The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 42

Louis nagyjából még tizenöt percig engedett csábításomnak, majd ismét elszánta magát, hogy elmegy reggelit készíteni. Persze nekem ez az ötlet továbbra sem tetszett, aminek hangot is adtam:
- De Louiiis!! - nyújtottam el nevét, ahogy fölállt.
- Már kilenc is elmúlt, lemegyek, csinálok bundáskenyeret. - morogta rekedt hangon, majd torkot köszörült. Imádtam, hogy reggel még a karosnál is karcosabb a hangszíne.
- Kérleeek. - nyöszörögtem és arcomat a párnájába fúrtam, mert azon, még tisztán érezhető volt Louis ellenállhatatlan illata.
- Elég volt a szundiból. - felelte és a köntöséért nyúlt, ami a lábtámlára volt lerakva.
- Nem kell szundiznunk, ha máshoz van kedved. - vigyorodtam el, miközben fölemeltem a fejem és kacéran ránéztem. Mikor ő ezt látta, csak fölnevetett és a fejét kezdte ingatni.
- Lent leszek. - indult el az ajtó felé, de én gyorsabb voltam és utána mozdultam. Megragadtam a kezét, mire ő hátra kapta a fejét, én pedig egy imádnivaló mosollyal az arcomon kezdtem el őt szép lassan visszafelé húzni. Lou reakciója erre egy homlokdörzsölés volt, majd leült az ágyra, majd rám emelte tekintetét.

*Louis szemszöge*
Képtelen voltam nemet mondani neki. Ahogy olyan ártatlanul feküdt az én ágyamban, az én ágyneműim között, kicsit olyan érzést keltett bennem, mintha ő is az enyém lenne. Hosszú, barna haja elterült a hófehér párnán, felsőtestét pedig csak fekete pólóm fedte, amit tegnap este kisajátított magának. Fölé hajoltam, mire ő felpillantott rám, hosszú szempillái alól. Tekintete olyan kék volt, mint az óceán, vagy mint az ég, enyhén borús időben. Kisöpörtem egy kósza tincset az arcából, majd lehajoltam hozzá és csókot leheltem telt ajkaira. Ez nem bizonyult számára elégnek, mert amint elhúzódni készültem, megragadta a tarkóm és visszarántott magához. Úgy falta ajkaimat, hogy még engem is meglepett, de aztán én is felbátorodtam, kezem a pólója, azaz a pólóm alá siklott és lágyan megcirógattam az oldalát. Bőre forró volt, szinte perzselt, de nem akartam abbahagyni simogatását. Lábait szétnyitotta, hogy kényelmesen elférjek, én pedig bemásztam közéjük, de csókunkat egy pillanatig sem szakítottam meg. Feje, két kezem között volt, hisz mellette könyököltem és úgy kényeztettem ajkait, míg ő beletúrt a hajamba és fejbőrömet kezdte masszírozni. Fogalmam sincs honnan tudta, hogy ezt kell csinálnia, de kurvára megtalálta a gyenge pontomat. Felmordultam a jóleső érzésre és éreztem, hogy a bokszeremben elindul az a bizonyos folyamat, de nem akartam lassítani. Nem tűrte tovább ezt a számára kiszolgáltatott pozíciót és pillanatok alatt kimászott alólam és ő került felülre. Ó, bingó! Szóval nem bírja sokáig, hogy nem az övé az irányítás, már értem! - Jól van cica, ha irányítani akarsz, hát legyen!
Mikor nyelveink épp nem táncoltak, akkor az ajkaimat szívta, én pedig hagytam, had történjenek úgy a dolgok, ahogy ő akarja, hisz tudtam, ez az út vezet legrövidebben bizalmához, és ez volt az amit én akartam. Annyira összezavart, csak mert tegnap még itt sírt, hogy képtelen megnyílni és odaadni magát nekem, most meg úgy csókolt, mintha már hónapok óta együtt lennénk. Na, nem mintha jelenleg kapcsolatban lettünk, vagy valami...
Szó se róla, Olivia tényleg egy kibaszott bonyolult és összetett személyiség volt, de én mindennél jobban meg akartam fejteni őt. Mindennél jobban.