The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 113

*Louis szemszöge*
A fürdővíz kihűltével mindketten kiszálltunk a kádból, majd szárazra töröltük magunkat. Liv épp hogy visszaakasztotta a törölközőt a helyére, már kaptam is föl a karjaimba menyasszonypózba, mire ő hangosan felnevetett. Megmosolyogva reakcióját átvittem a hálóba, ahol azonnal le is tettem az ágyra és fölé tornáztam magam. Feje két kezem között volt, ahogy támaszkodtam fölötte, vigyoromat pedig lehetetlenség lett volna levakarni az arcomról és azt hiszem, ezzel ő is hasonlóképp volt. Lehajoltam hozzá és kicsit megböktem az orrommal az övét, ezzel eszkimó puszit adva neki, mire ő ezen némán felkacagott. Megmelengette a szívem az a felettébb boldogság, amit arcán véltem felfedezni. Hagytam, hogy testem teste mellé zuhanjon, így már az oldalamon voltam, miközben könyökölve megtámasztottam a fejemet.
- Boldognak tűnsz. – mondtam ki gondolkodás nélkül azt, amire gondoltam. – Az lennél? – rá kellett kérdeztem, „Oliviánál nem lehet tudni" alapon.
- Határozottan. – bólogatott. – Köszönöm. – lövésem sem volt miért hálás tulajdonképpen, de nem mertem szóvá tenni, mert attól tartottam azzal elveszne a pillanat varázsa. Nyomott egy hosszú csókot a számra, egyelőre még nem tűnt feszültnek, és reméltem, hogy ez a továbbiakban is így marad. Kezemet az oldalára simítottam, miközben a szemeibe néztem, ő pedig továbbra is csak vigyorgott, amit nem tudtam mire vélni, de nyilván nem zavart! Örültem neki, hogy ilyen fesztelen, mindannak ellenére, amit most tenni készülünk. Nekem úgy tűnt, őt ez teljes mértékben hidegen hagyja. Nem fogja fel ezt az egészet vagy az is lehet, hogy én reagálom túl? A mai világban tényleg ennyire alá lenne becsülve az első alkalom?
- Mire gondolsz most? – hangjára megráztam a fejem, hogy észhez térjek, majd azonnal rávágtam:
- Semmire!... Csak kicsit elkalandoztam, azt hiszem. Ne törődj vele. – ráztam a fejem, de tudtam, az ő eszén nem járhatok túl. Tovább fürkészte arcomat, én pedig tudtam, addig fogja ezt csinálni, amíg választ nem adok kérdésére. Némán felsóhajtottam, majd miután pár másodperc alatt, gyorsan összekapartam gondolataimat, belekezdtem: - Téged tényleg ennyire nem hat meg, hogy tulajdonképpen én most el fogom venni a szüzességed? – homlokom ráncba futott össze, mire hirtelen az övé is.
- Neked adom. – vágta rá.
- Mi? – vontam föl a szemöldököm.
- Nem veszed el, hanem neked adom. – elvigyorodtam, mert rájöttem, hogy az én szavaimmal élt. Én szajkóztam mindig ezt.
- Ez an én faszságom, Liv... - ráztam a fejem, de neki erre is volt azonnali válasza:
- Nos, ha azért hajtogattad mindeddig ezt a neked adom dolgot, hogy ne legyek majd feszült, amikor majd megtörténik, a terved egész ügyesen bevált. – nagyokat pislogtam rá, olyannyira próbáltam az imént elhangzott szavakra koncentrálni, hogy még a számat is eltátottam.
- Szóval te nem... izgulsz? – nyögtem ki kérdésemet amint megtaláltam hangomat.
- Dehogy. – tekintetemet mélyen az övébe fúrtam, furcsa volt, mert most én voltam az, aki olvasni próbált benne és nem fordítva, igyekeztem kutakodni, hátha találok akár valami aprócska jelet is, ami arra utalhat, nem mond igazat nekem, de arckifejezése komoly volt, csakúgy, mint a hangja, kősziklaként állta pillantásom, meg se rezzent, nem hazudott. Tényleg nem félt.
- Hogyhogy? – képtelen voltam befogni a számat. Nagyon kíváncsivá tett és hallani akartam válaszát.
- Hát nem ezt akartad már az elejétől kezdve? Nem ez volt a szerepe annak a tömérdek előjátéknak az elmúlt hetekben? Nem az volt célod, hogy ne legyek zavarban, ha majd eljön az idő? – pár hosszú másodpercre volt szükségem, míg felfogtam szavait, hirtelen nem is tudtam mit mondani. Mikor észrevette, hogy teljesen leblokkoltam, nem kényszerített beszédre, csak folytatta: - Tudod... nem érzem azt, hogy nekem szorongnom kellene a mai este miatt. Tisztában vagyok vele, hogy vigyázni fogsz rám és azt is tudom, hogy nem tennél semmi olyat, amit én nem szeretnék, vagy nem élveznék. Az elmúlt hetek alatt fogalmam sincs hogyan, de elérted, hogy teljes mértékben megbízzak benned és ennek a bizalomnak a tudatában rájöttem, hogy más nem is fontos. – furán maga elé kezdett bámulni, mert rájött, hogy mondatának nincs teljesen értelme, így egy kis gondolkodás után kimagyarázta magát: - Mármint őszintén jó érzés valakiben megbízni és hiszem, hogy nem okoznál nekem csalódást. – nem jutottam szóhoz. Csak tátogtam, mint hal az akváriumban, nem akartam elhinni, hogy a lány, aki pár hete még azt sem volt képes kimondani nekem, hogy szeret, most bevallja, bízik bennem. Azt hiszem, igyekezett nem somolyogni reakcióm láttán és ebben a pillanatban tudtam, még mindig nem végzett. – És tudom, bizonytalan vagy azzal kapcsolatban, amit most tenni készülünk, úgy érzed, nem állok készen, pedig de. Higgy nekem! Nem azért csinálom, mert attól tartok, nem várnál meg és nem is azért, mert minél előbb túl akarok esni rajta. Én egyszerűen csak hihetetlenül nagy késztetést érzek arra, hogy a lehető legközelebb legyek hozzád, amennyire emberileg csak lehetséges. – itt megállt. Síri csönd állt be közöttünk, én még mindig sokk hatása alatt voltam és próbáltam feldolgozni szavait, ő pedig úgy tűnt, épp azon agyal, mit mondhatna még. – Nem baj, hogy ezt tesszük, Lou, - borostás arcomra simította a kezét, kicsit megcirógatott, majd lágy mosolyra húzta a száját. – nem kell, hogy így érezz. Ne aggódj, nem bankot rabolni megyünk, csak életünkben először szeretkezünk egymással. mert szerelmesek vagyunk. Szeretni nem bűn, tudod? Én késznek érzem magam... késznek érzem magam rád.
Csak bámultam rá. Úgy éreztem, nekem ez túl sok, túl sok így egyszerre. Ki akartam menni a friss levegőre, inni egy pohár vizet, majd folytatni ott, ahol abbahagytuk, de tudtam, ezt a luxust most nem engedhetem meg magamnak. Oliviának válaszra volt szüksége, mondanom kellett valamit, így hát megtettem:
- Oké.

***
huh, remélem bírjátok még, mert én elvagyok így akármeddig ! 😂
csak viccelek, le fognak feküdni, ahogy azt ígértem ! vagy most vagy nem, de valamikor biztos. 😝
na jó, bocsi, nem szórakozom !
köszönöm a komikat amiket mindig hagytok nekem, nagyon jól esnek, tényleg ! ide is kérek az édes szavakból !! 😌 meg az "utállak!!!" komikból is, nekem nem fáj ! 😎