The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 89

*Louis szemszöge*
Nem siettem nagyon a zuhanyzással, hisz arra számítottam, mire visszaérek a szobába Liv, már az igazak álmát fogja aludni. Csak áztattam magam a forró víz alatt, míg az izmaim el nem lazultak, hosszú nap volt a mai, ennyit igazán megérdemeltem.
Miután végeztem, átlopóztam a hálóba és magamra húztam egy tiszta bokszert. Szívesen aludtam volna meztelenül Oliviával, de attól tartottam alsó nélkül nagyobb lenne a kísértés, hogy fölkeltsem és elvegyem tőle azt, amit szerintem én féltek a legjobban ezen a világon.
Befeküdtem mellé, a nyakunkig húztam a paplant, majd hátulról átöleltem őt, de ekkor megfordult és a nyakamba fúrta az arcát, mire halkan felnevettem.
- Héj, nem úgy volt, hogy nem vársz meg? - dobtam át rajta a karom és ujjaimmal lágyan csupasz hátát kezdtem cirógatni.
- Maradj csöndben. - morogta. - Fogalmad sincs milyen nehéz nélküled az elalvás. - mondandója megmosolyogtatott, így a hajába csókoltam.
- Jó éjt, Liv. - suttogtam.
- Neked is... Lou.

***

- Olivia, az isten szerelmére, nyugodj már meg! Már vagy tíz perce szenvedsz. - nyögtem fel álmosan, mikor Liv már vagy huszadjára fordult az egyik oldaláról a másikra.
- Jól van na! Most tehetek én róla, hogy egyik pozíció se kényelmes? - nyafogott ásítozva.
- Na, majd adok én neked pozíciót, de olyat... - fenyegetőztem, miközben feljebb húztam apró testén a takarót, de ő odanyúlt a számhoz és betapasztotta kis kezével.
- Sshhh... most jó. - suttogta és a kezét, ami eddig a számon volt, a feje alá tette.
- Átöleljelek vagy zavarni fog? - kérdeztem az oldalamon fekve.
- Átölelhetsz. - rántott vállat, mire felnevettem és közelebb húztam magamhoz.
- Mintha nem igényelnéd... - jegyeztem meg szórakozottan.
- Sshh, Louis, hagyj aludni! - ezután már nem szólaltam meg többet és szerencsére ő sem. Elaludt.

***

Másnap reggel pontban 7:17-kor úgy pattantak ki a szemeim, mintha bombát robbantottak volna a fülem mellett. A szobában világos volt, hisz este nem lett lehúzva a redőny, így a fény elárasztotta a helységet. Felkönyököltem és oldalra fordítottam a fejemet, majd mikor megláttam mellettem alvó szerelmemet, mosoly kúszott az arcomra. Mondanám, hogy úgy feküdt az ágyon mint Hófehérke az üvegkoporsóban, kezeit a hasán pihentetve, teljes nyugalmi állapotban, de valójában ez egyáltalán nem így volt.
A hasán feküdt, szinte elterült a hatalmas franciaágyon, miközben bal lábát fölhúzta, a takaró pedig csak combjaitól lefelé takarta. A haja össze-vissza állt, szinte teljesen eltakarta arcát, de ő így is gyönyörűen festett.
Kicsit közelebb hajoltam hozzá és óvatosan végigsimítottam az oldalán behajlított mutatóujjam külső részével, mire megrezzent, így elhúztam onnan a kezemet.
Nem akartam felkelteni őt, de erős késztetést éreztem rá, hogy hozzáérjek, ráadásul még nem adtam vissza neki a tegnapit. Mármint... amit a kocsimban művelt, az isteni volt, nagyon, de nagyon imádtam és azt akartam, hogy ő is érezze ezt a gyönyört. Sokáig agyaltam rajta, hogy fölkeltsem-e vagy sem, s végül úgy döntöttem, nem kockáztatom meg, hogy emiatt egész nap úgy nézzen rám, mint a véres rongyra, így csak halkan kimásztam az ágyból és magamra kapva a köntösömet, lementem a földszintre teát csinálni.

***

Tíz perc múlva két bögre teával a kezemben sétáltam fel az emeletre. Mikor a hálóhoz értem, belöktem a lábammal az ajtót, majd halkan az ágyhoz lopóztam és letettem a teákat az éjjeliszekrényre. Liv ekkorra már teljesen más pózban feküdt, az oldalán volt, teljesen összegömbölyödve. Feltérdeltem mellé az ágyra, majd nyomtam a homlokára egy csókot.
- Baba, kelj fel. - suttogtam arrébb söpörve a haját, hogy a füle szabadon legyen. Végigsimítottam kipirult pofiján, miközben mosoly kúszott az arcomra. - Olyan gyönyörű vagy, baby. - motyogtam, majd szájon csókoltam és kicsit megemelve a takarót mellé feküdtem. Átdobtam a kezem a derekán és közel húztam magamhoz, mire nyöszörögni kezdett. Ébredezik. - állapítottam meg. Lágyan cirógattam a bőrét, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy az ujjaim egyre lejjebb vándorolnak, a fenekére. Az arcát fürkésztem, hátha kifejezi nemtetszését, de ő semmit nem reagált, viszont nekem már nagyon Olivia hiányom volt, fel akartam kelteni őt, annak ellenére, hogy tudtam, mennyire utálja, ha felébresztik. De talán ha jól indulna a reggele... hm, igen, ez egy jó ötlet, jaj, de okos gyerek vagy te, Louis - veregettem vállon magam gondolatban, s ekkor ujjaim már a combját cirógatták. Lassan kezdtem egyre beljebb haladni, Liv ajkai pedig ekkor elnyíltak. Valószínűleg az agya még nem volt tisztában mi is történik körülötte, de a teste már reagált érintésemre. Ezt abból sikerült leszűrnöm, hogy nedves volt. Fizikailag bármikor kész lenne arra, hogy magamévá tegyem, abban viszont kételkedtem, hogy mentálisan is fel lenne készülve egy aktusra. Hisz még olyan fiatalka... Mi van ha nem tetszik neki, megbánja és elzárkózik tőlem? Mi van, ha kerülni kezd és rámegy a kapcsoltunk? Nem, azt nem bocsátanám meg magamnak. Nem akartam nélküle lenni, így úgy döntöttem, megvárom míg ő kezdeményez. Majd ha Liv azt mondja „ma lesz az az este", na majd akkor. Nem szabad siettetnem, én nem tudhatom helyette, mi a megfelelő tempó a számára.

***
ebből a részből kicsit többet megtudhattatok Louis
gondolatairól. Remélem nem baj,
hogy ez most egy ilyen rész lett. :)
Tovabbra is várom a kommenteket és a vote-okat, mert még mindig rengeteget jelentenek!!
Lots of love.