The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 117

*Louis szemszöge*
- Na, gondold csak végig, mit próbáltak a szátokba rágni nyolcadikban bioszon, amikor felvilágosítottak titeket?! – pár másodpercig csak pislogva fürkészett engem, majd egyszer csak bárgyún elvigyorodott.
- Hogy ne a szántóföldön csináljuk. – felelte egyszerűen, míg én csak bámultam rá.
- Mi? – nevettem fel kínosan.
- Komolyan! Nagyon vicces sztori. – tornázta magát ülésbe ő is. – A bioasztanárunk arra hívta fel a figyelmünket a felvilágosítóórán, hogy ne valahol az erdő szélén vagy valami pub mögött csináljuk és, hogy legyen meg köztünk egy bizonyos szintű bizalom, ezt mondta. – magyarázta és igazából nem is mondott hülyeséget, én viszont nem ezt az információt akartam kihúzni belőle.
- Okés, értem, a tanárotoknak vagy tanárnőtöknek, teljesen igaza volt, de én biztos vagyok benne, hogy mondott még valami mást is. – húztam féloldalas mosolyra a számat. Ebben a pillanatban ajkai némán „o-t" formáltak, majd ő is elmosolyodott.
- Hova tetted az óvszert, amit a múltkorában vettünk? – szórakozottan csókot nyomtam puha ajkaira, majd rájuk suttogtam:
- Az éjjeliszekrény legalsó fiókjában keresd! – elhúzódtam tőle, de épp csak annyira, hogy szemeibe tudjak nézni, ő pedig némán bólintott egyet. Az ágyra hasalt, lábai az ég felé kalimpáltak, és lenyúlt, hogy kinyissa a szekrényt. Tekintettem elidőzött formás fenekén, mely láttán önkéntelenül is megnyaltam a szám szélét, majd pillantásom gerince mentén haladt végig, melyre akár sajnos, akár nem, csak nagyon minimális betekintésem volt, hisz nagyrészt eltakarta hosszú barna haja.
- Ahh, megvan! – nyomta föl magát puszta hasizomból, amin én nagyot néztem, de végül nem tettem szóvá. Azt tudtam, hogy lapos a hasa, ahogy azt is, hogy halványan pár kocka is kirajzolódik rajta, de nem sejtettem, hogy bársonyos bőre alatt izom is lapul. Na, jó, egyszer el kell rángatnom őt magammal konditerembe. Meg kell... meg kell őt izzasztanom egy szál sportmelltartóban és leggingsben!
- Már megint nem itt vagy. – szólt rám, mire én azonnal arcára szegeztem tekintetemet. – Ma elég gyakran történik ez meg, mondd csak, minden rendben? – csúszott közelebb hozzám aggódó arccal fürkészve engem. – Ha arról van szó, hogy te még nem szeretnéd, én azt is tökéletesen megértem, nekem nem prob...
- Ne is folytasd! – ráztam a fejem mosolyogva. – Ebből az ágyból szüzen már nem mászol ki. – biztosítottam kacsintva, mire szélesen elvigyorodott. – Na, mi lesz, felgörgeted? – biccentettem a közép-és mutatóujja közt szorongatott tasak felé.
- Aha. – vágta rá azonnal, majd mikor leesett neki, mire is vállalkozott, mosolya hirtelen lehervadt az arcáról. – Várj, mi én? – nyitotta nagyra szemeit, miközben nyikkant egyet.
- Még szép! – bólintottam. – Eddig nagyon magabiztos voltál, szóval most itt az ideje, hogy megmutasd szépen, mit tudsz! – vigyorogtam önelégültem és hanyagul a párnák közé vetettem magam és, hogy tudtára adjam, én segíteni nem fogok neki, kezeimet rögtön a fejem alá dugtam.
Egy ideig csak fürkészett engem, ujjai közt a condomos zacskót forgatva, majd egyszer csak vállat rántott.
- Nekem oké! – azzal fölállt és a komód felé vette az irányt.
- Várj, most meg hová mész? – kaptam föl a fejem meglepetten. Rám nézett, majd pillantását a szekrényen pihenő szemüvegemre vezette, ezt követően pedig ismét rám sandított. Fogalmam sem volt mi a terve, csak bámultam őt, míg az orrára tolta négyzetes keretezésű szemüvegemet, ami igazából nem is volt annyira erős. Felém fordult, csípőre tette a kezét, majd mintha nem tudná a választ, rákérdezett:
- Mit gondolsz, milyen? – azt hiszem, még ajkaim is elnyíltak egymástól, miközben stíröltem őt, Liv pedig csak mindent tudó mosolyra húzta ajkait.
- Sejtettem. – vont vállat önelégülten, kétségkívül tisztában volt vele, milyen káprázatosan fest. Felém kezdett sétálni, felmászott az ágyra, egyenesen a lábaim közé. Nem túlzok, ha azt mondom, kész pornófilmben éreztem magam.
- Sírba viszel. – ráztam a fejem rosszallóan, de ő azonnal elhallgattatott egy hosszú csókkal, aminek végül kaján vigyora vetett véget.
- Ott találkozunk, drágám! – kacsintott, és esküszöm, egy pillanatig komolyan elhittem, hogy képes lenne megölni magunkat, csak, hogy örökké együtt legyünk. Ez a lány beteg annyira és ezt most minden rosszindulat nélkül mondom!
Csak térdelt ott előttem, tulajdonképpen a sarkán ült és hol engem, hol meredező farkamat fürkészte. Elmémet perverzebbnél perverzebb gondolatok lepték el, csak azt akartam, hogy végre magába fogadjon, annyira, de annyira sóvárogtam összeolvadásunkért, de ezt a világért sem mutattam volna ki neki. Mély gondolkodásomból ismét Olivia zökkentett ki, amint apró kezecskéjét hosszú farkamra vezette és párszor végigszántott rajta vele.
A fájdalmas kéj fénysebességgel száguldott végig a testemen, melynek hatására felszisszentem, ő pedig vigyorogva mutatóujjával elkente élvezetem első nyomait feszítő makkomról és egy csintalan mosoly kíséretében, szájához emelte a kezét. Csak néztem őt, mélységes áhítattal, miközben az ujját szopta behunyt szemekkel, a látvány befolyására pedig farkam hirtelen megrándult.
- A picsába, ne szórakozz velem! – szinte rákiabáltam, így nem is csodálom, hogy összerezzent szegény az ijedtségtől és szemei azonnal kipattantak. Ajkai is elnyíltak, valószínűleg nem tudta eldönteni, hogy most mérges vagyok-e rá vagy sem, így meg se mert mozdulni. – Csak... kezdjük el, mielőtt még eldurranok. – morogtam, mire ő csak bólintott egyet és megpróbálta feltépni a kis fémbevonatú tasakot több-kevesebb sikerrel. Kezei szinte remegtek, azt hiszem aggódott, feltételeztem előző hangnemem miatt.
- A fogaddal... úgy könnyebb lesz. – szólaltam meg sokkal lágyabban az előbbihez képest, mire végre nyugodtság ült ki az arcán és úgy cselekedett, ahogy tanácsoltam.
Mikor sikerült neki kinyitni, kihúzta belőle az óvszert és csettintve egyet a nyelvével kicsit feltolta fekete szemüvegemet az orrán. Önkéntelenül is fölkacagtam, mindegy volt, mennyire nem volt idegzetem a játszadozáshoz, egyszerűen megnevettetett. Ez őt is megmosolyogtatta és megfogva az óvszer végét, pár egyszerű mozdulattal felgörgette rám.
- Honnan... honnan tudod, hogy kell? – érdeklődtem zavartan. – Valaki megtanított rá vagy ez manapság már a fiatal lányok vérében van? – válaszul csak felvonta a szemöldökét, majd lehajolva hozzám, egy csók után a fülembe súgta:
- Sose becsüld alá a képességeimet, mert különben elég gyakran fognak meglepetések érni az elkövetkezendő pár évben.

***
nos, ez a rész kérlek szépen, kemény 916 szóból állt, szóval panaszra okotok nincs, azon kívül persze, hogy még mindig nem tette be neki. 🙄
de ami késik, nem múlik, szokták mondani. :)
kérlek ne felejtsetek el kommentelni !!!
lots of love.