The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 85

*Louis szemszöge*
Levert a víz és hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, már nem is figyeltem arra, miről folyik a beszélgetés, csak arra koncentráltam, hogy ne sóhajtozzak vagy nyögjek fel. Olivia vigyorogva bólogatott, mintha vágná miről is beszél Dan, ám valójában szerintem büszkeségében vigyorgott. Most biztosan vállon veregeti magát gondolatban, amiért sikerült felizgatnia a családtagjaink körében. Észrevétlenül a terítő alá nyúltam és a lábfejére tettem a kezemet, ezzel megállítva őt, ő pedig rám nézett. Kicsit megráztam a fejemet, jelezve, hogy álljon le, ő pedig lebiggyesztette ajkait, majd elhúzta a lábat onnan és az asztal alatt kezdett valamit matatni. Hamar kiderült, hogy csak a cipőjét vette fel és felállt.
- Elmegyek a mosdóba. – jelentette ki, majd szemöldök felhúzva rám nézett és elsétált az asztaltól.
Nem telt el, max. öt másodperc és rezegni kezdett a telefonom, jelezve, hogy SMS-em érkezett.

Angyalka😇: „Gyere utánam!"

Körülnéztem, látszólag nem igazán volt szükség rám itt, így miután kicsit megigazítottam a dolgokat a nadrágomban, csak szó nélkül felálltam és a bálterem ajtaja felé vettem az irányt.
Kiérve a folyosóra teljesen céltalan voltam. Azt se tudtam merre van a mosdó, azt meg végképp nem, hogy miért kellett kijönnöm.
- Liv? – szólaltam meg, s ekkor valaki elkapta a karomat és behúzott valamelyik ajtón. Ez a mosdó volt, méghozzá a női.
- Mit akarsz? – kérdeztem enyhén ingerülten, mivel nem igazán örültem neki, hogy félkemény farokkal kell végigszenvednem a mai estét.
- Csak gondoltam befejezem amit elkezdtem. – rántott vállat szórakozottan, majd megragadta a zakómat és közel rántott magához egy csókra. Olyan hevesen csókolt, hogy hirtelen viszonozni se tudtam, csak hagytam, hogy úgy tépte ajkaimat, ahogy kívánja. Kezét a farkamra simította, én pedig a szájába morogtam, míg ő igyekezett nem a hajamban turkálni, hanem inkább a tarkómat simogatni, nehogy összetúrja szépen beállított tincseimet.
Rám markolt, ezt pedig már nem tűrtem nyögés nélkül. Éreztem, hogy a sliccemmel babrál, ekkor pedig elszakadtam tőle.
- Állj, nem hagyom, hogy egy vécében elégíts ki. – kaptam el a kezét, ami eddig a farkamon volt és kihúztam őt az ajtón. – Első számú szabály, mosdóban nem kézimunkázunk, hacsak nem orbitálisan nagy összeget ajánlanak fel érte. – viccelődtem nevetve, miközben a kocsi kulcsom után kutattam öltönynadrágom zsebében.
- Hát nem tudom, te hogy vagy vele, de én 3000 fontért ott kézimunkázok ahol neked tetszik. – felelte szórakozottan, miközben kinyitottam magunk előtt a bejárati ajtót és magam elé engedtem.
- De te nem pénzért vered a farkam, heló! – szólaltam meg a derekára simítva bal kezemet.
- Jogos. – bólogatott. – De akkor hol csináljuk? – kérdezte értetlenül. Valószínűleg nem rakta össze, hogy azért jöttük ki mert a kocsim a közelben parkol.
- A kocsimban. Mégiscsak jobb egy 80 ezer dolláros autóban csinálni dolgokat, mint egy vécében. – forgattam meg a szememet átvezetve őt a parkolón.
- 80 ezer dollár? Az annyi mint... - gondolkodott el értetlen fejjel nagyokat pislogva.
- Az több mint 60 ezer font, drágám. – feleltem kisegítve őt, mert úgy voltam vele, ha nem szólok közbe, még nagyon hosszú ideig ezt fogja számolgatni. Kinyitottam a kocsimat és kitártam a hátsó ülés ajtaját, majd bemásztam a túloldalra.
Mikor Liv is bent volt, ránk csukta az ajtót, én pedig rá vigyorogtam.
- Hol is tartottunk? - gondolkodott el szórakozott arckifejezéssel.
- Hm... azt hiszem itt. – húztam kezénél fogva közelebb magamhoz és a nyakát kezdtem csókolgatni, míg kezét a farkamra helyeztem.
- Ó, megvan! – kuncogott. – Eszembe jutott. – simogatni kezdett, én pedig itt már bátran mertem sóhajtozni, hisz tudtam, nem hall minket senki.
- Olyan jó vagy. – morogtam a nyakába, ő pedig kigombolta a nadrágom gombját. Akárhogy próbálta leplezni zavartságát, előttem nem tudta, még mindig izgult, csakúgy mint legutóbb. Lehúzta a zipzárt, mire kicsit lejjebb toltam a nadrágom, ő pedig végre kiszabadította lüktető farkamat a bokszeremből. Vártam, hogy folytassa, de ő nem mozdult, csak lehajtott fejjel merev szerszámomat bámulta.
- Minden oké? – érdeklődtem, miközben kicsit megemeltem a fejét az állánál fogva. Nagyokat pislogva bólintott egyet, majd megszólalt:
- Igen, csak... - látszott rajta, hogy nem csak azért állt meg, mert kínos neki ez az egész, hanem mert keresi a szavakat. – Izé, ez... Nem kicsi. – bökte ki nagy nehezen, mire leeset a tantusz. – Ja bocsi... Te még nem láttad így. Oké, értem. – nevetgéltem halkan, majd a szemeibe néztem. – Jól vagy? – érdeklődtem az arcát fürkészve.
- Az ájulás kerülget. – vallotta be, kifújva az eddig bent tartott levegőt.
- Na, azt azért ne! Mégis hogy magyaráznám meg a szüleidnek? Megláttad az álló farkam és elájultál? Mégsem hangzik túl fényesen. – húztam el a számat, mire fölnevetett. – Folytatod most vagy majd máskor? – kérdeztem, mire bólintott egyet és húzogatni kezdte rajtam a kezét. Meglepett magabiztos és gyors mozdulataival, tetteit morgással és hangos sóhajokkal díjaztam. Megcsókolt, én pedig ajkai után kaptam, majd megszívtam alsó ajkát és betörtem a szájába.
Mikor elszakadt tőlem hangos zihálásba kezdtem és megmarkoltam a kocsim fekete bőrülését, miközben nyögtem egyet. Nem tudtam nem megmosolyogni Olivia kíváncsi arckifejezését és elégedett vigyorát, azt hiszem tetszett neki, hogy tetszik nekem amit csinál. Igyekeztem nyitva tartani a szemem, hogy tartani tudjam vele a szemkontaktust, de ez nem mindig volt könnyű feladat. Közel hajolt hozzám, olyannyira, hogy homlokunk összeérjen és mélyen a szemembe nézett, majd bal oldalt a hajamba dugta a fejét és azt súgta:
- Szeretlek. – erre egy hangos nyögés szakadt fel a torkomból, Olivia pedig a fülem alatti érzékeny bőrt kezdte csókolgatni és szívogatni.
Ez csak még jobban feltüzelt engem, éreztem, hogy már nem kell sok és robbanok, szóval igyekeztem előkeresni a hangomat és kinyögni néhány értelmes szót.
- Gy-gyorsíts... kérlek... ahh! – hallottam szerelmem halk kuncogását a fülem mellett, de közben tette, amire kértem őt és gyorsabban kezdte mozgatni isteni kezeit.
Ahogy sejtettem. Röpke két perc múlva hangos nyögések és morgások kíséretében élveztem Olivia kezébe, majd percekig szinte megmozdulni se tudtam. Behunyt szemmel, nagyokat lélegezve próbáltam visszatalálni a földre, de a testem valamiért nem akart visszajönni az agyammal. Túl szép volt az a világ, ahova Olivia juttatott.

***
😏😏😏
csak ennyit tudok hozzáfűzni a részhez, de azért ti próbáljatok meg valami többet! 💙💛😊
btw Louis most bulizni van és úgy izgulok érte, mintha az anyja lennék omg csak jusson haza épségben 😓