Chapter 114

3K 213 61
                                    

*Olivia szemszöge*
- Oké. – nyögte ki egyszer csak hosszas csönd után. Többet vártam, de persze nem tettem szóvá, biztos voltam benne, hogy még nem fogta fel teljesen szavaimat. Csak meredtem a szemébe, próbáltam annyira kitárulkozni neki, amennyire csak lehetségesnek éreztem és most valamiért nem gondoltam úgy, hogy ez baj lenne. Nem éreztem rosszul magam, amiért megnyíltam neki, úgy véltem, ez rendben van. Mintha normális lenne. Talán az is volt, csak én nem vettem észre. – De egyet ígérj meg. – ajkaim elnyíltak, fogalmam sem volt mire gondol. – Ha időközben meggondolnád magad...
- Nem fogom! – vágtam szavába.
- De ha mégis... kérlek, add tudtomra! Ne foglalkozz azzal, hogy én elmegyek-e, ne törődj azzal, hogy kellemetlen lenne a helyzet, kérlek, csak egyszer az életben, próbáld meg saját magadat az én igényeim elé helyezni és állíts meg! Nem muszáj ma megtennünk, akármikor máskor is szeretkezhetünk, jó? – teljesen komoly volt. Hangja és arckifejezése is. Szólásra nyitottam a számat, de egyetlen apró hangocska sem jött ki rajta, így csak tarkójára simítottam a kezem és kétségbeesett bólogatásba kezdtem, miközben magamhoz öleltem. – Kérlek. – nem nevezte meg a dolgot, amire szüksége van, én mégis tudtam, mire érti. Szavak kellettek neki, azt akarta, hogy kimondjam. Elhúzódott tőlem, de éppen csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Rendben van. – biztosítottam, mire válaszul ő nyomott egy apró csókot a számra. Majd még egyet... és még egyet. Jobb keze a derekamat cirógatta, míg a bal orcámon időzött, én pedig lassan a hátamra feküdtem. Louis fölém került, ujjai lejjebb csúsztak testemen egészen a combhajlatomig, s többé már ajkai sem ajkaimat becézték. Foga lágyan karcolta végig érzékeny bőrömet a nyakamon, ha azt akarta, hogy elveszítsem a fejemet, nos, kitűnően haladt tervével. Körmeim a hátán szántottak végig újra és újra, föl és le, ő pedig jólesőn morgott a bőrömbe, miközben nedves csókokat hagyott rajta. Ha már szóba került a nedvesség, tulajdonképpen igen, éreztem a bizsergést az alhasamban, mi több, az egész testemben, vonaglani akartam, de tekintve, hogy Louis félig rám nehezedett, ez nem igazán bizonyult megvalósíthatónak. Ujjai kezdtek egyre közelebb és közelebb kerülni középpontomhoz, én meg már úgy éreztem, az őrület határán vagyok a kéjtől, egyenesen sóvárogtam a kielégülés után.
- Kérlek, könyörgöm... - nyüszítettem összezárt szemekkel, mikor Lou nyelve a bal (vagy a jobb, őszintén mondom képtelen voltam megítélni melyik oldal melyik) mellbimbómra siklott és egy erőteljes szívás után lágyan körözni kezdett körülötte.
- Tudom, mit csinálok, ne aggódj. – válaszolta, én pedig lenéztem arcára. Nem túlzok, már a látványtól képes lettem volna elmenni, amint Louis édes szája a mellemet kényezteti.
- Az addig oké, de én közben megpusztulok. – ziháltam és kifújtam az arcomból egy kósza tincset.
- Nyugi, ura vagyok a helyzetnek, értek az újraélesztéshez is. – mondta egy kacsintás kíséretében amint kiengedte bimbómat ajkai közül, majd ezt követően csintalan mosolyra húzta őket.
- Ebben nem kételkedem. – sóhajtottam, miközben felkönyököltem, majd ismét szemeibe néztem. Rendíthetetlenül fürkészte arcomat, majd felhajolt hozzám egy gyors csók erejéig, ebben a pillanatban pedig középsőujja végigcsúszott a csiklómon. Felszisszentem, mert a kéj minimum úgy száguldott végig a testemen, mintha áramot vezettek volna belém, ő pedig belemosolygott a csókunkba. Hagyott pár apróbb puszit az arcomon egészen a fülemig, amibe aztán belesúgott egy olyan szót, amiről azelőtt sose gondoltam volna, hogy ki lehet ejteni ilyen kéjesen:
- Szerelmem. – egy hangos, mélyről feltörő nyögés hagyta el a számat, mire ő csak halkan felkuncogott, én pedig arra gondoltam, ezt még piszkosul vissza fogja kapni.
- Élvezed, hogy kínozhatsz. – mondtam ki a nyilvánvalót, miközben ő csókot nyomott az állkapcsom vonalára.
- Ez tagadhatatlan. Egyenesen megszállottja vagyok az élvezésed hangjának és látványának. Muszáj vagyok elnyújtani és ezt már nem miattad csinálom. – vallotta be, de ezzel csak azt érte el, hogy még jobban feltüzelt, amiről azt hiszem, volt tudomása.    

***
éééés... most megint jöhetnek a "meddig húzod még ???" meg "dugja már meg !!" komik, nem de ?
na, jó, mindegy, azért én napolom ezt az egészet még egy picit, ha nem nagy gond...
ha tetszett, kérlek add tudtomra, szeretlek titeket !! <33

The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson FanfictionOnde histórias criam vida. Descubra agora