The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 65

- Én téged szeretlek. - vágott közbe, mire én elmosolyodtam.
- Épp ezt akartam hallani. - Louis értetlen arccal nézett rám. Látszott rajta, hogy teljesen összezavarodott és nem tudja, mi van.
- Mi? - ráncolta a homlokát.
- Csak hallani akartam. Hogy szeretsz. - suttogtam és lehajtottam a fejemet, de ő azonnal az állam alá nyúlt, így visszanéztem rá.
- Ezt is mondhattad volna. - bekapta alsóajkamat, miközben a szemembe nézett és átölelte a derekamat. - Ha hallani akarod, csak szólj, mert én imádom kimondani. - tért át a nyakamra és apró, nedves puszikkal kezdte el beborítani, mire én behunytam a szememet, így élvezve kényeztetését. - Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. - csak ezt hajtogatta, míg végigdöntött a kanapén és kezét bevezette a pólóm alá, majd bőrömet kezdte cirógatni. Nyöszörögni kezdtem, mikor dörzsölni kezdett nadrágon keresztül és a fülemhez hajolt. - Annyira szeretnélek megérinteni. - zihálta, majd egy gyors mozdulattal kipattintotta farmerem gombját a helyéről és lehúzta a zipzárt. Ismét nyakamat szentelt nagyobb figyelmet, és felnyögtem, mikor foga óvatosan végigkaristolta érzékeny bőrömet.
- Louhh... - túrtam a hajába és sóhajtottam egyet, mert keze becsúszott a bugyim feszes anyaga alá és simogatni kezdett.
- Baszki, de nedves vagy. - motyogta, mire én egy halk nyögéssel válaszoltam neki. - Ezt szereted? - morogta a fülembe, középső ujja pedig ekkor már csiklómmal játszadozott.
- Igen. - nyöszörögtem és hátam ívbe feszült, mikor megtalálta legérzékenyebb pontomat. – Kérlek! Kérlek! - könyörögtem neki, bár magam sem tudtam miért.
- Mit kérsz? Mondd el nekem és megkapod. - az arcomat fürkészte, én pedig igyekeztem nyitva tartani a szememet, bár elég nehéz feladatnak bizonyult.
- Még! Gyorsabban! - Louis azonnal kapcsolt és gyorsabban kezdte mozgatni ujjait. Valami nyüszítés szerű hang hagyta el a számat, mikor éreztem, hogy közel vagyok, viszont ő ekkor lelassított. - Ne, kérlek! Ne csináld ezt velem, hagyj elmenni, kérlek! - kiszolgáltatott voltam, viselkedésem pedig egyenesen szánalmas volt, de nem érdekelt. Annyira, de annyira jól csinálta, rohadtul felizgatott és abban a pillanatban, úgy éreztem, nem élném túl, ha nem hagyná, hogy elérjem a csúcsot.
- Sshh... - duruzsolta ajkaimra és mélyen a szemembe nézett. - Nem hagyom abba csak kicsit elnyújtom az orgazmusod. Bízz bennem, tudom mit csinálok és így sokkal jobb lesz a végén. - ígérte, majd ajkaimra tapadt és velük kezdett játszani.

***

Miután elélveztem hirtelen szóhoz sem jutottam. Csak feküdtem a kanapén a plafont bámulva, míg Louis az ölébe tette a lábamat és megsimogatta a combomat.
- Melyik a jobb? Amikor én csinálom vagy amikor te magadnak? - érdeklődött, mire én felkönyököltem és ránéztem. Felhúztam a szemöldököm ő pedig elvigyorodott, de valószínűleg csak azért, mert sejthette, hogy kérdésével mennyire zavarba hoz.
- Louis... ne már! - nevettem fel kínomban, mert nyilván elpirultam.
- Csak kérdezem. - kacsintott, én pedig felsóhajtottam és visszaejtettem a fejem a díványra. – Válaszolj! - követelte és fölém hajolt, majd tekintetét az enyémbe fúrta.
- Úristen! - takartam el az arcomat nevetve. Nem akartam elhinni, hogy tényleg azt várja tőlem, hogy kimondtam.
- Mondd el! - simította kezét az oldalamra, majd mikor nem feleltem csikizni kezdett, mire felsikítottam.
- Ne! Ne! Ne! Hagyd abba! - nevettem és ő velem nevetett.
- Csak ha elmondod. - fürge ujjai föl-le jártak az oldalamon, én pedig csak sikongattam, mint akit épp kínoznak.
- Jó! Oké! Amikor te csinálod, amikor te csinálod! - ismételtem magam kacagva, ő pedig ekkor abbahagyta és felült, mire én is ezt tettem. Vigyorgott, úgy tűnt büszke magára.
- Tudom, csak a te szádból akartam hallani. - kuncogott, mire én hozzávágtam egy párnát, de ő csak nevetett. - Most pedig csinálni fogunk még valamit. - a nadrágom széléhez nyúlt és elkezdte lehúzni rólam, mire én felemeltem a csípőmet, hogy segítsek neki. Sejtettem mi a terve, de nem izgultam nagyon. Bíztam benne, hogy tudja, mit csinál és nem okozna nekem túlzottan nagy fájdalmat.