Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

31. Titkunk

Ebben a részben a cselekmény lényegében nem halad tovább, viszont a mindenféle bármilyen kellemetlenség érdekében, mindentől függetlenül le kell írnom, hogy saját felelősségre olvasandó, (hivatalosan) kiskorúaknak nem ajánlott. Köszi a megértést! 🥰
****************************************
[10.26.]
Kellemes bizsergéssel töltött el az egész jelenet, már az a pár másodperc is, amikor újra csókolózni kezdtünk, én az ajtónak döntve, egy kulcsra zárt, félhomályos teremben, egyre szenvedélyesebben beleveszve egymásba.
Casso olykor-olykor elemelve az ajkait az enyéimtől, belecsókolt a nyakamba, a kezeivel megtámaszkodva mellettem az ajtó felszínén, elzárva mindenféle kiutat, aztán ahogy egyre hevesebbé vált köztünk a dolog, az a bizonyos kémia pedig ezerrel hatással volt ránk, mindkettőnkből előcsalva azt a még a józan észt is felülíró, vággyal fűtött szenvedélyt, Casso kezei a testemre tévedtek, és jobban az ajtónak tolva szorosabban hozzám húzódott, én meg a nyakánál és az arcánál tartva a kézfejem, a hátammal megtámaszkodva felrúgtam magam egy picit és a dereka köré kulcsoltam a lábaimat.
- Mesélj, mi volt az eredeti terved - szólaltam meg két csók elcsattanása között mosolyogva, mielőtt nagyon egymásnak estünk volna, mire elnevette magát.
- Passz, nem gondolkodtam rajta, mondom, hogy spontán volt - válaszolta egyszerűen, majd nem nagyon tudtunk tovább csevegni, mint ha egy mágnes két különböző pólusa lettünk volna, minden egyes porcikánk vonzott minket egymáshoz, szédítően elvesztettem a fejem, ahogy ő is, de ez volt a legjobb az egészben. Bizsergető.
Lassan egy éve, hogy először lefeküdtem vele, és ezt az érzést soha nem fogom tudni megunni. <3
Éreztem a vágyát, ugyanazt a vágyat, ami engem is perzselően égetett belül, ahogy minden egyes részünk kívánta, akarta a másik teljes testét-lelkét, és nem is haboztunk sokáig - ha már rosszak vagyunk, legyünk együtt azok, nem?
Casso a karom alatt átnyúlva villámgyorsan lehúzta a ruhám cipzárját, én pedig mindeközben az ingjét kezdtem kigombolni, a forró csókjaink rendszertelenül tökéletesen lepték el egymást, majd Casso egyszer csak felkapott és lerakott az egyik padra, lesöpörve róla azt a pár útban lévő füzetet, és újra megcsókolt.
- Imádom a spontán ötleteidet - vallottam be vigyorogva, ahogy a padon háton fekve felpillantottam rá.
- Én is - válaszolta egyszerűen.
Ahogy felém magasodott a pad szélénél állva, a kezei a testem mellett, a haja pedig istenien vonzóan lelógott, mindezt azzal a jellemzően ilyesmi helyzetekben megjelenő, bujkáló mosolyával, annyira imádnivalóan, ellenállhatatlanul csábító volt, majd lejjebb húzta rólam a ruhámat, és nekem esve érzékien végigcsókolta az összes útba eső porcikámat. Libabőr.
Miközben a másik emeletről, az előadóteremből beszűrődött a hangszórókból szóló zene dübörgő basszusa, ezenkívül pedig semmilyen más hang nem hallatszott a mieinken kívül, mert az épület momentán üres részén voltunk egy továbbra is zárt teremben, engedve az ösztöneimnek, szinte letéptem Cassoról az ingjét (jó, persze, nem szó szerint, de eléggé siettem vele :D), majd a széles vállát átölelve, az izmoktól néha-néhol megfeszülő hátát és karjait simítva végig a kezeimmel, viszonoztam a hosszú csókját.
Nemsokára újból a testemet csókolgatva egy kicsit eltávolodott tőlem, mire a magassarkúmat utalóan a mellkasához emeltem, ő pedig kicsatolva levette a cipőmet a lábamról.
- Most kicsit rosszak vagyunk - jegyeztem meg mosolyogva, mire felnézett rám.
- Még rosszabbak leszünk, ha Szűcs B. megtudja, miket csináltam a padján a barátnőmmel - pillantott Casso az egyik földre levert füzet borítójára derűsen, mire elvigyorodtam.
- Vagy ha bárki más megtudja a suliból.
- Akkor ez a mi kis titkunk, Szöszi - mondta Casso egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Tulajdonképpen ha már utolsó Halloween, emlékezni fogok rá, az tuti - jelentettem ki suttogva, mire mosolyogva rámpillantott, én pedig áthúzva a terveit, a vállát átfogva eltoltam magamtól, felültem hozzá a pad szélére, majd néhány hosszabb csók közben bevillant valami - Itt van biztonsági kamera?
- Volt, húgomék haverjai a héten tették tönkre - válaszolta Casso, miközben a kezeit lassan becsúsztatta a combomnál a ruhám alá.
- Minden a mi oldalunkon van, égi jelnek veszem - mosolyogtam.
Miközben én a barátom nyakát, aztán a felsőtestét csókolgattam, a kezeimet lassan végigvezettem rajta, egészen az öve csatjáig, amivel oda se nézve, magamban vigyorogva bíbelődni kezdtem, majd egy picit hátradőltem, hogy Casso lehúzhassa rólam a harisnyámat, aztán egy feltüzelt mozdulatsor következtével ismét eldöntött a padon, megfogta a combjaimat, közelebb húzott magához a pad szélénél és mialatt a ruhám alját hevesen feltűrte a csípőmig, hihetetlenül szenvedélyesen és érzékien belém fojtotta a meglepett, halk sikolyomat pár hosszú csókkal.
Rosszak vagyunk, de imádjuk. :)
[...]
Egy befejező, forró puszit nyomott a homlokomra, miközben én alatta feküdve zihálva, szaporán mozgó mellkassal átöleltem őt.
- Basszameg - szaladt ki a számon, folyamatosan érezve azt a megkönnyebbülően kellemes, meleg érzést magamban, illetve annak az utóhatásait, mire Casso derűsen rámpillantott, mivel nem nagyon szokták ilyesmi kifejezések elhagyni a számat.
- Fáziskésés, Szöszi, már megtörtént - jegyezte meg szórakozottan, mire nevetve ráemeltem a tekintetem.
A haja, ahogy lenézett rám, kuszán lógott le egy kicsit, az izmai kirajzolódtak, bár én főleg a karját és a vállát láttam akkor, meg a mellkasát, ami az enyémhez hasonlóan kicsit rendszertelenebbül mozgott, mint általában, fokozatosan normalizálódó tempóban, az arcán egy bujkáló, elégedett mosoly volt, a gyönyörűen kéklő, csillogó szemeivel pedig olyan tipikusan "cassosan" pásztázott (ez természetesen egy pozitív kifejezés). Mondtam már, hogy egy félisten? Persze, hogy mondtam, nem is egyszer, és milyen igazam volt. :)
- És, Anya, én hol fogantam? Apukád húgának az osztálytermében, Szívem, egy padon - játszottam le magamban nevetve a párbeszédet, hangosan kimondva, mire Casso is elröhögte magát.
- Szűcs B. padján - tette hozzá.
- Majd ő lesz az egyik keresztszülő.
- Tudni akarom, ki az a Szűcs B. amúgy - nézett le Casso a pad mellé jókedvűen, hátha talál valami "nyomot", miközben picit eltávolodott tőlem.
- Szerintem lány lesz az, csak mert Lotti ott ül, és ha fiú-lány ültetés van, márpedig szerintem az van, akkor ide az jön ki, hogy lány ül itt. Szóval lehet Blanka, Bianka, Brigitta, Barbara, vagy Beáta is akár... - gondolkodtam.
- Kiderítjük - ígérte meg Casso mosolyogva, majd felhúzott a padról.
Visszavettem a harisnyámat, a cipőmet, ekkor pedig Casso már meg is volt, úgyhogy hátat fordítva megkértem, hogy segítsen eligazítgatni és becipzározni a ruhámat.
- Szükségem van egy tükörre, hogy megbizonyosodjak benne, hogy ha egy ember rámnéz, nem egyből jön le neki, hogy most szexeltem a barátommal egy osztályteremben - mondtam Cassonak mosolyogva, a tarkómhoz szorítva a hajam, hogy a mögöttem álló srác kényelmesen fel tudja húzni a ruhám cipzárját - Ami mellesleg szerintem eszméletlen jó volt, de ezt elég, ha csak mi ketten tudjuk - vigyorogtam, mire elmosolyodott és hátulról belepuszilt a nyakamba - Kell egy alibi a többiek számára, hol voltunk eddig? - tettem fel a költői kérdést.
- Azt tudom, hogy hol nem - igazgatta el rajtam a ruhám.
- Na?
- A tizenegy a-ban egészen biztosan nem voltunk, nem zártuk be magunkat, nem vertük le Szűcs B. akárki összes cuccát a földre, és pláne nem csináltunk az égvilágon semmit a padján, meg amellett. Meg az ajtónál se - tette hozzá derűsen.
- Ebben egyetértünk - nevettem fel - Tényleg, ilyenkor le kéne takarítani szegény padját? Mármint nem azért, csak hogy lelkileg nyugodt legyek.
- Nyugi már, őszi szünet lesz, kitakarítanak mindent.
- A füzeteit mondjuk visszarakhatnánk majd - gondolkodtam el.
- Oké, azt lehet nem hülyeség - értett egyet.
- De mi lesz az alibink?
- Mit tudom én, szerintem senki nem fog meginterjúvolni minket - vont vállat.
- Majd azt mondom, hogy csak beszélgettünk.
- Egyáltalán nem átlátszó - mondta szórakozottan.
- Jól van na - nevettem fel mosolyogva, majd mivel Casso késznek nyilvánított, megpördültem és az arcára téve a kezeimet, a lezárás lezárásának a lezárásaként megcsókoltam.
- Most tényleg, hogy nézek ki? - faggattam, mielőtt kimentünk volna.
- Szépen.
- Komolyan kérdezeeem. Legyél kritikus - kértem meg, mire Casso végigpillantott rajtam.
- Akárhányszor kérdezed, ugyanazt fogom mondani. Ha mégsem, akkor hazudok - vázolta fel tök egyszerűen, mire akaratlanul elmosolyodtam.
- De akkor tényleg nincs rajtam semmi "nyom"?
- A csak beszélgetésnek nincs nyoma - tette fel a kezeit védekezően mosolyogva, mire felnevettem.
Jogos. :)
*****************************************
Kint a folytatás. 🥰