyönyörűségében, tényleg úgy éreztem, hogy akkor csak mi vagyunk, csak ő és én, ketten ebben a csodás pár percben, hogy az égvilágon semmi problémám nincs, felszabadító volt, és akárhányszor a szemeibe néztem, olyan érzés fogott el, mint ha én lennék a legboldogabb lány az egész világon.
Mert az is voltam.

"And I am filled
With the sweetest devotion
As I, I look into your perfect face

There's no more mystery
It is finally clear to me
You're the home my heart searched for so long..."