The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 107

*Louis szemszöge*
Hogy mire jöttem rá a mai nap folyamán? Csupán két dologra. Az egyik, hogy nagyobb idióta vagyok, mint azt gondoltam. Hiába a főiskolai végzettség, hiába a tanári diploma, az eredeti tervem az volt, hogy lemondok erről az egész karácsonyosdiról, amit most esküszöm lehet jobban élvezek mint Liv. A második az, hogy jobban szeretem ezt lányt, mint bármi mást ezen a világon. Ne, ne kérdezzétek mit szeretek benne, nem tudom szavakba önteni. Azt a melegséget, ami a szívemben van minden egyes alkalommal, amikor meglátom vagy meghallom a hangját, nem lehet leírni. Ez jobb a szavaknál és több egy puszta érzésnél. Őrülten szerelmesnek érzem magam, ez olyan mintha táncolnék a mennyezeten. Ő a legjobb amim valaha volt. Azt kívánom, bár örökké az enyém lenne. Az én bébim.
- Louis, figyelsz te rám? – Olivia számon kérő hangja zökkentett ki mély gondolataimból.
- Persze, édes. – szálltam le azonnal a konyhapultról, hogy át tudjam ölelni a derekát. Épp a pizza tésztát dagasztottuk. Mármint csak Liv, mert ragaszkodott hozzá, hogy kivegye a részét a sütésből én pedig úgy voltam vele, ha már reggel elbasztam egy fogást, egye fene, belefér még egy... Haha, a lényeg, hogy bízom a barátnőm képességeiben.
- Igen, akkor mit mondtam? – kérdezte, miközben beledugta a mutatóujját a nyerstésztába és „kikanalazott" belőle egy kicsit.
- Fogalmam sincs. – rángottam vállat, majd gyorsan közel rántottam magamhoz a kezét és bekaptam az ujját, amin a tészta volt. Olivia nagyra nyílt szemekkel bámult rám, miközben az ujját szoptam, majd mikor kiengedtem azt az ajkaim közül, csak annyit mondott:
- Ok. – azzal visszafordult a pult felé és elindítva a botmixert, ismét munkához látott. Asszem' ezt sikeren megúsztam, de kétlem, hogy az elkövetkezendő hatvan évben is ekkora mázlim lesz, ha nem tudom a „na, mit mondtam?" kérdésre a választ. Mert igen, egyszer elveszem és megöregszem mellette. Ezt így eldöntöttem ma. Na, nem mintha a közeljövőben tervezném eljegyezni őt...

***

Míg kelt a tészta, Liv kérésére a nappaliba vettük az irányt, hogy feldíszítsük a fát. A díszeket ő aggatta, én csak adogattam őket a kanapéról, miközben unalmamban néha a fülemre akasztottam párat.
- Louis, te mit csinált? – Olivia hangja hallatán felé kaptam a fejem.
- Élvezem a szeretet ünnepét a barátnőmmel? – vontam föl a szemöldökömet, mire halvány mosoly jelent meg az arcán és ideszökdelt hozzám. Az ölembe ült lovagló pózban és miközben két karját a nyakam köré fonta, kicsit megbökte orrával az enyémet. Erre felkacagtam, de Liv gyorsan elhallgattatott a csókkal amit az számra nyomott.
- Nem tudod, mennyire szeretlek. – suttogta ajkaimra, én pedig nem tudtam nem mosolyogni e mondat hallatán.
- Valóban nem. – ráztam a fejem. – Csak sejthetem. – rántottam vállat. – Feltételezem majdnem annyira, mint én téged. – ebben a pillanatban változtattam pozíciónkon és végigdöntve őt a díványon fölé másztam. Feje két karom rabságában volt, miközben mellette támaszkodtam, de úgy tűnt Liv-et ez nem igazán zavarja. A combjára és a derekára simítottam a kezeimet, tagadni sem tudtam volna, hogy kívánom, de ezt nyilván nem említettem meg neki. Majd csak szól, ha késznek érzi magát rá.
- Már nem bírom sokáig. – a szemébe néztem, fogalmam sincs, hogy hogyan, de olyan volt, mintha gondolataimra válaszolt volna. Vagy lehet, hangosan is kimondtam ezeket?!
- Tudom. – suttogtam, majd feltápászkodtam és kicsit megigazítottam a nadrágomat, hogy úgy álljanak a dolgok, ahogy kell.
Olivia felkönyökölt, majd beletúrt a hajába, miközben rám nézett.
- Gyere, nézzük meg a tésztát. – nyújtottam ki felé a kezemet és miután elfogadta azt egy könnyed mozdulattal felhúztam a kanapéról.

***
ehm, bocsánat, kicsit megcsúsztam a résszel, de valahogy kimenet a fejemből frissíteni. 😬
tudom, ez egy szar indok, de fogjuk csak a sulira, az a legkézenfekvőbb !! 😅
remélem elnyerte a tetszéseteket a rész, annak ellenére, hogy semmi extra nem volt, ígérem nemsokára többet is kaptok ! :)
hm, mit is akartam még ?!
ja, persze, nagyon-nagyon köszönöm az előző rész alatt hagyott komikat, szó szerint elolvadtam, komolyan. 😊
kérlek ezúttal se felejtsetek el !
☺