The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 25

*Louis szemszöge*
- Kíváncsi vagyok amúgy, mit rejt még ez a szoba. - gondolkodtam el, ő pedig a lábára húzta fekete magas sarkú csizmáját, majd válaszolt nekem:
- Leginkább régi költők versesköteteit és tömérdek titkot. - sóhajtott fel, mire felé kaptam a fejem. Egy pillanatig összezavart, mert még az ő arckifejezése is zavart volt, mintha nem lenne biztos önmagában vagy úgy gondolná: ezt nem kellett volna kimondania. Nem akartam, hogy így érezzen a közelemben. Nem akartam, hogy szorongjon, amikor az érzései elmondására kerül a sor, azt szerettem volna, hogy nyíltan beszélne nekem arról, ami a fejében van. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom oldani a hangulatot, így egy hirtelen jött ötletként csak annyi mondtam:
- Vagy vibrátort és pár doboz tampont. - kuncogtam, de mikor feltűnt, hogy mit mondtam, már késő volt. A szám elé kaptam a kezemet, ekkor pedig tekintetünk találkozott. Nem tudtam mire számítsak. Őszintén, azon sem lepődtem volna meg abban a pillanatban, hogy ha kitesz a házból, de ő csak nézett. Nyugodt volt, szeme se rebbent, és ami a legjobban meglepett, nem pirult el. Máskor, ha azt mondtam gyönyörű, már olyan volt, mint a paradicsom, de most, hogy egy kurva vibrátorra viccelődtem, úgy viselkedett, mintha csak azt mondtam volna „szép időnk van".
- Egy vibrátor? - gondolkodott el, majd a homlokát kezdte ráncolni. - Sajnos az nincs, de nem bánnám, ha lenne. - nevetett fel, majd idesétált hozzám és megfogta a táskáját. Elindult az ajtó felé, onnan pedig visszanézett rám.
- A fürdőben leszek. - kacsintott, majd már itt se volt.
Komolyan azt mondta, hogy nincs vibrátora, ne nem bánná, ha lenne? - próbáltam meg feldolgozni magamban az előbb hallottakat. Szóval tudna mit kezdeni vele és tetszene neki...
TE JÓ MAGASSÁGOS ÉG! HOL EGY SEXSHOP?

***

*Olivia szemszöge*
Épp a második réteg spirált vittem fel hosszú szempilláimra, amikor Louis megszólalt kintről.
- Liv? - idő közben rájöttem, hogy utálom ezt a becenevet, de az ő szájából valahogy szexin hangzott, így ráhagytam.
- Itt. - válaszoltam, ő pedig ekkor benyitott hozzám. Bekukucskált az ajtón, majd mikor látta, hogy nem csinálok semmi olyat, amit esetleg ő nem láthatna, - mondjuk nem vetkőzök, vagy valami - beljebb jött. Megállt mellettem és engem nézett a tükörből.
- El fogunk késni. - pillantott a telefonja képernyőjére.
- Rendben. - rántottam vállat, majd ajakbalzsamot kentem dús ajkaimra.
- Nem, nincs rendben. - sóhajtotta. - Lehet, hogy neked mindegy, de nekem nem. - morogta.
- Ez annyira igazságtalan. - kezdtem panaszkodni.
- Micsoda?
- Hát heti ötször, minimum nyolc órát bent döglünk egy iskolának csúfolt börtönben, elvárják, hogy figyeljünk az órákon, meg, hogy elviseljük egymást, a kaja a menzán ehetetlen és még fizetést se kapunk. - mondtam komoly hangon, majd csak rosszallóan a fejemet kezdtem ingatni.
- Te tényleg, rettenetesen utálod ezt a világot. - állapította meg Tomlinson, kis idő után.
- Na, ne beszélj zsenikém, komolyan? - forgattam szemet, majd kisétáltam az ajtón és fölkaptam a táskámat, amit az ajtó mellett hagytam mielőtt bejöttem volna.
- Hogy vagy képes minden dolognak, csak a negatív oldalát látni? - kérdezte értetlenül.
- Pozitív vagyok, de ez az igazság. - rántottam vállat és az előszobába mentem, ahol magamra kaptam a kabátomat.
- Pozitív? - nevetett fel. - Egy frászt! Te megkérdőjelezhetetlenül negatív vagy. - mutatott rám.
- Talán... meglehet. - motyogtam, míg ő felvette a cipőjét.

***

Miután bezártam a lakást, kocsiba szálltunk és elindultunk a sulihoz.
Louis egy utcával arrébb állt meg, hogy még véletlenül se fogjon gyanút senki se.
- Ma nem vagyok szabad délután. Én helyettesítem az edzőt a focin, mert beteg. - sóhajtott fel, ahogy lefékezett.
- Jó. - bólintottam, majd mikor nem válaszolt, ránéztem. Csak értetlen arccal fürkészett engem.
- Úgy értem, ma nem találkozunk suli után. Nem leszek otthon. - magyarázta.
- Na és? Komolyan azt hiszed, hogy ennyire kibaszott nélkülözhetetlen vagy? Hidd el, el leszek nélküled, nem vagyok rád kattanva, leszállhatsz rólam! - emeltem föl a hangom, majd kiszálltam a kocsiból és miután rábasztam az ajtót, elindultam a suli felé.