Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

136. Úton

Április 10. (péntek)
Nem is tudom, hol kezdjem.
Őszintén, két nappal később írom le ezt a mai napot, mert eddig akárhányszor nekiültem írni, fogalmam se volt, hogyan kell belekezdenem egy olyan napba, mint a mai, így nem is kezdem sehol, csak elkezdem írni, és remélhetőleg a többi majd jön magától, az összes érzésemmel együtt, amiket a mával kapcsolatban érzek.
Ma nem volt szokásos tanítás, próbaérettségit írtunk matekból, így fél tizenkettőre kellett csak bemenni a suliba. Egy csomó mindenkivel nem is találkoztam az osztályomból előtte, mert ahogy beléptem a sulimba, egyből szembetaláltam magam a terembeosztással és oda kellett mennem.
Domival, Paulával, Enikővel, Linával és Andrissal voltam egy terembe osztva.
Enikő Andrissal nézett valamit az utóbbi telefonján, Lina olvasott, Paula a telefonján csinált valamit, Domi pedig már egy kávéval várt, amit a tanárinál lévő automatából vett, egyszerre a sajátjával.
Domival a hétfői matekfaktok miatt egészen rászoktunk a közös kávézásra, nulladik órában mindig szükségünk van rá. :)
- Köszönöm szépen - mosolyogtam, miközben felültem mellé az egyik padra és belekortyoltam a kávémba.
- Nagyon izgulsz? - kérdezte érdeklődően.
- Eléggé - vallottam be őszintén.
- Nincs mitől, ne aggódj. Csak próba.
- De benne van, hogy "érettségi", ettől már is ijesztő lesz - magyaráztam, mire felnevetett.
Háromnegyed tizenkettőkor a helyünkre parancsoltak, mindenki kikészített mindent, ami kell, toll, függvénytáblázat, számológép, satöbbi, minden, ami elő van írva, kiosztották a feladatsorokat, majd pontban délben elkezdtük megírni a próbaérettségit.
Egyébként tényleg egészen jól ment, ennek azért örültem, úgyhogy viszonylag feldobódva jöttem ki a teremből, amikor végeztünk.
- Akkor majd ötkor jövünk érted kocsival - mondta Csenge a délutánt szóba hozva - Mármint Anya és én. Haza meg Gerecssel jössz és velem.
- Rendben - bólogattam.
- Gerecs jó sofőr, nyugi, már egy csomó ideje vezet.
- Elhiszem - nevettem el magam.
Csengével még leegyeztettünk pár dolgot, majd megöleltük egymást és elköszöntünk.
Cassoval mentem haza.
- Hogy ment? - érdeklődtem az érettségire utalva.
- Jó volt - vont vállat.
- Ment? - csodálkoztam.
- Eskü.
- De hogy? - értetlenkedtem elnevetve magam.
- Most lehülyézel? - mosolygott szórakozottan.
Nem, csak néha még ledöbbent, hogy tökéletes a srác. :)
- Amúgy hova mész Csengével? - kérdezte, mivel félfüllel hallotta a beszélgetésünket.
- Pizzázni Biatorbágyra.
- Mi van? - röhögte el magát.
- Egy barátnőjének szülinapja van és ott lakik, úgyhogy meglepiből becsalják valahogy oda a pizzázóba és pizzázni fogunk. Csak evés, nem fogunk inni, mármint alkoholt, a társaság nagy részének versenye lesz holnap, úgyhogy ez inkább csak egy barátnős-találkozó.
- Oké, jó szórakozást.
- Te mit fogsz csinálni ma? - érdeklődtem - Hol leszel?
- Péntek délután próbaérettségi után, ami még ment is? Családi találkozón az ország másik felén, kurva jó - mosolygott erőltetetten, enyhe cinizmussal a hangjában.
- Nagyon örülsz neki, ahogy hallom - nevettem fel.
- Ja, minden vágyam volt leszívni Veszprémbe, úgy se nagyon van jobb dolgom. Anyám tegnap szólt, oké, volt szó róla régebben is, hogy lesz ez, de rohadtul nem emlékeztem rá. Szóval ja, benéztem.
- Egyébként hogyhogy családi találkozó lesz? Milyen alkalomból?
- Április elején négy szülinap is van egyszerre, apámnak meg az ikrének ugye egy nap, meg két unokatesómnak, ilyenkor összefutunk néha, sajnos. Kurvára nincs kedvem hozzá - nyöszörgött - Nem akarok Veszprémbe menniii - váltott egy mondat erejére hisztis hangulatba, mire halkan elnevettem magam.
- És én még azt hittem, hogy én utazom sokat Biatorbágyra - mosolyogtam jókedvűen.
- Nem, leelőztelek kábé egy olyan egy és negyed órával.
Szegény. :)
- Akkor érezd jól magad, Szöszi - hajolt hozzám Casso a kapuban, amikor elköszöntünk - Legalább te - tette hozzá elröhögve magát, mire felnevettem, majd megcsókoltuk egymást.
- Te is érezd jól magad.
- Oké. Amúgy nem tudom, mikor fogod tudni felvenni, úgyhogy hívj, ha jössz haza - kötötte a lelkemre.
- Rendben - ígértem mosolyogva.
Hazaérve, otthon elmeséltem Anyáéknak a próbaérettségivel kapcsolatos tapasztalataimat, egy kicsit elütöttem a szabadidőmet, majd elkészültem, Csengéék pedig ötre jöttek értem.
Nem volt hosszú az odaút, olyan fél-háromnegyed óra lehetett, addig beszélgettem Csengével, Csenge anyukájával, zenét hallgattunk rádióból, meg ilyesmik, majd amikor megérkeztünk, bementünk a pizzériába.
Csenge többi barátnői már mindent kikészítettek, néhány simítás volt csak hátra, úgyhogy amikor Kata (nem tudom, milyen szöveggel csalták be ide) bejött az ajtón, teljesen elkészülve kiálthattuk egyszerre.
- Boldog szülinapooot!
Elérte a kívánt hatást, tökre jól esett neki az egész, mindenki odaadta az ajándékait, majd leültünk ugye pizzázni.
Jópár órát eltöltöttünk a pizzériában, beszélgettünk, sztoriztunk, nevettünk egy csomót, az ünnepeltünk is nagyon-nagyon jól érezte magát, mi is, én is, szóval minden jól alakult. :)
Mármint eddig.
Amikor elköszöngettünk, mégegyszer boldog szülinapot kívántunk Katának, meg ilyesmik, ezután Csenge odajött hozzám.
- Figyi, kicsit átalakult a program, Gerecs ugyanúgy elvisz téged, azt írta, hogy tíz perc múlva itt lesz, én viszont nem megyek veletek, itt alszom Katánál, nagyon nagy gáz? - kérdezte Csenge elhúzva a száját - Bocsiii, tényleg.
- Nem, dehogy is - legyintettem mosolyogva - Érezd jól magad, és köszi, hogy meghívtál.
- Alap, Csajszi. De tuti, hogy nem baj?
- Nem, nem, dehogy.
Csengével így aztán elköszöntünk egymástól, mert ő elment Katáékkal, meg a többi lány is elindult ide-oda, én pedig összehúztam magamon a kabátom, és megvártam Csenge barátját az étterem előtt.
Ekkor már volt vagy fél tíz, sötét volt rég, a szél is fújt egy picit, úgyhogy összehúztam magamon a kabátom és megnéztem az időt.
Emlékszem, egészen pontosan kilenc óra harminchat volt, Gerecsnek negyven körül kellett volna itt lennie.
Egész előtt két perccel állt meg a kocsijával a pizzériánál, én pedig beszálltam mellé.
- Szia - köszöntem neki.
- Helló, bocs, megcsúsztam.
- Semmi baj - csatoltam be az övem.
Elmondtam Gerecsnek, hogy merre lakom, majd elindultunk.
Az út elején nem nagyon beszéltünk, mivel eddig soha az életben nem beszéltünk még ketten, de társaságban is kevésszer, ami kicsit kínos volt.
Gerecsnek valami zene mehetett a fejében, amire néha biccentgetett, magában dúdolta néha a dallamot, jó hangulata volt, majd megszólalt.
- Szóóóval, Csenge barátnője vagy.
- Igen, meg Cassoé is. Más értelemben, nyilván - nevettem el magam.
- Ja, ja, vágom.
Ahogy mondta a szavakat, valahogy rossz érzésem támadt, de próbáltam elhesegetni a fejemből, ettől függetlenül nem nyugtatott meg.
- A kurva anyád - dünnyögte, miután olyan hirtelen lefékezett az egyik gyalogos átkelő előtt, hogy az üléstámlától is ellökődtem, majd vissza, mert átment egy biciklis csoport a zebrán - Vannak még? - pillantott ki oldalra - Jól van, nincsenek - indult volna el.
- Várj, még ott jönnek - figyelmeztettem egyből rávágva.
- Gyertek mááár - mondta a bicikliseknek sóhajtva, majd amíg azok mind átmentek a zebrán, továbbra is magában a zenéjével dobolt a kormányon.
Nagyon, nagyon rossz megérzésem támadt tőle, de még mindig próbáltam lebeszélni magam.
- Pfú, hallod, nagyon megy egy zene a fülemben, baszki - szólalt meg.
- Azt hallom - nevettem el magam.
- Depeche Mode, gecc, nem is hallgatom. Megvan, nem?
- Pár száma.
- Reach out, touch faith - énekelte a saját magában szóló zenei aláfestéssel - Tüttürüttürüttü... - élte bele magát ütemre biccentgetve a fejével - Mondd, hogy megvan.
- Megvan, igen.
- Feeling unknown and you're all alone, flesh and bone by the telephone...
- Igen, tudom.
Elbulizgatott magában, jó hangulata volt, gyanúsan felszabadult.
Az arcát fürkésztem, a szemeit, bár sötét volt, így nem nagyon láttam, majd az egész vizsgálódásomból az zökkentett ki, amikor hirtelen majdnem nekimentünk valaminek, de az utolsó pillanatban elkapta a kormányt.
- Jézusom - kaptam a szívemhez.
- Nyugi már, laza volt.
Erre feszülten elnevettem magam, majd előrefordulva kattogtatni kezdtem az agyam.
Nem józan, tuti, hogy nem.
Még jó, hogy az anyósülésén vagyok.
- Na jó, bocsi, hogy megkérdezem, vagy ha fura a kérdés, de nem vagy részeg, ugye? - kérdeztem rá hirtelen, zavartan elnevetve magam a kérdésemtől.
- Nem tudom, az vagyok? - kérdezett vissza derűsen - Personal Jesuuus...
És felkanyadodott az autópályára.
***************************************
Folytatás következik!