The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 80

*Louis szemszöge* 
- Hagyj, még csak nem is szeretsz engem. – morogta összeszorított szemmel, míg én a hátát simogattam.
- Szívem, az hogy vettem a bátorságot felkelteni téged, még nem jelenti azt, hogy nem szeretlek. – mondtam kedvesen és kicsit lejjebb húztam a testén a vastag paplant.
- De, ez a két dolog pont ugyanazt jelenti. – felelte nyöszörögve és a fejére húzta a párnát.
- Ha így folytatod, elkésünk. Gyere már, még haza is kell vinnem téged. – panaszkodtam, de látszólag nem igen hatottam meg.
- Leszarom... - motyogta a párnába, ami elnyomta a hangját.
- Baby, ne gyerekeskedj, kelj fel! – szóltam rá valamivel szigorúbban, mire ő lelökte a fejéről a párnát és rám nézett.
- Mégis mit vársz egy gyerektől? – vonta föl a szemöldökét. Akárhogy nézzük, ebben igaza volt.
- Rendben van. A gyerekek játszani szoktak, nem? Azt akarsz? – vigyorogtam és az oldalára simítottam a kezem és csikizni kezdtem.
- Nem! – mászott arrébb tőlem kiabálva, majd lerúgta a takarót lábairól és kimászva az ágyból, elindult az ajtó felé. Csak felkacagtam, majd utána szóltam:
- Héj! Mi lesz a „jó reggelt" csókkal? – kérdeztem játszva a sértődöttet.
- A jó reggelt csókhoz jó reggel is kéne. – fordult vissza lenyomva a kilincset. – Tekintve, hogy az nincs, a csók sem jöhet szóba. Ez van, Louis! Ilyen az élet. – mondta drámaian és a hátrasöpörte a haját, majd csípő ringatva kisétált a szobából.
Édes Istenem, és én ezzel a nővel, akarom mondani kislánnyal tervezek egy életre?

***

*Olivia szemszöge*
Louis megállt a házunk előtt, én pedig felé fordultam.
- Nem jössz be? – felvontam a szemöldököm, majd az ajtó kilincséért nyúltam.
- Végül is de, bemehetek. – rántott vállat és velem együtt kiszállt a kocsiból, majd bezárta és az ajtóhoz sétáltunk. Párszor még Louis körbenézett, fő az óvatosság, majd bejött utánam, az előszobában pedig levettük a cipőinket.
A szobámban gyorsan összekészültem, míg Louis megvárt engem az ágyamon ülve.
- Kényelmes már a cipő? – kérdezte, én pedig ránéztem. A földön heverő fekete tűsarkúmat nézte amit még hétfőn vettünk a bálra.
- Öm, még barátkozunk, de szerintem rendben leszünk és nem fogja törni a lábam. – bólintottam bizakodón. – Még kiderül. – rántottam vállat.
- Én mondtam, hogy vegyünk laposat. – okoskodott szokásához híven.
- És mivel indokoltad javaslatodat? Hogy így nem jó, mert majdnem egy magas vagyok veled. – forgattam meg a szemem nevetve.
- Így igaz, és szerintem ez egy jó érv! – helyeselt bólogatva, én pedig csak rosszallóan a fejemet ingattam.
- Amúgy neg nem mindegy milyen magas vagyok? Úgyse leszel ott a bálon. – feleltem enyhén csücsörítő ajkakkal.
- Hát ja, végülis nem leszek ott. – gondolkodott el furán, míg én homlokráncolva fürkésztem őt.
- Feldobok egy kis sminket, aztán itt vagyok. – indultam meg az ajtó felé.
- Oké, addig körülnézhetek idebent? – érdeklődött, én pedig ránéztem. Arca ártatlan volt, csak kíváncsi volt. Nem láttam akadályát.
- Csak rajta. – azzal otthagytam őt.

***

*Louis szemszöge*
A könyvespolcán nézelődtem, őszintén szólva nem erre számítottam. Azt hittem olyan könyveket találok majd, mint például „A szürke ötven árnyalata" vagy a „Vágy és hatalom", de helyette versesköteteket találtam. Látszott rajtuk, hogy sokszor voltak forgatva. Belelapoztam egy Oscar Wilde kötetbe és elmosolyodtam, mikor megláttam a bejelölgetett oldalakat és kiemelt sorokat.

„Mikor megláttam szerelmem,
Ó, mily szép volt, tökéletes"

„Ó, tengeren küzdő hajó!
Fehér vitorla, mely inog,
Hozd révbe őt nekem!"

Csak néhányat olvastam el, de nagyon megtetszettek, kicsit olyan volt, mintha az érzéseiről olvasnék, mintha egy napló lenne.
- „De nézz szemembe, majd az megfelel, mért nem bir szájam, ajkam zengeni. Ha ezt sem érted, váljunk csendben el. Te egy dalosabb ajkhoz s én a holt, el nem csókolt csókok, el nem dalolt dalok kopár kincsén merengeni." – olvastam fel halkan, mosolyogva a kék színnel kiemelt sorokat, majd becsuktam a könyvet és visszatettem a helyére.
- Mehetünk? – kukkantott be Olivia a szobába, mire én felé kaptam a fejemet. - Mi az pornókönyvet kerestél? – kérdezte mindent tudó mosollyal az ajkain. Csak halkan felnevettem és közelebb sétáltam hozzá.
- Valami olyasmit, de kellemeset csalódtam. – fontam dereka köré karjaimat miközben lenéztem kék szemeibe. – Örülök, hogy végül verseket találtam. – simítottam ki haját az arcából, majd végignéztem rajta.
- Csinos vagy. – válaszul csak vállat rántott, majd megfogta a kezemet és kihúzott a szobából.

***

Hali! 😊
Omg bocsi a késésért, előbb akartam kitenni a részt,
de barátnőmmel beszélgettem és elszaladt az idő a fejünk felett.
Meg amúgy sem voltam otthon az elmúlt három napban és
nem volt nálam a laptopom, a részek meg ugye azon vannak.
Na mindegy... Basszus! 9k vote, és 90k megtekintés, olyan boldog vagyok!
Annyira hálás vagyok, amiért itt vagytok nekem/velem!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!! 💛💙
Kérlek ne felejtsetek kommentelni,
annyira jó olvasni őket!!
All the love. x.