Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

36. Kondíció

November 5. (hétfő)
Vége az őszi szünetnek, itt a hétfő, újra suli, ráadásul nulladik órás matekfakttal.
- És, kipihented magad a szünetben? - kérdezte Domi a fakultáció kezdete előtt, amikor szokás szerint lehuppantam mellé.
- Nem nagyon - vallottam be őszintén elnevetve magam - Te?
- Én se igazán, de erre azért számítottam.
- Én is. Na, és egyébként mit csináltál?
A sztorizgatásunknak (bár Domi inkább érdeklődő, mint mesélős társaság) Horváth és az egyenletei vetettek véget.
Fakt után Domival úgy döntöttünk, hogy ez már nem állapot, muszáj meglátogatnunk a kávéautomatát (a tanárinál van), úgyhogy lementünk a lépcsőkön.
- Szóval mérnök szeretnél lenni - összegeztem a szavait - Mármint építészmérnök?
- Talán, de gondolkodtam a vegyészeten is.
- Tök jó - mosolyogtam.
Domi fura nyelveken tud, például matek, kémia, fizika... :)
Az aulában, ahogy ketten a pénztárcáinkkal kikerülgetve az embereket, végigmentünk, összefutottunk Cassoval, Ricsivel és Lacival, akik épp akkor érkeztek meg első órára.
- Jó reggelt - köszöntem nekik mosolyogva - Milyen érzés volt nem bejönni faktra? - néztem a "Vargákra". :)
- Elterelem a figyelmét, addig meneküljetek - vigyorgott Laci Ricsiékre, akik röhögve tényleg leléptek inkább, én pedig nevetve megforgattam a szemeimet, majd Domival tovább mentünk a kávénkért, egyedül hagyva Lacit, aki aztán feltalálta magát, és beállt a büfé sorába.
- Ha van hatféle választási lehetőségem, és háromszoros meggondolás után döntök végül, hányféle ital mellett dönthetek? - kérdeztem derűsen, az automata kiírásait olvasva.
Hatással volt rám az a matekfakt.
- Ugyanúgy hat - mondta Domi jókedvűen.
Na jó, talán mégsem akkorával. :)
- Lehet, hogy nem matekfaktra, hanem inkább matek korrepre kéne járnom? - gondoltam bele nevetve.
- Hát, ki hogy fogja fel...
- Akkor, nehezítek a kérdésen, ha hatféle ital közül kell választanom, és háromszor gondolom meg magam, hányféle három juthat az eszembe?
- Jó kis kombinatorika - mosolyodott el jókedvűen - Attól függ, egy italra gondolsz többször?
- Fogalmam sincs - nevettem - Talán, ahogy ismerem magamat.
- Akkor kétszáztizenhat, de ezt bölcsebb lenne kávé után kiszámolnom - jegyezte meg.
- Én hiszek neked így is, annyira, hogy gyere előbb te, addigra végiggondolom azt a kétszáztizenhat lehetőséget - álltam odébb az automatától nevetve.
Nehezen, de végül döntöttem. :)
Az első óra életvitel volt, Várady szokás szerint megjelent az ajtóban, szokás szerint jól nézett ki, és mivel osztályfőnök, függetlenül attól, hogy nem ofőóránk van, rákérdezett a picit necces témára:
- Osztálytánc?
Aucs.
Annyira felkészületlenek voltunk a témában, hogy Várady egyszerűen csak elcserélte a pénteki ofőóránkat a maira, hogy ebben a negyvenöt percben kitaláljunk valamit közösen, csak mert ma van november 5, a szalagavató pedig konkrétan egy hónap múlva lesz, plusz még négy nap.
- Két hónapja megy a készülés a szalagavatóra srácok, ez komoly? - rökönyödött meg Várady.
- Tanár úr, nekem van egy ötletem - tette fel a kezét Kriszti, mire mindannyian ránéztünk, Várady pedig felszólította - Van egy hónapunk, olyan nagy dolgokat nem tudunk összerakni, főleg ezzel a hozzáállással... - nézett végig rajtunk, mire páran felhördültek - Meg van egy csomó táncos közülünk, szóval menjünk rá arra, hogy csak csapjunk valami showt, bulisat, ha már mi vagyunk az egyetlen osztály, kitalálunk egy egyszerű koreót, a többit majd improvizáljuk.
- Bátor - jegyezte meg Várady az improvizációra értetődően - De nekem jó, legalább van valami. Többiek?
- De mit akarsz táncolni?? - értetlenkedett Samu.
- Fogalmam sincs, csak eszembe jutott, de ha nem jó, mondj jobbat!
Samu nem mondott jobbat, szóval lassacskán belementünk ebbe, mondván, hogy "valamit csak kihozunk majd belőle".
- És mi legyen a zene? - kérdezte Paula.
- Szerintem legyen valami mix - válaszolta Betti.
- Ja, egyben úgy se tudunk megállapodni - értett egyet Laci - Meg amúgy is, előadásban érdekesebb, mint ha végigmegy valami.
- És mi csináljuk a mixet, vagy keressünk? - szólt közbe Niki.
- Csináljuk mi, tele vagyunk médiással, és akkor mi választjuk ki, hogy mik lesznek - mondta Kriszti.
- Legyen benne a Nyári gyerekek a Balaton-partoooon - csillant fel Betti szeme - Tudjátok, azt énekeltük tavaly osztálykiránduláskor a tábortűznél.
Ezzel jópáran egyet értettek, az óra további részében összeszedtük a zenéket, rábíztuk a médiásokra, hogy vágják meg már a héten, elkezdtünk kitalálni dolgokat, amiket hamar megtanulunk és látványos lehet (pl. páran tudnak szaltózni közülünk, cigánykerekezni, bógnizni stb., jöttek még olyan ötletek, hogy felemelnénk embereket, Laci dekázni akar focilabdával, Ricsi vízipisztollyal lövöldözni, meg ilyesmik :D), majd jött a következő kérdés, hogy mikor próbálunk.
- Tesiórán - vágta rá a fél osztály gyakorlatilag egyszerre.
Hamar eldőlt. :)
Várady megígérte, hogy lebeszéli a tesitanárokkal, hogy a szalagavatóig a duplaórákat odaadják nekünk próbálásra, viszont megígértette velünk, hogy nem csak akkor dolgozunk rajta, így kicsengetés után Krisztiék (Kriszti volt a leglelkesebb kábé, kezébe vette az irányítást) összehívták a legtöbbünket, és már is elkezdtek gondolkodni a koreón.
- És Leni, téged tuti, hogy felemelünk - közölte rámnézve.
De jó lesz nekem.
Német és nyelvtan után pont duplatesi jött, szóval Lelley kinyitotta nekünk a tesiterem ajtaját, hogy elkezdhessünk próbálni.
- Na, szóval srácok, a Maradjatok gyerekek-kel fogunk kezdeni, annak az elején jövünk be a színpadra, és amikor elkezdődik, tudjátok, az a tüüütűtütütű rész, akkor kezdjük a showt - jelentette ki Kriszti, aki Csengével és Bettivel átmeneti fegyverszünetet tartva (Niki azért nem jött ki) felcsaptak osztálytánc-főszervezőknek, és az egész osztály elé, akik kényelmesen elhelyezkedtek a padnál, kiállva beavattak minket abba, hogy szerintük hogy is legyen, vagyis ők mire gondoltak eddig.
A fiúk amúgy jó sok mindenbe belekötöttek, de az első tizenöt percben legalább letisztáztuk a táncunk menetét, meg úgy nagyvonalakban, az egészet.
Egyébként Krisztiék kicsit túlpörögték az irányítást, de most kivételesen azt mondom, hogy nem is akkora baj, ofőórától tesiig a szünetekben nagyon sok mindent kitaláltak, amit már csak egyeztetniük kellett velünk és megtanítani.
- Szerintem legyen az, hogy azokat a lányokat emeljék, akik nem bógniznak, cigánykerekeznek, meg hasonlók, hogy mindenkinek legyen valami extra - szólalt meg Marcsi.
- Jó, ez jó - bólogatott Betti.
- Tizenkét lány van, hányan vannak a nem emelősök? - kérdezte Enikő.
Eközben a fiúk elvileg a saját extra-produkciójukat beszélték meg, mivel az a terv, hogy a fiúknak és a lányoknak is lesz egy ilyen része, a többi együtt.
- Attól függ, szerintem előbb az emelést beszéljük meg - válaszolta Paula - Csak mert ugye vagyunk tizenketten, a fiúk meg kilencen, és szerintem lányonként emeléskor legyenek azért hárman, szóval ezt át kéne gondolni.
- Akkor legyen kétszer három emelés - mondta Enikő - És a maradék hat lány meg csinál mást.
- Okés - egyezett Betti.
Végül abban állapodtunk meg, hogy Csenge, Kriszti, Betti, Niki, Mira és Enikő lesznek a nem emelősök, Marcsi, Lili, Lina, Paula, Saci és én pedig repülünk. Vagyis remélhetőleg nem repülünk.
Csenge hátrabógnizni fog, valószínűleg többet is egymás után, legalábbis ezt tervezte, Betti cigánykerekezik Enikővel egyszerre, Kriszti csinál egy flick-et, vagy mit (ha jól értettem, hasonlít egy hátraszaltóhoz, csak leteszi a kezét, vagy valami ilyesmi), közben pedig Mira és Niki egykezes cigánykerekeznek.
Ez a terv.
- Akkor az emelősök közül az első hármas legyen Saci, Lili és Leni, utána meg Lina, Paula és Marcsi, ez így néz ki jól - tervezgette Enikő, amibe beleegyeztünk - Szerintem az elsőnél legyen Lili középen, Leni, Saci a két szélen, mert ti nagyjából egymagasak vagytok.
- Még soha nem használták rám a magas szót - jegyeztem meg jókedvűen, mire Enikő felnevetett.
(A második hármasban ugyanezért Marcsi lesz középen.)
- Fiúk, tudtok jönni? - kiáltott át Kriszti a terem másik végébe.
- Várjál már, most szaltózok - kiáltott vissza Ricsi, és tényleg szaltózott egyet.
Hű, nem is tudtam, hogy Ricsi tud ilyet. :)
- Szerintem egyelőre nem kellenek hozzá, beszéljétek csak meg, hogy ki kit emel, azzal ráér később foglalkozni - tanácsolta Lelley, aki időközben hol a fiúkat hallgatta, hol minket.
- Rendben - bólogatott Csenge.
Hosszú folyamat volt ezt megbeszélni, de magasság alapján eldőlt végül, az egyik szélső "emelőcsoport" Ricsi, Casso és Andris lesz, a másik szélső Ágoston, Dominik és Laci, a középső pedig Kolos, Samu és Marci.
- Szóval, középsőként megkérdezhetem, hogy engem miért Marci emel? - kérdezte Lili kétségbeesve.
- Mert úgy jön ki, de majd akkor ő fog hátul állni, hogy neki kelljen a legkevésbé tartania - nyugtatta meg Betti.
Ez az emeléses dolog még érdekes lesz.
A fiúk arra a megállapodásra jutottak, hogy az akrobatikus dolgokat nagy részben ránk bízzák, csak hárman csinálnak ilyesmit, Ricsit megszavazták szaltózni, Casso és Laci pedig kézen állnak és mennek vele egy picit, mert miért ne (ki nem mondott, de annál egyértelműbb tény, hogy Casso, Ricsi és Laci a legedzettebbek az osztályból, persze, a többiek között is vannak tök jó sportolók, pl. Domi tizenjópár éve kosarazik, de akkor is ők hárman a... hogy is mondjam, a best :D), a többiek pedig azt találták ki végül, hogy amíg Ricsiék csinálják a maguk kis produkciójukat, "meglepődött fejet vágnak" (el tudom képzelni :D), aztán közösen elbaromkodnak valamit.
Krisztiékben az "elbaromkodás" rész keltett egy kis, hogy is mondjam, ellenszenvet, szóval ez még kiderül, az viszont tuti, hogy lesznek közös táncos részek, úgyhogy inkább azt kezdtük el.
- És egy, és két, és fooordul, kéz fel, végig, le, megáll - számolt Csenge nekünk hangosan, mi pedig több-kevesebb sikerrel követtük.
Összességében egész jól haladtunk, úgyhogy én elégedett voltam a tesiórák végére, végülis pár órája még ötletünk se volt osztálytáncot illetően.
- Szerintem amúgy legyünk sima feketében, mindenki fekete gatyában, és fekete pólóban, vagy hosszúujjúban - mondta Betti, ebbe pedig jó hamar belementünk.
Egyelőre ennyit az osztályprodukcióról, mármint a többiekkel.
- Nyugi már, senki nem ejt le - mondta Casso mosolyogva - Majd kiküzdjük, hogy én emeljelek, és akkor tuti nem fogsz, meg amúgy is, vagy kábé negyvenöt kiló, ki ne bírna el?
- Jó, na - védekeztem, majd témát váltottam - Egyébként, nem is mondtad, hogy tudsz kézen állni - mosolyogtam rá.
- Nem éreztem szükségét, hogy bejelentsem.
- Mikor tanultad meg?
- Még általánosban - vont vállat.
- Emlékszel még rá?
- Persze, halál egyszerű, csak rá kell érezni.
- Biztos, én például falnál se merek kézen állni - vallottam be elnevetve magam.
- Mert?
- Nem tudom, félek, hogy beverem a fejem, összecsuklok, meg ilyenek - magyaráztam - Pedig tök jó lenne megtanulni.
Na, ennek a mondatomnak köszönhetően délután, amikor átmentem Cassohoz, a barátom rávett, hogy történelmi pillanat, ma megtanulok falnál kézenállni, szóval kerestünk egy falfelületet, picit bemelegítettem a csuklómat, a karomat, meg amit szükségesnek véltem, majd kérdőn ránéztem a mellettem álló srácra.
- Mi a terv? Csak mert magamtól tuti, hogy nem fogom tudni feldobni a lábam.
- Akkor elkapom, és először felviszem a falig.
- Nem lesz bajom? - kérdeztem, biztos, ami biztos.
- Nem, nem lesz, nyugi már - mosolygott.
- Oké, akkor mit csináljak?
- Támaszd le a kezed, dobd fel a lábad, ameddig tudod, és tartsd magad.
- És ha beverem a fejem?
- Nem fogod.
- És ha összecsuklom?
- Azt se fogsz, meg tudod tartani magad, pláne, hogy én is foglak, leteszlek, ha szólsz, csak bízz magadban.
- Benned bízom, az jó? - néztem rá.
- Kezdetnek megteszi - nevette el magát mosolyogva.
Tehát, kifújtam magam, vettem egy jó nagy lendületet, leraktam a kezem, feldobtam a lábam, és Casso tényleg elkapta.
- És most? - kérdeztem tőle, ahogy fejjel lefelé csak a lábszárát láttam, és a talajt magam alatt.
- Tartsd magad.
- De hogy?
- Mint ha nyomnád le a földet, támaszkodj rá. Vihetem fel a lábad?
- Viheted - válaszoltam bizonytalanul.
Ahogy a lábam elérte a falat, és kinyújtottam, egy picit kétségbe estem.
- Ennyire hátra kell dobnom??? - hitetlenkedtem.
- Nem kell hátra, ez most így kábé egyenes. Milyen érzés? - kérdezte mosolyogva, miközben óvatosan elengedte a bokámat, én pedig úgy tartottam magam.
- Szokatlan, para, és egy picit kiszolgáltatott - nevettem el magam, mire Casso is felröhögött - És belemegy a vér a fejembe, mert fejjel lefelé vagyok. Amúgy nem vész, elvagyok.
- Leszedjelek? - mosolygott tovább derűsen.
- Aha, légyszi - kértem meg.
- Oké, fogom a lábad.
Amikor talajt értem és felegyenesedtem, megigazítva a pólómat, ami nyilván felcsúszott, vagyis mivel fejjel lefelé voltam, inkább lecsúszott a bordámig, majd megszorítottam a copfom és ránéztem az előttem álló srácra.
- Te jössz - vigyorodtam el, mire elnevette magát, majd levette a kapucnis pulcsiját, letette a kezeit a földre, és lazán, mindenféle erőfeszítés nélkül feltolta magát kézenállásba a falhoz.
Mármint a lába nem érte a falat, mert előtte csinálta a kézenállását kicsivel.
- Azta! - csillant fel a szemem ugyanazzal a vigyorral az arcomon, mire elmosolyodott, majd nemsokára lerakta a lábait - Miért vagy ilyen ügyeees?
Casso mosolyogva nem válaszolt, legközelebb nemsokára én szólaltam meg újból.
- Csinálunk kézenállós képet?
- Mármint? - kérdezett vissza.
- Hogy kézen állunk egymás mellett és egymásra nézünk. Te felsegítesz, megtartom, feljössz mellém, aztán a legjobb pillanatot kivágom a videóból, amit közben csinálunk.
- Felőlem - adta meg magát.
Ha már itt kockáztatom az életemet fejjel lefelé, legyen belőle kép. :)
Este megmutattam Anyának a képet, tetszett neki, de megkért, hogy legközelebb rakjak párnát a fejem alá.
Szerintem nem bízik a kondíciómban. :)

Mai nap - 5/5: jó volt. :)