The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 81

*Louis szemszöge*
Hála Istennek minden rendben ment a mai nap folyamán. Szerencsére Liv már nem ugrott be hozzám a bál előtt, így én is nyugodtan tudtam készülődni. A kis édes még csak nem is sejti, hogy ugyanarra a jótékonysági eseményre vagyok hivatalos mint ő. Kíváncsi leszek a reakciójára.
Olyan négy óra magasságában el is mentem zuhanyozni, majd felöltöztem, ing, öltönynadrág, zakó és társaik. Vadonatúj volt minden, erre az alkalomra vettem.
Ezután megszárítottam és beállítottam a hajamat, hogy tökéletesen álljon és oké, talán még meg is borotválkoztam, de egyszerűen le akartam venni őt a lábáról, ennek az estének jól kell sikerülnie.

***

Kicsit izgatottan léptem be a bálterembe. Szépen elkéstem, az árverés már nagyban folyt, de nem igazán foglalkoztam vele. Őt kerestem tekintetemmel. Egy körasztal ült a szüleivel meg a nagybátyámékkal nem is olyan messze tőlem. Az állát támasztotta, arckifejezéséből ítélve eléggé unatkozott. Természetesen nem ültem le hozzájuk, bár ott lett volna a helyem, már csak azt reméltem, hogy Olivia nem nézte végig a kis ültetőkártyákat az asztaluknál, mert akkor nem igen lesz neki meglepetés érkezésem. Helyet foglaltam pár méterrel arrébb egy asztalnál, aminél csak egy idős házaspár ült, látszólag újgazdagok voltak, akik csak azért jöttek, hogy dicsekedjenek a pénzükkel. A nő már bőven az ötvenes éveidben járhatott, ahogy a férje is és mindkettőjük ujjait arany pecsétgyűrűk díszítették. Ruháik sem olcsó márkájúak voltak, mint mondtam, csak felvágni jöttek.
Az asszony rám mosolygott, bár mosolya elég fanyarra sikeredett, én pedig udvariasan visszamosolyogtam rá, majd a színpad felé fordultam, hogy megtudjam miről is folyik a licitálás.
Akárhogy is próbáltam figyelni, valaki mindig elterelte a gondolataimat és azt hiszem nem nehéz kitalálni, kicsoda. Liv káprázatosan nézett ki. Ha nem ismerném életkorát, simán tizennyolcnak saccolnám, valószínűleg erős sminkje teszi, meg persze fekete ruhája. Köztudott, hogy a fekete öregít.
A karcsúsított ruha szépen kiemelte vékony, mégis szép alakját, egyszerűen nem tudtam levenni rólam a szemem, egészen addig, amíg meg nem hallottam az árverezés következő darabját.

***

*Olivia szemszöge*
- A következő árverési tárgyat maga a Doncaster Rovers ajánlotta fel, a befolyt pénzt pedig a Yorkshire Children's Trust javára fordítják, hogy segítsék a szegény gyerekek iskoláztatását. A tétel egy eredeti Doncaster Rovers póló, amit mind a huszonöt játékos aláírt. A kikiáltási ár 1500 font! – eléggé unalmas már. Valahogy a harmincadik tétel felé járhatunk már, de eddig még az összes olyan tárgy volt, amit ha utánam dobnának se kellene. Na, nem mintha részt vennék a licitálásban. Páran felemelték a tábláikat, leginkább férfiak és sorra jöttek az árajánlatok.
- 1800 font! – kiabálta egy hang valahonnan a másik oldalról, én pedig megforgattam a szemem. Ennyi pénzt egy kurva pólóért? Meg vannak ezek húzatva?
- 2000! – szólalt meg valaki más.
- Mikor lesz vége? – hajoltam oda anyához unott képpel.
- Szerintem már nem sok van hátra. Aztán jön a vacsi. – mosolygott rám bíztatón, én pedig bólintottam egyet.
- Már várom.
- 2200! – istenem, ez csak egy póló emberek! Csak egy póló!
- 2400!
- 2500! – a férfi öblös, mély hangja elhalt a hirtelen csöndben. Tuti ő viszi haza azt a szart.
- 2500 font először!... Másodszor!... Senki többet? – nézett körül az öltönyös férfi a színpadon, majd mikor már épp lecsapta volna a kalapácsát meghallottam egy hangot. Egy hangot, amit ezer között is megismertem volna:
- 3000 és egy centtel sem több!
Nagyra nyílt szemekkel kaptam hátra a fejem, míg a kalapács koppant az asztalon, ő pedig rám nézett és elvigyorodott, majd felhúzta szemöldökét, tudjátok, olyan Louis-osan és kacsintott egyet. Ez mégis mit keres itt? 

***
Na jó,szerintetek mi fog történni a bálon? És szerintetek, hogy lehet összefüggés Louis nagybátyja és Olivia családja között?
Ok, mindenesetre kíváncsi vagyok a véleményetekre, hisz lehet kicsit zavaros ez így még, de ígérem, a következő részben tisztázódik minden. 😊
Komizzatok! 💙💛