The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 27

A tesi elég laza volt, fociztunk, mert ez volt Lou nagy kedvence, de nem igazán vettem részt a játékban, ő meg szerencsére nem cseszegetett érte.
Direkt elhúztam a visszaöltözést, direkt megvártam, hogy mindenki elmenjen és tiszta legyen a terep, majd a tornaterem melletti, nyitott ajtós helység felé vettem az irányt. Ez a tornatanárok kis „menedéke" volt, az ő székhelyük nem a tanári volt, hanem ez. Végignéztem a folyosón és mikor láttam, hogy full üres, bekukkantottam a kis helységbe. Louis egyedül volt, háttal ült nekem és épp a számítógépen nézett valamit.
Lábujjhegyen kezdtem el osonni, hogy meg tudjam ijeszteni, de egyszer csak megszólalt:
- Meg ne próbáld! – mondta halk hangon, mire én csak felsóhajtottam, a vállára tettem a kezem és nyomtam egy csókot az arcára.
- Hát te? – fordult felém a gurulós széken.
- Csak köszönni jöttem. Megyek haza. – rántottam vállat, míg ő behúzott a lábai közé és átölelte a derekam.
- Rendben, holnap látlak? – simított végig oldalamon és csókot nyomott a kézfejemre.
- Ja, valószínűleg. – feleltem.
- Kapok egy puszit? – kérdezte lágy hangon, miközben mélyen kék szemeimbe nézett. Kicsit lejjebb hajoltam, hisz most ő volt az alacsonyabb a szék miatt és nyomtam egy puszit a szájára, majd elindultam az ajtó felé.
- Héj, repeta? – kérdezte felháborodottan, mire én csak egy pimasz mosollyal az arcomon rámosolyogtam az ajtóból.
- Szia, Louis!

***

Hazafelé úton egy nagyon is jó ötlet fészkelte be magát a fejembe, ami nem hagyott nyugodni.
Egy órán keresztül írogattam rá az emberekre, míg nem kiderítettem, hogy mikor kezdődik a fiúknak az edzés, úgy döntöttem meglepem Louis-t.
Négyig volt még úgy háromnegyed óra, így addig csináltam magamnak egy szendvicset, aztán pedig ledőltem a kanapéra és felnéztem Instára.
Négy előtt öt perccel, kezdtem csak el készülődni. Felvettem egy hosszúszárú leggingset, egy pólót, rá pedig egy hosszú ujjú pulóvert, aminek a belseje bélelt volt és meleg. Hosszú, barna hajamat, laza copfba kötöttem, majd fölvettem az edzőcipőmet, fölkaptam a telóm, a fülhallgatóm, meg egy kis üveg vizet és gyalog indultam el a focipálya felé, ami szerencsére nem volt túl messze, csak alig tíz percre tőlünk.

***

Elvigyorodtam, amikor megláttam Louis-t a pálya közepén egy fekete-piros melegítő szettben. A márka, majd kiszúrta a szememet, hisz ott díszelgett pulóvere közepén. Adidas, hát persze...
Letettem a vizem egy padra, majd nekiálltam a pálya szélén bemelegíteni.
Mivel a füves terület, tele volt fiúkkal, nem kevesen néztek végig rajtam, de egyelőre Louis nem szúrt ki.
Belefújt a sípjába és elkiáltotta magát:
- Kapura lövés! – néhány fej és karkörzés, majd terpeszbe álltam és jöhetett a hajolás. Direkt oldalra fordultam, hogy ha erre néz, kitűnő rálátása legyen, mindenre. Háromszor megérintettem a talajt, majd kicsit fölemeltem a fejemet és ekkor észrevettem, hogy engem néz. Messziről is láttam, elképedt arcát és tátott száját, ahogy megmerevedve áll a pálya közepén, szemei pedig majd kiesnek, miközben a fenekemet nézi. Elvigyorodtam, majd mintha nem láttam volna semmit, tovább folytattam a nyújtást.
Mikor úgy gondoltam, ennyi ebből elég - és már Louis is ott tarthat, hogy idejön hozzám és ha nem megdug itt helyben, akkor hazaküld a picsába – bedugtam a fülesem a fülembe és elindítottam a zenét, majd futni kezdtem.
Pont akkor néztem rá, amikor megpróbált észrevétlenül az ágyékához nyúlni és nadrágon keresztül kicsit megigazítani a dolgokat. Tudtam, hogy ki lesz, attól, amit művelek, de nem hittem, hogy ennyire!

***
Lassan kocogtam, nem erőltettem meg magam, hisz végül is nem a sport miatt jöttem ki.
Igyekezett egyfolytában feladatokat adni a fiúknak, mert majd fölrobbant a gondolattól, hogy mind engem néznek, majd mikor a második kör után, ismét nyújtani kezdtem, csak ezúttal a pálya másik oldalán, úgy gondolta, mára elég a műsorból és felém kezdett sétálni.
- Te mégis mi a faszt csinálsz itt?