The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 60

Végül én és Louis aznap már nem keztünk bele semmi komolyba, hisz így is kellőképp lefárasztottuk egymást a veszekedéssel meg az idegeskedéssel, így csak feküdtünk egymást bámulva. Én anyaszült meztelen voltam, az ő testét pedig csak egy bokszer fedte, de ezzel akkor egyáltalán nem foglalkoztunk, mert sokkal inkább érdekesebb volt a másik arca. Louis kisimított egy tincset a szememből és lágyan elmosolyodott. Hallottam valami rezgést, majd mikor leesett, hogy a telefonom az, megszakítottam Louis-val a szemkontaktust és lenyúltam a nadrágomért a földre, hogy előhalásszam a telómat. Megnyitottam a beérkezett SMS-t és közben éreztem, hogy Louis csupasz fenekemet kezdi cirógatni.

Anya: „Hol vagy ennyi ideig?"

Megnéztem az időt és ekkor rájöttem, hogy már nyolc is elmúlt.
- Basszus. – motyogtam és Louis-ra néztem.
- Mi baj? – kérdezte ijedten.
- Nekem haza kell mennem. – álltam föl és elkezdtem összeszedni szétdobált ruháimat.
- Nem hiszem el, hogy képes vagy itt hagyni azok után, amit műveltem veled. – sóhajtotta, miközben nyújtózott egyet.
- Muszáj mennem. Anyám sem hülye. Rá fog jönni, hogy sántikálok valamiben, mert nemrég még bombával se tudtak volna kirobbantani otthonról, mostanában meg állandóan eljárok. – feleltem és magamra kaptam a bugyimat, majd a melltartómat is. Louis nem szólt egy szót sem, csak az ágyról bámult engem lebiggyesztett ajkakkal. – Lou, ne nézz így rám, nem maradhatok. – ingattam a fejem és magamra rángattam szűk farmeremet.
- Vagy nem akarsz! – vágta rá, s egy pillanatra olyan volt mint egy sértődött gyerek.
- Te is tudod, hogy ha tehetném, ide is költöznék. – szóltam vissza, majd hirtelen elhallgattam. Ezt nem kellett volna. Még túl korai. Faszért nem gondolkodom pofázás előtt!
De ő csak meglepetten fürkészett engem majd pár másodperc múlva elmosolyodott.
- Az jó lenne. – csak a fejemet ráztam és kisétáltam az ajtón, de ekkor utánam kiabált valami olyat, amitől még a lélegzetem is elállt.
- Lennél a barátnőm?! – megtorpantam. A szívem dübörögni kezdett, miközben nagyokat pislogtam és lassan visszasétáltam a háló ajtaja elé. Az ágy szélén ült, lehorgasztott fejjel, szapora lélegzetvételét pedig a folyosóig lehetett hallani.
- Mi? – nyögtem ki egyszer csak, ő pedig felkapta a fejét.
- Szükségem van rád és van egy olyan érzésem hogy neked is rám. Nem tehetnénk egyszerűbbé ezt az egészet? Nem akarsz... nem akarsz az enyém lenni, ha cserébe megkapnád a szívemet? – kérdezte a szemembe nézve izgatottan, míg én vettem egy nagy levegőt, majd kétségbeesett bólogatásba kezdtem. Éreztem, hogy szemeimbe könnyek gyűlnek a boldogságtól és a következő pillanatban már Louis ölelő karjaiban voltam, miközben közel vont mellkasához. A nyakába fúrtam az arcom, ahogy ő is az enyémbe és apró puszikat hagytunk a másik bőrén. – Szeretlek. – suttogta, én meg csak tovább bólogattam és még szorosabban öleltem őt magamhoz.

***

- Itt jó, ha megállok? – érdeklődött Louis és leparkolt az utcánk sarkán.
- Uhum. Köszönöm. – mosolyogtam, míg ő a combomra simította a kezét és nyomott egy csókot a számra. – Jó éjt! – suttogtam ajkaira, majd az ajtókilincshez nyúltam és miután kinyitottam az ajtót, kiszálltam.
- Jó legyél, angyalka! Holnap találkozunk. – szólt ki még az ablakon, majd elhajtott.
Pár hosszú másodpercig még néztem a szürke, távolodó autót, majd néhány házzal odébb, befordultam és otthon találtam magam.

***

- Én még mindig nem értem mit csináltál te több min négy órán keresztül. – morgott anya, míg bepakolt a mosogatógépbe két piszkos edényt.
- Mondtam már, hogy sétálni mentem, aztán bementem Lori-hoz segíteni neki a töri prezentációjában. – magyarázkodtam unottan, mire anya csak felnevetett.
- Ha nem ismernélek, azt hinném, pasi van a dologban! – inkább férfi, de mindegy.
- Nahát, az bebaszna! – kacagtam fel. – Elmentem fürdeni. – vetettem még oda, majd elindultam felfelé a lépcsőn. Huh, ez aztán meleg volt!