The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 125

*Louis szemszöge*
Meg akartam állítani Liv-et, mert benne akartam elmenni, de végül nem volt hozzá lelkierőm. Annyira, de annyira jól esett elélvezni, hogy még csak meg se bántam. Behunyt szemekkel pihentem az ágyunkon, de mikor megéreztem szerelmem ajkait az enyémeken, rögtön utánuk mozdultam. Most valahogy más ízük volt, az ondóm tette, amit feltételeztem, lenyalt fürge ujjairól.
- Be ne aludj nekem. – motyogta a számra, mire én belenevettem csókunkba és kinyitottam szemeimet.
- Nem áll szándékomban, elhiheted. – kacsintottam kacérkodva, mire elmosolyodott és a combomra ült. – Mi lesz most? – kérdeztem rá, mert kíváncsiságom kezdett lyukat fúrni az oldalamban.
- Hát... szeretkezünk. – felelte halkan és hangja mintha kissé zavart lett volna. - Feltételezem. – tette hozzá végül komolyra fordítva a szót.
- Nem úgy. – ráztam a fejem. Tekintetünk összekapcsolódott, ő a homlokát ráncolta, én meg csak vártam, hogy rájöjjön, hogy értem. Szemei kissé összeszűkültek, ahogy fürkészett engem, majd hirtelen, mint aki megvilágosodott, beszélni kezdett:
- Jaa! – azt hiszem, leesett neki, mire gondolok. – Izé... nem bánnád, ha most én jönnék felülre? – érdeklődött szégyenlősen, kicsit felhúzva vállait, mire az én számat halk kuncogás hagyta el és csóválni kezdtem a fejemet.
- Dehogy is, külön megköszönném. Most nem lenne erőm mozogni. – sóhajtottam, miközben nyújtóztam egyet. – Előtte vagy utána kéred a nyelvemet? – döntöttem jobbra, majd balra a fejemet, mire a nyakam roppant egyet, így kicsit megmasszíroztam.
- Hm... - gondolkodott el és hogy kissé teátrálisabbá tegye a szituációt, mutatóujját alsóajkához emelte. – Előtte. – vigyorodott el, mire elnevettem magam és megnyaltam ajkaimat.
- Na, gyere! – hirtelen megragadtam a bokáját és finoman rántottam rajta egyet, így Liv elterült az ágyon, méghozzá úgy, hogy a feje a lábtámla felé volt. Combjait két kézzel lenyomtam az ágyra, ezzel feltárva együttlétünk kastélyát, majd felpillantottam, épp abban a pillanatban, mikor Olivia is felemelte a fejét.
- Megdobsz egy párnával? – szegezte nekem kérdését, mire szemöldököm a homlokom tetejéig szaladt.
- Hogyne! – azzal elemeltem mellőlem az egyik kispárnát és átadtam neki, hogy a feje alá tudja tenni. Megvártam, míg kényelmesen elhelyezkedik, majd mikor ismét rám emelte tekintetét, azt mondtam: - Én kész vagyok, ha te is. – válaszul csak bólintott egyet, én pedig ekkor karjaimat combjai köré fontam, ezzel lehetővé téve, hogy öle nyitott könyv legyen a számomra. Tetszett, mert egyáltalán nem éreztem rajta, hogy zavarban lenne, pedig emlékszem, a kapcsoltunk elején még voltak gátlásai. Lehajtottam a fejemet és mikor nyelvem megtalálta hüvelyét, lassan mozgatni kezdetem. Olivia teste enyhén megfeszült a kezeim között, ajkait pedig egy jóleső sóhaj hagyta el, mire rá emeltem tekintetemet, de szerelmem nem nézett vissza rám, csak hátra vetett fejjel, ívbe feszült háttal élvezte vagy épp tűrte fájdalmas kéjjel teli gyötrődését, amit ő maga, saját belátása szerint hagyott jóvá.

***

- Okés, gyere, fogd meg a kezemet! – nyúltam felé, mikor már kényelmesen el voltam helyezkedve a hátamon. Olivia belém kapaszkodott, majd átdobta bal lábát a combjaim fölött és óvatosan rájuk ereszkedett. Beharapott ajakkal vizslatott engem és várta következő utasításomat, ugyanis szegénykém teljesen elveszett volt a helyzetet illetően. Ezúttal egy kicsit idegesnek tűnt, de persze tisztában voltam vele, hogy mindezt csak a szerepcsere okozta, hisz ezúttal az ő kezében volt az irányítás. – Óvszer. – emlékeztettem, mire szó nélkül elemelte az éjjeliszekrényen pihenő piros dobozkát és kihúzott belőle egy ugyanolyan színű tasakot.
- Már csak egy maradt. – mutatta felém a doboz tartamát lebiggyesztett ajakkal. Arcjátéka láttán csak egy halk nevetés hagyta el a számat, majd álla alá nyúlva kicsit közelebb invitáltam magamhoz.
- Ne aggódj, legközelebb a nagyobbik kiszerelést vesszük. – csókoltam meg finoman, majd rögtön utána valamivel szenvedélyesebben is.
- A legnagyobbat. – javított ki azonnal, mire nekem csak egy rosszalló fejrázás volt a válaszom egy szórakozott arckifejezés kíséretében. Most mi az, Tommo, mégis mit vártál? Egy kéjsóvár kamasszal jársz, akinek feltehetően úgy tombolnak a hormonjai mint a tornádó Kansesben és környékén. Csak a szemébe kell néznem, hogy tudjam, bármilyen, de bármilyen extra dologban benne lenne velem első szóra, ha felvetném neki az ötletet. Nem kifejezetten azért, mert az minden vágya az ágyban, de tisztában voltam vele, hogy ilyen korban a kíváncsiság erősebb, mint bármilyen gátlás vagy a józanész. Az az érzéki csillogás a szemében, nem is tudom, volt benne valami vadság, valami... erotika. Valami olyan, amire mélyen, legbelül minden férfi vágyik, mert ha valaki mellett, akkor az ilyes fajta lányok mellett biztosan nem lehet unatkozni az ágyban, ha arra kerül a sor. Hisz jól tudtam, ő bármit megtenne a kedvemért. Kérhetnék tőle akármit, ő teljesítené, pusztán azért mert szeret és mert van egy bizonyos köd, amely elhomályosítja elméjét, amolyan mályva színű.
Viszont ha lejjebb tekintettem, ajkai szélén még ott bujkált a gyermeki mosoly, ami nekem rettenetesen bezavart és rossz érzést keltett bennem. Bűntudatot ébresztett a belsőmben, ami miatt megrontottam ezt az angyali lelket, azzal, hogy olyan dolgokra használtam, mint például a saját vágyaim kielégítése. Kétség nem fért hozzá, Olivia angyali leszármazott volt, legalábbis számomra, legalábbis első ránézésre. Mert persze tudtam, valahol az elmém egy mélyebbik zugában, hogy Liv egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek az ember elsőre gondolná. Csak a megfelelő pillanatra és a megfelelő emberre van szükség, hogy ez az angyal másodperceken belül a lepedők között kössön ki, ahol viszont a legsötétebb, legvadabb álmaid főszereplőjévé változik maga az ördög képmásában, aki nem vágyik másra csak, hogy addig kínozzon a kéj eszközével, míg nem emlékszel másra, csak az ő nevére és arra, hogy ő a te egyetlen királynőd, kitől minden gyönyört kaptál és amilyen gyorsan adta, épp olyan gyorsan el is veheti tőled, elég csak egyetlen rossz mozdulat vagy aprócska félrelépés, ő nem ismer kegyelmet. Tudtam mire képes, láttam a szemében és én mindenáron ki akartam hozni belőle a legrosszabbat. Mindenáron.

***
hali ! tudom, hogy már nagyon unjátok ezt az ágyban fetrengősdit, de mindjárt vége, a szavamat adom, aztán jönnek megint az izgalmak, kitartás !!
kérlek kommenteljetek, nagyon sokat jelent ! :)