The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 20

- Én elmennék fürdeni. – mondtam, ahogy befejeztünk a vacsorát, ő pedig elkezdett bepakolni a mosogatógépbe.
- Menj nyugodtan. Döntsd el, hogy fürdesz-e vagy zuhanyozol. Mindkettőre van lehetőség. – kacsintott, én pedig elindultam az emelet felé, majd mikor felértem elgondolkodtam és visszafordultam. – Öm, melyik a fürdőszoba. – nevettem fel kínosan, miközben ő berakott két piszkos poharat a gépbe. – A háló melletti. Az utolsó előtti. – felelte, mire én bólintottam és felszaladtam az emeletre. Bementem az említett ajtón és belenéztem a tükörbe. Fáradtnak tűntem. A szemeim kisebbek voltak, mint lenni szoktak. Levettem a felsőmet és a karomra pillantottam, amit még mindig piros karcolások tarkítottak. Végigsimítottam rajtuk, de ekkor kopogtak az ajtón. Összeszorítottam a számat, ő pedig ekkor megszólalt:
- Csak tiszta törülközőt hoztam. Beadhatom? – érdeklődött, mire én bólintottam, de mikor leesett, hogy ő ezt nem láthatja, csak elmotyogtam egy „igen-t".
Benyitott és letette a törcsit a szennyes tartó tetejére.
- Van a szekrényben tiszta fogkefe, ha kell. Bontsd meg nyugodtan. – mondta, de mielőtt kiment volna, még egy lágy mosollyal az arcán végigfuttatta rajtam kék tekintetét. Úgy tűnt mintha hezitálna, vagy várna valamire, de nem volt sok időm ezen agyalni, mert becsukta az ajtót és magamra hagyott.

***

A forró zuhany után, egy törölközővel a testem körül és a ruháimmal a kezemben léptem ki a folyosóra. Lövésem se volt, hol találom őt.
- Louis. – szólaltam meg halkan, mire a válasz csak annyi volt, hogy: „a hálóban". Beléptem az említett helységbe és tekintetemmel őt kerestem a félhomályba burkolózott szobában. A fiókos szekrényben kutakodott.
- Tessék. – nyomott a kezembe egy felsőt, én pedig megköszöntem. Csak bólintott egyet és elindult az ajtó felé.
- Kimegyek, vedd fel nyugodtan. Én is elugrom zuhanyozni, mindjárt jövök. A töltő egyébként ott van az ágyon. - mondta és már itt se volt. Felvettem a bugyit, ami aznap raktam volt, majd a pólót is, amit Louis adott. Felsője alja a combom közepét súrolta, így nem éreztem annyira meztelennek magam. Feltettem tölteni a telefonom az övé mellé, majd elterültem az ágyon és a plafont kezdtem bámulni, így várva őt.

***
Bejött a szobába egy szál törülközővel a derekán és én nem tudtam nem nézni őt. A komódból kivett egy bokszert, háttal állt nekem, ezzel lehetőséget adva arra, hogy arról az oldalról is lássam.
- Ha pimasz és neveletlen lennék, azt mondanám, próbálj meg nem felfalni a szemeiddel, mert szinte égeted a bőröm, de mivel egyik sem vagyok, nem mondok semmit. –mondta komoly hangon, de aztán felnevetett és a válla fölött hátra pillantott.
- Ezt elbasztad, Tomlinson. – sóhajtottam fel.
- Sajnálom. – felelte, majd egyszer csak a derekához nyúlt és a következő pillanatban a törölköző a földön kötött ki. Kigúvadt szemekkel bámultam tökéletesen kerek fenekét és átkoztam az éjjeli lámpát, amiért nem nyújott nagyobb világosságot és nem láthattam rendesen. Kicsit gáz rám nézve, hogy férfi létére jobb segge van, mint nekem, bár ezt eddig is tudtam, mert amúgy nadrágon keresztül is rendesen szemet szúr. Felhúzta magára bokszerét, én pedig elkaptam róla tekintetem, mielőtt még lebuktam volna, helyette inkább a karomat díszítő vágásokat kezdtem bámulni. Nem akartam látni őket.
Louis fölvette a földről a törölközőt és ahelyett, hogy visszavitte volna a fürdőbe, csak letette az ágy lábtámlájára.
- Kaphatnék esetleg egy hosszú ujjú felsőt? – érdeklődtem halkan.
- Nem lesz rá szükséged, meleg a paplan, nem fogsz fázni. – felelte kedvesen, de mikor látta, hogy nem ez a probléma közelebb sétált hozzám. - Mi a baj? –kérdezte szinte suttogva, aggódó arccal és leült mellém az ágyra. Összeszorítottam ajkaimat, azon gondolkodtam vajon mit mondhatnék neki, de mikor semmi használható indok nem jutott az eszembe inkább az igazságnál maradtam.
- Én csak... nem akarom látni a vágásokat.