The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 86

*Louis szemszöge*
Liv visszahúzta rám a bokszerem meg a nadrágom, az én lélegzésem pedig kezdett újra normálissá válni. Végül aztán pár perc múlva nyitogatni kezdtem a szememet, az látvány pedig ami a szemem elé tárult nem más volt, minthogy Olivia minden fintor nélkül nyalogatja és szopogatja az ujjait. Mikor tekintetünk találkozott, egy cuppanós hanggal kiengedte a mutatóujját dús ajkai közül majd édesen elmosolyodott.
- Na, milyen volt? – olyan ártatlanul nézett rám, hogy egy pillanatra még el is hittem, hogy nincs tisztában azzal, mennyire ügyes volt.
- Milyen volt? Ez most komoly? – húztam közelebb magamhoz derekánál fogva és csengtem tőle egy csókot. – Fantasztikus voltál. – dicsértem, mire mosolya még szélesebb lett és azt hiszem még el is pirult. Liv megnyalta kézfejét, mert ott maradt még egy kicsi élvezetemből, én pedig nem tudtam nem mosolyogni rajta, mert viccen kívül úgy nézett ki, mint egy kiscica, aki épp mosdik. Már csak a cicafülek meg egy farkinca hiányzott róla.
Hirtelen fordítottam helyzetünkön és rávetve magam a hátára döntöttem őt, mire nevetni kezdett és a hátamra simította a kezét.
- Megtennél nekem valamit, cicus? – beszéltem ajkaira, és arckifejezéséből láttam, hogy kíváncsivá tettem őt. Bólintott egyet, jelezve, hogy igen, én pedig elvigyorodtam. – Kimondanád a kedvemért még egyszer azt a szót, amit pár perccel ezelőtt? – érdeklődtem, ő pedig elgondolkodott, azt hiszem hirtelen nem tudta mire gondolok, de mikor leesett neki, csak mosolyodva bólintott egyet.
- Szeretlek. – suttogta, mintha épp egy titkot mondana el nekem. Rá akartam szólni, hogy beszéljen hangosan, hisz csak mi vagyunk itt, de végül nem firtattam. Ez a mi kis titkunk és így volt ez jól.
- Jaj, cica, én is szeretlek téged. – vigyorogtam, majd apró puszikkal kezdtem ellepni édes ajkait.

*Olivia szemszöge*
Miután elszakadtunk egymástól, Louis elvigyorodott. Felvezette kezét a combomon és végigsimított rajtam, keze és a középpontom közé csak a bugyim és vékony nejlonharisnyám állt. Élesen beszívta a levegőt, majd elhúzta onnan a kezét és a szemembe nézett.
- Jól érzem, hogy nedves vagy? – válaszul csak halkan felnevettem, mire ő kacsintott egyet és nyomott még egy gyors csókot a számra.
- Mit szólnál... - áttért a nyakamra, mire én hátra vetettem a fejem és felsóhajtottam. – ha... most visszamennénk... mielőtt még keresni kezdenek minket? – puha ajkai elváltak forró bőrömtől, én pedig felkaptam a fejem és értetlenül ránéztem.
- Ez most komoly? – tornáztam magam ülésbe, míg Louis felkacagott.
- Sajnálom, de ígérem otthon addig nyallak, amíg el nem ájulsz az élvezettől. – vigyorgott, az én arcom pedig pírba borult, mire a vállába bokszoltam.
- Louiiiis! – szóltam rá elnyújtva nevét, de az ő arckifejezése továbbra is szórakozott volt.
- Mit szólsz hozzá? Kecsegtető ajánlat, nem? – húzogatta a szemöldökét
- Ez tagadhatatlan. – kacagtam. – Na menjünk. – sóhajtottam és oldalt kicsit beletúrtam a hajamba, hogy rendezzem szanaszét álló tincseimet.

***

Visszamentünk a bálterembe, de látszólag nem igazán hiányoztunk senkinek. Anyáék tök jól elbeszélgettek Dan-ékkel, bár a bálnak már majdnem vége volt. Egy csomó vendég hazament már, csak a cégnél dolgozók maradtak javarészt, Dan pedig ekkor előrukkolt egy ötlettel.
- Mi lenne, ha ezt a beszélgetést tovább folytatnánk mondjuk nálunk egy jó bor mellett? – nézett anyáékra. Na bazmeg, kizárt, hogy hazajutok még ma éjjel...
- Nem is tudom, Olivia szerintem már fáradt, őt mindenképp haza kéne vinni. – húzta el a száját anya rám nézve.
- Ó, ez nem probléma, biztos vagyok benne, hogy Louis szívesen hazaviszi őt. Nem nagy kitérő, igaz drágám? – simogatta meg Tina Louis hátát, aki idő közben félrenyelte a vizét, annyira meglepődött Tina előbbi szavain.
- Hát hogyne. – kezdett bólogatni, de amint tekintete találkozott anyáékéval, rögtön abbahagyta és nyelt egyet. – Mármint, ha Sara-éknak és persze Liv... akarom mondani Oliviának megfelel. – helyesbített azonnal.
- Ez kedves tőled Louis, de nem akarunk ezzel terhelni téged. – felelte apu, aki látszólag nem nézte volna jó szemmel, ha egy huszonnyolc éves, mondhatni ideges pasi visz haza.
- Nekem abszolút nem megerőltető pár perc kitérő. – válaszolta apám szemébe nézve és próbált olyan arckifejezést vágni, mintha nem ujjazta volna már meg néhányszor apuci agyonféltett kislányát.
- Hát nem tudom... - gondolkodott el anya és Tina-ékra nézett.
- A bor, amit említettem Spanyolországból van. – tette hozzá Dan, mire apám megszólalt:
- Na jó, legyen, Olivia, Louis hazavisz téged. – adta be a derekát, én meg homlokon csaptam magam. Már épp kezdtem volna közbeszólni, hogy honnan tudja, hogy nem akar megerőszakolni vagy valami, de végül csendben maradtam, mert a végén még nem engednek el vele.
Én és Louis elköszöntünk anyáéktól, majd a kijárat felé vettük az irányt. Síri csöndben haladtunk végig a folyosón, majd kiérve a parkolóba, Louis átkarolta a derekam és a kocsihoz vezetett.
Amilyen gyorsan csak tudtunk, beszálltunk a szürke Range Roverbe, mert elég hideg volt, s ahogy Louis kikanyarodott a főútra megszólaltam:
- Tényleg haza viszel? – érdeklődtem halkan, mire felnevetett.
- Persze, nyilván. – forgatta meg a szemét. - Haza viszlek. – bólintott, miközben a kezemért nyúlt és a szájához emelve nyomott rá egy csókot. – Haza hozzám.

***
😏 kis cukik 😄😊
na jó, azt hiszem ezt majd mindenki eldönti magának, hogy mi cuki meg mi nem.
Remélem élvezhető volt a rész. :/
Ha tetszett, kérlek kommentelj és vote-olj, nagyon sokat jelent! 💙💛
egyébként szeretitek még annyira a blogot, mint az elején vagy már kezditek unni? 😓
nagyon zavaró, hogy még nem feküdtek le? egyáltalán mi a véleményetek erről?
ha van kedvetek komiban nyugodtan fejtsétek ki!☺