The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 112

*Louis szemszöge*
Belépve a fürdőbe, valami kellemes illat csapott meg. Mintha rózsa lett volna. Rögtön tudtam, hogy Liv megbontotta a fürdősót, amit még a múltkorában vettünk. A kád tele volt habbal, olyannyira, hogy Olivia is alig látszott ki belőle, mindössze nyaktól fölfelé.
- Azt hittem már sose jössz. – adta tudtomra, hogy hiányolt, mire apró mosolyra húztam a számat, miközben becsuktam magam mögött az ajtót.
- Sajnálom, hogy megvárattalak. – Liv nem kérdezte meg, mi tartott ennyi ideig és ezért valójában rettenetesen hálás voltam neki. Elkezdtem vetkőzni, de azt is csak nagyon lassan, nem akartam elhinni, hogy kettőnk közül én vagyok bizonytalan a mai estével kapcsolatban.
Olivia mosolyogva figyelt engem, szinte itta a látványt, ami a szeme elé tárult, de tekintete még nem a vágytól, hanem a szeretettől csillogott. Odáig voltam érte és volt egy olyan érzésem, hogy ő is értem.
Mikor utolsó ruhadarabom is bekerült a szennyes tartóba, ránéztem.
- Hova? – kérdésem arra utalt, hogy mit szeretne, hol üljek és ugyan csak egyetlen szót szóltam, szerelmem rögtön értette, mire akarok kilyukadni.
- Szembe. – felelte magabiztosan. Imádom, hogy mindig tudja mit akar.
Beszálltam a kádba, miközben Liv igyekezett úgy elhelyezkedni, hogy én is kényelmesen elférjek. A hab az én felsőtestemet is ellepte, bele se mertem gondolni, mennyi habfürdőt folyatott a vízbe, míg elérte a kívánt hatást, de őszintén szólva nem is igazán érdekelt. Nem sajnáltam, hisz az egész azt a célt szolgálta, hogy jól érezzük magunkat.
Olivia egyszer csak mozdult egyet, én pedig meglepetten vettem tudomásul, hogy beült az ölembe és, hogy elindítsa ezt az egészet - amit én továbbra sem tartottam túl jó ötletnek -, a kelleténél kicsit tovább fészkelődött. Élesen beszívtam a levegőt, mert combja belső része vészesen közel súrolta bőrömet hímtagomhoz, ami nyilván rögtön keményedni kezdett Liv – ahogy ő mondaná -, „ártatlan" kis akciójától.
Elmém rögtön kapcsolt, hogy ha így folytatjuk, ennek nem lesz jó vége, szóval két kezemet derekára vezettem, mind a tíz ujjbegyemet a bőrébe mélyesztettem és megállítva csípője isteni mozgását, ajkaimat az övéinek nyomtam. Ostromolni kezdtem ajkait, lassan, lomhán, fáradtan, tudtam, ha egyszer valamit Olivia a fejébe vesz, hajthatatlan azzal kapcsolatban, tisztában voltam vele, hogy csak késleltethetem az elkerülhetetlent, de úgy voltam vele, az is jobb, mint a semmi.
- Miért állítottál meg? – motyogta barátnőm két csók között, minden bizonnyal nem tudtam kellőképp lefoglalni a száját. Elszakadtam tőle, mélyen a szemébe néztem, arckifejezése zavart volt, tudtam, ha nem szólalok meg másodperceken belül, ő is elbizonytalanodik és ha jobban belegondolok ezt sem akartam, szóval csak eleresztettem egy lágy mosolyt felé.
- Csak hogy tisztában légy vele, nem az a megfelelő tempó a mai estére, amit te most diktálni akarsz. – nagyokat pislogott rám, olvasni próbált bennem, ismertem ezt a pillantását, gyakran csinálja ezt, majd minden válasz nélkül nyomott egy apró csókot a számra.
- Bocsánat. Tiéd az irányítás. – szemeim hirtelen elkerekedtek, nem akartam hinni a fülemnek. A lány, aki eddig mindig független és szabad akart maradni, a lány, aki mindig szerette a saját kezében tartani a dolgokat, most átadja a stafétát nekem? Őszintén én sosem, sosem éreztem még ennyire bizalmát, sosem adta még tudtomra ilyen nyíltan, hogy mekkora biztonságot is nyújtok neki valójában és ez volt az, ami hirtelen minden kételyemet eloszlatta.
Magamhoz szorítottam vékonyka testét, mely szinte eltűnt a számára otthont jelentő karjaimban. Ekkor már biztos voltam benne, össze akarok olvadni vele. Szeretni akartam. Azt akartam érezze, mennyire szeretem és mennyire féltem, azt akartam, hogy tudja, sose kell többé egyedül éreznie magát, mert én itt leszek neki. Meg akartam ígérni neki, hogy sose lesz többé magányos. 

***
ok, szerintem most mindenki kibaszottul utál, mert úgy húzom ezt a szart, hogy az már tényleg elviselhetetlen, de ne adjátok fel !!
megéri várni ! ;)
köszönöm a komikat, amiket az előző rész alatt hagytatok, nagyon édes tőletek !!
kérlek most se feledkezzetek meg rólam !
xx <3