The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 67

- Baszki, te elmentél! - jelentettem ki a nyilvánvalót meglepetten, mire Louis fölkapta a fejét.
- Tényleg?! Na, ne beszélj! Ha nem mondod, fel se tűnik. - kuncogott, míg én tovább bámultam őt is kihúztam a kezem feszes bokszeréből. Az ujjaimon ott volt élvezetének nyoma és ettől tátva maradt a szám.
- Ezzel... mit csináljak? - kérdeztem zavartan és rá nézetem.
- Nyald le. - kacagott. - Mármint ha van kedved. - rántott vállat. Végül is nem mond hülyeséget. Legalábbis úgy gondoltam, ez rendben van. Lassan ajkaim közé vettem a mutató és a középső ujjam, majd lenyaltam róla fehér ondóját és bár nem volt cukormáz íze vagy bármi, azért nem volt olyan rossz. Louis az arcomat fürkészte, reakciómra volt kíváncsi, de igyekeztem semmit sem kimutatni. Lebiggyesztettem az ajkaimat, majd a tenyeremet is végignyaltam, mire ő csak lágyan elmosolyodott.
- Na? Milyen? - kérdezte óvatosan, én pedig felvontam a szemöldökömet.
- Mi az, hogy milyen? Ami te vagy, az rossz nem lehet, nem? - nevettem fel halkan, a következő pillanatban pedig ajkaimat már Louis ajkai kényeztették.
- Hihetetlenül ügyes voltál. - suttogta és leszálltam róla, majd helyet foglaltam mellette.
- Hát, azért nem. - motyogtam elnézve a szoba másik végébe.
- Ne már, nekem tetszett. - vigyorgott kajánul, miközben megfogta a kezemet. - Elélveztem az édes kis kezedtől. - csókolta meg a jobb kezemet, mire én közbeszóltam.
- Király, de a ballal csináltam. - kuncogtam, ő pedig szemet forgatott.
- Ez fura, pedig jobb kezes vagy. - gondolkodott el. Vállat rántottam, mire megszólalt. - És magadat melyik kezeddel kényezteted? – kíváncsiskodott szórakozottan, szemöldököm pedig ekkor a homlokom tetejéig szaladt.
- Szia, Louis! - indultam meg a lépcső felé, ő meg csak tovább kacagott.
- Ne már, miért nem akarod elmondani? - játszotta a felháborodottat.
- Majd egyszer megtudod! Ha rám nyitsz. - válaszoltam vissza vidáman. - Most viszont birtokba veszem a fürdőszobát. - feleltem.
- És csatlakozhatok? - kiabált utánam.
- Még csak az kéne! - nevettem fel, ahogy felértem az emeletre, majd befordultam a fürdőbe és becsuktam magam mögött az ajtót.

***

Hallottam, hogy nyílik a fürdőajtó, így kicsit elhúztam a kabin ajtaját és kidugtam a résen a fejemet. Louis rám nézett és kis mosolyra húzta a száját.
- Zavarok? - nyitotta meg a csapot a mosdókagyló felett, majd langyosra állította.
- Nem. - feleltem halkan, majd mikor láttam, hogy csak az arcát megmosni jött, visszahúztam az ajtót és tovább tusoltam, viszont pár másodperc múlva bekopogott.
- Beszállhatok? - érdeklődött és láttam, hogy csípőre teszi bal kezét. Az üveg párás volt, így csak homályosan láttam testét, de tisztán kivehetőek voltak mozdulatai.
- Nem, Louis. - ingattam a fejem.
- De miért? - kérdezte enyhén felháborodva.
- Mert ha bejönnél mellém, itt lennénk még legalább másfél órát. - sóhajtottam fel.
- Már miért lennénk? - kérdezte szórakozottan. Persze tudta, hogy mire gondolok, de imádott az idegeimen táncolni, így nem hagyta annyiban a dolgot.
- Louis... csak... nem. - suttogtam el a mondat végét.
- De mondd már meg, hogy miért! - kérlelt és tenyerét a zuhanykabin falának nyomta. Mikor nem válaszoltam, folytatta: - Megint kívánsz, igaz?
- Louis! - kiabáltam ki hisztérikus hangon, mire csak felnevetett, majd a fejét ingatva kisétált a fürdőből.

***

- Hát, megérkeztünk! - parkolt le Louis az utca sarkán, de én csak mozdulatlanul ültem kifelé bámulva az alakon. - Babám... - simította a combomra meleg kezét, mire kicsit megugrottam és ránéztem.
- Bocsi, csak elbambultam. - sóhajtottam.
- Biztos vagy benne, hogy nem akarsz nálam aludni? Még leléphetünk észrevétlenül. - ajánlotta vigyorogva, de én csak a fejemet ráztam.
- Túl feltűnő lenne, ezt te is tudod. - biggyesztettem le ajkaimat, míg ő az arcomra simította a kezét.
- Tudom. - lágy csókot lehelt ajkaimra, majd még egyet és még egyet, míg végül meg nem untam és nem gyorsítottam a tempón. A tarkójánál fogva tartottam közel magamhoz, miközben ajkait faltam, olyan hévvel, hogy közben az egész testem remegett. Hagyta, hogy én irányítsak és én ezt nagyra értékeltem benne, hisz elég irányításmániás voltam, de persze tudtam, lesz majd olyan helyzet, amikor teljesen rá kell bíznom magam, mert... mert egyszerűen rólam volt szó. És arról, hogy még tapasztalatlan voltam.
- Jó éjt! - suttogta ajkaimra, mire egyszerre mosolyodtunk el, majd megfogtam a táskámat és kinyitottam az ajtót.
- Holnap találkozunk. - motyogtam és még utoljára szemeibe néztem, mielőtt kiszálltam volna. Pár méterrel arrébb még küldtem neki egy puszit, majd vigyorogva tovább sétáltam egészen a házunkig.