The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 100

*Louis szemszöge*
- Wow, cica, ez aztán gyors volt! – nyitottam ajtót Oliviának meglepetten. Épphogy végeztem a pakolással, már csöngettek is. Őszintén nem tudom, hogy sikerült a tizenöt perces utat ilyen gyorsan megtennie, de tényleg itt volt körülbelül öt perc alatt.
- Én mondtam, hogy jövök. – felelte, majd szó szerint, behajította a táskáját a nappaliba. Lesegítettem róla a kabátját, majd levette a cipőjét és kicsit beljebb mentünk.
- Oké, de gondoltam még úgy is bepakolsz, meg ilyenek. Te amúgy is lány vagy, szóval az összekészülés eltart vagy egy óráig... Nem hittem, hogy tényleg ilyen gyors leszel. – kulcsoltam össze ujjainkat szemben állva vele, mire válaszul csak felnevetett.
- Már bepakoltam reggel, tudtam, hogy úgy is itt alszom. – rántott vállat, majd elengedte a kezemet és a hűtőhöz sétált. - Van valami kaja? – érdeklődött szétnézve.
- Biztos vagyok benne, hogy kiszolgálod magad. – feleltem, mire csak bólogatni kezdett. – De ha nem találsz semmit, csinálhatunk is valamit. – rántottam vállat felülve a pultra. Kivett egy fehér dobozt a hűtőből, kinyitotta és belekukkantott.
- Az csirke? – tartotta felém.
- Az. – bólintottam. – Tegnapról maradt.
- Milyen köret van mellé? – nyitotta ki a konyhaszekrényt, hogy kivegyen belőle egy tányért. Ezek szerint eldöntötte, hogy enni fog belőle.
- Krumplipüré. – erre felkapta a fejét és rám nézett.
- Te csináltad?
- Uhum. – bólintottam.
- Szerintem ideköltözöm. – motyogta, mire csak elvigyorodtam.
- Örömmel hallom. – szálltam le a pultról és hátulról átöleltem a derekát, míg szedett magának kaját. Oldalt a nyakába csókoltam és kicsit megsimiztem az orrommal a füle mögötti részt, hisz haja laza kontyba volt fogva.
- Tudod, hogy nem jó ötlet. – felelte. – Így is a tűzzel játszunk. Ha egyszer együtt látnak minket sulin kívül, nekünk végünk. – tudtam, hogy igaza van, mégis imádtam volna minden nap mellette kelni és feküdni.
- Persze. – suttogtam és reméltem, hogy hangom nem tűnt annyira szomorkásnak, mint amennyire elszomorított ez az egész. Elengedtem őt, hogy a mikróhoz tudjon fordulni és meg tudja melegíteni az ételt.
- De nézd a jó oldalát. Már csak másfél év, aztán azt csinálunk amit akarunk. Tudod, jövőre érettségizem. (ne lepődjetek meg, Angliában teljesen máshogy vannak ezek a dolgok, mint nálunk – szerk.) – rántott vállat. Kicsit megnyugtatott, mert ezek szerint tervez velem. Mármint, ha minden jól alakul, másfél év után Liv végez a sulival és akkor már mindegy lesz, hogy ki lát minket együtt, hisz onnantól kezdve már nem leszek a tanára.
- Teljesen igazad van. – feleltem bólintva. – Addig meg csak kihúzzuk valahogy. – fordítottam magam felé, majd szenvedélyesen a szájára tapadtam. Ajkai elnyíltak, de nem mozdultak, hagyta, hogy én irányítsam csókunkat, viszont kezei a tincseim közt matattak és a fejbőrömet masszírozták, hisz már rájöhetett, hogy imádom, amikor ezt csinálja.
Mikor jelzett a mikró, elszakadtam tőle, majd még hagytam néhány apró csókot édes ajkain, mielőtt teljesen elengedtem volna őt.
Liv leült az ebédlőasztalhoz enni, én pedig helyet foglaltam mellette, felkönyököltem az asztalra és nézni kezdtem őt. Nagyon jó ízűen evett és nagyon gyorsan, csak úgy habzsolt, öröm volt nézni. Ennek ellenére nem fért a fejembe, hogy hogy fér bele abba a vékonyka testbe ennyi kaja. Hm, remélem azért más is belefér.
- Te meg mit vigyorogsz? – szólalt meg, épphogy lenyelte a szájában lévő ételt.
- Olyan jó látni, hogy ennyire ízlik, nem lehet rajtad nem mosolyogni. – védekeztem, mire nem válaszolt, csak folytatta a falatozást.
- Egyébként vettem neked néhány cuccot a dm-ben. Fent vannak. – erre felkapta a fejét.
- Miért? Nem kellett volna. – na, kellett nekem megszólalnom...
- Rendben, Olivia, ezt a mondatot nem akarom még egyszer hallani a szádból az elkövetkezendő tíz évben. – sóhajtottam.
- De nem kellett volna, Louis! Ne költs rám. – ingatta a fejét.
- Csak apróságokat vettem, hogy otthonosabb legyen a lakás a számodra és jobban érezd magad. – mondtam a szemébe nézve.
- De én jól érzem magam. – rebegtette hosszú szempilláit. – Meg amúgy is. Ne csinálj ilyeneket, amíg nincs saját keresetem és nem tudom viszonozni. – kezdem felhúzni magam.
- Saját kereseted? Liv, te miről beszélsz? Még csak tizenöt vagy, hagyd már, hogy eltartsalak, rendben? – hitetlenkedtem.
- Ez akkor sem igazságos, ezt nem tudom visszaadni neked, nem dolgozom, nem kapok olyan pénzt amiért megdolgoztam, csak anyámék nyakán élek. – mi a faszt beszél össze-vissza?
- Állj már le! Ráérsz még a munkán gondolkodni, tudod előbb még át kell menned kémiából. – próbáltam elviccelni a dolgot, de látszólag nem értékelte poénomat, csak bámult rám, kifejezéstelen arccal.
- Nem kell, hogy ezt tedd. Nem kell, hogy elkényeztess, elvagyok e nélkül is. – sóhajtotta, mire én a combjára simítottam a kezemet.
- Babe, csak azért csinálom, mert szeretlek. Hadd költsek már arra akit szeretek, ha épp ahhoz van kedvem. – mondtam lágy hangon.
- De én ezt nem tudom viszonozni neked. – mondta szomorkás hangon.
- Nem is kell, szívem, bőven elég, hogy itt vagy nekem. – húztam magamhoz egy ölelésre.
- Én nem így érzem. – felelte halkan.
- Pedig így van. Szeretsz és nekem ez mindennél többet jelent. Hadd viszonozzam ezt úgy, hogy ugyanezt teszem és emellett biztosítok magunknak mindent, amire csak szükségünk van. – kicsit elhúzódott tőlem, hogy arcomra tudjon nézni. – Ha ez a pénz számomra sok lenne, nem költenék ennyit, de megtehetem, hidd el. Csak bízd rám, oké? – simítottam ki az arcából haját, ő pedig vonakodva ugyan, de végül bólintott egy aprót és mellkasomba fúrta az arcát. 

***
Wow ! 100 fejezet. Ez annyira siiiiiiick, ahogy Louis mondaná.
Huh, én nem is tudom mit mondjak, mert kevesebb mint egy év alatt jutottunk el idáig, hatalmas köszönet amiért itt vagytok nekem! 😊
Remélem ti is épp annyira szeretitek ezt a blogot, mint én.
Átléptük egyébként a 15k vote-ot, ami szintén lehengerlő érzés, most nagyon boldog vagyok!
Ha már "ünneplünk" meg szeretnélek kérni titeket, hogy írjatok meg nekem kommentben, hogy mi az az egy dolog, amit a leges legjobban szerettek a blogban. Tudom, most kiadtam a leckét, de kérlek írjátok valamint. :)
Ja, és persze arra is kíváncsi vagyok, hogy hogy tetszett a rész!
Lots of love.☺