The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 101

*Olivia szemszöge*
Miután megkajáltam, én bepakoltam a mosogatógépbe, míg Louis lehozta a laptopját és csinált pattogatott kukoricát.
Ezután befészkeltük magunkat egy vastag pléd alá a kanapén, de mielőtt még elindíthattuk volna a filmet, megjelent Cliff és felmászott a kanapéra mellénk.
- Na, azt hiszem lőttek a romantikának. – nézte Louis szúrós szemmel a kutyáját, mire én csak felnevettem.
- Most miért vagy ilyen. – csókoltam a nyakába és végigsimítottam mellkasán.
- Ha téged nem zavar engem sem. – nyögte ki sóhajtva, míg én kicsit megböktem az orrom hegyével borostás állát. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá.

***

Hogy mire emlékszem a filmből? Őszinte leszek, nem sok mindenre, mert mire feleszméltem, már csak sötétséget láttam és Louis karjai öleltek körül, miközben felvitt engem az emeletre. Ezek szerint elaludtam. A házban mindenhol sötét volt, Lou mégis ügyesen odatalált a hálóhoz, majd odabent letett az ágyra és miután betakart, elkezdte lekapdosni magáról a ruháit. Elég gyors volt, s mikor már csak az alsója volt rajta, befeküdt mellém és betakarózott.
- Lou?
- Hm? – morogta álmosan.
- Nincs kedved levetkőztetni engem is? – kérdeztem halkan.
- Nem, nincs, hagyj aludni. – hadarta, mire megforgattam a szemem és elkezdtem levetkőzni a takaró alatt. Minden ruhámat a földre dobtam majd csupaszon közelebb bújtam Louis-hoz, mire felsóhajtott.
- Istenem, de forró a tested. – ölelt magához. – Ez olyan jó. – szuszogta.
- Jó éjt, szeretlek. – suttogtam, de nem hunytam be addig a szemem, míg nem kaptam rá választ.
- Én is téged. – azt hiszem ekkor már világát sem tudta, félálomban lehetett így úgy döntöttem hagyom őt, had aludjon. Igyekeztem nem mozogni, nehogy zavarjam őt, de szerencsére egész kényelmes pozícióban voltam, így gyorsan elnyomott az álom.

***

Másnap reggel a megszokottnál korábban keltem fel, olyan hét óra magasságában. Louis még aludt mellettem, én pedig egy ideig csak bámultam őt. Hihetetlenül imádni valóan nézett ki. Barna tincsei most össze-vissza álltak, annyira, de annyira bele akartam túrni a hajába, hogy kicsit megigazgassam, de attól tartottam, felébredne, ezért inkább elnyomtam ezt a késztetést magamban. Homloka kisimult volt, sehol egy ránc, annyira gyermekinek tűnt így. Sokkal fiatalabbnak. Arcszőrzete már kezdett visszanőni, esküszöm rendesen hiányzott és nem értettem miért, mert borotváltan talán még sármosabban festett, mint szakállal, de... én imádtam. Odáig meg vissza voltam érte.
Mikor háromnegyed óra múlva már nagyon unatkoztam, támadt egy ötletem, miszerint felkelthetném Louis-t. De olyan édesen alszik... És biztosan mélyen, megérdemli a pihenést. Így aztán úgy döntöttem inkább csak itt hagyom és elmegyek tusolni.
A fürdőben fogat mostam, majd megfelelően meleg hőmérsékletűre állítottam a vizet, viszont mikor megfordultam, hogy odakészítsem a szennyes tartóra a törölközőt, Louis-val találtam szembe magam. Vigyorogva figyelt engem az ajtófélfának dőlve, s akkor sem indult el felém, mikor tekintetünk találkozott.
- Hát te, szépségem? – érdeklődött reggeli rekedtes hangján, minek hallatán nekem kiszáradt a szám, de végül csak vállat rántottam.
- Csak gondoltam lezuhanyozom. – feleltem, de ő még mindig csak bámult rám szórakozott arckifejezéssel, amit nem tudtam mire válni. Ilyen jó kedve lenne?
- És engem meg se kérdeztél, hogy akarok-e csatlakozni? – vonta föl a szemöldökén, majd kinyújtva kezét elkapta a karomat és közel húzott magához. Csupasz felsőteste az enyémnek feszült, majd hirtelen a fenekembe markolt, mire élesen beszívtam a levegőt. Louis halk nevetését hallottam a fülem mellett, miközben arcon csókolt és kezét a hátsómról a derekamra simította és gyengéden megsimogatta. Mindig annyira lágy és óvatos... Úgy szeretem.
- Na, menj befelé! Hideg van. - morgott Louis befelé lökdösve a zuhanykabinba. Átléptem a küszöböt, ő pedig követett engem, miközben melegebbre állította a már amúgy is kellemes hőmérsékletű vizet, ami a zuhanyrózsából folyt ránk. Közel húzott magához, félkemény férfiassága a combomnak feszült, de nem tudott érdekelni, mikor épp védelmezőn átölelt engem. Megcirógatta nedves hajamat, majd a fülembe csókolt és óvatosan végigfuttatta körmét a gerincem mentén. Megborzongtam a jóleső érzéstől, mire Lou csak fölnevetett és kicsit elhúzódva tőlem a szemembe nézett. Lágyan mosolygott, miközben kisimított egy kósza tincset az arcomból, majd fojtott hangon azt mondta:
- Baszki, el nem tudod képzelni, mit meg nem tennék azért, hogy minden napunk így induljon. 

***
halihó !
nem sok mindent tudok hozzáfűzni a részhez, viszont annak örülnék, ha nektek lenne véleményetek a rövidségén kívül ! 🙂
mit gondoltok az új borítóról?
maradhat?
kommentelni ne felejtsetek és legyen szép napotok! 💗