Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

5. Mappa

Szeptember 6. (szerda)
- Szóval, az egyiket Noéminek hívják, a másikat pedig Sziszinek, a rajztovábbképzőn barátkoztunk össze - meséltem Cassonak, miközben bepakoltam tanítás után a táskámba - Te mit csinálsz délután? - érdeklődtem.
- Fogalmam sincs, nem terveztem semmit - vont vállat lazán - Ma nincs kedvem az emberekhez.
- Mondjuk Lau órája után megértem - biccentettem, mire felröhögött.
- Hát, ja. Megvagy? - kérdezte mosolyogva, miután bevertem a fejem a padomba.
Taps magamnak.
- Persze - nevettem fel zavartan, a halántékomhoz nyúlva - Egyébként ezt még meg se kérdeztem, táncolunk együtt a szalagavatón?
- Ez így ezzel jött? - kérdezte szórakozottan, rákoppintva a padom sarkára.
- Most komolyan.
- Mert szerinted mással akartam?
- Még fel se kértél rá - ciccegtem, miközben összeszedtem a cuccaimat.
- Mert szeptember hatodika van, a szalagavató meg decemberben lesz - mosolyodott el.
- A próbák meg jövő héttől.
- Oké, nyertél - adta meg magát derűsen - Letérdeljek hozzá? - kérdezte szórakozottan - Vagy rímekben mondjam?
- Ne csináld már, tudod, milyen szentimentális vagyok ezekben - csóváltam meg a fejem akaratlanul elmosolyodva.
- Tudom, Pöttöm, úgyhogy majd spontán felkérlek. Ez így elég elcsépelt lenne, nem? - nyitotta ki nekem az ajtót jókedvűen, mire elnevettem magam.
Szisziékkel egy kávézónál találkoztam egyébként, és mindhárman pontosak voltunk, úgyhogy megöleltük egymást és bementünk.
És most egy lényegretörő bemutatás:
Noémi Leányfalun lakik, tizennyolc lesz novemberben, imád alkotni, festeni, rajzolni, mint én, emellett érdekli a varrás, hímzés, ruhakészítés, ruhafestés (gyönyörűen fel tud dobni ruhákat), ékszerkészítés, és írás, van egy kiskutyája, aranyos lány. Fehér, világos bőrű, jól látszódnak a szeplői, a szeme szürkészöld, a haja pedig vörösebb árnyalatú barna, szögegyenes, hosszú, de alig hordja kibontva, általában kontyban van, vagy fonatban, de két tincse mindig a szemébe lóg. Őszinte leszek, ha ránézel, nem azt mondanád, hogy tipikusan szép lány, de kedves arca van, és nagyon szeretetteljes, barátságos a mosolya, ami talán minden szépségnél többet dob valakin.
Sziszi (Szilvia) velem egyidős, február eleji, őt inkább a modellezés, szobrászat, térbeli ábrázolás és a fotózás érdekli, ébenfekete, göndör hajú, gyönyörű, porcelánbaba arcú, égszínkék szemekkel. Anyukája koreai származású, Sziszi a szemformáját, alakját, bőrtónusát tőle örökölte, de csak lehelletnyi "Korea" van benne, aminek köszönheti a különleges kinézetét.
- Na, Leni, te jössz - mosolygott rám Noémi, miután mindketten meséltek a barátjukról.
Háromból hárman kapcsolatban vagyunk, és most épp a fiúink kerültek szóba, részletesebben annál, hogy léteznek, és melyikünk barátját hogy hívják.
- Oké, oké - vigyorodtam el - Szóval, Cassoval osztálytársak vagyunk, de azt tudni kell róla, hogy... na jó, inkább mutatok képet - nyúltam a telefonomhoz. Tudtam, ha látják, egyértelműbb lesz számukra az ügy. :)
- Úristeeeen - pillantott fel rám Sziszi kitágult szemekkel, miközben lapoztam egyet a galériámban (van egy külön "megmutatom Cassot" mappám, amibe ilyen alkalmakra válogattam össze egy-két képet, amikkel kapcsolatban Cassonak sincs kifogása, és el is mond mindent) - Nekem miért nincsenek ilyen srácok a sulimban?
- Nem tudom - vigyorogtam - Igazából nem tudom, mire vagytok kíváncsiak, úgyhogy kérdezzetek inkább.
- Sportol? - kérdezte Noémi.
- Tíz évet vízilabdázott, azt abbahagyta, azóta edz, de lélekben inkább sportoló azóta is, mint azok a srácok, akik csak gyúrnak, egyébként meg szinte az összes sportban jó - meséltem lelkesen.
- Kockahasa van? - tippelte meg Sziszi.
- Mi az hogy - nevettem el magam őszintén.
- Szóval még izmos is??? - realizálta Noémi mosolyogva.
- Ha bejelenti, hogy a csávó egyébként nem is hülye, jó a humora, meg hűséges... - hitetlenkedett Sziszi jókedvűen, majd mivel nem hagytam abba a vigyorgást, felnevetett - Oké, nincs igazság ezen a bolygón, ennyi volt - legyintett nevetve - Hogy jöttetek össze?
- Hááát, ez elég hosszú sztori - vallottam be őszintén.
- Van időnk, nem? - mosolygott Noémi.
Persze nem végig Cassoról és rólam volt szó, meg nem is teregettem ki mindent, de sokat meséltem, aztán ők is sokat meséltek, igazából ez az egész kávézás egy nagy sztorizás volt, hogy jobban összeismerkedjünk, és őszintén, nagyon jó volt. :)
Estefele értem haza, nem várt fogadtatással.
- Te jó ég, fel se ismertelek először, milyen nagy lettél! - csodálkozott Rózsa, Apa unokatestvére, aki a férjével együtt teljesen random betért hozzánk vendégségbe. Legalábbis én nem tudtam róla, hogy jönnek.
- Köszönöm - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
És ezzel a lendülettel be is lettem fogva a közös étkezésre. Hurrá.
- Szóval te most vagy tizenkettedikes, ha az emlékezetem nem csal - állapította meg Rózsa. Persze mindketten tudtuk, hogy Anya húsz perccel ezelőtt mondta ezt el neki, amikor megkínálta kávéval.
- Igen - bólintottam, lelkileg felkészülve a következő kérdésére.
- És, mi szeretnél majd lenni érettségi után?
Szinte éreztem.
Szegény Csepi eközben pont felébredt a szobájában, és lejött hozzánk, így ő is le lett támadva.
Rózsa és a férje vagy tíz percen keresztül gügyöréztek neki, aztán esett le nekik, hogy egyébként a húgom tud beszélni.
- Jövőre megy óvodába - válaszolt Apa Tibornak (Rózsa férje).
- Tiszta te a kislány - állapította meg Rózsa Apára nézve.
- Hát, azért talán valamennyit örökölt az anyjától is - szólt közbe Tibor poénkodva, amin a felnőttek jót nevettek (nem, igazából Anya és Apa szerintem csak színleltek udvariasan, ahogy én is).
- Jobb, ha vigyázol, kettőt pislogsz és már jönnek is az udvarlói - tette hozzá Rózsa Apának, Csepire utalva. Újabb hahota.
- Lenit már le is csapták a kezéről - szólt közbe Anya, csak mert már kezdett kellemetlen lenni, hogy a szüleim nem szólnak hozzá a tömény humorizáláshoz, mire felkaptam a fejem.
- Igazán? - lepődött meg Rózsa - Milyen a fiú?
Hunyorogva néztem Anyára, aki csak annyit tátogott nekem, hogy "bocsánat". :)

Mai nap - 5/5: nem, Rózsáéknak nem mutattam meg azt a mappát Cassoról, de szerencsére Apa és Anya kimentett.
****************************************
Na, most, hogy tegnap bocsánatot kértem, hogy inaktív vagyok írásban, egyből le is betegedtem, szóval hozom hamar a folytatást. 😂❤️