The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 78

- Fürdeni vagy zuhanyozni szeretnél? – érdeklődött Louis becsukva a fürdőajtót, miközben én áthúztam a fejemen szürke felsőmet.
- Mmm... fürödjünk. – rántottam vállat, mire bólintott és mögém lépett, majd megengedte a vizet. Miközben beállította a megfelelő hőmérsékletet az oldalamat simogatta, míg én kigomboltam a nadrágomat és levettem magamról. Kicsit zavarba jöttem, mikor leesett, hogy Louis engem néz, de nem akartam rászólni, hisz valójában tetszett a gondolat, hogy tetszem neki. Mikor észrevette zavaromat nem firtatta, csak mögém lépett és miközben hátulról átölelt, nyomott a nyakam oldalára egy csókot.
- Ugye nem kell... megint elfordulnom? – kérdezte két csók között, én pedig megráztam a fejemet és megkapaszkodtam a mosdó pultjába, mert hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat, kényeztetését élvezve. – Levehetem rólad? – nyúlt a melltartóm csatjához, de meg sem mozdult, csak egyenesen kék tekintetembe bámult a tükrön keresztül. Az engedélyemre várt, amit én egy bólintással meg is adtam neki. Egy gyors mozdulattal kipattintotta helyéről a kapcsot, én pedig kibújtam a pántokból. Louis a szennyes tartóra helyezte, ahol a többi ruhám volt, majd szembe fordított magával és hirtelen leguggolt elém. Lassan a bugyim széléhez nyúlt és elkezdte lehúzni rólam, én pedig lélegzet visszafojtva lestem minden egyes mozdulatát. Kicsit kényelmetlen volt számomra ez a pozíció, de igyekeztem ezt nem kimutatni, csak kiléptem utolsó ruhadarabomból is, Louis pedig a többi mellé helyezte.
- Szállj be. – biccentett a kád felé, én pedig szó nélkül tettem amit mondott, ekkor pedig ő is vetkőzni kezdett és most rajtam volt a sor, hogy megnézzem magamnak. Láttam izmait megfeszülni, miközben mozgott és meg kell mondjam, hihetetlenül szexi volt. Nem volt az az izommajom, de látszott rajta, hogy nem mindegy neki hány kocka van a hasán és milyen kemény a bicepsze. Szép lassan megszabadult melegítőjétől és fehér pólójától is, majd szembe fordult a tükörrel és két simítással kicsit megigazgatta szanaszét álló tincseit. Felém fordulva letolta bokszerét, én pedig nem tudtam nem nézni büszkeség, ami ott himbálózott a lábai között. Hát igen, nem volt kicsi... Na jó, nincs nagy összehasonlítási alapom, de abban biztos voltam, hogy a kicsi az nem ilyen. Igaz, nem láttam még merev állapotban, de érezni már éreztem. Vastag volt és hosszú... öröm volt vele dolgozni.
- Beszállhatok... vagy még nézel egy kicsit? – rántott vissza Louis szórakozott hangja a valóságba, mire felnéztem rá. Arckifejezése nem volt gúnyos csak édesen vigyorgott, majd beszállt velem szembe a kádba.
- Mindig elrontod ezt a pillanatot. – sóhajtottam fel és igyekeztem úgy ülni, hogy ő is elférjen velem szemben.
- Sajnálom. – motyogta, majd rám nézett és elmosolyodott.
Mikor kényelmesen elhelyezkedett az állam alá nyúlt, így invitálva közelebb magához, én pedig a combjaira ültem, majd szó nélkül hagytam, hogy Louis ajkai birtokba vegyék az enyémeket. Hagytam, hogy irányítson. Hagytam, hogy nyelve kényére-kedvére matasson a számban, miközben átöleltem a nyakát, ő pedig számra suttogta azt a nyolc betűs szócskát, amit képtelen voltam kimondani előtte.

***

Fél óra múlva már Louis ágyában feküdtem, az egyik szürke pólójában és őt vártam. Neki több időbe telik meginnia esténként a teáját, ő azért van még odalent a konyhában.
Őszintén szólva bűntudatom volt. Rossz érzéssel töltött el, hogy míg ő már számtalanszor tudtomra adta, hogy érez irántam, én egyszer sem voltam hajlandó kiejteni a számon azt, amit hallani akar. Bele fog unni a várakozásba. Bele fog unni és el fog hagyni engem. Talál majd megának egy olyan lányt, aki a nap minden percében képes elmondani neki, mennyire szereti, ha épp arra van szüksége.
El fog hagyni. El fog hagyni. El fog hagyni.
Önmagamat kínoztam és hagytam, hogy egy kósza könnycsepp végiggördüljön az arcomon.
- Szeretlek, Louis... – suttogtam magam elé meredve, az oldalamon feküdve. Az eső szemetelt odakint, azt hallgattam, miközben összekuporodtam magzat pózba. – Szeretlek, Louis. – ismételtem meg magam valamivel hangosabban, majd alsóajkamra haraptam.
- Szeretlek, okés?
- Okés.

***
Okés, most még remegek, de megpróbálok kicsikarni magamból néhány értelmes mondatot.
Ízé, Olivia kimondta azt, amire mindenki várt (de leginkább Louis) és a következő rész szerintem marha szórakoztató lesz. :)
Remélem tetszett nektek és megleptek pár szóval és még csodásabbá teszitek nekem ezt a napot! ❤
btw még lenne egy olyan kérdésem, hogy van itt valaki, aki ma vett/tervezett venni jegyet Harry koncertjére? Hogy sikerült? Hova mész? Mikor?
Én 4 müncheni jegy boldog tulajdonosa vagyok! 😊 (lol, bocsi, muszáj eldicsekednem vele, mert már nem bírok magammal! 😂)
Lots of love. <3