The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 93

- Hát te? Itt hagytál valamit? – kérdezte és lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen rám néznie szégyenében. Tényleg ennyire bántaná az, amit tett? De hát csak egy baleset volt.
- Uhum. A szívemet.

*Louis szemszöge*
E hallatán felkaptam a fejemet, Olivia pedig ekkor a nyakamba borult. Gondolkodás nélkül visszaöleltem őt és oldalt a hajába dugtam az arcomat, hogy illata az orromba kúszhasson. Nem akartam elengedni, mert attól tartottam örökre elmegy.
- Sajnálom, hogy bántottalak. – hirtelen nem is tudtam miről beszél, hisz én bántottam őt, nem fordítva. Láttam, hogy az utcán két fiatal lány sétál, mindketten ismerősek voltak, azt hiszem a Hall Cross-ba járnak, így kicsit elhúzódtam Liv-től és becsuktam az ajtót, nehogy észrevegyenek minket. Ránéztem, szemei könnyesek voltak és megszólalt:
- Bocsáss meg. – ingatni kezdtem a fejem és két kezem közé fogtam apró arcocskáját.
- Miről beszélsz? – suttogtam.
- Nem lett volna szabad megütnöm téged. – szipogta, ekkor pedig leesett. El is felejtettem azt a pofont.
- Kicsim, ne emészd magad, valahogy észhez kellett térítened. – feleltem, s ekkor egy könnycsepp gördült ki égkék szemeiből. Odanyúltam és óvatosan letöröltem az ujjbegyemmel.
- Megértem, ha már nem szeretsz és szakítani akarsz, csak szeretném, ha megbocsájtanál és nem haragudnál rám. – nem hittem a fülemnek, én basztam el, nem ő.
- Ne butáskodj már. – ingattam a fejem és megcsókoltam. – Szeretlek. Nagyon szeretlek és én tartozom bocsánatkéréssel. – néztem szemeibe. – Csak olyan jól csináltad, amit csináltál, én pedig túl gyorsan akartam haladni, ami nem helyes. Nem kellett volna erőltetnem ezt az egészet. – mondtam bűnbánó arccal.
- Nem a te hibád, csak megijedtem. – ezt hallva közel húztam magamhoz a karjaimba és nyomtam egy csókot a feje búbjára.
Sokáig így maradtunk. Nem engedtük el egymást, de végül Liv megtörte a csendet. – Most már tényleg haza kéne mennem. Anya már biztos ki van akadva.
- De írtál neki tegnap SMS-t, nem? – érdeklődtem, miközben elhúzódtam tőle és kisimítottam egy tincsét az arcából.
- De, de akkor is. Mi van ha egyszer lebukunk és megtudja, hogy nem is a barátnőimnél vagyok ilyenkor? – húzta el a száját, majd felsóhajtott.
- Kitalálunk valamit. Ígérem. – biztosítottam, ő pedig bólintott egyet. Úgy tűnt sikerült megnyugtatnom. - Megvársz? Felöltözöm, aztán hazadoblak. – mondtam és már indultam is az emelet felé, jelezve, ragaszkodom hozzá, hogy hazavigyem őt.

***

Az utcájukhoz érve lelassítottam és leparkoltam az útszélre. Liv felém fordult, s hosszú szempilláit rebegtetve megszólalt:
- Holnap otthon leszel? – érdeklődött és kicsit közelebb hajolt hozzám.
- Igen, azt hiszem. Délután biztosan. – bólintottam és lágyan elmosolyodva megcirógattam az orcáját.
- Jó, talán beugrom egy órácskára. – kacsintott, én pedig elvigyorodtam. – Mármint, ha nem unod még a társaságom. – e mondat hallatán csak megforgattam a szememet.
- De, pont. – azzal nyomtam egy csókot a szájára. – Majd szólok, ha ilyesmi történik. – biztosítottam, mire ő felnevetett, majd a kilincsért nyúlt.
- Szia Louis.
- Szia... Olivia. – mosolyodtam el, amint kimondtam nevét, de ekkor ő már kocsin kívül volt. A járdáról még küldött nekem egy puszit, mire én egy intéssel válaszoltam, majd elhajtottam onnan.

*Olivia szemszöge*
Mosolyogva léptem be a házunk ajtaján, de amint megláttam anyát, amint ideges arckifejezéssel kilép a nappaliból, rögtön elkomorodtam.
- He...
- Te mégis hol a fenében voltál?! – kérdezte félbeszakítva engem abban, hogy köszönjek neki.
- Eve-nél. Írtam SMS-t is. Nem olvastad? – kérdeztem teljesen higgadtan.
- Valóban ott voltál? Csak mert felhívtam a Kristen-t, hogy megkérdezzem épségben odaértél-e, de ő azt mondta ezt ő is kérdezhetné, csak mert ő úgy tudja Eve nálunk alszik. – nagyra nyílt szemekkel meredtem rá, hirtelen azt se tudtam mit mondjak. – Szóval hol voltál? – kérdezte valamivel nyugodtabb hangnemben, én pedig nyeltem egy nagyot. – Ugye tudod, hogy hatalmas bajban vagy?

***
Először is, bocsánat, tudom, tegnapra ígértem a részt, de nagyon későn értem háza és nem jött össze, szóval most hoztam, ne haragudjatok.
Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha igen, kérlek jelezzétek!☺
Lots of love.