The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 66

Miközben csókolóztunk minden ruha lekerült rólam, Louis keze pedig fürgén járt föl-le a testemen és ettől kezdtem megint felizgulni.
- Louis... - suttogtam nevét ajkaira, miközben a hajával játszottam. Lenyúlt közénk és lassan simogatni kezdett, míg én csak ziháltam alatta. - Nem bírom! - nyöszörögtem, ekkor pedig hirtelen leszállt rólam. - Gyere. - a kezét nyújtotta nekem, azt hittem föl akar menni, de csak pozíciót váltott.
A kanapén ültem egy szál semmiben zavart arckifejezéssel, míg ő a földön térdelt és felnevetett.
- Cicus, zárt lábakkal nem tudlak kényeztetni, szét kell nyitnod őket. - kuncogott, mire én elpirultam, de végül tettem a „dolgom". Elég kellemetlen volt, zavarban voltam, pedig nem akkor látott először meztelenül. Rám pillantott, miközben megnyalta ajkait, a következő pillanatban pedig nyelve már bennem is volt.
Ordítani tudtam volna, olyan jó érzés volt, ahogy a nyelve és az ujja egyszerre dolgozott rajtam. Rángatóztam, dobáltam a fejem össze-vissza, majd egyszer csak belém siklott az ujja. Akkorát sikkantottam, hogy még Louis is megijedt és felemelte a fejét, hogy mi van.
- Fáj? Abbahagyjam?
- Ne... merészeld! - nyüszítettem és összeszorítottam a szememet. Louis csak felnevetett, majd visszahajtotta a fejés és tovább nyalta csiklómat, miközben mutatóujját lassan ki és be mozgatta.
Szerintem nem kell részletezzem, ezúttal is gyorsan elmentem, mint amúgy általában, Louis pedig büszkén csókolt meg, miután „tisztára nyalt". Furcsa volt ajkai íze és tudtam mitől, de egyáltalán nem tartottam undorítónak, sőt, egyenesen imádtam, hogy magamat érzem rajta.
- Hogy tetszett? - kérdezte vidáman, napsugár mosolya pedig ott ragyogott az arcán.
- Nagyon-nagyon jó volt. - sóhajtottam. - Fantasztikusan jó. - pirultam el, mire ő homlokon csókolt és magához ölelt. - Én is szeretnék csinálni neked valamit. - suttogtam egyszer csak. Egyáltalán nem tartottam fairnek, hogy csak és kizárólag én legyek kényeztetve. Louis rám nézett, felsóhajtott, majd leült mellém a kanapéra.
- Azt hittem ezt már megbeszéltük. - motyogta maga elé bámulva.
- De... én nagyon szeretném. - feleltem és lesütöttem a szememet.

*Louis szemszöge*
Annyira hihetetlenül édesen és ártatlanul festett, ahogy lehajtott fejjel, lesütött szemmel ült a kanapén, hogy egyszerűen képtelen voltam neki azt mondani, hogy „nem". Hogy is lettem volna rá képes, mikor épp arról volt szó, hogy örömet akar szerezni nekem. Felsóhajtottam és a hátára simítottam a kezemet.
- Rendben. Talán nem árt, ha kicsit összeismerkedtek. - feleltem, mire fölkapta a fejét és én elmosolyodtam.
- Komolyan? - kérdezte izgatottan.
- Hát, ha ennyire akarod. - rántottam vállat nevetve, majd felálltam és kigomboltam a nadrágomat.
- Csinálhatom én? - érdeklődött halkan és feltérdelt a kanapéra.
- Persze. - remegő keze lehúzta a sliccemet, én pedig letoltam a nadrágomat. Tudtam, hogy izgul, látszott rajta és volt egy olyan érzésem, hogy minél előbb túl akar lenni rajta. Lerúgtam magamról szűk, fekete farmeremet, majd lekaptam a felsőmet, így csak egy szál bokszerben álltam előtte. Elég zavart volt, nem tudta mit kéne tennie, így nekem kellett cselekednem. Leültem a kanapéra, majd megpaskoltam a combomat, jelezve, hogy üljön rá.
- Talán így lesz a legegyszerűbb. – motyogtam, de valójában magamnak beszéltem, nem neki, ő pedig helyet foglalt rajtam lovagló ülésben. Rám nézett. Arca kipirult volt, sminkje pedig kicsit elkenődött, de így is szépséges volt. Az én gyönyörű, ártatlan Oliviám.
- Hogy csináljam? - kérdezte értetlenkedve, de iszonyat édesen. Válaszul csak felkuncogtam.
- Ahogy neked jó. - feleltem egyszerűen.
- Oké, de... hogy?
- Kincsem, én azt nem tudhatom, hogy neked hogy kényelmes. - ingattam a fejem és orrommal kicsit megböktem az arcát. Bevallom, voltam már szűzzel, nem is eggyel, de egyiknek sem akartam ennyire egyszerűvé tenni ezt az egészet, mint neki. Rossz volt, hogy nem tudtam segíteni, bár mindennél jobban szerettem volna. Ezt neki kellett elkezdenie, nem kényszeríthetem. – Gyere! - nyúltam az álla alá és közelebb invitáltam magamhoz. Megcsókoltam őt és hagytam, hogy közben kezével fölfedezze felsőtestem minden egyes szegletét. Többször is végigsimított kockáimon, úgy tűnt, tetszenek neki és ennek én nagyon örültem. Aztán lejjebb haladt. V-vonalamat cirógatta, én pedig elmélyítettem csókunkat. Nyelvét a sajátommal kényeztettem, míg ő lassan és óvatosan bokszerem dudorára simította a kezét. A szájába sóhajtottam és behunytam a szememet mikor lágyan simogatni kezdett.
- Baszki, de jó vagy! - suttogtam morogva, hisz tudtam, ezzel csak bátorítom őt. Szaggatottan vette a levegőt, ahogy én is, csak azzal a különbséggel, hogy míg én az élvezettől, ő valószínűleg az izgalomtól. - Nagyon ügyes vagy! - homlokomat az övének döntöttem és nyomtam egy puszit nedves ajkaira, ekkor pedig már erősebben markolta kemény farkamat. Úgy éreztem majd' szétszakad a bokszerem, de hagytam, hogy úgy csináljuk, ahogy neki jó, hisz nagyon zavarban volt szegénykém. Éreztem, hogy ujjai kicsit megemelik bokszerem gumiját, majd becsúsztatva alá a kezét marokra fogott és azt mondta:
- Juj, baszki. - csak ennyit tudott hozzáfűzni nem mindennapi méretemhez. Felnevettem, ő pedig lassan húzogatni kezdte rajta a kezét föl és le, mire légzésem szaporább lett.
Nem volt semmi extra abban, amit csinált. Nem trükközött, nem próbált furfangos lenni, én mégis rettenetesen élveztem, amit csinál, pusztán csak azért, mert ő csinálta. És ez önmagában elég volt ahhoz, hogy valami jó legyen.
Tudtam, hogy már nem bírom sokáig. Ziháltam és nyögtem, péniszem pedig egyre jobban feszített.
- Ez az, csináld még! - ösztönöztem, majd néhány simítás után egyenesen a kezébe élveztem. Fekete bokszeremen fehér folt jelent meg, de egyáltalán nem bántam, mert teljes mértékben megérte. Hátra döntöttem a fejem és kifújtam az eddig bent tartott levegőt, mire egyszer csak megszólalt:
- Baszki, te elmentél!