Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

110. Zűrös

[02.28.]
- A nappali arra van - jeleztem, amikor a folyosó után Robi tökéletesen az ellentétes irányba fordult.
- Jaaa - bólintott, mint aki nem tudta, úgyhogy ezzel a lendülettel már fordultam is a jó irányba, hogy essünk már túl ezen a siralmasan rövid és mégis siralmasan hosszú sétán, azonban felém pördülve hirtelen megállt, mire majdnem nekimentem, ösztönből a kezeimmel nekitámaszkodtam a mellkasának, amit aztán azonnal el is kaptam tőle, ő viszont elvigyorodott.
Oldalra léptem, hogy kikerüljem, de egy bujkáló mosollyal az arcán ő is oldalra lépett, majd a másik oldalt kerültem volna ki, de ismét elém lépett, és ezt még eljátszottuk párszor, aztán megálltam és unottan ránéztem.
- Nyugi már, szivatlak csak - mosolygott, majd elengedett, úgyhogy végre kikerülhettem, így viszont megint előtte voltam, újabb ilyen pár másodperc múlva pedig visszapördültem hozzá.
- Te most szórakozol velem? - nevettem el magam feszülten.
- Próbálok, de ideges lehetsz - nézett rám ugyanazzal a mosollyal az arcán, jól szórakozva ezen az egészen, miközben végigpillantott rajtam.
- Oké, egyébként elmondanád, mit akarsz ezzel az egésszel elérni? - akadtam ki szép fokozatosan.
- Nyugi, mondom, hogy csak szivattalak.
- Jó, mert én is, keresd meg egyedül - döntöttem végül, majd indultam is volna vissza, Robi viszont maga elé mosolyogva lazán elkapta a csuklómat és visszahúzott.
Robi magában mosolyogva nézett rám, majd megszólalt.
- Jajaj, itt akarsz hagyni. Ne fenyegess, ijesztő vagy.
Kirántottam a csuklóm a kezéből.
- Nem fenyegetés volt - válaszoltam egyszerűen - Már akkor se értettem, miért kellek melléd egy nappali megkeresésére, amikor először megkérdezted.
Annyira idegesített, hogy folyamatosan mosolygott, hogy egyáltalán ne érezzem magam úgy, mint aki komolyan van véve, hogy azt le se tudom írni.
- Te tényleg nagyon nem bírsz - röhögte el magát.
- Ne vedd magadra, de nem nagyon tudok mit felhozni, amiért bírnom kéne téged.
- Aú - mosolygott tovább - Nem iszunk inkább valamit?
- Valakit meg akartál keresni, nem? - emlékeztettem utalgatva.
- Majd beszáll ő is.
- Nagyon jó ötlet, de nem - feleltem egyszerűen.
- Ne már - röhögte el magát - Hányszor akarsz még offolni? Kezd fájni.
- Érdekes, hogy offolásnak veszed, emberek akkor szoktak offolni, meg akkor használjuk a szót, ha az egyik alapból bármiféle kapcsolatot akar kialakítani a másikkal, szóval ez alapján annyiszor "offollak", amennyiszer kell.
- Ajajj, lebuktam - mosolygott halványan.
- Oké, komolyan, akkor megkérdezem mégegyszer, mi a francot akarsz tőlem?
- Ki tudja - vont vállat mosolyogva - Ezt is-azt is.
Feszülten elnevettem magam.
- Tulajdonképpen te most velem... - mutattam magamra - ...Székely Levendulával beszélgetsz így, vagy Varga Roland barátnőjével, aki történetesen szőke és "L"-el kezdődik a neve? - kérdeztem rá hitetlenül, csak hogy legyünk egyértelműek - Elmondhatnád most már, hogy mit is akarsz, ez kezd egyre idegesítőbb lenni. Barátom van.
- De cuki vagy.
Felvont szemöldökökkel néztem rá.
- Mi van itt? - szólt közbe Jennifer, aki akkor ért oda hozzánk és értetlenül nézett kettőnkre, felváltva.
- Semmi, Szivi - ölelte át Robi oldalról.
- Nem vagyok hülye - lépett el tőle Jenni tovább fürkészve minket.
Az a helyzet, hogy Jennifer tényleg nem az, esélytelen volt, hogy ezt bevegye.
- Részemről tényleg semmi - szólaltam meg.
- Akkor? - fordult Jenni a barátja felé.
- Csak szivattam, miért pörög ezen mindenki? - nevetett fel Robi értetlenül.
Jennifer rám nézett, megerősítésre várva, mire tehetetlenül elnevettem magam.
- És amúgy mit kerestek így ketten? - értetlenkedett Jennifer.
- Elvileg Cassot keresi, és nem hagyott békén, amíg nem jöttem vele keresni - válaszoltam őszintén, Robira, majd Jenniferre nézve.
- Mi van??? - kapta a fejét Jenni a barátja felé.
- Mert a csávója, csak tudja már, hol van - védekezett Robi, mire Jenni újra rám nézett, aztán vissza.
- És minek keresed? - kérdezte tőle Jenni, Cassora értve.
- Dumálni akartam vele. Haverom.
- A mid? - nevettem el magam hitetlenül.
- Oké, ti ismeritek egymást? - értelmezte Jennifer, próbálva összerakni a dolgot.
- Ezer éve - mondta neki Robi.
- Szóval az exem régi haverja vagy, tudod, hogy az exem, láttál róla képet, és ezt rohadtul csak most közlöd? - borult ki Jenni egyre jobban, majd rám nézett - Te tudtad ezt? Vagy csak nekem nem szólt senki...?
- Hát...
- Oké, mit nem tudok még? - olvasta le Jenni az arcomról egyből.
És Casso még csak ekkor fordult be a nappaliba, észrevéve hármunkat, Enikő pedig szintén a másik irányból. Enyhén balhészagú volt.
- És amúgy mit akartál te Lenitől??? - kérdezte tovább Jennifer a barátját.
- Semmit, szivattam! - védekezett tovább Robi.
- Amikor bejöttem, éppen téged próbált lepattintani magáról!
Casso ekkor ért oda hozzánk, mire mind felé fordultunk, ő pedig felváltva rám és az előttem álló srácra nézett.
- Ez komoly? - kérdezte Robitól unottan.
- És tényleg ismerik egymást, besírok - nevetett fel Jennifer keserűen - Mióta vagytok haverok?
- Kurvára nem vagyunk haverok - közölte Casso, mire Jennifer Robi felé kapta a fejét.
- Te szórakozol velem??? - akadt ki Jennifer.
- Mit akart tőled? - nézett rám Casso.
- Semmit, haver - válaszolt Robi megelőzve engem.
- Pont nem téged kérdeztelek - közölte vele Casso, majd visszanézett rám.
- Valamit akart tőlem, de nem akarta közölni, hogy mit, csak... - néztem Robira, aki aztán félbeszakított.
- Semmit!
- Fogd már be, baszdmeg - nézett rá Casso.
- "Ki tudja, ezt is-azt is" - idéztem Robit szó szerint, amit arra a kérdésre adott válaszul, amikor ketten voltunk, hogy mégis mit akar.
- Te most komolyan rányomultál Lenire??? - hitetlenkedett Jennifer a barátjára nézve, teljesen kikészülve.
- Nem nyomultam senkire, baszki! - védekezett Robi tovább.
- Ja, csak végigbámultad vagy hatszor hátulról - jött oda hozzánk Enikő is, mire mind ránéztünk, majd Robira, aztán a többiek rám.
- Meghalsz basszameg - nézett vissza Casso a volt haverjára egyből.
- Arra a beszélgetésre érkeztem ide, hogy rohadtul meg akartad hívni Lenit piálni, meg lökted neki a nyomulós szövegedet, Leninek meg jeleznie kellett többször is, hogy barátja van! - vágta Jenni a srác fejéhez.
- Miért nem hagytad ott? - nézett rám Enikő.
- Akartam, de nem engedett el, először mindig beállt elém, aztán meg elkapta a csuklómat!
És mindennek a tetejébe Liza is pont akkor járt arrafele, ahol ez az egész zajlott, és valószínűleg hallotta a nagy részét, és levágta, hogy mi a helyzet, úgyhogy ő is odajött hozzánk.
- Most ez komoly? - kérdezte Robitól mindenféle felvezetés nélkül, hasonlóan, mint Casso, amikor csatlakozott hozzánk.
- Még te is baszki, jól van - biccentett Robi feszülten elröhögve magát.
- Oké, most azonnal, rohadtul mondjátok el, hogy mit nem tudok, mert kicseszettül nem vágom ezt már! - jelentette ki Jennifer kikészülve.
- Exem, volt haverom - mutatott Casso minél lényegretörőbben elkezdve a magyarázást Lizára és Robira felváltva - Barátnőm volt, ő nyúlta tőlem, vagy ment magától, passz, nem érdekel, voltak együtt, szétmentek, pont. Jenni meg amúgy szintén az exem - nézett Casso Lizára, gyorsan elmagyarázva, aztán Robi felé fordult - Mi a fasz, neked ideálod, akik voltak már velem, vagy mi van? - kérdezte fáradtan felsóhajtva - Nyugi, van még itt egy exem, próbáld ki, hátha bejön.
- Az aktuál szőkék jönnek be, bocs.
- Az életeddel játszol, ember - röhögte el magát Casso feszülten.
- Álljatok már le! - szakította félbe őket Jenni, majd a barátjára nézett - Te meg főképp!
Jennifernek ezt az egészet még emésztenie kellett, semmiről nem tudott semmit eddig, csak kínosan felnevetve a hajába túrt és elfordulva egy pár lépéssel eltávolodott tőlünk, hogy összegezze a hirtelen a infóit.
- Megvagy? - lépett oda hozzá Enikő.
Így négyen maradtunk a beszélgetésben, Casso, Robi, Liza és én. Szándékosan se lehetne összeállítani jobb négyest.
És mindenképpen balhéhoz vezető felállás volt.
- Oké, hagyjuk ezt az egészet - zártam le a témát, mert már kikészültem tőle idegileg, mint a témától, mint Robitól, Jenniferre is tekintettel akartam lenni, akárhogy is, mégiscsak a barátja, így is rendesen nehéz lehet neki ez az egész hirtelen.
Minden jobban hiányzott abban a pillanatban egy óriási balhénál.
Cassora néztem, aki szintén rámnézett, majd Jenniferre, nem hinném, hogy nagyon hagyni akarta volna a témát, de minden erőmmel próbáltam sugallni neki, hogy fejezzük be, ne balhézzunk tovább, pláne ne üsse le emiatt, vagy ilyesmik, úgyhogy nagy nehezen megadta magát nekem.
Persze itt csak azt hittem, hogy lezárult a balhé - igen, úgy nagyjából fél órára.
Ez alatt szépen visszamentem a medencéhez a többiekkel, megittam végre a narancskarikátlan, egyedül árválkodó koktélomat, Robi nem volt ott a medencetérben, nem is hiányoltam, így viszont könnyebben vissza tudtam zökkenni az eddigi kerékvágásba, táncoltam a barátnőimmel a zenékre, ugráltunk a vízbe, igyekezve, mint ha mi sem történt volna.
Épp a lányokkal medencéztem, amikor Casso odajött hozzám.
- Bocs, egy perc - mondta Casso a barátnőimnek, hogy ennyi időre lenyúlna engem tőlük, de nekik ezzel nem sok kifogásuk volt, Cassonak mindig odaadnak. :) - Mi volt ez az egész? - kérdezte tőlem elég egyértelműen.
Megadtam magam, elmeséltem neki pontról pontra a történteket, mert bár túl akartam lenni ezen az idegtépő témán, tudtam, hogy ő nem lesz túl rajta, amíg nem tudja pontosan, hogy mi volt.
- Már vagy négy éve folyamatosan meg akarom verni, először Liza miatt nem nyírhattam ki, aztán nem találkoztunk, most meg Jenni miatt, meg miattad, basszameg most már - közölte nyöszörögve, mire akaratlanul elnevettem magam - Meg alapból, legközelebb csináljatok valami vendéglistát, hogy átnézhessem, baszki, miért van itt mindenki??? - fakadt ki a kettes számú idegesítő ténnyel, mire megsimítottam a felkarját a tetoválásán végighúzva a kezem, és mosolyogva egy nyugtató szándékú puszit nyomtam a szájára.
- Ne foglalkozz vele.
- Nem, Szöszi, felbasz ez az egész.
- Akkor nyugodj le. Buli van - emlékeztettem mosolyogva.
- Aha.
- Lemerülünk egyszerre?
- Oké - adta meg magát, majd átkulcsoltam a nyaka körül a karjaimat, beszámoltam, és lemerültünk a víz alá.
Lennt voltunk egy pár másodpercig a víz alatt, egymás bőrét érezve, eltompult kinnti hangokat hallva, olyan nyugodt volt, kicsit szó szerint lehűtötte bennünk az indulatokat, majd feljöttünk.
Kitöröltük a vizet a szemünkből, én mosolyogva ránéztem, Casso pedig sóhajtva beletúrt a hajába.
- Oké, bocs, a bulid, lenyugodtam - jelentette ki, de persze mindketten tudjuk, hogy ez nem volt túl őszinte, a szándék viszont értékelendő - Nyugodtan is lehet embert ölni, nem? - gondolta át, mire felnevettem.
- Talán - nevettem.
Casso nemsokára visszaadott a barátnőimnek, majd odament Ricsiékhez, egyből beszállva, akármit is csináltak épp.
Körülbelül húsz perc bulizás után valahogy az összes pia elfogyott ott a medencetérben, úgyhogy Enikő, aki úgy is ki akart menni mosdóba, bevállalta, hogy oké, hoz utánpótlást.
- Na jó, srácok, valaki tud segíteni azért? - kérdezte meg a fiúkat.
- Bandiiii! - kiáltotta el magát Ricsi Andris után.
- Most ment ki rágyújtani - szólt oda nekik Lotti.
- Ja - röhögte el magát Ricsi.
- Mit kell csinálni amúgy? - nézett Casso Enikőre.
- Behozni valami piát.
- Ja jó, az mehet - ment oda hozzá Casso szórakozottan összenézve a haverjaival, mire Enikő nevetve megforgatta a szemeit, és elindultak ketten.
Valahány perc múlva én is utánuk mentem, jó, igazából nem utánuk, csak arra, amerre ők, alapjáraton én is csak mosdóba tartottam, amikor aggasztó hangot hallottam a konyha felől, kemény puffanásszerűt, majd valami üveg törésének a csörrenését, úgyhogy odasiettem.
Robi épp abban a pillanatban vágódott neki a konyhakőnek.
Ahogy beértem az említett helyiségbe, egyértelműen lejött, hogy nyilván Casso vágta neki - négyen voltak rajtam kívül a konyhában, Casso, Robi, Enikő és Liza.
Liza a konyhapultnak feszült a hátával, látszólag őt is hirtelen érte az esemény, mellette a földön az üvegszilánkok és valami kiömlött ital, a csuklóján pedig pirosló szorításnyom, amiket meglátva kitágult szemekkel Enikőre néztem, aki a konyha ajtajában állva nézett szintén rám egy pillanatra, majd odapattant a fiúkhoz.
Robi eközben feltápászkodott, a szemén látszott, hogy sokkal kevésbé józan, mint amilyen volt fél órával ezelőtt, és nekiment Cassonak, aki nemhogy nem rebbent meg ettől, csak jobban felfokozódott benne minden, úgyhogy behúzott egy ijesztően nagyot Robinak, aki meg szintén nem hagyta magát szétverni, így másodperceken belül összeverekedtek.
Az erőfölény érezhető volt, Casso javára, de ijesztő volt az egész - és természetesen itt tört ki végérvényesen a balhé.
Enikő az első másodpercben ott volt, próbálta szétszedni őket, Liza, akit több, mint valószínű, hogy Robi vágott neki a konyhapultnak, majd verte ki Liza kezéből az üveget, a szilánkokat kikerülve összeszedte magát és szintén odaigyekezett a fiúkhoz, le akarta állítani a volt barátját, mármint a másodikat, velem egyszerre, majd ahogy a többiek meghallották, hogy valami van, sorban gyűltek a konyha környékére.
- Fejezd már be, baszdmeg! - kiáltott rá Enikő Robira, aki a sokadik felülkerekedés után se volt hajlandó leállni, már vérzett az orra is, mire Casso egyetértve elröhögte magát, és már komolyan úgy tűnt, hogy csak pontot akar tenni már ennek a végére, akármennyire is balhés típus, és teljes erőből nekilökte Robit a falnak.
- Itt mi a szar van? - sietett oda hozzánk Ricsi, majd leszedte végre a tesójáról a kigombolt, sötétkék inges srácot.
- Szerinted? - nézett rá Enikő.
- Ennyire be van állva, vagy ennyire kiütötted? - fürkészte Ricsi Robit, az ikrétől kérdezve.
- Passz, mindkettő - vont vállat Casso, aki végre most már kapott egy kis szünetet és megtörölte a homlokát.
Robi lassan el lett intézve, Jenni meg valamikor ekkor ért oda hozzánk, majd ahogy meglátott minket, és levágta, hogy mi történhetett, nem csodálom, hogy már ekkor kikészült.
- Mi volt itt már megint??? - borult ki Jennifer a volt barátjára nézve.
Mármint Cassora.
Jézusom, miért járt itt már mindenki mindenkivel?
- A barátod leitta magát és arra értünk be ide Cassoval, hogy épp kiüt Liza kezéből egy poharat és nekilöki, vagy inkább konkrétan nekivágja a konyhapultnak - vázolta fel Enikő közbeszólva, mire a többség döbbenten Lizára nézett, én viszont Casso felé kaptam a fejem, aki egyből visszanézett rám.
Nem tudom, hogy kell elég éretten kezelni, ha a barátod most ütötte le, sőt, inkább verte meg a volt barátnője exét, megvédve a lányt. Ehhez sajnos nem vagyok elég felkészült.
Persze Robi enyhén szólva kezet emelt Lizára, egy nála minimum egy fél fejjel alacsonyabb lányra, és nem kicsit lökhette neki annak a pultnak, látszott Lizán, hogy fájt neki, csak nem akarja kimutatni, szóval oké, Casso teljesen mindegy, ki kije az életében, kit mennyire rühell, kit mennyire szeretett anno vagy ki milyen ex-valamilye, látta, hogy persze lehet akármilyen sportos, meg kitartó, meg le a kalappal előtte egy csomó mindenben, de a másikkal szemben akkor is erőviszonyokban alulmaradó lányt bántanak, és nem nézte végig, oké, oké, nincs mit túlgondolnom, aggasztóbb lenne, ha nem tette volna meg.
De azért nem egy tipikus tökéletes szülinapi buli-jelenet.
Jennifer eszméletlenül rosszul érezte magát ettől az egésztől, pedig semmiről nem tehet, nem akart semmi rosszat, nem is csinált semmit, a barátja csak a gyökér, bár szerintem ezt az elnevezést ezek után megfontolta már, de nemsokára sok-sok bocsánatkérés után inkább elmentek Robival.
Sajnálom Jennifert, tényleg.
Ekkor már mindenki szétoszlott a konyhából, Robi lelépett, most már senki nem utált senkit, szóval "menjen tovább a buli"-alapon mindenki visszarázódott az eddigiekbe.
Enikő és én felsöpörtük a szilánkokat - még jó, hogy bár Csenge nem tudott erről az egészről, én azért tudtam, hol tartják a seprűjüket, meg az ilyesmiket -, Liza pedig keresett magának egy ragtapaszt, mert az egyik szilánk megvágta a lábát.
Aztán Liza odébb hívta Cassot pár szóra, mire vegyes érzelmekkel néztem utánuk.
- Valószínűleg olyanokat fog mondani, hogy köszi, hogy bevédtél, nem kellett volna... - sorolta nekem Enikő - Semmi gáz - nyugtatott meg.
- Tudom, csak ez kicsit fura - túrtam a hajamba zavartan.
- Figyelj, itt voltam, amikor Casso leütötte Robit... - mondta Enikő, miközben a kukába szórta a szilánkokat a lapátról - Lehet, hogy Liza a volt barátnője, meg most bevédte, de akkor is egy lány, aki valamikor még fontos is volt neki, még ha ma már nem is nagyon. Az is lehet, hogy megzavarta a szőke hajszín és csak ösztön volt - tette hozzá mosolyogva, mire halkan felnevettem - Amúgy meg Robit utálja és már egy fél órával ezelőtt is épphogy nem nyírta ki, meg ha jól vágtam le, évekkel ezelőtt is, ez meg a másik. Lizának persze most tuti jól esett, hogy Casso bevédte, megköszöni, Casso közli vele, hogy alap volt, meg hogy megvan-e, és ennyi.
- Oké, oké - túrtam a hajamba.
- Egyébként szülinapi bulid van, ne te takaríts - vette át a kezemből a seprűt, hogy egyedül csinálja, mire nevetve ellenkeztem egy kicsit, de muszáj volt megadnom magam neki - Most volt egy kis balhé, szinte minden bulin van valami, de mindenki lecsillapodik, és szétbulizod magad velem, mert tizennyolc vagy - kötötte a lelkemre jókedvűen.
- Igazából már hozzászokhattam volna a balhékhoz - vallottam be őszintén elnevetve magam.
- Akkor csináljunk úgy, mint ha meg se történt volna - dobta ki Enikő az utolsó szilánkokat is, majd ahogy szépen mindent összetakarítottunk, felegyenesedtünk és kiszedett a rekeszből találomra valami italt, amiket még Cassoval akartak bevinni a társaságnak, kitöltötte őket két pohárba és rávett, hogy ennek örömére koccintsak vele egyet.
Nevetve megadtam magam.
- Hallod ezt? - fülelt Enikő, miután megittuk, mire először azt hittem, valami balhés dolog már megint, de aztán elkezdte vigyorogva ütemre mozgatni a fejét, mire leesett, hogy a zenéről van szó.
Amit egyébként tökre szeretek. :)
- Itt buliztok és nekem meg nem szóltok? - ciccegett Csenge jókedvűen, aki nemsokára a táncolgatásunk közben bejött hozzánk a konyhába, majd ezzel a lendülettel felpattant a koktéljával az asztalra és táncolva beszállt a hármas bulizásunkba, amit aztán visszatereltünk a medencetérhez, belevonva a többieket is.
Szóval innentől nagyjából helyrerázódtak a dolgok, buliztunk, hülyültünk, úgyhogy tényleg jól éreztem magam, így utólag nyugodt szívvel leírom az alábbit értékelésnek:

Mai nap - 5/5: a nem olyan fényes részek kompenzálva lettek. És mégiscsak, a kamaszkorom nagy része elég zűrös volt, de attól még szerettem, miért pont a tizennyolcadik szülinapi bulim alakult volna máshogy? :D