The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 76

- És ebben hogy érzed magad? - érdeklődött Louis csípőre tett kézzel, miközben én össze-vissza forogtam a tükör előtt, hátha a másik oldalról jobban kiadja a ruha az alakomat, de nem.
- Öm, mint egy szűz kislány. - motyogtam homlokráncolva, miközben kicsit megigazítottam a fodrokat a szoknyarészen. Louis-ra néztem, aki húzott szájjal a fejét kezdte ingatni az eladónőre nézve, aki eddig rendíthetetlenül igyekezett olyan ruhákat hozni, amik esetleg tetszhetnek nekem. A nő bólintott és elment, gondolom másmilyen estélyiket keresni, Louis pedig ekkor rám pillantott.
- Miért, nem az vagy? - húzta föl a szemöldökét és átölelte a derekamat hátulról, míg tekintetünk összekapcsolódott a tükörben. Állát a vállamon pihentette, így fürkészett engem, én pedig képtelen voltam levenni a szemem gyönyörű arcáról.
- De, de ezzel nem kell dicsekedni. - rántottam vállat szem forgatva, mire elkomorodott.
- Héj, légy büszke arra, hogy ártatlan vagy, én is az vagyok. - ölelt szorosabban és nyomott egy csókot a nyakam oldalára.
- Ja, amíg el nem veszed és nem keresel magadnak valaki mást. - sóhajtottam, mire csak csettintett egyet a nyelvével és szembe fordított magával.
- Tudod, néha elgondolkodom rajta, honnan szedsz össze ennyi hülyeséget. - fúrta tekintetét az enyémbe homlokráncolva.
- Tudod, van az a mondás, hogy jobb félni, mint megijedni. - válaszoltam nevetve.
- De ilyesmitől nem kell tartanod és elmondjam miért? - vigyorodott el, mire biccentettem egyet, ő pedig visszalépett mögém.
- Na miért?
- Mert miután elvettem a szüzességed, akarom mondani nekem adtad, rengeteget, de rengeteget fogunk még szeretkezni. Éjjel és nappal, mert nem fogunk majd tudni leállni, mert nem akarsz majd leállni, annyira élvezni fogod, ahogy mozgok benned. - apró csókokkal borította be a fülem mögötti részt, én pedig behunytam a szememet, így élvezve a kényeztetést. - Csak a nevemre fogsz majd emlékezni. Azt nyögöd majd minden egyes döfésnél, miközben egyre közelebb érünk a csúcshoz és...
- Khm, ehhez mit szól? - úgy rebbentünk szét, mintha bombát dobtak volna közénk. Mindketten az eladónőre néztünk, aki egy meseszép fekete ruhát tartott a kezében, ami pillanatok alatt elvette az eszemet.
- Louis, azt hiszem szerelmes vagyok.

***

A napok szokatlanul gyorsan teltek ezen a héten. Majdnem minden délutánt Louis-nál töltöttem és bár nem csináltunk semmi érdekeset, mégis jobb volt így, mint külön, hisz mikor oldalra pillantottam nem a szobám falát láttam, hanem a szerelmemet, amint az ebédlőasztalnál ül és fekete keretes szemüvegén keresztül épp az adott, kezében tartott dolgozatot fürkészi és azon bosszankodik, hogy a faszba írhatnak le a mai fiatalok ennyi baromságot. Én általában a kanapén fetrengtem, míg Louis olyan dolgokat csinált, amit délutánonként egy tanár csinálhat. Így történt ez a mai napon is, csütörtökökön.
- Te, szerinted helyes az a mondat, hogy az indikátor egy olyan kémiai mérőeszköz, amivel a keletkezett anyagok hőmérsékletét mérjük? Csak mert egybizonyos Billy Clarkson szerint ez az indikátor. - felé kaptam a fejem, de ő nem nézett rám.
- Te most hozzám beszélsz? - mutattam magamra szabad kezemmel, hisz a másikba a telefonom volt.
- Nem, a kutyámhoz. - forgatta meg a szemét. - Persze, hogy hozzád. Na, mit gondolsz? - kérdezte.
- Hát tekintve, hogy rákérdeztél, gondolom valami orbitálisan nagy faszság lehet... - erre rám nézett. - de, ha az én dolgozatkérdésem lett volna, én is valami kémiai mérőgépre gondoltam volna. - feleltem, ekkor pedig ő homlokon csapta magát.
- Te jó isten, miért büntetsz engem? - fújta ki a levegőt. - Az indikátoregy olyan anyag, ami színek megváltoztatásával jelzi az oldatok kémhatását. Úgy képzeld el, mint valami szalagot. - felelte.
- Jó tudni. - nevettem fel váll rántva.
- Nem vicces, ezt tudnod kéne, veletek is vettük. - morogta, én pedig védekezőn feltartottam a kezem.
- Jó, oké, ne haragudj. - erre felkapta a fejét, mire tekintetünk találkozott. Kicsit oldalra biccentette a fejét, míg tartotta köztünk a szemkontaktust, majd megszólalt:
- Nem haragszom. - elmosolyodtam, mire ő is, de volt egy olyan érzésem, hogy csak azért csinálta, mert én is ezt tettem. - Idejössz? - kérdésére azonnal fölálltam és az ebédlőasztalhoz sétáltam, majd kihúztam a mellette lévő széket, de ekkor rám szólt:
- Mit csinálsz? - hirtelen megálltam.
- Leülök? - a fejét rázta, majd megragadta a karomat és odahúzott magához.
- Én ide gondoltam. - biccentett a lába felé, én pedig elvigyorodtam és átmászva a lábán, ráültem jobb combjára. Fél kézzel átöleltem a nyakát, míg a másikat a mellkasán pihentettem és nyomtam a szájára egy csókot, mire jólesőn felmordult és így folytatta tovább a munkát.

***
Huh, hát remélem tetszett nektek ez a rész is, a minap láttam, hogy elértük a 80k olvasást és ahhoz, még mindig köszönöm a hatalmas támogatást! ❤
Nem tudom, mikor jön a kövi, de igyekszem sietni. 😇
Lots of love.☺