The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 2

Még oda sem értünk a szekrényekhez, de már megjelent Lori ír pasija, Niall, aki amúgy egy évvel fölöttünk jár. A srác állítólag még tavaly áprilisban érkezett Írországból, cserediáknak. Úgy volt, hogy szeptemberben hazautazik, de ekkor jöttünk mi és keresztbe búztuk a számításait. Vagyis, csak Lori. Mert miután ők ketten egymásra találtak, Niall-nek esze ágában se volt hazamenni, szóval most költözik a Horan család, Írországból, egyenesen szerény kis városkánkba, Doncasterbe.
Mázlijuk van, hogy Niall szülei kőgazdagok, mert különben baszhatták volna a kapcsolatukat. Persze nem azt mondom, hogy a távkapcsolatok halálra vannak ítélve, de mégiscsak két kamaszról beszélünk, könyörgöm!
Úgy tudom, novembertől már teljes jogú, Hall Cross-i diákként fogják kezelni.
- Szia! Milyen volt a hétvégéd? - nyomott lágy csókot Nie barátnője arcára, mire én szokásomhoz híven, egy szemforgatással reagáltam, majd úgy tettem, mintha ledugnám a mutatóujjam a torkomon. Miért előttem kell ezt?
- Jó! Akkor áll a délutáni együtt tanulás? - mosolygott Lori.
- Persze.
- Bla-bla-blaa... Tudod ki hiszi el nektek, hogy tanulni is fogtok. - ráncoltam a homlokom és elhaladva mellettük a szekrényem felé vettem az irányt. Beraktam a táskámat és kivettem azokat a cuccokat, amik az első órára kellettek. Nyelvtan... Semmi kedvem hozzá, de most őszintén! Mi szükségem nekem a mondatelemzésre?
De itt jön ő, akiről beszéltem. A valaha volt legszexibb tanár a világon. Barna haja a homlokára simult, olyannyira, hogy bal oldalt, majdnem a szemöldökét is eltakarta. Egy fekete feszülős gatya volt rajta, ami szépen kiemelte hosszú, vékony lábait és lányokat megszégyenítő kerek fenekét. Felsőtestét egy fehér póló fedte, mit egy világoskék farmerkabáttal dobott fel. Röviden... A megjelenése tökéletes volt. Tipikusan olyan, aki után bárki megfordulna az utcán, mármint... úgy értem BÁRKI! Viccen kívül, ha pasi lennék is oda lennék érte!
Egyetlen dolog csúfította csak el a látványt, méghozzá a mellette sétáló szőke picsa. Briana az a fajta csaj volt, akit az Amerikai filmekben csak úgy emlegetnek: lotyó; ribanc; szuka vagy kurva. Nos, igen, gondolom rested már miről beszélek! Ő és a legjobb barátnője Ashley maguk voltak az iskola szégyenei, már ha engem kérdeztek. Azzal büszkélkednek, hogy sacc per kábé minden valamit magára adó srác megvolt nekik a suliból és most, hogy már nincs több friss hús, megpróbálják Mr. Tomlinson-t ágyba csábítani. Tudják ezek egyáltalán, hogyha lefekszenek vele, nem csak őket, de az említett tanárt is kibaszott nagy bajba sodorhatják? Valószínűleg fogalmuk sincs a tetteik következményeiről, de mégis mi másra számítanánk tőlük? Amilyen világosak kívülről, olyan sötétek belülről. Jó, mondom ezt én, akinek úgyszintén nincs túl fényes átlaga, de könyörgöm, én legalább nem vagyok ribanc! De ami jó hír, ez az utolsó évük, jövőre már nyomukat se fogjuk látni, már ha sikerül leérettségizniük. Őszintén fohászkodom a jóistenhez!
Szóval elsétáltak előttem. Esküszöm, szinte érzetem Mr. T illatát, de az is lehet, hogy csak beképzelem magamnak. Baszki, ez azért elég beteg! Már kemény két hónapja ide járok, de még mindig tátva marad a szám, ha meglátom és fogadni mernék, a te reakciód is hasonló lenne, ha ide járnál!
Idő közben, Lori is megérkezett mellém, immáron már az ír gyerek nélkül.
- Csukd be a szád, belerepül a légy! - ráncolta a homlokát, mire én felé kaptam a fejemet.
- Azt a kurva! - hüledeztem vigyorogva.
- Kezdem azt hinni, hogy te már csak azért jársz be, hogy őt lásd. - ingatta a fejét rosszallóan.
- Ez nem titok. – rántottam vállat. - Ugye lesz ma tesink? - kérdésem persze csupán költői volt. Kívülről tudom, mikor van Mr. Tomlinsonnal óránk. Kémia és tesi. Az utóbbi szerencsére minden nap van, a szerda kivételével. Fuj, utálom a szerdákat, mármint... már a szó maga, hogy szerda, olyan gyomorforgató, nem?
- Igen, van. - forgatta meg Lori a szemét, hisz nagyon is jól tudta kérdésem okát.
- Istenem, hogy fogom én kibírni a hetedik óráig?! - indultam meg a fantermünk felé, barátnőmmel a nyomomban. - Aztán úgy rávetem magam, hogy kő kövön nem marad.
- A legutóbbi tesi előtt is ezt mondtad! - közölte.
- Mi lenne, ha nem lennél ünneprontó? - nyitottam be a terembe, majd lecuccoltam a helyemre, leghátra. Épp vettem volna elő a telefonom, mikor Bruce berontott az ajtón.
- Halljátok, az ofönk ma nincs bent! Helyettesítik. Vagy Mrs. Palmer vagy Mr. Tomlinson. - az utóbbira fölkaptam a fejemet.
- Hol lehet szavazni? - csillant föl a szemem, de jókedvem rögtön el is hagyott, amikor Mrs. Palmer belépett a terembe, kezében a kémiakönyvvel, amiből tanulunk. – Fasza! - motyogtam, majd unottan a padra könyököltem.